Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-17 / 159. szám

DeClWAGyARORSZKG 1934 julius 17: Hétfőn tartották meg Csasiádmeife rendkiviili közgyűlését (A Délmagyarország makói tudósitóiától.) Gsanádvámmegye törvényhatósága Fáy főispán elr-ökl'űtévieií hétfőn rendkívüli kq^gyültsr tar­tott. A közgyűlés egyöntetűen foglalt áillást Öar­thou történelemhaimisitó nyilatkozatával c?.cin­ben, a francia nemzethez és a világ igazságsze­rttő és békevágyó népeihez fordulva üi'takozá­sával. A Délmagyarországban már ismertetett indítvány benyújtója vitéz Pargiv 5iwil ny. •miniszter utiám a törvény-hatc képviselt •ellenzéki páirtok szónokai1 egymásután amelke­detthangu nyilatkozatban csatlakoztak a tiltako­záshoz. Dr. Fried Ármin a Kossuth-Dárr, dr. Csorba János a Független Kisgazdapárt és Far. kas Imre a szociáldemokrata párt nevében .et­ték meg az igazság és a békés revízió mellett hitvallásukat, A rendkívüli közgyűlés „vitás" tárgya a köz­ponti szolgabírói hivatal újjáépítését célzó alis­páni előterjesztés volt. A tatarozás helyett 17 •ezer pengős uj építkezés kívánó javaslatot igen élesen bíráltak a felszóüalók. Szötösi Jenő rá­mutatott, hogy a főszolgabírói hivatal elhelyez­hető volna a vármegyeházán, a mai gazdasági és adóztatási viszonyok lehetetlenné teszik az ilyen építkezéseket. Márton Bálint, Kovács Károly dr. Csorba Já­nos dr. Fried Ármin, Galambos Emil igyekeztek ujabb- és ujabb érvekkel megerősíteni ezt az . ­ilaspontot, amivel szemben dr. Galamb Sándor az építkezés szükségét bizonyítgatta- A szociál­demokrata ízftíídRöK, élükön Kotroczó lózsef­fel, mumkásszemípontból követelték az építke­zést, amelynek gondolatát azután Tarnay alis­pán igyekezett megvédeni a felihozott érvekkel szembea 86 szóval 14 ellenében a törvényható­ság megszavazta az alispán által javasolt épít­kezésit. A köztérinek csökíkentésének gondolatát ugyan­csak Szö&ösi Jenő vetette fel a következő tárgynál, amikor a vármegye utiigy referense részére a mcrltban megállapított irt iáta lány fo­lyósításának felfüggesztését javasolta azzal hogy a törvényhatóság megelégedhet azzal az utfelügyejetbei, armefyet az alispán végez. Dr. Csorba János hasonló értelmű felszólalása után Tarnay alispán rámutatott arra, hogy ez az utiátalány a költségvetésben biztosítva van és ha a törvényhatóság most megvonná, bizalmat­lanságot nyilvánítana az utiátalány élvezetébe most lépő Ring Béla helyettes főjegyzővé! szem­ben. A közgyűlés többsége megszavazta Ring Béla részére az utiátalányt. A FAKSz házak építési kölcsönénék egyre terhessebbé váló törlesztése ügyében Reibel Mihály feliiratot javasolt, amely azt célozta, "mgy a kormány a mindenkori buza értéknek megfe­lelően csökfoemtse ezeket a törlesztéseiket!. A vármegye hivatalos javaslata napirendre kívánt térni az indítvány fektt azzal indokolással, hogy a FAKSzt-ikölcsönök nyújtása éppen olyan hi­telügylet, miirnt más banktartozás, Reibel Mi­hály, Kotroczó József és Farkas Imre szálltak szembe ezzel a felfogással és a közgyűlés a hi­vatalos javaslattal szemben el is fogadta Ring Béla közvetítő indítványát, hogy küldjenek ugyan feliratot a kormányhoz, amelyben a kér­dés rendezését kérik. Egyhangúlag megszavazta a törvényhatóság a Makón felálitandó. . egészségvédő intézet évi 1250 pengős hozzájárulását és névszerinti sza­vazással egyhangúlag kimondotta azt is, hogy özv. Vertán Endréné özvegyi nyugdiját száz százalékban folyósítja a kisgyűlés ellentétes ja­vaslatával. szemben. Fürdőruhákban, fürdőclpőkben, napernyőkben nyári vásár íL> ^ mélyen leszállított árak mellett nagy ucea 6. sz. a 4200 hold bérfoldön tartanak az ősszel árverést (A Délmagyarország munkatársától.) Októ­berben, az idei gazdasági év végén többezer vá­rosi kisbérlet kerül árverés alá. Két helyen, Alsó- és Felsőtanyán huszonötéves bérlétek járnak le, a városkörüli feketeföldeken pedig a tízéves bérleteket árvereztetik el. összesen 4237 katasztrális hold bérlet kerül az ősszel ár­verés alá, ebből Felsőtanyán 2100 hold, Alsó­tanyán 1800, a városkörüli feketeföldeken pe­dig 337 hold. Szórványosan még többszáz hold kisbérletet árvereztet el a város. A beruházott bérleteknél ezúttal is mellőzni fogják az árverést. Rövidesen megalakul a szakértői bizottság, mely megállapítja a beru­házott bérletek bérösszegét. A város gazdasági hivatala ezen az áron megkísérli kiadni a bér­leteket, feltéve, ha az eddigi bérlő már nem reflektál a bérletére. Eddig a hosszúlejáratú bérletek átlag másfél mázsa buzabérért voltak kiadva, tekintettel azonban arra., hogy a buza ára emelkedik, alig remélhető, hogy a legkö­zelebbi értékesítésnél ezen az áron ki lehet majd adni a bérleteket. A bérletek kiadása már augusztus végén megkezdődik, mert vala­mennyi parcellát külön árvereznek és ennek lebonyolítása többhétig eltart. Az ősszel ismét többezer gvümölcsfacsemetét oszt ki a város a bérlők között. Eddigelé több, mint huszonötezer facsemetét bocsájtottak a bérlők rendelkezésére és a vizsgálat során megállapították, hogy a gyümölcsfacsemeték­nek alig egynehány százaléka pusztult el, a ki­választott bérlők, akik facsemetét kaptak, meg­felelően gondozzák a fákat. Éppen ez a körül­mény indította arra a város hatóságát, hogy a facsemete kiosztását az idén is folytassa és a megbízható bérlők között rövidesen még ujabb huszonötezer facsemetét fognak szétosz­tani. Sor kerül rövidesen a selyemhernyőtenyész-; tés beszervezésére is a város bérlői körében. A' kisebb bérleteket, főképpen ott, ahol nagy csa­ló du bérlő gazdálkodik, eperfa-sövénnyel ke­ritteti körül a város és a bérlő családját köte­lezi, hogy a jól jövedelmező selvemhernyóte­nyésztéssel foglalkozzon. háztartási ás mé8B&«», keávezO fizetési feltétetek molett leproTcaSbbtui besaeresáietöh Fekete Nándor. Kossuth L. snoArnt *S. *eL 20—T2. ebüií ÜRÜ nagybani eladását Szeged és környékére átvettem. SZÉRÍÓ Sándor céo, Szeged, Kiss 2. Bútorszállítást helyben és vidékre méltányos árban szaksze­rűen ^ || jp | p«i KELEMEN eszközöl pgS ÜCCA 1 SZ. A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA 10 Aki előre látta • • • rr i a jovot Jelige: Ha fa lennék... A széphalmi kastélyt a lenyugvó nap bágyadt sugarai ölelték körül. A szűnni nem akaró böjti szelek a környező park rügyező fáinak nyurgább­ágait vad táncra perditették, miközben kövérre hí­zott rügyeiket a szitáló eső parányi cseppecskéi permetezték be, mintha csak az élet fakadását akarták volaa siettetni azok is. A megriadt pin­tyőkék csak nemrég tértek haza fárasztó déli ut­jukról, most ijedt lapulással bújtak meg művészi érzékkel megépített fészkükben. Csak néhány kő­s/.u vaiju keringett a megzavart lég'mger kavar­gó hullámaiban A tavasz lüktetése, mint perzselő láva áradt szét az élő lények érhálózatában, csak egy valaki volt, ki a tavasz jöttéről látszólag tudomást se vett. Kinek saivében még most — a zsendülő ta­vasa idején is — fagyos jégkéreg: az elnyomott és leigázott nemzet vérbe- és könnybefojtott akara­ténak és tehetetlen bosszújának tudata borította el a feltörni készülő szebb jövőbe vetett hitet. — Kazinczy, — a kastéky ura, íróasztala fölé hajol­va, a szépre és tartalomra egyaránt ügyelve, most is bB«sfalonsmnl rótta a sorokat. Munkája zavartalanságát a felesége hangja tör­— Persze, te megint írsz. Mindig csak írsz. Hogy feleségednek minden napja, minden órája unalomban telik el, mit bánod te azt! Hiszen te író vagy elsősorban, ugy-e Ferenc — s csak az­után férj? A szivedet köztem és irodalmi munkás­ságod között osztod meg, pedig ha tudnád, mily nehéz számomra ez az osztozkodás! — De Isten neki! — ma újra kezdem a harcot érted. Az egész Kazinczy Ferencért. Voltál már sokszor egyedül csak az enyém. Ma tán ismét felfedezed bennem a hitvest, kinek annakidején szivedet, lelkedet s minden születendő gondolatodat ígérted. Nem jön­nél velem egy rövid sétám? A tavaszi délutánok estbefordulása mindig oly különösen tetszett ne­kem. S a lebukó Nap nyomában újraszülető Hold oly sok gondolatvirágot fakaszt ma is lelkemben. — Jöjj Ferenc, ma ne irj többet! — Ne légy igazságtalan Zsófiám! Hisz tudha­tod, hogy szivem minden rezdülése a tied most is s a tiéd lesz, mig élek. De lásd, a honszereíem felséges tüze is itt lángol szivemben s ujabbnál­ujabb munkára késztet. Vagy ne őrködjem-e né­pem nyelvén s ne segitsem-e azokat tanáccsal, irányítással, kik legszentebb munkául nyelvünk nemesítését választották? — Igen, ma ismét ír­tam. Leveleket irtam fiatal barátaimnak bár in­nen-onnan portóra is alig telik. A szabad levegőn való mozgás kifáradt szellemi erőm Is felfrissíti majd a veled való társalgás pedig kiragad abból az e'ímekörből, amelybe egyedüllétemkor újra, meg x'jrn eltemetkezem. — Nem, ezt igazán nem akarom, Ferencem. Ez­úttal maradjunk csak kedvenc gondolataidnál! Ma különös vágyat érzek, veled együtt repülni el éb­renálmodott tündérországodfba, melynek a neve: Uj Magyarország. S hogy én folytassam, Zsófiám, — amelyért én két évig voltain a különféle börtönök lakója, de amelyért még szenvedni is olyan gyönyörűség, mely csak boldogsággal tölti el a hazáért dobogó szivet. Amelyért dolgozni éjjelt is nappallá téve meg nem szűnhetünk, de amelynek fiai oly ke­vés megértéssel nézik a végső győzelemig el nem lanyhuló harcomat. — Mindent a honért s a hon nyelvéért, — ez volt eddig is mindig jelszavam Anyagi jólétem, testi és lelki nyugalmam, baráta­im szeretete mind-mind elhamvadt a küzdelem­ben, de elporladt hamvukból uj élet fakad: az újra éledő áldott magyar nyelv. Az udvaron játszó gyermekek labdája ebben a pillanatban csapódott Kazinczy elé, a sürü bok­rok között pedig egymásután három kócos kisfiú nyargalt az eltűnt játékszer után. — Hahó, barátaim! Jertek csak ide egy szóra! — kiáltott utánuk Kazinczy. A megszeppent kicsinyek, egymást előre lök­dösve, végre odasorakoztak a sétáló pár elé. És bár szivükben a félelem kalapált, arcukon csupán a játék szenvedélye és fiatalságuk lenyűgözően kedves tüze lángolt. — Mit szólnátok hoazá, ha mi is veletek akar­nánk játszani? — Éljen, nagyszerűt — kiabál* a nem várt f«T" (Mattól feltüzelt kis csapat. — De Ferenc, csak nem gondolod, hogy most itt egekkel labdázni fogunk? — Miért ne? Te az én kedvem kerested, mikor az imént velem együtt repülted át lélekben pá" lyámnak szinte végzetszerű szakadékokat rejtő s virággal gyéren, de tüskékkel annál gazdagabb«n megtűzdelt tájait. Nos, én viszont nem kedvesken­hetem? — Köszönöm Ferencem. De látod, most tényleg nem Nézd, a bejárat előtt idegen -hintó áll. Vende­gek jöttek. Jer, siessünk! . — Látod Zsófiám, ez aiz én sorsom. Minden si~

Next

/
Thumbnails
Contents