Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-15 / 158. szám

DprMAnyARORSZXO TQ34 fulius 15. a világ legjobb keserUvIze! Ki egyszer próbálta az Igmándi viaet, Romlott étel-ital, ha gyomrát elrontja, szükséglet esetén, nem használ mást! —csakezt fél pohár Igmándi gyorsan helyrehozza! Figyel«« ! Az IgmAmH keserllviz Ma, három és léi decis üvegekben Is kapható! léssel kapcsolatos öngyilkosság történt A kormány mór két hét óta ígéri a névjegyzék nyilvánosságra hozatalát, ez azonhan a péntek esti ülésen sem történt meg, mert a kancellár megelégedett azzal, hogy szam szerint felsorolta, hogy az SA, az SS, a nemzeti szocialista párt és néhány volt politikai párthoz tartozó személyiséget kivégeztek, másokat ellenállás közben lőttek agyon és hárman öngyilkosságot követtek el. Nincs nyersanyag Berlin, julhis 14. Hhutalosan is beismerik, hogy Németországban nagy a hiány nyersanyagokban. Ludovici, a német munkafront helyettes vezetője rendeletet adott ki, amelyben minden gyári ós ipari üzemet szigorúan ufcasit, hogy takarékoskodjanak a nyersanyagokkal. A felhívás hivatkozik a vállalkozók és munkások kötelesGégtudásájra és uzzal végződik, hogy mindenki .egyen részt ,JU száznapos harcban a nversanvatr rwoséfcotása llen." 14 napos vásárunk keretében readkivdl olosAn kerülnek kiárusításra kirakatunkban kiállított Arik. tklllltk *« ili,tl,|j,k REICH ékszerész, Kelemen ucca 11. szám Megfosztották a püspöki címtől és dorgálásra ítélték Német István szentesi görögkeleti püspököt ElJ&rást indítottak püspöki clmbiíorlás miatt Szentes, julius 14. Német István szentesi görögkeleti lelkész felsőbb engedély nélkül zsinatra hívta össze az egyes görögkeleti egyházak lelkészeit és magát püspökké választatta meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Német István püspökké választását érvénytelennek és semmisnek jelentette ki és ezzel egyidejűleg ellene fegyelmi eljárást indított. Az ügyben ma érkezett le a döntés Csongrád vármegye alispán! hivatalához. A kultuszminiszter Német Istvánt Írásban dorgálásra és a püspöki cim használatától súlyos következmények terhe alatt eltiltotta. A íegyelmi határozat indokolásában rámutat arra a kultuszminiszter, hogy Német István cselekményét ezalkalommal még kisebb vétségnek minősítette, bár Német István eljárása súlyos vétség tényálladékát is kimerítette. A miniszter azonban tekintettel volt arra, hogyha lelkészi állásától már most felfüggeszti, vagy ál ból elmozdítja, ezzel a híveket állítja nehéz helyzet elé, — figyelembe vette a miniszter továbbá mint enyhiiő körülményeket Német István háborús szolgálatai közben szerzett lelki nyugtalanságát és családi körülményeit. Me gintette a kultuszminiszter a szentesi görögkeleti magvar egyház elöljáróságát is azért, mert a lelkész által elkövetett vétség ellen nem tiltakozott, sőt annak elkövetését elősegítette. Figyelmeztette a miniszter ugy az egyházközséget, mint Német Istvánt, hogy további szabálytalanságok esetén, kénytelen lesz az egyház önkormányzatát felfüggeszteni, az egyházi vagyont zár alá helyezni, a lelkész ellen pedig a fegyelmi szabályzat teljes szigorát alkalmazni. Végül elutasította a miniszter egyes görögkeleti hívőknek azt a kérelmét, hogy Német István lelkészt a püspöki fő nélkül levő görögkeleti egvház adminisztrátorává kineveztessék. Ez a kinevezés a magyarországi görögkeleti egyházi ügyek rendezésére vonatkozó tárgyalások mostani állapotában nem időszerű, de Német István ténykedéseivel alkalmatlanná és érdemtelenné tette magát a püspöki adminisztrátori tisztség betöltésére. A lelkész ellen püspöki cim bitorlása miatt egyébként a szentesi rendőrkapitányság előtt kibágási eljárás van folyamatban, amelynek tárgyalását hétfőre tűzték ki. Seitz volt bécsi tmlqármesfert szabadlábra helyeztek? (Budapesti tudósítónk tcletonjelentése.) Bécsből jelentik: Szombaton olyan hírek terjedtek el az osztrák fővárosban, hogy Seitz, a város volt szociáldemokrata pol sárim es térért szabadlábra helyezték. Szavahihető helyen nem adtak felvilágosítást a lareszitelésről. Az Wó A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Változó felhőzet, helyen ként zivataros esők lényetgelen hóváltozás. Tört nranq, ezüst, zölogfeaqDCrftltás? Ora. ekszerfaTltAsott S

gorsan, pontoson, ölesén WTH rásnál. Eladás részletre. ABC ataivánuon e i ő i e a neihOL NAGYAPA BÜNTET... — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta. FARKAS ANTAL Ez már szomorú história. (A jó cigány i* igy csinálja: búsat, vígat, megint búsat...) Amikor Móráék mellől, « Fodor-uccábóJ elkövetkeztem, a Galamb-uccában ütöttem föl a sátramat. A numerusra már nem emlékszem, csak arra, hogy olyan kisded emeletes házacska volt ez, amivel az első és egyetlen emeletére olyan karfás lajtorján másztunk föl, amely az Isten szabad ege alatt állott (A Jákob lajtorjája se volt különb, csakhogy ez az ur nem voJt szegedi ujságiró: neki nem kellett hajnali órákban a magasabb régiókba másukálni.) Kicsiny, de nagyon kedves ucca volt ez a Galamb-ucca és olyan szelíd, hogy még csak kocsma sem volt benne, ami hébe-hóba megvadította volna a hangulatát. Redakeióba menet sokszor végigballagtam a Szentháromság uccán. A sugáruli lóvasutat nemigen használtam, mert féltem tőle, hogy megrúg, VMgy levet (Csak baka voltam, engedelmet kérek.) fis a Szentháromság-ucoán én mindig szomorú lettem: mindig eszembe jutott a nagvviz, meg nagyapám. Az árvíz ebben az uérában úsztatta ei az ő házát Is 79-ben. A numerusa .» ennek sem emlékszem, de a nagyvizre, meg nagvapámra Igen. Én még akkor ovodakerülő kisgyerek voltam Szentesen, amikor már 6 fehérhajú és szakállú doktnrn volt az Alsóvárosnak. Nem is adhatta alább 80-nál, hiszen még az 1700-as évek végén született. 1844-ben választották Alsóvárosi orvossá — ahogyan Reizner János mondja „A ré*l Szeded" I. kötetében. (Az ám, most jut eszembe, hogy amikor boldogult Reizner János meghalálozott az éjszakai órákban, a redafcelónkból Tömörkény Istvánért szalajtattak. hogy ugorjon talpra és röptiben írjon nekrológot a főnőkéről. Tömörkény összetörten támolygott be a szerkesztőséibe. Leült és nem irt, hanem síri. — Ur ir és nem sir — biztatta néhai Engel Eajos, a gazda — mert a nyomda áll. — Üljön lel — mordult rá Tömörkény. Megindult végre az irás, ha lassan is. Engel bele-bele kukucskált Tömörkény kéziratába. Pista megunta ezt az ellenőrzést. Lecsapta a tollat, gyufáka* rántott elő, két ujja közé kapván, Engel orra elé nyomta: — Tudod, mit Lajos: cípflizzünk, hogy ki írja meg ezt a eikket: én vagy te? (Lajos nem cipflizeW, Lajos lement a nvomdába.) Mondom, emlékszem én jól az árvizre, nagyapámra, meg arra is, amikor apám Pestről hozta hozzánk az árvíztől odasodort nagyapát. Arra is emlékszem, hogy nagyapa kiült velünk a gazdasági épületek mögé, a kertbe, amelynek alját a szabályozatlan Knrea vize ostromolta — akkortájban minden víz megbolondult — és sokáig nézite » vizet, aztán hullott a könnye... Minket simogatott, de a lelke a Szentháromságuccában járt. Mondta Is édesanyámnak: — Lányom, inkább háromszor egymásután a tüz. mint egyszer a vizl... Mondták is nálunk a szegediek, líogy nagyapámat erőszakkal kellett a portájáról elcipelni: ott sírt a dereglyén és nézte az árban rengő fekete díványán megtorpant fehér galambjait... A víz elhúzódott, nagyapám is visszahúzódott Szegedre, de már nem gyógyított: ő lett gyógyíthatatlan beteg, aztán halott. Arra ts emlékszem, hogy Szentesről szállítottunk neki sirkövet tengelyen. A Szentháromságuccán menet mindig elfogott a szorongó érzés: — Jaj, tán ez volt az a régi porta, az öregúré? Soha nem mertem érdeklődni, megkérdezni a vizelőtti szegedieket azon a tájékon, hogy ugyan emlékeznek-e még az öreg doktorra, a házára, de mindig megfogadtam: — No, holnap kimegyek az alsóvárosi temetőbe, megkeresem a nagyapám sírját. Temetői látogatást, virágot, megemlékezést ott a kövénél senkitől sem várhatott, nem is kapott ez a sir: csak tőlem várhatott, tőlem, aki évekig ott kódorogtam a tövében és — tőlem sem kapott De, mondom , mindennap megfogadtam, hogy no, ha ma nem is, de holnap okvetlen! Eljött az a holnap, amikor elfujt a sors szele a Galamb-uccából, az alsóvárosi temető szomszédságból. De sokszor gondoltam aztán arra a tengelyen odautaztatott kőre: ugyan megvan-e még, vagy csontokkal együtt sarokba állitották. hogy helyet adjanak az uj vendégeknek. És meg is bűnhődtem az elmaradt, elhalogatott vizitekért Harminc év előtt a szegedi szerkesztőségből Szentesre, édesapám koporsója mellé szólított a telefon. Még ott eszembe volt: — No, most már csakugyan kimegyek az alsóvárosi temetőbe és megmondom, hogy no, nagyapa, meghalt már apa is. Ez is csak Ígéret maradt. Huszonkét év előtt a pesti saserKesztőségből szólítottak Szentesre az édesanvám koporsója mellé, amit az édesapám sírjába hantoltak el. — No majd ide is követ állíttatunk. Pár esztendőn át csak virág jutott a sírra. Aztán ez is elmaradt, mert jött a háború, a forradalom, az emigráció. A holtak emléke élhetett zavartalanul, de az élő ember bajosan. Elég az hozzá, hogy megint csak elkerültem a szentesi temetőbe, j:í-hatom szabadlábon, zavartalanul és kereshetem a szüleim siTját, aimeddljf jólesik, de nem találom sehol. A fejfa elkorhadt, a sir besüppedt: eltűnt. A temetőcsősz nem emlékszik, a lelkészi hivatal nem tudja .mert a románok föltttzelték a mindentudó könvveket és mi nem tudunk semmit... Nem tudunk, de ém olyasvalamit érzek, hogy amikor a szentesi temetőbe sétálgatok, keresgélek és sohasem tudom, mikor taposom a szüleim sírját: ezt a büntetést nagyapától kaptam az alsóvárosi temető elmulasztott yizíiiei&ft«..« L