Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-15 / 158. szám

DELW AGYflKOKSZAű |! Somogyi ueoo Xt^Lem, Telefon: 23-33.^Klnrióhlvalnl knicXtnkOnrvMkr fegytroda r Aradi uccu S. Telefon : 13-00. — Nyomda : Lttw Llpdt neca 1»^ Telefon • lJ^oO. Tavira«! «* levér " " " Vasárnap, 1954 julfus 15. Ara 20 fillér X. évfolyam, 158. sz. ELŐFIZETÉS: BnVontn helyben 3.2(1 VMék«n M Bodapetfen XOO, kllltdldlln OííO pengd. Egyes Mám ám hétkGz« nap 12, Tatár- «* Ünnepnap 201111. Hír detátek felvétele tarifa szerint. Meg|e> lenlk hé«A klvátelével naponta rennel I vér politikája Hitler elmondotta beszédét és most — nyugodtabb, bizakodóbb, belenyugvóbb, feledékenyebb lett a világ? Ez a beszéd igazolása lehet az egyénnek, de nem lehet igazolása a történelemnek. Ez a beszéd több vihart arat, mint amennyi olajcseppet vet. A világ lelkiismerete — láttuk minap példáját a magyar jogszolgáltatásban — a világ lelkiismerete meghallgatta a beszédet s azután kihirdette előre megalkotott Ítéletét. S ez az ítélet nemcsak azoknak szól, akinek produkcióját megfeszült érdeklődéssel várta a világ, de odadörög azoknak is, akik tapsoltak, ünnepeltek s a tetszés és együttérzés fergeteges jeleivel halmozták el a küldetésnek és vérnek megszállottját. Mehet-e a politika, járhat-e a világpolitika azon az uton, melynek szakaszát a junius 30 és julius I3-i dátumok határolják? Ez a — véres útszakasz lehet-e a célban, törekvésekben és eszközökben szimbóluma, címfelirata — nem a Karagyorgyevicsek történetének, nem egy texasi filmdrámának, hanem a kultura és civilizáció Európájának? S mi — meg kell mondanunk — a hitleri és a barthou-i nagypolitika „vonalvezetéséiben kevés különbséget látunk, bármily szakadék is tátong e két politika stílusa, üteme, neveltsége és hanghordozása között. Barthou világpolitikája az erőszaknak joggá szentesítése, a mai uralomnak a politikai erkölcs forrásává szublimálása. Hadd hulljon a vér, hadd terjedjen a gyűlölködés lázfenéje, hadd álljon talpig fegyverben a dolgozni és békében élni akaró világ, csak a mai berendezkedés egyensúlya maradjon érintetlen, ember-, világ- és történelemfeletti. Ez is a vér politikája, a mások vérével való politizálás, csak nem maga ontja a vért. Ez a — kis különbség már semmi más, csak a beidegzett izlés, a kultura 'szavaival traszirozott idegpálya reflexe. _ Aki kardot fog, kard által vesz el. Az a politika, amelyik vérbefojtja ellenfeleit, maga is vérbe fulladásra van Ítélve. S nem értik-e Európa népei, nem hallják-e „a szót, az uj talizmánt, mely e vén földet ifjúvá teszi," nem hallják-e a lelkek földalatti dübörgését, nem veszik-e észre az égi jeleket, nem hallják-e a kétségbeesésében megfeszülő emberiség jajkiáltását, nem látják-e, hogy „minden változásért és újért kiált itt", s nem veszik-e végre a kulturánk elsülyedése, a civilizációnk összeomlása, a fehér faj történetének befejeződése előtt, hogy az a politika, az a gondolat, az az eszme, amit ők képviselnek, nem az életé, hanem a halálé ? Az az elrendezés, az a nyugalmi állapot, az a véglegesség, aminek megteremtésén ez a politika fáradozik, az öngyilkosságra készülődő ember rendteremtése. A halál rendje ez, nem az élet. A temelő rendje ez, nem a búzatábláé. Amilyen jelszava volt az emberiségnek másfél évszázaddal ezelőtt az egyenlőség, testvériség, szabadság, éppen olyan jelszava most — a béke és a leszerelés. S ebben a jelszóban százötven évvel ezelőtt s ma is — az emberiség meggyőződése orgonál, az örök emberi lélek harangszava ez a jelszó. Ezek a szavak zászlók, melyek köré sereglenek öszsze a hivők, a haladásnak és kulturának keresztes. — mert ma már keresztet hordozó vitézei. — Töténelmi tavlat, világtörténelmi perspektíva nélkül soha nem lehetett s ma sem lehet politikát csinálni. Nem tölti be történelmi hivatását, aki malmához a bibort ellenfelei kiontott véréből szerzi meg s a világtörténelem perspektíváitól messze esik az a törekvés, mely politikusok szövetkezését, kormányok megállapodásait keresi népek szövetkezései, nemzetek megállapodása és egyetemes érdekek összehangolása helyett. A mai politika nem kisplasztika! feladatokat ad, lejáróban van már idejük a mai politikai Benvenuto Cellini-einek, akik egyik kezükben a mintázó fát, másik kezükben a tört szorongatják. A mai politika monumentalitást követel, monumentalitást a tettekben, az elhatározásokban, a kulturának, a békének, az emberiségnek szolgálatában. S ha a m a meg is tagadja, a holnap meg fogja hozni. ezt a világtörténelmi távlatú nagypolitikát. A keleti Locarnó ,A francia—orosz barálkozásnak háborús szövelkezési szinezefe van" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Bár a francia sajtó legnagyobb része megelégedéssel fogadta Barthou londoni tárgyalásainak eredményét, a keleti Locarnórál származó kötelezettségek mégis aggodalmat keltenek egyes baloldali lapokban. A szocialista sajtó azt hangoztatja, áogy a francia-orosz barátkozásmak háborús szövetségi szinezjte van. A szélső jobboldali is erős támadásban részesíti a keleti Locarnó gondolatát. Londonból jelentik: Az Ewerdng Standard megállapítja, hogy Simon kiMügyminiszter beszéde súlyos aggoáalommal töltött el nindsn hallgatót. A javaslatnak, amely mögött a randa diplomácia ügyes keze rej>tk, az a célja, hogy Angliát befogadja az európai olvasztótégelybe. Mennél fenyegetőbben terjed ki Looarnó hatása Európára, annál gyorsabban kell Angliának a kontinenstől visszavonulni. Rómából jeieatik: A Tribuna foglalkozik a keleti Locarnó ügyével és megállapítja, hoxy Simon angol külügyminiszter nyilatkozata után a következő közös pontokat lehet találni az olaisz és angol felfogásban: — A keleti szerződés, amelyet Barthou Londonban előterjesztett, olyan érteleimben módosult, hogy Németország Iránt a kölcsönösséget jelenti. A kölcsönösség ebben az esetben az egyenjogúságot jelenti. A keleti szerződés még közvetve sem módosíthatja a locarnói szerzői dést, amelyre Anglia ós Olaszország kezességet vállalt a német-francia határ szempontjából« 4 szovjet a Népszövetségben Genf. julius 11. Hir szerint Szovjetoroszország két héten belül jelentkezik a Népszövetség titkárságánál, hogy felvételét kérje a Néo-, szövetség tagjai közé. Hitler beszéde után Nagy feltűnést keltett a külpolitikai kérdések és a kivégzettek névsorának elhallgatása Súlyos nyersanyaghiány Németországban Berlin, julius 14. Hitler pénteki beszédével a külföldi sajtó szombaton részletesen foglalkozott. A párisi sajtó azt irja, hogy a beszéddel Hitler csak saját eljárását akarta igazolni a világ előtt. A beszéd csak Németországban okozott csalódást, a külföldön nem, mert az nem is várt a német kancellártól mást. Sajnálattal állapitiák meg a francia lapok, hogy Hitler beszédéből hiányozták a külpolitikai fejtegetések. A londoni Times azt ir ja, hogy Hitler rendkívüli és borzalmas képet festett. Általános az a vélemény, hogy Hitler beszéde védőbeszéd volt a 77 halott árnyékában — ennyi áldozatról számolt be a kancellár. Schleicher és Röhm kivégzésére vonatkozólag kijelentette, hogy azokat a német hazaárulókat, akik az ő tudta nélkül külföldi államférfiakkal összejövetelben állapodnak meg, agyonlöveti. A bűnök megtorlása kemény es nehéz volt. — mondta még —, de julius elsejének éjszakája óta helyreáll a normális állapot Németországban. Hitler azt is mondotta, hogv julius elseje életének legkeserűbb huszonnéíívórája volt. Nagy feltűnést keltett diplomáciai körökben, hogy küloolitikai nyilatkozat nem hanczoLi eL Hitler egyetlen mondatot sem szentelt külpolitikai kérdéseknek és egyáltalán nem reagált az angol külügyminiszter pénteki alsóházi beszédére. Amit Röhm kapitányról a kancellár elmondott, azt a német közvélemény csak részben tudta. Arról azonban eddig senkinek sem volt még csak sejtelme sem. hogy Röhm kapitány 12 millió márkát harácsolt össze, a kancellár bejelentése szerint, az összeesküvés céljaira. Emlékeztetnek arra, hogy a Hitler-rezsim uralomra jutása után igen nagytekintélvü politikai személyiségeket helyeztek vád alá, mert állítólag néhány ezer márkát sikkasztottak, így éppen pénteken Ítélték el kéthónapi fogházbüntetésre Hermes volt pénzügyminisztert sikkasztás miatt. Joggal kérdik tehát, hogyan volt lehetséges, hogy az alig másféléves nemzeti szocialista uralom alatt a kivégzett Röhm kapitánynak módiában állott tizenkét millió márkát sikkasztania. » A kancellár beszédének másik érdekes szakasza az volt, amelyben gvors egymásutánban felsorolta, hogy a junius 30-iki véres szombat éjszakáján és azt követő vasárnapon hetvenhét kivégzés, illetve a zcndü-