Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-12 / 130. szám

I. RirüwwGyAROiyszwn 1954 funius 12: és ha ebben a kérdésben részleges megoldáso­kat választanak, ez ahelyett, hogy megterem­tené a bizalom légkörét, szükségképen vissza fog vezetni a szövetségek- régi rendszeréhez, amely nem egyeztethető össze a nemzetközileg megszervezett béke gondolatával. A magyar küldöttség nincs abban a helyzetben, hogy te­vékeny reszt vegyen a bizottságok tanulmá­nyaiban. Csak megfigyelői minőségben vehet -Ászt a bizottságban. De Soragna olasz képviselő kijelentette, hogy az olasz küldöttség elvi álláspontjához hiven csak mint megfigyelő vehet reszt a bi­zottságokban. L i t v i n o v kifogásolta, fiogy a különbizott­ságok munkája csak Európa területére szorít­kozik. Messi^liésCorbet francia megbízottak kijelentették, hogy ezek a munkálatok, ame­lyékben egyébként Magyarország is részt vesz, igen értékesek a létesítendő egyezmények szá­mára. Összeütközések rohamcsapatok és acélsisakosok közöli London, junius 11. A Reuter Iroda berlini je­lentése szerint Mogdeburg közelében az acélsi­sakosok és a Hitler-féle bnrnaingesek között komoly összeütközések voltak, amelynek során sokan megsebesüllek. Se 1 d te minisztert, aki Schönbergben beszé­det akart mondani, a rohamcsapatok tagjai megdobálták és röpiratokat osztogattak, amely­ben azzal vádolják a minisztert, hogy szabad­kőműves. Seldte távozása után kiujultak a ve­rekedések. Heves izgalmak és éles összecsapások a Dréhr-per hétfői targgaiasfiu Izzó jelenetek az elnök és Dréhr kőzött — Ripka volt főpolgármester vallomása Budapest, junius lí. A Dréhr-ügy hétfői fő­tárgyalásán elsőnek a hűvösvölgyi kastély ügyét vették elő. Ebben is hűtlen kezelés bűn­tettével vádolták Dréhrt. Dréhr kijelentette, hogy minden ami történt, Vass miniszter aki­ratellxatározásából eredt és amit fcett, azt a mi­niszter utasítására tette. — Nam bújok a miniszter emléke mögé mondotta. Vállalni szeretném azt a felelősséget, amely őt illeti, mert ő is tévedhetett Csakhogy mindig fedezte magát a minisztertanáccsal és a pénzügyminiszterrel. Az elnök az egyik aktát olvasta fel ezután, amire Dréhr megjegyezte, hogy az akta pro do­mo részét nem ő irta. Dréhr tiltakozására Tö­reky elnök ingerülten mondotta: — Kérem, ön minisztériumi tisztviselő vott, tudja ml a különbség az előadóiv és a kiad­mány között, akkor miért beszél össze-\>issza? — Nem beszélek össze-vissza! — kiabálta Drél.t az elnök felé — ugy van, ahogy mon­dom! — Értse meg, az előadimányró! van szó, em­ber! — mondotta egyre ingerültebben az elnök. Dréhr végül is két karját szétcsapva kiáltja: — Nem akar megérteni elnök uram?! — de gyorsam hozzátette: Bocsánatot kérek! — Dehogy nom alkarom — szólt erélyesen Tö­Tdky —i de a kijelentésért rendreutasítom! Az izgalom percenkint fokozódott. Az elnök az aktára csap. Dréhr pedig Izgal­mában a kezét csapkodia össze. — önnek ezt a levelet iktatnia keltett vol­na! — csapott az elnök az asztalra. — De én nem voltam segédhivatali tisztvi­selő. én politikai államtitkár voltam! Töreky megint nagy erővel csap az asztalra: — Ha ön államtitkár volt, nem tárgyaií vol­na ügynökökkel! — Nom én tárgyaltam, a miniszter tárgyalt! Csap az asztalra Dréhr is. A továbbiak során az jlnök a következőket mondja Dról.mek: — Ne legyen ilyen neveletlen, lta én beszé­lek, akkor ön hallgasson! — Krausz Simonnal és Pártossal mért tár­gyalt? — kérdezte Töreky. — Krausz Simon nem közvetítő, ő a mtnsz­tftr legbizalmasabb barátja volt. Akkor tessék Weiss Fülöpöt is közvetítőnek mondani, aki szintén járt nálam! — Igenis — feleli az elnök —•. aki a minisz­tériumban mint közvetítő eJiiir. akármilyen ál­lás« Is. az közvetítő. Az elnök és a vádlott kőzött htatarMal (m m6*z.4r<w, kedve»« fiMtésl feltételek mellett legolRoAbbui beezereihetfik Fekete NAndor. Ko-milh t. sugarat 18. Tel. 20-T2.­ismét izgalmas vita keletkezik. Dréhr kijelenti, hogy iz iratokra mindent rá­írt. mert neki nem volt titkolnivalója. — Mert akkor még nem tudta, hogy ez az akta hová fog kerülni! — jegyezte meg Tö­reky. Erre Dréhr teljesen elveszti türelmét. Kiabál­va mondja: — Elnök ur! Én soha életemben nem hazud­tam! Buzgó katolikus vagyok, most sem hazu­dok! — és öklével verte az asztalt, miközben beszélt. Az elnök és Dréhr tűből és újból összecsap. — Ha méltóságod nem enged védekezni — mondta Dréhr rendkívül izgatottan —, ugy bá­nik \*elem, mint egy rablógyilkossal, akkor . Dréhr itt lecsapta ceruzáját és sirvafakadt. Később az elnöknek arra a kérdésére, hogy Pártos mikor kereste fel őt. Dréhr széttárta iá­mét a karját, mire az elnök figyelmezteti, hogy tisztességes hangon beszéljen. — Uralkodjék az idegein — mondía az elnök —, mert kénytelen leszek erélyesebb renásza­bályokhoz folyamodni. — Méltóságos uram. ha megbilincseltet is, ak­kor is csak az igazságomért ordítok — kiáltot­ta Dréhr sírástól elcsukló hangon. A tanuk közül elsőnek Holzspach Aurélt hall­gatták ki. aki azt állította, hogy Krausz Simon nélkül drágábban vásárolta volna mag az ingat­lant a néoióléti. Holzspach Nándor után Friedmann ügyvédet hallgatták ki. aki szerint Csáky Ká­roly próf akkori honvédelmi miniszter kasté­lyát is felajánlották megvételre. Bánó Dezső a hűvösvölgyi vétel egves részleteiről vallott. Az izgalmas jelenetek után Ripka Ferenc volt főpolgármestert Hallgatták ki, aki a hű­vösvölgyi ház megvételéről vallott, majd arról beszélt, hogy Vass miniszter emiitette neki, hogv Krausz Simon felajánlott bizonvos össze­geket segélyezési célokra. A miniszter őt kérte meg, hogv Krausz adományait ossza szét. Vass József körülbelül 5—6 ezer nengőt adott kezei­hez. Amikor a Krausz-féle pénz megszűnt. Vass a költsísrvetésben gondoskodott megfelelő fede­zetről. Vass József anvagi helyzetéről nem so­kat tud mondani, mert Vass igen zárkózott em­ber volt. A miniszter Krausz Simonnal igen sri. vélve* volt, ugvanugv Dréhr Imrével is. Arról nem tud, hogv Krausz Dréhrnek bármiféle pénzbeli juttatást adott volna. Mondotta egy ízben Vass, hogv neki pechje van államtitká­raival. mindenkit gvanusitnnak, de semmi ada­tot sem tudnak felhozni ellenük. A tárgyalást kedden folytatiák. amikor hír szerint sor kerül Bethlen István kihallga­tására is. Valdn I. £• *ftr«B <lro<r*ri'51rt>«». Nyilaskeresztesek megtámadták a csendőröket Budapest, junius 11. A fehérmegyei Hart* pusztán vasarnap Farkas Elemér ország, gyűlési képviselő beszámolója előtt nyilaske* resztesek az egyik kocsiról letépték a zászlót éa sárba taposták. Megtámadták az egyik csend-* őrt is, akit társainak kellett kiszabadítani. Az egyik rendzavarót a csendőrök igazoltatásra ^szólítottak fel; társai rátámadtak a csendőrök, re, akiket ütöttek-vertek. Egy másik csendőr* járőr csak szuronyhasználattal tudta szoron* gatott társait kiszabaditani.Heten megsebesültek. Gombos beszéde Kecskeméten Kecskemét, junius 11. Gömbös minisíter* elnök vasárnap Kecskemétre érkezeit Sztra* nyavszky Sándor, dr. Antal István sajtó* főnök és 29 egységespárti képviselő társaságán ban. Zsitvav Tibor beszámolóján nagyobb be* szédet mondott. A miniszterelnök először arról szólt, hogy először a magyar igazságtalanságokat kell or. vosolni, azután lehet szó arról, hogy a gazda­sági előnyökről tárgyaljunk. — És ha erre a mi jogos kérésünkre azzal válaszolnak, hogy az elcsatolt területeken el akarják nyomni a magyarságot, — folytatta Gömbös —, akkor azt mondom, van fórum a világon, amelynél újra hallatni fogjuk szavun* kat. S kijelentem, ha hasonló esetek ismétlődd nek a jövőben — akár tetszik majd az érdekel* teknek, — akár nem, ismét a Népszövetséghez fordulunk. Ezután arról beszélt, hogy nem szereti a nagy beszédeket. A nemzetgazdaság és nemzetnevelés szempontjából többet ér — mondotta —, ha valaki egy gyümölcsfát ültet el, mintha egy délelőtt tárto beszédet vág ki. A továbbiakban arról beszélt, hogy a kor. mány legközelebbi munkaprogramján szere* pel a hitbizományi reformjavaslat, amely kap­csolatos lesz a telepítéssel és az egyke elleni küzdelemmel. Aztán az erdőtörvényt és a hegy. községi törvényt alkotják meg. Majd igy foly* tatta Gömbös: — Elhatározásom. Hogy a szocfSTdemokrala munkásságot is beállítom a magyar egységbe, a magyar kévébe. Az az érzésem, hogy elmul­tak azok az idők, amikor a nemzetköziség jel­szavával bérharcot lehetett folytatni. A kor­mánynak meg kell akadályozni, hogy a tőke kiuzsorázza a dolgozókat, de szembe kell he­lyezkednie minden sztrájkmozgalommal is, — fejezte he beszédét. Gömbös a gyűlés után FSy TrstVím ttnspán lakására ment, ahol fogadta a Délmagyarország munkatársát. — Nemrégen voltam Szegeden — mondotta most más város van soron. Rövidesen azon­ban újból elmegyek Szegedre. Meg is mondhat, ja ezt a szegedieknek. Hogy mikor, azt még nem tudom: a nnpot nem én határozom meg, hanem Sztranvnvszky kegyelmes ur. De mondhatom, mindi" szívesen megvek Szeged­re. mert vissznem^l '/em, hogy épen most ti­zenöt esztendővel emelőit onnan indítottuk el a nemzeti meguihodns gondolatát. A miniszterelnök délután a bugaci pusztán tett látogatást. M.) Tört araim, ezOsf. válffts! Óra, ¿Ks'ertavlWsnK guorsan, pontosan, olcsón T*TH orásnai. riadfis rfiszietre. arc maivánuon el 6.1c 4 nifiktH.

Next

/
Thumbnails
Contents