Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-12 / 130. szám

DEMAÖYARORSZAG SZEOED, SaertieKtMMg: Somogyi ucca I2..Lem, Telefon: 23-33.^Rtadóhlvalal kölcíönhönyvlAr és Jegyiroda; Aradi ucca 8. Telelőn : I3-06. ^ Nyomda : I8w Lipót ncca 1». Telefon r 13^o6. TA-rlrníl e«.levélcím: MlmagyaronzAg Szeged Kedd, 1934 junius 12. Ara 12 fillér Oj X. évfolyam, 13^. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 VM«lcen é» Bndapeiten 3.BO, kUUHlriön 0.40 penqA- * Egyes tzAm Ara hétköz­nap ÍZ, v«»Ar- é* llnnepnap 20 «111. Hlr detések fel-vétele tarifa szerint. Mente­lentit hétlő kivételével naponta reqpel A mull DréKr Imre egyéni sorsa bennünket nem túlságosan érdekel. Megnyugodunk a birói ítéletben, ha az fel fogja menteni, de nem lázadozunk akkor sem, ha a bíróság bűnös­nek találja. Dréhr Imre viselje el a maga sorsát, bennünket nem az ő bűnösségének kérdése foglalkoztat, hanem az a — m u 11, ami elől ez a tárgyalás kíméletlenül rántja el a leplet s mezítelenül áll előttünk a köz­pénzzel való gazdálkodásnak az a rendszere, amely hosszú és tanulságokkal keserves esz­tendők után még ma is megdermeszti a vért ereinkben. A mult évben Bethlen István debreceni beszédében azt mondotta, hogy a világ­válságot nem Lillafüred és nem a tihanyi biologiai intézet fel­építése okozta. Bethlen Istvánnak nem­csak akkor vannak ötletei, amikor támad, öt­letei nem hagyják el akkor sem, amikor egy grandiózus méretű és jellegű védekezéssel akarja tisztára mosni azt a tiz évet, amit őrólá nevezték el. A világválságot bizonyára sokkal inkább okozta a Creditbank bukása, mint a lillafüredi épitkezés és sokkal inkább a kanadai búzatermések, mint a „csiborpat­koló intézet" alapítása. A világválságnak közvetlenebb okai a világháború és a világ­talan béke, mely vakon össze-vissza hányta az életnek és a termelésnek ama tényezőit, amelyek csak a legnagyobb rendben és szer­vezettségben fejthetik ki termékeny és ter­mékenyítő erejüket, mint Bethlen István kor­mányzásának tiz éve, ámde nem volt közöm­bös itt, a magyar glóbuson, hogy akkor, ami­kor a világválság leeresztette gyökereit, ak­kor, amikor a világválság okai egymásra ré­tegeződtek s már csak az öngyulladás pillanata volt hátra, itt, Magyarországon milyen szellem és milyen rendszer, milyen hűség .és a sáfárkodásnak milyen módja szabta meg a fillérek útjait, a vagyonok sor­sát s a termelés feltételeit. Nem a lillafüredi lukszus bontotta ki a világválságot, de a ma­gyar határokon belül voltak olyan tények és voltak olyan mulasztások, amelyek a világ­válság hatását fokozni tudták. Amikor a világot beborító válságnak első hullámcsapásai megérkeztek a magyar hatá­rokra, az lett volna a kötelesség, hogy min­den ember álljon a gátra s amit szorgalom, kitartás, lemondás és takarékosság végre tud hajtani, az mind váljon valóra és vál­jon tetté a magyar élet védelmében. Mesz­szebbre kell annak látni, akit sorsa maga­sabbra emelt s a legmagasabb pozíciót csak az foglalhatja el, akiben a körültekintés és messzelátás képességei a legtökéletesebben megvannak. A világválságot nem a lillafüre­di szálló és nem a bicskei kastély megvétele okozta, de ha valami fokozhatta a világválság hatását, ha valami súlyosabbá tehette a vi­lágválság csapásait, akkor Lillafüred, Bicske, a szövetkezetekbe tömött milliárdok s a köz­vagyon kezelésének szelleme hajtották ezt végre. A mérleg nem azokból a tételekből áll, amelyek a világválságot nem idézték fel, hanem azokból a mulasztásokból, ame­lyek nem enyhítették a világ válsá­gának pusztító és romboló hatását. Ha ennek a dz évnek eredményeit és mulasztásait ösz­sze kell vetni« akkor nem válnak érdemmé a tettek, amelyek nem romboltak, az elha­tározások, amelyek nem pusztítottak, ha nem állanak mellettük azok az intézkedések, amelyek enyhitették a vészt és csil­lapították a pusztítás hevét. A mi érzé­sünk szerint nem is Dréhr Imre ennek a per­nek vádlottja, hanem az a kor, melynek Dréhr csak egy figurája volt, az a kor, ame­lyikben Dréhr Imre a népjóléti ügyek po­litikai államtitkárja lehetett. Ennek a kornak adatait kavarja most fel a birói tárgyalás s miután ma amúgy sem szokatlan a régi meggyőződések revideálása, most eldönthe­tik, szabad volt-e üldözni, szabad volt-e a nemzeti életből kitaszítani azokat, akik sem­mi mást nem tettek, mint küzdöttek az ellen a rendszer ellen, amelyiknek kormányzati in­tézkedései és elhatározásai most ott lebegnek a vádlottak padja fölött. Mi volt ez alatt a tiz év alatt a polgári kötelesség: harsonálni és hallelujázni azoknak, akik Lillafüredtől Bicskéig, szövetkezetektől szövetkezetekig szórták a közvagyont azzal a könnyű kézael s azzal a könnyű elhatározással, amire csalc az örök aranykorszak elmulaszthatatlansá­gának vak hite tehette volna őket képessé.1 Még a világválság tobzódása közepette isi ezt az országot meg lehetett volna őrizni a munka és élet szabad területeként, ha letÉ volna az ország vezetőiben annyi belátás, annyi körültekintés, hogy a bő eszten­dők bevételeit tartalékolják a rosszabb évelc számára és tartalékolják a polgárság teher­viselő képességét is kedvezőtlenebb, súlyo­sabb időkre. Ha a mindent el venni és mindent elkölteni kormányzati prog­ramja helyett az okos takarékosság, igény­telenséget követelő lemondás lett volna aa ur, akkor ezt az önellátásra képes országot nem kellett volna kidobni a vi-» Iágválság viharába. E gondtalan tiz év mélyén ott sötétlenek al szövetkezetek, ott sötétlik a bicskei kastély 9 az eltámogatott, elszubvencionált, elsegélye­zett milliói a most életet adó, életet jelent® közvagyonnak. A szerb kBlüiymiRiszfer tárgyalásai Parisban az olasz-magyar-osztrák egyezményről Párís, junius 11. Jeftics szerb külügyminisz­ter hétfőn délután kezdte meg Parisban ér­demleges tárgyalásait. Francia politikai körök tudomása szerint Jeftics tárgyalásai során el­sősorban a Balkán-egyezményről van szó, to­vábbá Középeurópa helyzetéről. Valószinünelá tartják, hogy Barthou és Jeftics főleg Olaszor­szág középeurópai politikájával foglalkozik, különös tekintettel az osztrák—magyar—otesS gazdasági egyezmények kérdésére. Az osztrák kormány kiterjesztette a statáriumot a horogkeresztes terroristákra (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: A statáriális bíróság két nemzeti szocialista perében hétfőn délután a következő Ítéletet hozta: Rotter János bécsi lakatosse­géd ügyét a rendes bíróság elé utalta, mert ami­kor a floridsdorfi villanytelep transzformátor termébe bombát dobott, maga is olyan súlyosan megsebesült a kezén, bogv ujjait amputálni kellett. K ö r b e r 1 Román földművest, aki több merényletben vett részt, öt és félévi dologházra ítélték! Ez a vádlott még fiatalkorú. A welsi repülőtéren háromtagú Heimwehr­járőrt egy nemzeti szocialista csoport megtá­madott és több lövést adott le. A golyók a jár.» őr mindhárom tagját eltalálták: kettő suíyo-* sabban megsebesült ugy, hogy haldokolva szál-, litották a kórházba. A támadókat elfogták. Va_ lamennyien 18—20 éves fiatalemberek. Az osztrák kormány hétfőn este ujabb mH nisztertanácsot- tartott, amelyen — hír szerint — ugy döntött, hogy a statáriumot azokra is kiterjesztik, akik nem vesznek ugyan részt a robbantásokban, de tudnak a dologról. Ezeket mint összeesküvőket fogják a statariális bíró­ság elé állítani. Táncos tábornok beszéde Genfben a béke megszervezéséről és a külön bizottságokról Magyarország és Olaszország csak mfní megfigyelő vesz részt a bizottságokban Genf, junius 11. A leszerelési értekezlet el­nöksége hétfőn délután ülést tartott. Heijder­sou elnök javasolta, hogy négy bizottságot kell alakítani Első a biztonsági különbizottság lesz, második a végrehajtási, a harmadik a lég­ügyi, negyedik a hadiszergyártással foglalkozó bizottság. T á n c z o s Gábor magyar főmegbizott aa előterjesztésre a következőket mondotta: — Fel kell hívnom az elnökség figyelmét ar­ra az elvi álláspontomra, amelyet 3 tnagvar küldöttség ebben a kérdésben az értekezlet leg­eleje óta elfoglalt. A béke megszervezésének kérdését egyetemes alanon kellene megpldani

Next

/
Thumbnails
Contents