Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-07 / 126. szám

DEMAGYflRORSZAfi IZBOED, 8cerketzMt«g: Somogyi ucea fcÜtfHl'tfKLr iilXA ilinillC T EtöpizETÉ«; Hnvonla helyben 3.20 rzMl.em, Tele'on: ZV33.^Kladóhlvalal l/SUlUllllIl. JUI11U9 I» Vld«hen «« Budapetlen 3.««,kUllUldHn kSIctOnkUnyvlAr é» (egylroda : Áradt „ V MO peng«. ' EqyeMzAm Ara h«lk«& Ucea S. Teleion I 13-««. - Nyomda t Lilw Ara IC Illier ¿I nap 12, vatAr« 6* Ünnepnap 201111. Hit Llpól necn 19. Teleion - 13^»«. tanrati Y évfnlvAITI 19*» «7 del«sek (elvétele larlla szerlnl. Mealee» levélcím: Pélmagyarorazag Szege«! * ^ * t*111» '"Y" lenlk héltA kivételével naponta réő'dpi II hazafiság kötelezései Napokon keresztül tanakodtunk, hogy szóvátegyük-e? Napokon keresztül fontolgattuk, hogy a trianoni évforduló napjaiban nem kell-e inkább elhallgatni azokat a megjegyzéseket, amelyeket Bethlen István vasárnapi beszédére a véres határokon belül éló magyarság személyes kérdésben tehet meg. De jött a kémek büntetésének súlyosbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, aminek során a határokon belül és kívül élő magyarság életének egymásra utaltságáról is szó esett s a debreceni beszéd s a képviselőházban elmondott szavak, ugy érezzük, nem megtHtják, hanem megkövetelik a feleletet. Ez alkalommal igazat kell adnunk Ras6 a y Károlynak, aki annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy az utódállamok kormányai péídaadást és buzdítást fognak találni a mi törvényhozási alkotásainkban s követni fognak bennünket a büntetések súlyosbításának utján is. Ha súlyossá vált Ítéletekkel csak a kémeket sújtanák, akkor ennek az aggodalomnak nem volna alapja. De jól tudjuk azt, hogy ha valakit el akarnak veszejteni, akkor az elszakadt területeken azzal vádolják meg őket, hogy kémek. Nincs bűncselekmény, aminek elkövetését ennél könnyebben lebetne bizonyítani nacionalista érzelmekkel elfogult biróság előtt. Tanuk, akiknek foglalkozásuk az, hogy politikai perekben tanuk legyenek, nemzeti szervezetek tagjai, akik — legyünk jóhiszeműek —, meggyőződésük szerint hazájukat szolgálják, ha a magyar kisebbségekhez tartozók hűtlensége mellett bizonyítékokat szolgáltatnak, odaállnak a bíróság elé, melynek tagjaival együtt esküdtek fel a Narodna Obranák, a Vasgárdák és hasonló célú és törekvésű egyesületekben s kész az Ítélet, mely magyarokra, magyar ügyre, magyar érdekre sujt le. És tegyük fel, bogy az ítélet felmentő. De amíg a felmentő Ítélet visszaadja az ártatlanul vádoltak szabadságát, addig egy-két év eltelik vizsgálati fogságban, a felsőbb bíróságok Ítéletére várakozással. S amikor állítólagos magyar kémét tartóztatnak le akár Erdélyben, akár Bácskában, az ott élő magyarság élete nehezedik meg annak a bizalmatlanságnak súlya alatt, amire az oktalan letartóztatás az egyetlen bizonyíték. A súlyos büntetés — vonzerő. Kémkedési vádak azért születnek ott meg, mert a büntetés súlya alatt, a büntetés súlyával indokolt különleges eljárás közben el lehet pusztítani az ártatlanul vádoltat s azt a nemzetiséget is, melyhez a kémkedés vádja miatt letartóztatott tartozik. Csak az ostobaság és gonoszság mondhatja ezekre az aggodalmakra, hogy a kémek enyhe büntetése mellett harcolnak. Mi ehhez a kérdéshez még csak hozzá sem akarunk szólni, mi csak azt tesszük, amire Bethlen István hívott fel vasárnapi debreceni beszédében, a magyar élet minden megnyilatkozásának az elszakadt országrészekben élő magyarságra tett hatását keressük és vizsgáljuk. S amikor elvégezzük ezt a nemzeti és lelkiismereti kötelességet, a szivünk tele lesz aggodalommal. Mi mindazt helyesnek és igaznak tartjuk, amit Bethlen István vasárnapi beszédében a ¿magyarság kötelességeiről vallott s igaznak tartjuk, — már csak azért is, mert a magunk bőrén éreztük igazságát, — amit a magyarságnak az elszakadt magyarsággal szemben élő kötelességeiről szavakba foglalt. De amikor Bethlen azt mondotta, hogy az erdélyi magyarok hazafiságot tanítani jöttek magyar testvéreikhez, akkor ugy érezzük, Bethlen István 1 erontja azt, amit igazságaink megállapításából szolgálhatott. Hazafiság dolgában nem múlja felül az erdélyi magyarság a Tisza-Dunaközit, vagy a Dunántúlit. Egyik jó magyar sem lehet a másik jó magyarnak tanítója sem nemzeti érzésben, sem a nemzeti kötelességek teljesítésében. Az erdélyi és nem erdélyi magyarság között nem lehet elválasztó a hazafiság különböző mértéke. Nem tesz jó szolgálatot a magyar ügynek az, aki hazafiság szempontjából különbözőképen osztályozza a régi ország különböző vidékein élő magyarságot. Ha volt una eademque n o b i 1 i t a s, akkor van una eademque patria is és legyen unus idemque patriotismus. Minden tiszteletünk, szeretetünk és nagyrabecsülésünk mellett, amití a régi és a mai Erdély magyarságával szemben érezzük, meg kell mondanunk, hogy hazafiság dolgában az Alföld, vagy a Dunántul népét Erdély magyarsága mögé osztályozni nem engedjük. Az erdélyi magyarok végeztek nélunk az utolsó időben is kiváló szolgálatot, de nem végezhették azt, ami várt rájuk a magyarság érdekében, ha otthon maradtak volna. Nem pótolhatják itt azt a munkát, azt a missziót, ami várt rájuk régi otthonukban az ottmaradt magyarság vezetésében, támogatásában és védelmében. Az idegen hatalom uj urai örömmel látták azt a szellemi evakuációt, amit a magyarság színe-java hajtott végre, amikor elhagyták mühelyüket, irodájukat, földjüket és apáik sírjait, de meggyöngült, kivérzett tőle az elhagyott magyar nép. Elvégezzük kötelességünket híven, becsülettel, ne bántsa senki a mi hűséges nemzeti érzésünket és ne akarjon tanítani senki arra* amit senki nálunk jobban nem tud. IzpzKmak és viharok a képviselőházban Ruttkay Udó egymillió pengője körül Az ellenzék a rendkívüli felhatalmazás meghosszabbítása ellen —< „4 kormánynak a magángazdaságok helyreállításával kell többe! törődnie" — A római egyezmény és a genfi panasz Interpelláció az algyői incidensről, a debreceni eseményekről és a szárazságról (Budapesti tudósítónk tclefonjclentcsc.) A képviselőház szerdai ülésén is a napirend a legnagyobb csendben folyt le. Annái nagyobb viharokat támasztott azonban a napirendi vita. Ruttkay Udó ügye már régóta foglalkoztatja a politikai világot. Tudvalevően gróf Bethlen István miniszterelnöksége idején megbízást adott Ruttkay Udónak az Alföld öntözésére vonatkozó terv elkészítésére, anélkül azonban, hogy akár a törvényhozás, akár a minisztertanács a kérdéssel foglalkozott volna. Amikor gróf Károlyi Gyula került a kormány élére, a megállapodást megsemmisítette. Emiatt Ruttkay perrel fenyegetődzött, majd az ügy választott biróság elé került. Ez a biróság közel egymillió pengőt állapított meg Ruttkaynak, aki ezt az összeget meg is kapta. Ez az összeg zárszámadásban mint költségvetésen felüli összeg szerepelt. Éppen ez hivta ki annak idején az ellenzék éles kritikáját. Szerdán, a napirendi vita során U 1 a i n Ferenc — aki tagja volt a választott bíróságnak —, tartotta szükségesnek, hogy részben a saját szerepének tisztázása, másrészt pedig az ügy ismertetése szempontjából elmondja mindazt, amit ebben az ügyben tudott. Ez természetesen, nem kis viharok között tolyt le, úgyannyira, hogy személyes kérdésben Rassay Károly és Bródy Ernő is felszólalt és Ulain álláspontjával szemben kifejezték saját álláspontjukat. Az ügy természetesen érdemi részében már régen elintéződött, de ugy látszik, hogy még továbbra is foglalkoztatni fogja a képviselőházat. A szerdai ülésről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház először harmadszori olvasásban elfogadta a tegnap letárgyalt törvényja-/ vaslatokat, majd Görgey István előadó be-, terjesztette a külügyi, közgazdasági és közleke-d désügyi bizottság jelentését a nemzetközi pót-i egyezményekről. Ezután megkezdték a 33-as bizottság hatáskörének mcghosszabbi tásáról szóló törvényjavaslat és a 33-as bizottság mult-i évi működéséről szóló jelentés tárgyalását. D é s i Géza előadó ismertette a javaslatotSzerinte a javaslat alkotmányjogi szempontból megtámadhatatlan. A kormánynak szüksége van ilyen felhatalmazásra, amelynek segítségével á rendkívüli idők rendkívüli kérdésein ben gyorsan intézkedhetik. Magyar Pál szerint rendkívüli felhatal-» mazást csak rövid időre adhatnak a kormány-nak. Az, hogy a gazdasági válság pusztitásaB ugy ahogy megszűntek, nem a kormány rendeleteinek, hanem a magyar nép ellenálló képességének köszönhető. Éppen ezrrt semmi indokát sem látja annak, hogy a felhatalmazást megújítsák. A kormánynak inkább a magángazdaságok helyreállításával kellene többet tö-í rődnie. A római tárgyalások eredményét nem! hajlandó túlbecsülni, kifogásolja, hogy egyes nemzetközi tárgyalások jelentőségét éppen a kormány tényezői túlozzák, holott ezek akkor sem jelentkeznek akkora jelentőséggel, ha ki-; tűzött céljukat elérik. Sándor István szerint a bizottság hatás^ körének maghosszabbítása nem kívánatos. Buchinger Manó hangoztatta, hogy a íavaslat a parlamentárizmus szempontjából kárt jelent. A kormány a parlamenttől eddig is mindent megkapott/ amit kert. X 33-as bi-