Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-05 / 124. (125.) szám

T934 fmfus 5: DftMAGyAftORSZAG 5 a trianoni évfordulón (A Délmagyarország munkatársától.) Boron­gós esős napon emlékezett Szeged a trianoni évfordulóról. Vasárnap féi 11 órakor gyülekez­tek a tiltakozó felvonulásban résztvevők a vá­rosháza előtt, ahonnan nemsokkal később meg­indult a többezer főre tehető tiltakozó menet az Országzászló elé. Itt már gyülekeztek az egyesöletek és körök kiküldöttei. Tizenegy óra után kezdődött meg az ünnepély, amelyen meg­jelent Bárányi Tibor főispán, dr. Pálfy József polgármester-helyettes. Körmén;: > Mátyás or­szággyűlési képviselő, dr. Buócz Béla rendőr­íökapitányhelyettes. dr. Kogutowitz Károly egyetemi tanár és még sokan mások a városi tisztviselők közül. Képviseltette magát a tör­vényhatósági bizottság is egy kisebb küldött­séggel és megjelentek istületileg a fronthar­cosok, po&taa,lkaim azottak és cserkészek is, valamint az egyetemi hallga-tók különböző baj­társi egyesületei. Az ünnepséget a Polgári Dalárda énekszáma vezette be, majd dr. Tóth Imre mondotta el be­szédét Megemlékezett a triaroni békediktátum becikkelyezéséről és a gyásznap jelentőségéről. — Mi nem gyásznapot ülünk ma, — mondotta. Nem gvászoltii és temetni akarunk, de feltámad­ni és hitünk erejével demonstrálni és megzör­getni a genfi sóhívata'l ablakait, hogy a hóhér­legényeknek ne legyen egy /yurodt pillanatuk sem. míg újra le nem ülnek a zöldasztalhoz a revízió kérdésének tárgyalására. Amig a belá­tás nem győz az elvakultság felett és az igaz­ság a gazság felett. — Tanulhatunk a franciáktól, lambetta nem­zetétől. amelyik sohasem nyugodott bele abba. hogy Strassínirg elveszett. A franciák megmu­tatták nekünk is, hogy az elszakított terüietről nem mondbat le soha az anyaország és amint Strassburg is újból francia lett, törhetetlenül bizunk és hiszüi l, abban, hogy nemsokára az elszakított magyar területek is visszakerülnek Magyarországhoz. Ebben a gondolatban, ma­gyar testvéreim figyeljetek és várjatok. Vár­jatok a legelső puskalövésre. A magyar lélek: templom, amelyben benne él a feltámadás és nem tisztességes magyar ember az, aki ezt ta­gadni meri, vagy belenyugszik az életet ölő mai helyzetünkbe. A szónoklat után Bánóczy-Szenczy Tamás technológus a „Mementó" cimü irredenta köl­teményt szavalta el nagy hatással, majd az egyetemi ifjúság nevében dr. Lázár László beszélt. A 48-as ifjúság hazaszeretetét követen­dő példaként állította a mai magyar ifjúság elé, azzal, hogy minden magyar ember annyit ér. amennyit hazájáért cselekszik. — A magyar vért és a magyar ifjúságot hí­vom segítségül ide — mondotta —. de mintha aludna a magyar vér és a r.iagyar ifjúság is. Jönnie kell már egyszer a bosszúnak és a vég­ítéletnek. Meg kell ráznunk a gyilkos Nyugatot, meddip tűrjük, hogy országunk legszebb részét bitorolják. Magyar ifjúság álljatok vezetőitek mellé és dörögjétek oda a világnak, hogy Genf. London, Locarno nem más, mint a büntanyák városa és aljas hazugság Titulescu és Benes szavai. Jiogy szeretettel kezelik a maeyar ügyet — Fizetni fogunk Trianonért, — fejezte be szavait az ifjúság szónoka. Trianonért Trianon­nal fizetünk, átokért átokkal. Az ünnepség ezután a Magyar Hiszekegy el­éneklésével fejeződött be és i küldöttségek zárt sorokban vonultak el újra a felvirágzott és félárbócra engedett Országzászló előtt. A Ddmaggarorszag novellapáluázatának nagy sikere Jelentés a pályázatról A üélmag varország tudvalevőleg pályázatot hirdetett novellára. A kitűzött határidőig 157 pálvamunkn érkezett bc az ország minden ré­széből, a bírálóbizottság most készült el a je­lentésével. Jelentjük, hogy minden pályamun­kát lelkiismeretes gondossággal végigolvastuk, kerestük az uj tehetségeket és minden remény meg van, hogy meg is találtuk. Attól függ. hogy a munka kezdő író munkája-e, vagy regi rutin nyilatkozott meg benne? A döntő szót a nyilvánosság bírálata mondja ki. A selejtezcsnél hátulról haladtunk előre s így az első csoportban íizokról a pályamunkákról emlékezünk meg, amelyek a rostálásnál nyomban kiestek. Eze­ket tülnyomólag az Írástudatlanság jellemzi, a tema az olvasmányuk korcs visszfénye, néha annál is kevesebb. Tehetséget a legjobb akarat­tal sem tudtunk találni köztük, sokszor helves. irást sem. Viszont nekünk esik a legrosszabbul, hogy ahol jó ötlettel találkozunk, ott a meg­írás kezdetleges. Ebben a csoportban túlteng a primitív fantázia és a garasos romantika, szőr. nyen sokan halnak meg, főleg szerelmi bánat­ban. Ugy tetszik néha, hogy a szerző apróhir­detésnek nézte a pályázatot s „egy valakinek" volt a novellájával mondanivalója. Az idetar­tozó pályamunkák ríme a következő: Szalmaláng-szerelem. Percek, amik éveknek számitanak. A jövendő országa. Csillagék nyara­lása. Mutamtir. Teréz rövid boldogsága. A lőcsei riwktor. Remény. Igaz történet a háború emléké­ből. Visszapillantás a múltba. Minden a pénz? Anyám. Esti furulyaszó. Hir jött hazulról. Tava­szi hervadás. Isten keze. Isten szeme. Az esernyő. Maris asszony. A férjhez ment anyós. Kinevette a szerelem. Keresem a boldogságom. Ónként a ha­lálba. Parthie. A közvélemény. Kék lángok. Az orvvadász. Koldus. Kilobbanó mécsek. Hajnalha­s;idás. Farsangi történet A fekete gyöngyvirág. A kigyulladt földön. A kalózleány. A kímonő. János gazda gvomorba ja. Találkozás. Magyar őrömnap Az édes álom. Finálé. A sors mostohái. Egy szip­pantásnyi boldogság. Alom, vagy valóság? Párbaj. Honszeretet. Pajtás, a hü kutya. A második csoportban sem találtunk közölhetőt. Ezek között több pá­lyamunkában felcsillan egy pillanatra valami készség, vagy ahhoz hasonló, azonban még tá­vol állanak z teljességtől. Vannak egész intel­ligens irások, de hogy az „írónői ambició" ci­mü pályamű szavaival éljünk, „Írogasson előbb évekig a fiókja számára és főleg olvasson so­kat". Találtunk ott rapszodikus nekilendülőt, aki hamar elfárad és nem tud egészet alkotni. („Az ismeretlen Svengáli".) Van, aki erős uj témával jelentkezik, csak a tehetsége hiányzik a kidolgozáshoz. („Az ígéret földje".) Épp igy csak vázlat a „Találkozás". Bájos lehetne a „Honvágy", ha nem volna olyan kétségbeeset­ten pongyola. Némelyik munka mintha gyen­ge kivonata lenne egy nagy regénynek. („A bű­nös".) „A világító torony' ugy lett volna jó, ha negyedrésznyi ter jedelemben iródik meg a hoz­zá megkívánt finomsággal. „A lovaglóbot" a híres Rózsafabutor gyenge kópiája. „A két bű­bájos" csak adathalmaz, forrás más számára, hogy novellát írjon belőle. Ebben a csoportban is sók az elképzelés, az életnek — 1934-ben! — olyan rajza, hogy irigvkedve kell kérdeznünk: hol él a szerző? Találkoztunk a tipikus köz­igazgatási novellával is, de aki a hivatali dol­gokat csak ilyen naiv formáhan ismeri, az na­pidíjas sem lehet. Ismételjük azonban: van több munkában irói készség s ha a szerzőjük komoly szándékkal, tanulással és főleg önkri­tikával fog a munkába, idővel megtanul írni. Külön ki kell emelnünk a „Monogram" cimü hosszú munkát. Elejétől végig kongresszusa a helvesirási hibáknak, de sok helyen olyan üde és közvetlen, hogv a szerzőjének érdemes vol­na művelnie magát. Az egyes cimek egyébként a következők: A kutvaszőr. Monogram Junói ambíció. Az is­meretlen Svengáli. Az Ígéret földje. Találkozás. Vallomások. Honvágy. Versenyfutás. A bűnös. Egy délutánom. Gyilkosság? Novemberi délután. A vi­lágító lorony. Bódi bá' levelet ír. Az ügyetlen Les­kayné. Tavaszi füttyszó. A tulbuzgó dalos. Lelenc Ilon. Egy ablakszem. Egy a sok közül. Olivér nagy lett. Dráma a harmadik osztályban. Torkoss Ta­más násza. Csak asszony. Az én vérem. A kis színész legnagyobb szerepe. Szamosközi Árpád két élete. A két bűbájos. A démon. A lovaglóbot. Asz­szonyhüség. Oda tul a gáton. Levél a művésznő­höz. Májusi zivatar. A boldog asszony. Jancsi és Juliska a cukrászdában. A harmadik csoportba sorozottak nem felelnek meg a pályázat feltéte-, leinek. Véleményünk ezekről a következő: „Te­lefonhírmondó a gyógyszertárban" ötletes ap-< róság, szerzője engedélyével közölhető, mint helvi tréfa. „Hazafelé". „Egy szem cukorka". „A bosszú." — alkalomadtán napihirbe való dolgok. „Fedrigoni ezredes", — ha a helyünld megengedi, közöljük pályázaton kívül. — N. K. Debrecenből egész halom gazdasági és társa­dalmi cikket küldött, amikből néhányat esetleg felhasználhatunk A pályázatra azért nem al­kalmasak, mert nem novellák, továbbá mert a szerzőjük leleplezte magát. A negyedik csoportba olyan müveket soroztunk, amelyek közölhetőE lennének, ha akadna aki átfésülné őket. Ré-< szint pongyolák, részint túlságosan hosszúak, anélkül, hogy szükség lenne a felesleges szó­szaporításra Ezt az átdolgozást amugv sem te­hetnők meg a szerzők engedélye nélkül. Ide tartoznak a következők: Bosszú. (A stílusban van hiba.) Tavaszi szán­tás. (Van benne néhány plasztikus kép. De ponn gyolaság is.) Falusi urak. (Az erotikus rész tom­pitandó. A szolgabíró helyett is mást kell alkal­mazni. Az nem jár „abba" a társaságba.) Elvitt« a gyerek. (Miért hajszolja erőszakoltan a népies­kedést?) Többet ésszel, mint erővel. (Sok rajta a felesleges sallang.) Márkus uram tragikomédiája. (Ezen is.) Hogy nem lettem én iróvá? (Ugy, hogy nem tudja, mi a fontos és mit keli elhagyni.) Uno­kavizit. (Legalább a felét kihagyhatja. Előnyére válik.) Szcp Budapest. (Intelligens ember lompos irása.) Zsöllye, baloldal IV. sor 2. (Meg kell ondu­lálni, mert kócos.) Púpos. (Sok benne a közvetlen hang, de az első felét el kell hagyni, mert az nem­zetközi frázisgyiijtemény a tavaszról.) Ez a sze­relem. (Érdekes, de a bevezetés felesleges. Azt nyil­ván azért irta, hogy hosszabb legyen.) Jó, Ági kis­asszony. (Kedves és hangulatos, de egyharmada felesleges.) A szercneséthozó kaftán. (Érdekes há­borús kaland, de nem novella.) Kató. (Lehetne be­lőle valamit faragni, intlligens irás, csak szörnyű a kézirat formája. A bírálónk elolvasta, másért nem állurrk jót. Le kellene gépeltetni.) Demeter meg akar halni. (Meg kell fésülni.) Művészet-szerelem. (A párbeszédek primitívek, a történéseket meg kellett volna indokolni. Azért nem egész tehetség­telen irás.) Nem voltam elég szemtelen. (Jó. de egy kissé erkölcstelen.) A Rajnaparti kinrs. (Szerzője ir még jobbat is, ez egy kissé nyers kidolgozású.) Legyen okos. (Jön onnaii jobb is.) Vezeklés. (A téma jó, főleg uj volna, a kifejezései azonban kí­nosan keresettek. Azonkívül feleslegesen el is van nyújtva.) A negyedik halott. (Forrongásban levő tehetség munkája. De még sok a felesleges benne.) Az ötödik csoportba tartoznak a következő megjelenésre való mun­kák: Don Jüan utolsó napjai. Diopulosz vándor­lása. Ezüstmadár. Május. A futár. Apróhirde­tés. Régi idők, jó idők. Az utolsó tét. A rodosi agavák között. Az ördögbárdi fekete ló. A szok­nvabetyár. Tanitó. Hazaérkezés. A hosszú álom. A mese halála. A völgy. Egv részeges szobor. Játék a tűzzel. Hol vagy Lili? Májusi sugarak. A nagy királv szive. Vadvirág visszatér. Te­jecske kéne. Indul a gyerek. A ficsúr, önkép­zőkör. Tavaszi dal. Az első szerelem. Zoli mér­nök lesz. Tutuka. A novella. Már befellegzett. (Rossz cím.) A csillagok. Felmondás. Ha sze­ret... Játék ... Törvényt kérek. Hangverseny. A békitő. Aki előre látta a jövőt. A megfelelő munkák közlőét legközelebb meg­kezdjük, a közlés megkezdésének idejét külön is közölni fogjuk. A pályadíjakat (I. dij 100, II. dij 50, III. és ÍV. dij 25—2« pengő) a közlésre alkal­masnak talált pályamunkák megjelenése, a közlé­sek befejezése után a közönség ítéli oda. A szava­zatok arányában osztjuk ki a dijakat. Szavazni n Pélma gyarorszá elia n közzéteendő szavazólapok­kal lehpt maid.

Next

/
Thumbnails
Contents