Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-28 / 144. szám

r>tfCMAGyARORSríG 1934 junuis 28. «mely cselekvő és szenvedő részese volt ezeknek az időknek, ha mindezeket a kérdéseket perrendszerü bizonyossággal tisztáznák is, bizonyára nem volna sok haszna belőle; Ez a nemzedék már csak az emlékei között őrzi meg azt a napot, mikoT egy hoszszu békeperiódus akkor tespedőnek tartott, de ma boldognak itélt nyugalmába süvített bele n háború harsonája. Ez a nemzedék volt a/, amelyet arra itélt a sors; hogy részese legyen a történelmi időknek. Ez a nemzedék volt az, amely felvirágzott zászlók alatt vonult a világháborúba, az orosz síkságok, a szerb hegyek, az alpesi sziklák, vagy a lankás flandriai halmok tájaira és hitte azt, hogy a győzelem koszorújával tér vissza, mire a levelek lehullanak. Ez a nemzedék érte meg a legszörnyűbb halált, szenvedést és pusztulást. Ez a nemzedék látta, amint földbe ásott emberek milliói fegyverrel kezükben néztek esztendőkön keresztül farkasszemet egymással. Ez a nemzedék ismerte meg az állóharcokat, az áttöréseket, a pergőtüzoket, az Isonzo partjain felkúszó kövi rózsáknál is pirosabb vérrőzsákat, a lángszórókat, a gázháborut, a tankokat, a tengeralattjárókat, a légi bombázásokat, a kiéheztetés háborúját, az összeomlást és a háborúnál is szörnyűségesebb békét, amely magával rántotta nemcsak a legyőzötteket, hanem a győzteseket is: Ez a nemzedék már elkönyvelte a múltját. Akik ottmaradtak a harctereken, akik elsülyedtek a tenger mélyében és akik elpusztultak Szibéria hómezőin, vagy a hinterlandok kórházaiban, máT nem beszélnek és nem vádolnak. Akik visszatértek s akik még ittvannak, ugy érzik, mintha husz nehéz esztendő esett volna ki az életükből. Kevés az, amit még jóvá lehet tenni az ő számukra is. De itt van a sarkukat taposó uj nemzedék, amely jogainak tudatában, de elhelyezkedésének nehézségében talán igazságtalanságokra is ragadtatva magát, követel helyet, életlehetőségeket és szebb, boldogabb életet magának. Ha vannak, ugy ezzel a nemzedékkel szemben vannak kötelességeink. Amiben nem lehetett része az idősebbeknek, a szenvedések és megpróbáltatások nemzedékének, ennek az uj nemzedéknek kell megérnie, az igazságtalanságok jóvátételét s az osztó igazság korának elkövetkezését. II magyar kardcsapat Európa-bajnokságot nyert Varsóban Varsó, junius 27. Az eurőpabajnoki vivóversenyek során a kardcsapatba jnoksógot Magyarország csapata nyerte meg. Hat csapat indult a versenyen, amelyeket két csoportba osztották be. Az első mérkőzésen Magyarország győzött Románia ellen 9:1 arányban, Németország Románia ellen 9:3 arányban. A második csoportban Olaszország győzött Görögország ellen 9:3 arányban, Lengyelország pedig Görögország ellen 9:0 arányban. Döntőbe került tehát Magyarország, Olaszország. Németország és Lengyelország csapata. A dönlő eredményei: Magyarország—Lengyelország 10:6, Magyarország—Németország 15:1, Olaszország—Németország 8:8. (Az olaszok jobb tusaránnyal győznek.), Olaszország— Lengyelország 12:4. Ezután került volna sor a magyar—olasz döntőmérkőzésre. Marzi, az olasz csapat legjobb tagja sérülése miatt azonban nem vívhatott tovább, mire az olasz csapat bejelentette, hogy a további küzdelemből visszalép. Végeredmény tehát: Európabajnok: Magyarország kardcsapata 3 győzelemmel, 2. Olaszország 2 győaelemmeL Román „Raspulfnl larldzlaltak le Bukarest a csendőrök M elleti (Bndapesli tudósítónk felefonjelenfése.) Buírestből jelentik: Bukaresthez közelfel ;vik kisebb községben néhány hónappal • R a s p u t í n külse jü férfi telepedett közeífekvő egyik kisebb községben néhány hónappal ezelőtt eflHHp HM^H le. A férfi — aki különösen hatalmas szakállával tünt fel —, különböző megváltó eszméket hirdetett. Szónoklatai olyan hatással voltak a falusi lakosságra, hogy á helyi hatóságok nem mertek a ,.próféta" ellen Fellépni. Tegnap régül nagyobb csendőrosztag érkezett a községbe, nogy a „prófétát" letartóztassa. Mintegy 200 ember szembeszállt a csendőröké kel, akik végül is megerősítést voltak kénytele-i nek kérni, csak ezután sikerült a lakosságot visszaszorítani és a „prófétát" a csendőrlakta* nyába bekísérni. A népjóléti minisztérium banküzletei és segélyezései a Dréhr-per szerdai Izgalmas tárgyalásán Budapest, június 27. 'A Dréhr-perben szerdán tárgyaltak az utolsó vádpontot. Ismét hivatali sikkasztás büntette volt a vád. Dréhrt a szerdai tárgyaláson többször elhagyta nyugalma és sírásba csukló hangon erősítgette ártatlanságát. A vádírat szerint Dréhr jótékonycélu alapos tőkéinek kihelyezésével kapcsolatban a kamatok 'címén befolyt 16.371 pengőt elsikkasztotta. Dréhr elmondotta, amikor kinevezték államtitkárrá, megállapította, hogy a budapesti pénzintézeteknél és magánbankoknál állami pénzek vannak elhelyezve Azt proponálta a miniszternek, hogy a jövőben az összes állami betéteket a Hitelbanknál helyezzék el. A propozieiót el is fogadták. Csak később, amikor pénzszűke mutatkozott, mondotta a miniszter, hogy meg kell osztani a hetéteket az egyes bankok között. A továbbiakban elmondotta Dréhr, hogy soha pénzt nem kezelt, kamatot nem számított fel. Politikai államtitkár volt és nem a kamatszámítások ellenőrzője. Felmentve érzi magát, mert szerinte Híjnkó Elemér közönséges csaló. Halász Lajos pedig közönséges hamis könyvelő volt. Dréhr Imre kiabálva, magából kikelve hangsúlyozta, ártatlanságát, majd hangja megcsuklott, zsebkendőjével dörzsölte szemét, azután leült a vádlottak padjára. Ezután a tanuk kihallgatására került sor. Elsőnek Kemény Zoltán állami számszéki tanácsos állott a bíróság elé. Előadta, hogy általában feltűnő rendellenességeket tapasztalt a népjóléti pénzkezelésében. C s e p e 1 y Gvörgy miniszteri osztálytanácsos arról beszélt, hogy Vass miniszter utasítására többször vitt pénzt a Krnusz-bankházba. Ugv tudja, hogy a pénzeket kihelyezték, nem számították fel a kamatokat, hanem a kamatokat segélyezésekre, hazafias célokra, a középosztály támo«atá«ára fordították. Tudomása szerint ezekből a kamatokból a miniszter bizalmas kiadásokat is teljesített. Kh u en-Hédervárv Károly gróf elmondotta, hogy vállalata a népjóléti minisztériumtól 500 ezer pengő kölcsönt kapott. É 1 i á s v Jenő belügyminisztériumi számtanácsos arról vallott, hogy nem vezettek kimutatást az esedékes kamatokról, ö is tud arról, hogy Vass közjótékonysági alapok kamatait bizalmas segélyezésekre használta fel. Vida Béla, Dréhr volt magántitkára elmondotta. hogy a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt.-től ő hozta el az 500 ezer pengőt. Kamatkövetelésre nem adtak neki utasítást. Halásztól is kellett volna hoznia 200 ezer pengőt, de Halász mindig bujkált előle. Krausz Simon többek között azt mondotta vallomásában, hogy bankjában különböző időben összesen 800 ezer pencő nép jóléti pénz volt. Dréhr sohasem kapott tőle pénzt, sem kamat, sem más címen. A bank mindezeket visszafizette. A továbbiakban a Halász-bankház összeomlásáról beszélt és azt mondotta, hogy a Dréhr levelében és sürgönyében említett 200 ezer pengő megmentésére nem tett lépését. Szántó Miklós a Halász-bankház volt könyvelője azt állította, hogy Dréhrnek volt folyószámlája a banknál, amelyre eövszer Vida Béla vett fel 20 ezer nengőt. másik esetben Halász vitt el 20 ezer pengőt. X bank fizetés-» képtelensége után Dréhr 30—35 ezret visszafizetett. Halász Lajos bankár tanúvallomása kőn vetkezett ezután. Azt mondotta, hogy koszt-« E

énzre helyezték el nála a pénzeket még 1923h an és ő mindig visszafizette azokat, a kamatom kat is. 1927-ben 200 ezer pengőt kapott, Dréhr sa ját kezéből vette át és ez az összeg Vida Bélai néven szerepelt a könyvekben. A 8 százalékos kamatot mindjárt levonták, amikor a pénzt át-» adták neki. — Amikor az ügyészségen vallomást tettem, figyelmeztettek, hogy jó lesz vigyáznom, vonjam vissza a vallomásomat, mert különben meglátom a következményeket — mondotta ez-* után. Tegnapelőtt K 1 á r Zoltán odajött hoz-i zám a kávéházba. Azelőtt soha életemben nem beszéltem vele. Azt mondta, hogy vallomástételre fog jelentkezni, mert én nem mondtam igazat. Később odalépett bikacsökkel a kezében és ezeket mondotta: — Maga nálam járt, mást mondott akkor és pénzt kért. — Én ezt kikértem magamnak és felszólítottam, hogy távozzon, mert ráborítom az asz-i talt. — El kell még mondanom azt is, Hogy én mindig igazat vallottam és vagy igazam van, vagy vagyok egy második Hankó, vagy nem vagyok az. Dréhrnek folyószámlája volt nála — folytat-: ta Halász — és számára 1927-ben 300 millió koronát, majd kisebb-nagyobb időközökben 10 ezer, 2500. 3000, 20.000, 15.000 és 2000 pengőt juttatott. Vass részére egy ízben vett egy ezüst teáskészletet, azután egy arany papi keresztet. Ekkor Vass Dréhr utján azt üzente, hogy megvenné a keresztet, de nincs pénze. Később ajánj dékképpen is felajánlotta és várta, hogy levelet kap a minisztertől, de nem kapott. Ferry Tibor titkár sem tudott semmit sem az ajándék-' ról. Szerinte azért nem tudott semmit, mert a teáskészletet Dréhr megtartotta magának, a keresztet pedig ő ajándékozta Vass miniszternek. Esküszik, hogy igy volt. Drébr erre kezével legyint és így szÖli — Mn^a megesküdt már másra is! A továbbiakban Halász arról vallott. Hogy Drébr a neki adott összegekből egy fillért sení fizetett vissza. Azokat az összegeket, amelveket Dréhrnek adott, nem kapott és nem Is kért elismervényt. A szakértők a Halász-han l-báz könyvelt meg-» vizsgálták és arra a megállapításra intottak, hogy Drhér nem sikkaszthatta el a 200 ezer nenffő után járó kamatokat, mert az összeg befolyt. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Ha panassza, relclamöctófa van, fordulton KöxvetlenUl a tciadóQlvatalfiox, levelezőlap vaqy telefon alfán