Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-22 / 139. szám

DELM AGYflKOKSZAG 9ZBOBD, S«MH»I iniMliaiti Somogyi ncca f|A»«tf/Tklr 4AT A hinínc 99 ElŐFUETÉS: Havonta helyben 3.20 Teleiont 2M3.^KladóI>lvatal FCUlCHi IjJ4 IUD1U9 66* Mdéken e* Budapesten 3^0,kUUmdUn kWetitakOnjrvtAr «s legyiroda : A»adl M11 , 0u40 pengd. * Egyes szám Ara héffltörucca TeMon.: UMA. « Nyomda t Utw B «"®f nap 12, VAS«IW «s Ünnepnap 20 tul. Hir Lipdl ucca ». Telefon - 13^o«. TAtUbH V Avf/tlVAm 1 *IQ deléíek fel-vétele tarifa szerint. Mefljeka ^•euuil CVlUlJ'am, lenlk hétfA klvétetével nnnonta reaael Autóul az állomás felett Talán nem vagyunk szerénytelenek, amikor megállapítjuk, hogy a Délmagyarország hatalmas asszisztenciájával sikerült visszaverni azt a botor és kulturátlan tervet, amit a nemzetközi autóut Szegedtől való elkanyaritására készitett a bürokrácia. A város hatósága, — készséggel ismerjük el, — méltó és méltóan erélyes szavakkal verte vissza azt a város ellen intézett támadást, ami Szegednek a nemzetközi útvonalból való kíkapcsojásában jelentkezett. A nemzetközi útnak ez a szakasza érintette volna Kisteleket és érintette volna Horgost, csak Szegedet kerülte volna el a nemzetközi úttal együtt a nemzetközi forgalom. S alig vertük vissza az egyik csapást, már itt a másik. Lejöttek a minisztérium szakértői és megállapították, hogy a rókusi állomás mellett lévő felüljáró életveszélyes s nemzetközi ut számára, ha ezt az utat be akarják vezetni Szegedre, csak olyan átjáró lehet alkalmas, amelyik nem töri meg az országútnak s a Kossuth Lajos-sugárutnak irányát, hanem az országutat egy, a rókusi állomás épülete felett elhúzódó felüljáróval köti össze. Ez a felüljáró természetesen, csak igen jelentékeny költséggel építhető meg s a város annak megépítését csak akkor kívánhatja, ha annak költségeihez_ hozzájárul. Legelső kötelességünk az, hogy kifejezzük hálánkat a magas minisztérium nagytekintélyű szakértői előtt. Legjobb lenne, ha mingyárt megválasztanánk őket a közgyűlés örökös tagjainak, úgyis benne vagyunk a választásban. Hiszen a szakértő urak jóságosak és engedékenyek, elvégre azt is megtehették volna, hogy a forgalom biztonsága érdekében a rókusi állomástól a vágóhidig követelik meg a felüljárót ahelyett, hogy a Kossuth Lajos-sugárut végén már a felüljárót félárbocra engedik. A forgalom biztonsága azt kivánja, hogy a nemzetközi ut autói lehetőleg minél kevesebb kocsival és szekérrel találkozzanak. Szegedtől azért akarták elvezetni a mérnök urak az autóutat, hogy a városba igyekvő sok rossz parasztkocsi ne zavarja a forgalmat. De hát a felüljárót nem engedik le a rókusi állomás előtt, hanem kiépítik a rókusi állomástól a vágóhidig, akkor ugyebár — még biztonságosabb lesz a közlekedés, mert akkor a nemzetközi uton közlekedő autók a város területén egyetlen egy kocsival, jármüvei, vagy sétáló munkanélkülivel sem találkozhatnak. S a biztonsági szempontokat igy egészen az optimumig lehet majd kielégíteni. Belátjuk, hogy Szeged útban van, de azt hisszük, hogy a tervező mérnök uraknak sokkal inkább van útjában, mint a nemzetközi autóforgalomnak. Nem mondjuk azt, hogy Szeged dúslakodik a látnivalókban, de az utas Budapest és Belgrád között — legyünk szerények, — kevés annyi városiasságot, kevés annyi építészeti látnivalót, kevés annyi kulturát és civilizációt talál, mint Szegeden. Azt hisszük, a nemzetközi ut autóturistái számára látnivaló lesz a T i s z a is s Szeged város mégis az egyetlen hely, ahol ennek a transkonlinentulis útnak vándorai ezt a romantikus hirhedtségü, romboló és teremtő fo!**fc megpillanthatják. Lehet, hogy csalódunk, de abban a feltevésben vagyunk, hogy akik országokon keresztül utazva jönnek ide, azokat <jobban érdekli Szeged és jobban érdekli a Tisza, mint mondjuk, — a szentesi államépitészeti hivatal szegedi kirendeltségének várostelkerülő utvezetési bravúrja. Azt is hallottuk, hogy sokszázezer pengőbe került az útépítés, ha elakarják kerülni Szegedet. Nem lehetne ezeknek a százezreknek egy részét — a rókusi átjáró megfelelő kiépítésére felhasználni. Mi nem vagyunk mérnökök s azért csak megkockáztatjuk azt a laikus nézetünket, hogy talán nem a rókusi átjáró felett elvezető felüljáró az egyetlen helyes megoldás? A városba beérő autó aligha haladhat azzal a sebességgel, mint amivel a kaliforniai tegerparton világrekord javítására készülődnek. Mi már láttunk hajtükanyarókat felüljáró és balesetek nélkül is. Nem mondjuk azt, hogy a rókusi felüljáró maradhat ugy, mint amilyen állapotban most van, de azt mondjuk, hogy még a nemzetközi ut igényeivel szemben sem kell azt a szolgai alázatot mutatnunk, hogy felesleges kívánságok kielégítésével s lukszusszem pontok méltánylásával vállaljunk szükségtelen terheket s mellőzhető kötelezettségeket. A nemzetközi ut kiépítésével kapcsolatosan egyetlen magyar vidéki város sem vállalt olyan terheket, mint amilyeneknek vállalására most Szegedet igyekeznek rábírni. Ennek az útnak kiépítése állami feladat és állami kötelesség. Se tulbuzgóság, se hüperlojalitás ne kény szeri tsen a városra olyan terheket, amelyeknek vállalása nélkül is megfelelően megoldható ez a technikai probléma. S ha a nemzetközi autóut utasai majd emiatt husz másodperccel később érnek be Szegedre, majd valahogy ki fogjuk bírni ezt a veszteséget is- Mert olyan bolond még az autósok között sincs, hogy a nemzetközi utat azért kerülje el, mert Szegeden nem autózhat el a rókusi állomás — felett. Darthon m nlggzetcentimétert sem aú vissza a trianoni terölctckWH Nagy ölelkezés a román parlamentben — A francia külügyminiszter Románia diszállampolgára Bukarest, junius 21. A parlament mai díszülésen Moldoveanu, a szenátus elnöke beszélt. Azt hangoztatta, hogy a román nép tulajdonképen verrokonságban van a franciákkal. T i l u 1 e s c u rámutatott arra, hogy a románok 1916-ban, amikor megkezdték a háborút, Franciaország akaratát teljesítették. "Alighogy megtörtént a trianoni szerződés — mondotta Titulescu —, a legyőzöttek azt kérték, hogy Románia adja vissza a trianoni területeket. Hét évre a szerződések megkötése után azt követelték, hogy az anyaországtól szakitsák el újból azokat a területeket, amelyeket véráldozatok árán csatoltunk magunkhoz. Itt a román nemzet jelenlétében kijelentem, hogyha valaki csak egy négyzetméter területet is eí akar ven. •ni a mi területünkből, valamennyi román válasza ez lesz: Nem, nem, soha. Titu4eseu beszéde után melegen átölelte Barthout. Ezután Tatarescu miniszterelnök azt javasolta. hogy a képviselőház és a szenátus Barthout kiáltsa ki diszállampolgárrá. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután Barthou emelkedett szólásra. Hivatkozott arra. hogy keresztény lévén, hive a nemzeti eszméknek, de nem ismeri el az elnyomatást semmiféle oldalról, majd a következőket mondotta: — Határaitok. Románia határai, meg lettele vonva és ez a tietek. Ez a tietek fog maradni mindig. Es tudjátok meg, hogyha valaki a tf országotokból, a ti földetekből egv négyzetcentiméternyit is cl akar venni, vagy ezek érdekében megmozdul, Franciaország mellettetek áll. 1 felsőházi fogkor kibővítésének terve óriási izflalmat keltett a politikai életben A kormány törvénytervezetelökészitö értekezletet hívott egybe (Budapesti tudósítónk" telefonfelentése.) A felsőház előreláthatóan holnap befejezi az elébe kerülő törvényjavaslatok tárgyalását. Ezért a politikai élet nagy szünete tulajdonképen már holnap bekövetkezik, mert a képviselőház a jövő héten csupán formális ülést fog tartani, amikor tudomásul veszi a felsőház által elfogadott törvényjavaslatokat. Poétikai körökben sok szó esett arról, hogy a felsőház költségvetési vitájában több felsőházi tag követelte a felsőház egyenjogúsítását a képviselőházzal. Ismeretes, hogy az 1920. évi első törvénycikk a nemzeti szuverenitás letéteményesévé a képviselőházat teszi, a felsőházról, illetve akkor még csupán a feloszlatás alatt álló főrendiházról egyáltalában nem esik sző a törvényben. A későbbi hasonló irányú törvényjavaslatokban sem kerül szóba & felsőház közjogi szerepe. Már kél évvel ezelőtt morálom indult a felsőház tagjai körében a felsőház hatáskörének kibővítéséért. Dr. Simon Elemér és társai kezdetbeni akciójukat arra korlátozták. hogy a felsőház a költségvetést tárgyal, hassa le, ne csupán az appropriációt. A miniszterelnök akkor erre hajlandóságot mutatott. Ma már a felsőház tagjai azt követelik, hogy ugy, mint a főrendiház idejében, a felsőház egyenjogú faktora legyen a képviselőháznak a törvényhozói munka tekintetében. Teljesen megbízható helyről szerzett értesülésünk szerint a kormány a felsőházi tagok ielentékenv többségének kívánsága elől nem kíván elzárkózni. Ebben a tekintetben Wlassics Gyula felsőházi elnök részvételével a közeli hetekben előzetes megbeszélések lesznek, amelyeken a kormányt kiküldött képviseli. Ez az értekezlet