Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-17 / 135. szám

orr M&r,yAi?np«7in TQ34 funlus T7: Tatarozáshoz padonldMika, park ettf rix, épB­letfa legolcsóbb BACH Twlrénk Pá­ristkOrnt 35. (Voit Somló telep) Tel. U-Z6. MINDEN MÁSODIK A, DÉLMAGYARORSZÁG REGENYE 25 Teiefotvkagyló körül tapogatott. Emelte volna, meg nem is. Tűnődött, aztán békében hagyta, gondolta — hiába. Arra úgysem ad­nának kocsit, hogy egy pénztelen beteget innen a hegyről a villamosig levigyenek. Az másra kell. Laji egyre sírt. Gábor zsebében kotorászott. Nagyobb pénzdarabot nyomott kis betegének remegő kezébe. Kocsiravalót. A sajátjából! Majd utatvett a gégészeti rendelő felé. Merev arc­cal lépett a küszöbre, de onnan visszaszólt: — Viseld jól magad, vigyázz az egészsé­Cedre Szervusz. Most már firldoklot a gyerek: — Milyen jó ember ::: Tátott szájába bclecsorogtak a könnyet. A nővér azt mondta, alig lehetett felvi­gasztalni nagy meghatottságából. Ilyen egész ember volt Gábor főorvos űr. János mindössze kétszer beszélt vele hosz­szasabban. Először a kortörténet felvételénél, másodszor, amikor arra kérte, engedné meg Koicmpos néninek, öregkorára való tekintet­fel, hogy látogatási napokon azonnal bejö­hessen az épületbe... Miért volt erre szük­óg? Azért, mert bölcs, bár érthetetlen intéz­kedés folytán senki idegen két óra előtt a telep területére nem léphetett. És ezt .is s;i­gorűan betartották. Lebetett döglesztő fagy, gyilkos kánikula, hó, sár, fergeteg, jégeső, a portás kaján vigyorral arcán ellenállott.:: persze, az adott viszonyokhoz alkalmazkod­va hűvös, vagy túlfűtött fülkéjében. Mit gon­dolt ő és éleselméjű felsőbbsége azzal, hegy nz egyetlen vasárnapot a hozzátartozók le­hető legjobban vágytak kihasználni, miért is legtöbbjük már egyórakor ott szorongott a lakatra zárt, rácsos kapu előtt. Minden vasárnap külön tortura volt a lá­togatóknak. Az első látogatási napon is, amelyen Já­nos biztosan tudta, hogy hozzá senki sem ¡ön látogatóba, legalább százan tolongtak a kapu torkában. Vasárnap délután félkettő volt.:: Ebéd Irta: RUSZKABÁNYAI ELEMÉR maradékok dísztelenkedtek az asztalon. Já­nos és Vajas társasebédet rendeztek. Ke­mény Elemér és Czibula velük ebédélt, ké­sőbb belátogatott — hívatlanul — Kass ta­nár űr is. Tányér-tányéron halmozódott. Akadt érintetlen porció is. Nemcsoda. Va­sárnap volt, az egész héten keresztül sóvár­gott viszontlátás napja, ideges, ünnepi han­gulat vidította valamennyiüket. Még Mó­kusra is átragadt, ami pedig nála ritkaság­számba ment. Ö sem dolgozott olyan alapo­san, mint rendes körülmények között. Hogy is dolgozott volna, mikor kettőtől nyolcig e napon hivatalos kimenőt élvezett. Talán vasárnap nála is a viszontlátás nap­ja volt?... — Befejeztétek a kosztolást, úrfiak? — dobbant be az ajtón, pléh tálcáját, mint vé­dőpajzsot basa elé tartva. — Leszedhetsz — mondta Vajas. Huncutul a lány hátamögé került es át­ölelte derekát. Kemény Elemér űgy tett, mintha segíteni akarná Mókust, ehelyett azonban nagyot cuppantott piros arcára. — Disznókí — méltatlankodott teleszájjal a kisöreg és kezdetét vette az a félig tréfás, félig komoly csetepaté, melyet ezek a jóked­vet, egészséget, feledést hajszoló betegek naponta vívtak vele. A tálca csörömpölve hullott a földre. Csípések, ütések, rúgások, harapások nyomán támodt sziszegés, kiabá­lás, fergeteges nevetés töltötték meg az eme­letet mindaddig, amíg a fáradt tüdőkből fel nem szakadt a köhögés. — Urak! Talán elég lesz, hagyják már ab­ba— szólalt meg az ünneprontó Kass tanár. — Nem méltó ... — Tessék? — kérdezte csípősen Vajas. — Nem méltó hozzánk ez a .:: — Ki kérdezte a tanár urat? — pattant fel Kemény az ágyról, hová nevettében vetette magát. — Legalább is... hozzám — mondta Kass Mihály, mégegyszer megvetőleg végigmérve a társaságot és mértani pontossággal aprózva lépteit, kisétált a folyosóra. — Ezt a pofát! hogy ez milyen mísz — Fürdőtrikók, cipők, sapkák PoiiaftTestmnai BOLZANO HOTEL ROMA ** ^^ 4EJ / Ili \Jr Klltinő ellátás! Olcsó árak! Minden felvilágosítást megad a budapesti képviselet: „VIA" fürdőiroda Budapest IV., Váci-ucca 36. Klotild-palota. Telefon: 832—56 és 841-89. Vigyázat! Csillárt, > Nevegyen addig, RádSÓt* X rc < -C Iróaéoet < > Kerékpárt, N 7~­S^iJT,.'"^."':Kelemen Márton, Kelemen ncca 11. rikogott Mókus: — Umberufen, egy tucat ilyen beteg kéne nekem és holnap mán itt se lennék ..7 Megnyitották a kaput: Tódultak a csomagokkal terhelt emSereJcí Mindegyiknek lilára fagyott az arca. Két óra volt. Látogatás .:. öröm, vagy szomorúság? A kilátó ködöt pipííJt és ásított. Lábak dobogtak a lépcsőn. Fiatal lány ert fel elsőnek. Ünneplőruhás férfi várta: a vőle­génye. Csókoloztak. Ezek örültek. Majd öregember következett. Fekete ruhában jött, kisírt szemmel. A fia meghalt, két nap előttJ Az ittmaradt ingóságokért vándorolt ki, utoV só látogatásra. Két óra volt: És vasárnap: > És köd. Köröskörül sűrű, nehéz köd. A Fű* gany átugrotta a fagypontot. (Folvt. köv.) DIVATCSEVEGÉS Szörnyűségek a divatról Csak arra vagyok kíváncsi, miért kell nekdBÜ idegen népek szokásait öltözködésükben alkal­ma/.ni? Miért kell például ujabb kalapőrületünk­ben Kinát venni alapul? — Ugylátszik, mi- is ka­lapjaink „nyomása" alatt, felvesszük a kőliszt» kásokat és beletörődve sorsunkba, alávetjük n»» gunkat az uj kulikalap divatnak. Hogy ez milyen szörnyű, erről képei csak ak­kor lehetne alkotni, ha kisétálnának velem * korzóra, vagy Pest egyéb szórakozóhelyeire. Mi­kor először láttam az uccán, körülnéztem, hogy hol marad a hölgy előtt a kétkerekű jellegzetes kocsi. Mert a hölgy teljesen kuli benyomását kel­tette: a tején kulikalap, kinaira kicupfolt szem­öldök, háromnegyedes bő kabát és hát Istenem. ... Kinaibbul nézett ki a kínainál Kíváncsi vagyok, hogy a jövő szezon formákért milyen nemzethez fordul... Még majd megérjük, hogy idők folyamán, mikor már minden néptől le* loptuk jellegzetes ruháikat, a viszonyok rosszat* bodása folytán, eljutunk a sziámi és a hindii né-* pekhez, amikor is egy méterből ki tudjuk hozni bnnánlevelü szoknvácskáinkat. Amikor a mult hetekben itt voltak a tornás»* világbajnokság résztvevői, kimentem végignézni felvonulásukat. Szemem elfáradt, amíg végigvo­nultak. Különös nagy érdeklődés kisérte a hölgy­tornászokat, akik Pest uceáit nagyrészben nem­zeti viseletben rótták, csak egyedül a francia nőK jöttek combig érő. kétoldalt hasított, ujjatlan f»1 hér tunikában. Láttukra hatalmas éljenzésben tör­tek ki az uccákon, természetesen különösen a fér­fiak lelkesedlek, némelyike azután nyomdafesté­ket nem tiirő megjegyzésekkel kisérte a mérés« öltözetet. Tehát a francia hölgytornászoknak volt a legnagyobb sikerük és ezt a hódítást 70 száza­lékában az öltözetüknek köszönhették, fiát ezért mondom hölgyeim, ha mi majd elérjük a hindu di­vatot, talán nekünk is nagyobb szexepil&nk lesz.. Erdős Böske. DIVATPOSTA Lakástervező. "A leírásból látom, hogy egé<!» modernül lesz berendezve. Már pedig ehhez csakis modem párnák, terítők és Tüggönyök valók. Le­vele után bementem egyik nagy iparművészhez és érdeklődtem a modern kézimunkák iránt. A leg­többje nagyobb tüllből készül szines pamut min­tázással. Á készítése roppant egyszerű és gyor­san haladhat. ílavasné. Zöld piké ruhájára legszebb volna fehér pikévirágot tenni és fehér gombokat. Fehér cipővel, kalappal, keztyüvel nagyon csinosan né* ki. Fehér glacékeztvüt ngy tisztíthat legjobban, ha belemártja benzinbe és kinyomkodja. Aztán gyengén kicsavarja és száraz helyen fehér rahá­val addig dörzsöli, amíg meg nem szárad. A tavaszi ujdonsácok minden anvaga és kel«' léke nagv választékban és a legszolidabb árakon kanható S/ebeden a ..Kék-Csillas" han A VI. szegedi ipari vásáron is szenzációs párnázott bútorai vezettek, tehát mielőtt kárpitosmunkát beszerez, kérjen árajánlatot Fischer modern lakberendező kárpitos és díszítőtől Szeged, Feketesas-ucca 15. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents