Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-17 / 135. szám

1. 1934 funius 17: vilás legjobb keserüvlze! Az Igmándi gyógyvíz, legjobb magyar márka, Ha fejfájás gyötör, a gyomrod nincs rendben, ki egyszer használta, másnak Is ajánlja. igyál csak Igmánditt fél pohárral reggel. Figyelem ! Az Igmándl keserűvíz kis, három és fél decls »vegekben la kapható! II jobboldali radikálisokat gyanúsítják a lengyel belügyminiszter elleni merénylet elkövetésével Varsó, junius 16. Pieraczky lengyel belügy­miniszter ellen nónt-.:en merényletet követtek el. Egy fiatalember az uccán lelőtte. A merény­let tettesét szombaton elfogták. A hirt hivata­los helyen nom erősítették meg. A gyilkos elfo­gatására sí616 hírre valószínűleg az adott okot, hogy egy házban mcgtaláilták a gyilkos köpenyét és kafapiát. Megállapították, hogy a tettes a gyilkosság elkövetése után ebbe a házba menekült. A meggyilkoilt míniszrter helyett Kozlovszky miniszterelnök vette át a belügyi Igazgatást, a nyomozást az igazságügyminiszter intézi. Az egész lengyel sajtó a legélesebb rendszabályo­kat jelenti be nemcsak a tettesek, hanem a fel­bujtók ellen is. mert kétségtelen, hogy a gyil­kosságnak politikai háltért van. Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meergvőződik, hogy az elsőrendű minőségit cipőket meglepő olcsó ^ro^^jjj1; NOÍ 5'50-tŐI, férfi 8"5Q-tÖI. Zsurkó János. Kossuth Laios sugárul 6. szám. Telefon 17—72. Az agrárkongresszus kiránduló csoportja Szegeden és Mezőhegyesen (A Délmagyarország munkatársától.) A nem­zetközi agrárkoügreaszius résztvevői számára a rendezőség változatms programot dolgozott ki. A program szerint a résztvevők a budapesti ta­A remdőrség számtalan gyanúsítottat tartóz­tatott le, de ezek neveit egyelőre neim közlik. Ugy látszik, hogy az igazi tettes nincs a gya­núsítottak között, de viszont bizonyos, hogv cinkosai voltak. Általános az a feltevés, hogy a tettest a nemzeti radikáiisok táborában kell keresni. A magyar kormány Hóry András rendkívüli követ utján a lengyel követnél részvétét fe­jezte ki Pleraczky meggyilkolása miatt. Pilsudskv tábornagy a hadsereghez intézett naplparancsábam közli, hogy Pieraztky ezredest, belügyminisztert, dandártábornok! ramgra emel­te Az ucoát, ahol a merénylet történt, az el­hunyt belügyminisztearől nevezték el. A tra­gikus haláleset alkalmával nyolc napig hiwtta­los gyászt rendeltek, el. szus résztvevőinek: Lillafüred, Taita és Mező hegyes megtekintését. A kongresszuson sok országgyűlési képviselő is résztvett, azok a képviselők is, akik ennek a három kirándulási helynek a kerületét képvise­lik. Különösen Tata és Lillafüred képviselői fejtettek ki nagy agitációt, hogy minél nagyobb számban látogassák meg ezit a két kiránduló helyet Szegedet Körmendy Mátyás képviseilte ebben a harcban és sikerült elérnie, hogy Sze­ged, illetve Mezőhegyes iránt elég nagy érdeklő­dés ébredt. Az eddigiek szerint kedden 250—300 résztvevő érkezik különvonattal Szegedre és in­nen szeirdún utazik tovább Mezőhegyesre. — Kívánatos lenne — mondatta Könmendy Mátyás —, ka a város képviseletében valaki, aki jól beszél idegen nyelveket, sürgősen Buda­pestre utazna és folytatná a szegedi kirándulás alaposabb megszervezése érdekében az agitá­oiót a külföldi delegátusok körében. Meg va­gyok győződve róla, hogy a munkának nagy sikere lenne, mert hiszen agrárokról van szó< akikben könnyű érdeklődést kelteni az Alföld mezőgazdasági kultúrája iránt. Gömbös Sopronban 1 Sopron, junius 16- Vitéz Simon Elemér fő­ispán szombaton este az Erzsébet-kertben 200 terítékes vacsorát adott Gömbös miniszter­elnök tiszteletére. A vacsorán részt vett Hó-« m a n Bálint vallás, és közoktatásügyi minisz­ter, Sztranyavszky Sándor, a vele levő országgyűlési "képviselők, Antal István mi­niszteri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtó­osztály vezetője, valamint herceg Esterhá­z i Pál és herceg Esterházi László. A miniszterelnök a vacsora során rövid be­szédet mondott. — Megérthető — mondotta —, mit jelent va­lakinek visszajönni abba a városba, ahol gyer­mekkorát élte és mit jelent a soproni liceum diákjának ugyanabba a városba, mint mi­niszterelnöknek visszatérni. Én ennek a vá­rosnak rendkívül sokat köszönhetek. Sopron kenyeret adott apámnak és igy hozzásegítette őt, hogy eltartsa családját, nekem pedig ösz­töndíjat adott, hogy a pécsi hadapródiskolábaij tanulhassak. A hűség városának, tehát hűség jár részemről. náoskozásotk után csoportos kirándulásokat te­hetnek a magyar vidékre és megismerhetik a magyar mezőgazdasági életet A hivatalos program három kirándulást ajánlott a kongresz­Szép és jő taxit akar? Tárcsázza f Olcsó budnpe [ 33-33-atl • tl dl|>zao*Mkt | TOrt oronq, ezflsl, záloüleaube­váltás! Óra, eKszeríavltásoK gyorsan, pontosan, olcsón TÓTH Órásnál. Eladás részletre. ABC utalványon előleg iiélKIll. A revolveres zsurnaliszta — Szegedi emlékeimből — Irta FARKAS ANTAE Azt mondja Tóth Jóska, a gondnokunk, ott a szerkesztőségben, ahol ő a mindentudó: — Valaki kereste Tóni bátyámat tegnap. — Engemet? Aztán nem talált? — Bajosan, mert még én sem. — Az ám: most jut eszembe, hogy nem Is vol­tam Pesten. Az lett volna a furcsa, ha megtalált volna. Aztán ki volt az a kíváncsi? — Valami fiatalember. Azt mondta, hogy ma mrgint eljön. El is jött ós ebben a pillanatban elfittem állt — Palatínus Jóska. Rögtön megismertem. Az a har­minc esztendő, amióta nem Iflttam, egészen elsi­mult az arcán. Az a régesrégi Palatínus Jóska volt. aki harmincegynéhány évvel bclállitott hoz­zánk a szegedi szerkesztőségbe: — Újságíró szeretnék lenni. — Elég rosszul teszi, öcséin — mondta rá K u ­tinyl Zsigmond, a komoly. — Nagyon jól teszi: ennél bolondabbat sem te­fiet — jegyezte meg a jókedvű Tömörkény — Aztán mije van hozzá? — kérdezte Bé­k«fy, a komoly. — Érettségim — vallotta be Jóska. Valamennyien köteles tisztelettel néztünk az érettségizett Jóskára. De mért nem megy ez pa­tikárosnak, vagy vármegyei joggyakornoknak? Nem, az én Jóskám mégis csak odatartozott a mi bandánkhoz. A régi „Szegedi Napló" volontörje lett De nemcsak volontör, hanem micsoda jóba­rát, micsoda kitűnő kolléga! Minden éjszaka hazakísért. (Pedig én akkoriban sohsem feküdtem le aznap, amikor fölkeltem.) Jóska öcsém minden hajnalban hazakisért. (Láb­ujjhegyen történt ez, hogy Móra Feriéket föl ne költsük. Persze nem mindig sikerült ez a kiját­szási kísérlet.) Mondhatom, soha kellemesebb, megértőbb kar­társam nem volt mint a Palatínus Jóska. (Igaz, ma már ő is összeráncoltszemü megyei és családi monografia-iró, de ennek nem én vagyok az oka.) Jóska éjszakának idején egy pillanatra nem en­gedett eí maga mellől. A köztéren volt — van is — egy szobor. Éjrél­utáni hangulatban mindig annak a lábainál álla­podtam meg, aztán politikai szónoklatba fogtam. Jóska elém állt és — legalább fölteszem róla — élénk figyelemmel hallgatott. — A mai politikai helyzet olyan, hogy az ellen­zék legélesebb bírálatai is kismiska ahhoz, hogy a valót lefessük. Ide nemcsak Igazságosság, de ag­resszivitás kell! Tgy harsogtam a szobor talpazatáról. (Megjegy­zem, igy tanultam.) — Piff! Paff! — az én Jóska kollégám a köztet­szés nyilvánításának a kifejezéseképpen a leve­gőbe durrogatott a mindig kéznél levő fegweré­MMOMMHBÍHMMBBMMHVMV* vmm vei. Az ám, azt elfelejtettem mondani, hogy Jóska öcsém, áldja meg az Isten! — az első szegedi re­volveres" újságíró volt Ugy tessék érteni, tisztesség nem esik mondván, hogy Jóskának a zsebében mindig ott volt a töl­tött pisztoly. Különös szokás, de ezt az egyéni jellem sem magyarázhatja meg. Jóskánál v szelí­debb, jámborabb újságírót csaik a legtfirelmesebb teremtmények soraiban' lehet találni. Sajnos, az volt a szokása, hogy folyton lövöldözött. Nem ketett neki politikai szónoklat nem zajos tet;zésnyi!vánilás, nem a háttérben meghúzódó rendőr k élénk »apsa: Jóska lőtt, Jóska durroga­tott, Jóska magára hivta a csöndben lakozó égi­ek figyelmét. — Éljen Palatínus Jóskai Szép neve is volt. Gyönyörű. Az édesanyja sze­gedi kenyérsütögető asszony volt. Tőle vettük a kemyeret Bécsben, Schönbrunnban nem egyszer sóhajtottam el a császári lakosztály ablakai előtt: — Hej, Ferenc Jóska esak egyszer ettél volna a Palatinusék kenyeréből!... Az bizony. Ez volt az első, az utolsó szegedi ujságirő, aki revolverrel dolgozott A többire én nem emlékszem. Még csak az jut az eszembe, hogy az édesanyja egyszT engem, meg Móra Perit ki­hívott a házához, hogy nézzük meg, mit csiná't a gyerek: összelövöldözte a sütőkemencét. ígaz. Ez revolver volt, de becsületes... Jóska öcsém, csak azt mondom, ezért n« hara­gudj 1.,. Ha sajtot vesz. figyeUen a STAUFFER névre!

Next

/
Thumbnails
Contents