Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-12 / 106. szám

nffCMAGYABORSZ & C? 1034 mefuf 12. Puszílíó por- és homokvihar Amerikában Csikágó, május 11. A por- és fiomokvilinr. amely a Rocky Mounianinstól keletre dühöng, 30—40 mérföld sebességgel zug végig n közép­nyugati államokon és vastag homokréteggel lepte be a termőföldeket. A kárt milliókra be­csülik. A katnszlrőfát még növeli a rekkeni bőség és a vizhiány. Egves városokban a haló­ságok meghatározzák, hogy ki mennyi vizet fo­gyaszthat. Ha az időjárás szeszélye tovább tart, akkor a termés negyedrésze is alig fog aratásra kerülni. Minnesolában és Missouriban némileg enyhült a helyzet, mert valami kevés eső esett. Szakér­tők megmérték, hogy a por- és homokvihar hosszúsága 2400 kilométer, szélessége 1500 ki­lométer és körülbelül 3 kilométer magasságban is tombol. Némeiovsság visszatér Genfbe Hiilev megbixoUja Londonban Tzondon, május 11. 'Á német leszerelési meg­bízott váratlan ideérkezését az angol sajtó szen­zációként tárgyalja. Ribhentrop személve körül különben is hosszabb idő óta találgatások folynak. Ugv tudják, hogv őt akarja Hitler hid­tiaK felhasználni ahhoz, hogy a leszerelési kér­désben eddig vallott intranzigens álláspontjától eltérjen. Most is ugy tudják, hogv Hitler eddig Ismeretlen feltételeit akarja közölni angol ille­tékes körökkel. Hitler állítólag bizonvos felté­telek mellett tnjlnndó Genfbe visszatérni. Ezek a feltételek a következők: 1. Elismerése Németország feltétlen egyenjo­gúságának a Népszövetségen belül. 2. Németország állandó népszövetségi tanács­tagságot kap. 11-edszer válasz!offák meg az Akadémia elnökévé Berzeviczy Albertet "Budapest, május 11. A Magyar Tudo­mányos Akadémia pénteken délután egy­hangú szavazattal immár 11-szer fíerze­viczy Albertet választotta meg elnökéül. Berzeviczy Albertet Komiss Gyula üd­vözölte. majd Berzeviczy meghatottan mondott köszönetet a bizalomért. Az elnöki és alelnöki tisztségek betöl­tése után az igazgatótanács tagjait és az egyes osztályok tagjait választották meg. Á történelmi és társadalmi alosztályba Ereky István, a matemalikai és fizikai alosztályba pedig többi között Széky Ti­bor szegedi egyetemi tanárt választot­ták be. Összeállították a világbajnoki Keretet Budapest, május 11. A Magyar Labdarugó Szövetség pénteken este ki jelölte a világbajnoki versenyre nevezett magyar labdarugó játéko­sokat. Ezek a következők: Kapusok: Háda és Szabó. Hátvédek: Futó, Rozgonyi. Sátori és Vágó. Fedezetek: Dudás, Lázár, Móré, Palotás, Sza­lay és Szűcs. Csatárok: Avar, Kemény, Markos, Sárosi. P. Szabó, Tamási, Teleki, Toldi, Turai és Vince. Palotás, Szalai és Markos május 13-tól kezd­ve, a többiek május 17-től kezdve nem játsz. hatnak. Az MLSz elnöksége elhatározta, hogy a lab­darugó világbajnokságra nevezett magyar csa­pat május 20-án utazik eL Ha Németországnak ezeket a feltételeit tel­jesitik, akkor a birodalmi kormány hajlandó a május 29-iki leszerelési tanácskozásokon résztvenni. Hir szerint Ribhentrop már elő is terjesztette Hitler feltételeit, az angol vezető tényezők azon­ban nem mulattak hajlandóságot a két német feltétel elfogadására. Berlin, május 11. Beavatott körökben kijelentik, hogy Ribhentrop azért utazott Londonba, hogy bizonyos tájékoztatást szerezzen. Rámutattak továbbá arra, hogy Hitler röviddel ezelőtt kijelentette, hogy Németország nem hajlandó ujabb enged­ményekre. TISZAPARTON Irta dr. Cserzy Mihály János bácsi köti a varsát itt a tiszaparti fűzesek közt a kis tisztáson A fa ágához van akasztva a háló egyik vége, a másikat balkezével fogja azon a kétujjnyi lapos kis deszkadarabon, amelyikre az nj hálószemeket csomózza. Olyan fürgén mozog a „tűt" forgató jobb karja, amelyikkel az öltést, meg a csomó ráhuzását végzi, mintha nem is a hetvenhez, hanem a harminc esztendőhöz, járna kö­zelebb az öreg. Ott van az egész figyelme a munkánál, csak néha vett tiszta sugara szeméből egy-egy tekintetet a viz felé. A vérbeli kishalász nézésével ilyenkor egy pillanat alatt végigtekinti a folyót, kilométer messziről látia, hogy történik-e valami a vizén, vagy a partokor.. — Cigány Pisla jön — szólal meg nyugodt Hang­ja, levitte a halat Hol van még a péntek, próbálok ellentmon­dani, miért járna kétszer egy héten ilyen nehéz víznél ? — Biztosan lenyelte a horgot, aztán nem él meg péntekig a harcsa. A gátőr mondta tegnap, hogy fogott a Cigány Pista csapója. Olvan husz kilós lehet. Visszaveszi tekintetét a viz felől és szabályos gyors tempóval lendül megint munkája felett a karja. Arra kérlek, ahol a kis fekete folt igyekszik szemben a folvással haladni, erre mifelénk, de so­kat még nem látok. Vagy tiz kilométerre lehet alattunk a város, a kanyarulatoktól még toronv se létszik. Lassanként én is tisztábban megismerem a csó­nakban az embert fehér inge idevillan, amint a lapáttal dolgozik. — Miért hívják Cigánynak ezt az embert János bácsi Talán csuf-neve? — Hát cigány ez valóságosan, muzsikus cigány! Még a háború alatt bandálian játszott a városban, — Igazi dgányí fis kishalász? — csodálkozom el az öreg szaván. Olyan fekete itt a viz hátán mindenki, hogy a cigány fel se tűnik. — A tüdeje nem bírta, tudja. A háború alatt le­járt napközben ide a viz szélére a levegő miatt, aztán hogy volt hal a Tiszában, hát fl is próbál­kozott. Elnézett bennünket, meg kérdezett is. Fo­gott 6 is Még szerencséje is volt abban az évben, szép pár halat kihozott. Nem Is lett ebből többet cigány. Tlven ez a halászat, évek óta a száraz ke­nyérre valót sem hozza meg, de aki egyszer meg­szerette a vizet, az nem egykönnyen válik meg tőle. Lassan Teier a csónalc a pani satram magassá­gáig, most átvág a vízen az innenső oldalra. Tud­ja, hogy itt tanyázom a szirtesnél, meg az én csó­nakom is ott pihen a kis öbölben. Alnéz hozzánk pár szóra. Az az el«zóvtan dolgozó néhány kisha­lász, meg a gátőr az akivel szót szólhat az ember ezen a vidéken Ha elment a reggeli hajó vagy a néha ereszkedő tulajos oláh. nem látni itt az erdő állatain kívül egyéb élő lényt. Kora hajnalban megszólal a rigó. a vadgalamb, ezernyi apró rej­tett élet. zsongása köszönti i nap sugarait, de em­beri hnng csak ritkán vegyül hozzájuk. Ahogy átjött a csónak beszúrja a pariba Pista a karót, amelyre a kikötő kötele van rákötve és feljön a fák közé — Adjon Isten Jó reggelt! Halad-e a munka? -< köszönt ránk. — Adjon Isten Pisfá,no mi újság a varosban? Kis szünetet tart a válasz előtt, azután az indu­latát visszatartva mondja: — Már megint 10 fi1­'érrel kevesebbért veszik át a halat. Hát én 1,sten úgyse nem érdemes hs'ásznl! Hétszámra nem le­het fogni egy darab jobb halat, csak csupa apró­ságot és ha végre akad egy harcsa, azért se kap az ember semmit. Tetszik tudni -=• fordul felém — 30 fillért kapunk a nagvhalászoktól az apró haléri; kilónkint, hát abból bizonv kévé« kenveret lehet venni a családnak. Pedig van nvolc fis csak ket­tőnek van munkája. Két lánvnak van helye a gyár­ban. a többiek meg csak otthon vannak. Ahogy a családiáró' beszél, lágyabb lesz a hangja, megenyhülve folytatja. — Ez a Laci gyerek ez itt' van velem, ez egy ki­csit köhögős, tetszik tudni, de ez se birja a ha­lászatot. János bácsi abbahagyja a hálókötést amit mar hajnal óta csinál és hozzáké<=zülünk a reggelihez. Ilyenkorra már jólesik az evés, kiválóan ízlik az oldalból vágott sózott szalonna. — Nem tudtam Pista, hogy maga zenész volt — adom fel a témát a beszédhez. — Most is játszom én néha — válaszol két fa­lat közt — tanitgatom a gyerekeket Olyan szépen összejátszunk, mikor a család együtt van. Ott ját­szottam én kérem az Európában, a Kukac bandá­jában voltnrn ín mA«ndher»edüs — Kontrás! — évődik János bácsi — Aztán mi volt azokkal a lókereskedőkkel, meséld csak el. — Ugyan ne csúfolódjon mán — neveti ej magát Pista. Muszáj azt magának mindenkinek elme­sélni? — Mond. na mond! — sürge.ti János bácsi. — Ugy volt hát, hogy az még a háború előtt volt, mulatós jó vendégek voltak akkor a mészá­rosok. Egyszer vásár után este bejöttek egy tár­saságban az Európába és míndjári azzal kezdte a Mónus Jani, a legjobb hangú köztük, hogy máma egy tehénre valót kapunk a játékéri. Nagy pénz volt akkoriban egy tehénnek az ára, persze, hogy biztatással játszottunk világos reggelig. Mikor az­tán fizetésre került a sor, Mónus .Tani odafordult hozzánk és kivett a zsebéből egy jókora kolom­pot. Itt van nektek a tehénre való. legalább ha a nyakába teszitek, nem tévesztitek össze a másé­val. Sok volna mindent elmondani, ami ezután tör­tént, de annvi bizonvos, hogy a végén még vonó­törés Is esett. Nagy szégyen volt ez a bandára és csak az volt benne vigasztaló, hogy másnap Mó­nus a Kukac zsebébe sülvesztett egy valódi százast János bácsi befelé mosolygó arccal hallgntia Pistát, a réveteg tekintete talán azokat a régi 1r!őr ket látja, amikor még — Isten nyugtassa — a Ku­kac búzta a szegedi öreg Európában és kékhasu bankó jutott a cigánynak. Egy békésebb, boldo­gabb, szebb világ volt az, alig maradt meg más belőle, mint az emlékezés... Vadgalamb hivja s lombok közt a párját, majd felröppen, tovább száll utána. Cigány Plstáék la­dikja is feljebb jár már valahol a gátőrház táján, csak mi maradtunk itt szótlanul, csendben János bácsival. Régi arcok sokasodtak össze a lelkünk­ben, ismerős kedves hangok, mozdulatok és ahory követik egvmást egy-egv fájdalmas érzés mind­egyik. Rajtuk van az elmúlás fekete fátyola, a soha többé vissza nem lérés szivet szorító bizony­talansága. Sípszó hallatszik messziről, a gőzhajó dudál a révésznek, hogy eressze le a kompkötelet János bácsi lassan odamegy a munkájához, kinéz a to­vábbszaladó hullámokra, aztán nagyon halkan csak ennyit mond: — Régen volt - A Budapesti Nemzetközi Vásár féláru Jegvváltásra és egyéb kedvezménvekre jogosító igazolványai a Délmagvarország kiadóhivata­lában is kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents