Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-06 / 102. szám

tl MAGYARORSZÁG 1934 május O: Mennyilt Péczely üfftal fesfflmiivész gyiiitem^nves kiálliiása ttST" in ii i • •••••»••••••i mim ijMix-.._jjii^Jii-JuuLi-iim-liijj__ui DlJIalanul mcgSeklnihe akkor folyik nevelés, ha itt is, ott is van legalább egy személy, aki a gyermek számára a családot, az iskolát megszemélyesíti, aki tehát nevelője. A családban ez természetszerűen az anya, az Iskolában pedig a tanító, vagy legalább egyik tanító, akt magát nevelőnek érzi s a gyermek gondját, a gyermekért a felelősséget minden tekintetben, magára veszi. Nevelés csupán ott van, ahol a gyermek rá tudja magát teljesen bisní vakire, mert átérzi, hogy abban az emberben bizhatik, az törődik vele, magához vonzza. Eszményi a helyzet akkor, ha a családban apa és anya együtt, az iskolában a gyermeknek valamennyi tanítója (pL a középiskola egy-egy osztályában néha 7—8 tanár is) együtt tud a gyermek számára egyöntetűen nevelő lenni. E tételekből nemcsak az következik, hogy csakugyan kettős élet az iskolásgyermek élete, hanem az is, hogy a nevelésre hivatott, a gyermekért felelős egyének minősége dönti el: mit jelent a gyermekre, lelki fejlődésére nézve a szükségképpen való kettősség. Kétségtelenül ez a legfontosabb felismerni való ebben a tanácskozásban: a családi nevelők és az iskolai nevelők egyéni minőségén, azaz nevelői lolkfilétén, felelősségén ,kötelességt®1jesl»é'-én fordul meg, hogy slkertll-e egyes esetekben szülők és tanítók, család és iskola kőzött a gyermek érdekétől követelt együttműködésnek 'létrejönnie. Nem magától következik ez be, hanem mindkét fél tudatos jóakarata, megértésre és kölcsönös kielégítésre való törekvése következtében. Ha az Iskolásgyermek sorsát, a kétféle nevelő egyetértésének, együttdolgozásának órtási jelentőségét meg akarjuk érteni, nem elég e tételeknél roegállanunk, hanem szükséges számhavennftnk, hogy milyen természetű mozzanatokban jelentkezik ez a kettősség. E mozzanatok sokasága a részletes felsorolást meggátolja. Azt Hsztán fel* Ismerheti mindenki, hogy ez a kettősség az otthoni és az iskolai élet között állandó, az iskolázás egész Idején végig megvan, de a gyermek fejlődése során váltakozó módon nyilatkozik: gondoljunk például a 6 éves, aztán a középiskolába lépő, majd a serdülés válságaiban vergődő, végűi a felserdült tfju és a nagy leány Iskolát helyzetében levő különbségekre. A családi és iskolai élet kettősségének legnagyobb a jelentősége az iskoláskor elején, pedig ekkor látszólag apróságokban áll. Legszélesebb a távolság a neveié« két színhelye között a legfelsőbb fokon, de ekkor már egészen át is alakult a két fél viszonya, mert kettőjük között egy harmadik és pedig döntő, igazi középpont jelentkezik: fokozatosan önmaga lesz a maga nevelője. Amig idáig jut, sok minden éri. Többek között az ts, hogv bekerül az iskolán és a családon egyaránt kivűl eső „külső világ" vonzása körébe; ennek hatása alatt meggvengül mindkét addigi középpont ereje és ehelvett a barátok, a társaság, nz e szavakkal jelölt, szétfolyó, változó uj környezet hatAsa kezd rajta uralkodni Ezt az igen sokszor füveimen kivűl hpgvott „középpontot" Is szemmel kell tartania nnnnk, aki az Iskolásgvermek sorsának helyes irányítására keresi a módot ftt éppen e tek'ntetben !s nagy a jelentősége Hz együttműködésnek család és iskola kőzött, mert a külső világ hatása akkor áll szembe a nevelés hatásával, ha a különféle nevelők hatása szétfolyik ahelyett, hogy a fejlődő gyermeknek minden ne• velési szükségletét kielégítse. 'A mai élet egészen kfi'őnösen sürgeti a szülők és a tanítók kőzött a megértést és összefogást. Kiindulása csupán annak őszinte elismerése lehet, hogy ma ez nincs meg, mert nem törődnek eléggé egymással, hanem mindkettő szinte csak a számonkérés hangján szól a másikhoz és a magalelkén azzal könnyít, hogy a felelősséget a másikra hárítja. Már pedig a gyermek életében meglevő kettősség haj s ezen segíteni kell, de csak kölcsönős jóakarattal lehet. Mindkét helyen, a családban Is, az iskolában ts, tudatosan kell folynia a nevelésnek. E tudatosság alapján mindegyik azt nézze: mit nem tehet meg a másik a gyermekért s azt igyekezzék megtenni. Igaz, hogy Itt roppant nagy iüáOT: a szülők tájékozatlanság* éppen a legfőbb feladatukban, a nevelés kérdéseiben. Pedig milyen régen sürgetik belátó emberek a szülők nevelését s milyen határozottan figyelmeztetett Széchenyi arra, hogy a szülőknek a kötelessége gyermekeik iránt sokkal súlyosabb, mint a gyermeké szülei iránt. De hiány van a másik oldalon is, a tanitók részén; minél nagyobb növendékek tanítóiról van szó, a nevelői tudatosság annál kevésbé általános. Ezt a kiváló tanítók és tanárok, a nevelői lelkületű iskolai nevelők érzik legjobban. Pedig annak is nagy ideje már, hogy az iskolát mindem értelmes ember nevelőintézménynek tekinti s ezzé szeretné tenni. Ha eddig nem vált azzá, ha a család sem elég nevolő: azzá kell válnia. Á gyermeknél nincs nagyobb érték, a gyermek ügye a nemzet jövendőjének ügye A gyermek amint nő, az élete befelé halad; ml, akik kifelé megyünk, nem tehetünk Jobbat, mint ha megbecsfljflk a gyermeket. Szülők és tanítók egyaránt a Jövendőbe néznek, a jövendőt a gvermek nevelésével szolgálják; meg kell hát találniok egymás kezét. AZ ÉLFT (Apuka szakállal Mosolygó, májusi napsugárnak örvendező gyerekek csoportjában karcsn szép leányt láttam Újszegeden — Ejnye, de Ismerős! Valahol láttam már. — Persze hogy láttad, de az rég volt, ő még egészen apró, az apukája pedig akkor még szakállat viselt. Most már azonnal az eszembe jutott a róla való történet, amit ugy kell elmondani halkan, mintha mese volna. Apukát 1914-ben elvitték a háborúba ellenséget pusztítani, ámbátor apuka csendes és szelíd ember volt, nem haragudott senkire, még a kislányaira sem. ha azok túlságos lármával kócoVák össze a hajas babát Apuka egyébként ts szerette a gyerekeket, hozzájuk kötötte a hivatása s most Itt hagyta valamennyit, a magáéit, a másokét, ment, mert kellett. Eleintén rózsaszínű levelezőlapokat küldött haza, később szürkéket. Az elsők a frontról érkeztek, az utóbblak Oroszország hósivatagjalról, amelyeken keresztül cipelték apukát nagybundás. kucsmás kozákok Ezek se haragudtak, kék szemükkel hatalmasat bámul'ak, hogv miért kell nékik ellenséges viszonyba lépnlök soha nem bántottakkal, de végezték a parancsot, mert kancsukacsattogás közepett mindig azt kellett hallanlok: Az atvuska Így akarja. Körülbelül mikor a leghidegebb vidékre érkezett a szegedi apuka, siránkozó két kis lányát idehaza ritka öröm érte. Kis testvérkét kaptak, nkl olvan butus, hogv még bnszélni sem tud, csak nekivörösödik hírtelen, mintha belekergetné magát a méregbe s akkor furc«a sirásba tőr ki Játszani nem lehet vele, de nem is szabad, anyuka nagyon meg van ijedve, mikor hozzá közelednek s azt kiáltja rájuk. — Megnyomjátok a fejétI Olyan furcsa volt ez. A hajas baba még a testvérkénél ls kisebb, de annak a fejét nem félti senki. Az igaz. hogy íren is sir, de meglehet, hogy csak Jól tudia eltitkolni 9B érzelmeit. ElSfordul ez egészen nagy babáknál Is. Az apró bosszankodásodat később apróbb örömök váltották fel. Testvérke már tudott ülni, aztán egyszer mindenki meglepetésére megállt a lábán, ámbátor Igaz, hogv csak egy pillanatra, mert utána mindjárt a psdlóra pottyant De mikor annyit lehet ezen nevetni! Aztán beszélni kezdett, azt mondta'! mamma, meg cica, két éves korában azonban épugy pörgött a nyelvecskéje, mint a többinek, akik szintén szűkös szókinccsel kezdik és kifogyhatatlannal folytatják Egyébként az esztendők apuka hazavárásával tétek el. Apuka ezt mondta valamikor, azt csinálta. apuka ezt szerette enni, ilyenkor Jöt' haza. Most nayron messzire van, megfagy a sóhajtás, mire hozzáérkezik, de akárki meglássa, hogy Ez a kézfogás egyszer azt jelenti, hogy az iskola hívja a szülök segítségét, máskor azt, hogy a szülők fordulnak a tanítókhoz. Mindkét féluek van sajátos ereje, arai nélkül a másik nem boldogulhat; mindkettőnek a helyzetével együtt járnak fogyatkozások, amiken csak a másik segíthet. Sem a szülők, sem a tanítók nem láthatják tisztán saját hibáikat, pedig a hibákat apasztani kell, ha ember létünkre sem mint szülők, sem mint tanítók nem lehetünk ts hibák nélkül. Ennek becsületes elismerésében látom a javulás kezdetét s ezért üdvözlök örömmel minden olyan alkalmat, amikor szülők és tanitók k'beszélhettk magokut egymás előtt Az iskolának kötelessége, hogy elvégezze a gyermek életében a nevelésnek minden feladatát, amire a család nem alkalmas De a szülőké a felelősség, ha engedik vagy kívánják, hogy az Iskola többet vegyen át tőlük gyermekeik neveléséből, mint amennyit mostani szervezetében elvégezhet. Azt kell hát néznie mindkét félnek: miben lehet a másiknak segítségére, hogyan erősíthetik meg egymás hatását. MOZIJ A hipp-hopp akkor terem kőzünk, amikor nem ls ál* módjuk. A legkisebb csak hallgatta a meséket szomjas füllel, de nem értette. Hiszen ő sose látta apukát, apuka is csak szomorkodó levelekből ve't tudomást a létezéséről, — hát el ls szorult sokszor a szivecskéje, mikor a két nagvobbik testvérke az apuka eseteivel dicsekedett előtte. Végre meglőtt a legörvendetesebb hlr: apuka ntban van, már jön, sivatagok, tengerek vannak még előtte .azonban vége a fogságnak. — A mellemig ér a szakállam, a sapkám olyan hossza, mint s Mikulásé, a bundímat egy farkas hátáról nyúztam le, nrsmm-burpnm. A gyerekek felügyeltek a levélre, a két nagyobbik elszomorodott. — Nem is igaz, apukának nincs szakálla, cs*k kicsi bajusza Sipkát sem hordott csak kis kalapot. Apuka tréfál, nem lehet olyan, amilyennek mondja magát. — Szakálla van! — szólt bele a vitába a kicsike. — Nincs, nem lgaz Csak bajusza van, — mér* gelődtek a nagyok. — fin tudom, szakálla van, a melléig ér... Ismételte a csöppség s elkezdte keresni a levert« ködbe vesző régióiban apuka soha nem látott vonásait. Aztán várták tovább, hogy már csak itt lenne. Soha ilyen lassan nem telt nz idő Későn érkezet« az este, korán a reggel, té-képen követték apuka útját, most ennyivel közeledett. Jaj, már a magyír határon van, (ámbár melvlk most a magyar ha* tár!) A Karácsonvest nagyon szomorú volt, bá'j natosan gubbasztottak három kislányok a kálvhnl mellett. Nem Jött meg ma sem, pedig Jézuska drá-< gább aiándékot nem hozhatott volna. Azonban karácsony másodnapján, mikor csillogói szemük a homály titkait kutatta, kopognak az aj* tón és belép egy különös ember. Mellét veri al szakálla, a heeves sapkáin épp olvnn, mint a Mi-> kulásé, a bundája a ^ibériai farkasé. A két nagyobbacska lánv, nyulánknk és okosnk", idegenkedve húzódik a szoba sarka felé. de az ötesztendős, felugrik és a gyermeki szív legtisztább sikolyával szalad feléje. — Anukám. édes jó anukám. megjöttél, ...Aztán sok sírás következett, meg nevetés,, meg összevegvűlése a keltőnek .nincs se vége. se hossza a mesének, mit csínáltnk. mit gondoltak,' mi lett Ismerősökből, jóbarátokból, - hetik muV va sem értek a végére. A három kislány ott ül apuka ölében, csacsog*1 nak egyszerre. A két nagvobbik restelkedik va*1 lamin, "a kicsivel nom lehet bírni. — fin ismertem meg apukát, ped'g sose láttam— Miről Ismertél meg, bogaram? — Hát a nagv szakállárul. M'nrryárt tudtam,! hogy nem lehet más, csak az apuka. Boh. Nvnkíiond« P 4 ffA Pollftli I J.ví" testvérekné' | SZORMEMEGCWASOKJIT dlvatszttcsök, Kállay Albert (Hid> uoea 1. —Javításokat a nyár folyamán jutányosán v á ' a ' u n k