Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-04 / 100. szám

PELM AGYflRORSZAC SZEOED, ScerkotztAseg: Somogyi nrca zz.,i.em, Telefon: 23-33.^KlntlAhlvnlnl kdlcMnkOnyvMr é» legytroda s Arndt cca 8. Telefon s 13-00. * Nyomda : LOW •PO* aeoa 19. Telefon • TAvtrolt «« levélcím DébnagyaronzAo Szened A városi tisztviselők pótléka Nem habozunk Kijelenteni, hogy teljesen érthetőnek és teljesen jogosultnak tartjuk a nem vezeti állásban levő városi tisztviselők elkeseredését, amivel a belügyminiszteri rendelet végrehajtását fogadják. A belügyminisztérium arra kötelezte a törvényhatóságot, hogy a városi tisztviselők pótlékából 105 ezer pengőt vonjon le. A belügyminisztérium a levonás eszközlésére is adott direktívát, amikor ugy rendelkezett, hogy a levonás egyformán érintse a város tisztviselőit s a városi pótlék a levonás után egyforma arányban illesse meg őket. Meggyőződésünk szerint ezek a levonások nem ugy eszközöltettek, mint ahogy azt a felügyeleti hatóság elrendelni szándékozott. A belügyminisztériumtól nem lehet azt igényelni, hogy Magyarország összes törvényhatóságának összes határozatát ismerje. A városi tisztviselők nem egyforma arányban kapták a városi pótlékot, a vezető tisztviselők fizetésüknek ötven százalékát, a többi tisztviselő pedig fizetésének csak huszonöt százalékát kapta meg pótlékként a várostól: Bár.tó és igazságtalan volt ez a megkülönbözr tetés, mert így akiknek több volt a fizetése, az pótlékban aránytalanul még többet kapott s akinek fizetése kevés volt, az a kisebb fizetés kisebb részét kapta pótlékként. A város közgyűlése, ahogy ezt megtenni módjában állott, segíteni igyekezett ezen a helyzeten s ha egészen egyszerre megszüntetni nem is tudta, legalább hozzáfogott a kiegyenlítéshez akkor, amikor a fizetést és a pótlékokat először kellett csökkenteni. A város közgyűlése ekkor ugy határozott, hogy többet rendelt levonni azoknak pótlékából, akik többet kaptak s ugy rendelkezett, hogy kisebb százalékot vonjanak le azoktól, akik kisebb százalékban kapják a pótlékot is. Kétségtelen, hogy a belügyminisztérium nem gondolt ennek a közgyűlési határozatnak módosítására, vagy megváltoztatására, amikor a százötezer pengő levonása felől rendelkezett. A belügyminiszter bizonyosan azért rendelte el, hogy a levonások egyenlő arányban történjenek, mert az egyenlő elbánást akarta megvalósítani s mert el akarta azt kerülni, hogy a tisztviselők egy kis csoportja előnyösebb helyzetbe kerüljön, mint a tisztviselők nagy kategóriája. A belügyminiszter nem akarta és nem akarhatta azt, hogy a közgyűlés által részben már megszüntetett aránytalanságot arra az intézkedésére hivatkozással állítsanak helyre, amivel ő éppen az egyenlő elbánást követelte a tisztviselők számára. A levonások kérdését a városházán vitásnak tartották s a különös az, hogy azok tartották vitásnak, akikkel szemben a közgyűlés a pótlékokat arányosító határozatát meghozta s akik sérelmet szenvedtek volna az egyenlő elbánás elvének megvalósulása esetén. A város vezető tisztviselői ugy értelmezték a miniszteri leiratot, hogy ez az értelmezés rájuk nézve kedvezővé vált. A vezető tisztviselők értelmezése egyszerűen hatályon kívül helyezte a közgyűlésnek azt a határozatát, amivel a vezető állásban levők magasabb százalékú pótlékából többet rendelt levonni, mint az alacsonyabb osztályban levő tisztviselők alacsonyabb százalékban élvezett pótlékából. A törvényhatóság tisztviselői olyan kérdésPéntek, 1934 május 4. Ara 12 fillér X. évfolyam, ÍOO. sz: Ben, amelyben elsŐsorHan érdelce!t e k voltak, a maguk fizetésének kérdésében, egyszerűen nem létezőnek tekintették a közgyűlés egyik határozatát. A vezető tisztviselők nem a tájékozott szakbizottságok egyikét, nem a jogügyi bizottságot, nem a szervező bizottságot kérték fel arra, hogy a teendők felől véleményt nyilvánítson, hanem felkérték a felügyeleti hatóságot, amelyikről feltételezni sem lehet, hogy regisztrál és nyilvántart valamennyi határozatot, amit ebben az országban a törvényhatóságok hoztak: Ez az elintézés nemcsak fogoszilag kifogásolható, ennek az elintézésnek súlyos szépség h i b á j a is van. Mi sokkal érzékenyebbnek, sokkal finyásabbnak szeretnénk tudni s ismerjük a város vezető tisztviselői karát, CIÖFIZETÍS: Havonta helyben 3.2«» Vidéken é» Bndapetlen 3.00, kllllítldltn I®.-*« pengd. -» Egyes szém Ara hélklfz •nap 12, va»Ar> és Ünnepnap 20 HU. Hlrtfelések felvétele tarifa szerint. Megfe lrnl'< héttő felvételével nnnnnln -— ....^i BBBHWHHIHMHBHHB semhogy nem nagyobb körültekintéssel s ne szenzibilisebb óvatossággal kerüljék el azokat a látszatokat, amelyek a hatáskör, az érdekeltség és az előnyök viszonyából keletkezhetnek. Ha a törvényhatóság vezető tisztviselői előtt vitás volt a belügyminiszteri rendelkezés értelme, akkor a törvényhatóság tisztviselői elsősorban a törvényhatóságtól kérjenek utasítást a végrehajtás foganatosításának módjára. A törvényhatóság megtalálta volna módját annak, hogy a belügyminiszter leirata is érvényesüljön, de a méltányosság szabályain se essen sérelem. Ahogy azonban a város vezető tisztviselői* maguk között osztották szét a levonandó összegeket s maguk között hárították át másra a nagyobb terhet, azt mi sem a jogszerűséggel, sem a méltányossággal összeegyeztetni nem tudjuk: Ujabb támadások a „dömping-sajtó11 ellen a költségvetés csütörtöki vitájában (Budaposti tudósítónk telefonjftjentése.) A képviselőházban csütörtökön G ö in b ös miniszterelnök, vagy I m r é d y pénzügyminiszter felszólalását várták. Mivel még sokan voltak a vitához feliratkozva, I m r é d y pénzügyminiszter beszéde péntek délutánra, Gömbös miniszterelnök felszólalása pedig hétfőre maradt, mert áldozócsütörtök miatt a képviselőház a jövő héten hétfőn, kedden és szerdán tart ülést. A csütörtöki felszólalások keretében Lázár Miklós foglalkozott ismét a sajtódömping kérdésével. Erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy a sajtóban legyenek orgánumok, amelyeket a közületek pénzéből támogatnak. Elitéli és rendkívül veszedelmesnek tartja, hogy a közületek pénzéből fizetik azt a deficitet, amely az előállítási árésazeladási ár között mutatkozik- Veszedelmesnek tartja a közvélemény monnpotizálását, ami abban nyilvánul meg, hogy 1014 óta kormányhatósági engedély kell a lapok indításához. Nem lehet megakadályozni azt, hogy friss erők, friss tehetségek, friss eszmék ne érvényesüljenek a magyar sajtóban. Reméli, hogy a miniszterelnök honorálja az egész ujságirótársadalom, a közvélemény és a magyar társadalom jelentékeny részének azt az óhaját, hogy ez a sajtókérdés egészséges, becsületes közmegnyugvást keltő megoldást hozzon. Farkasfalvy Farkas Géza is beszélt a dömpingsajtóról, idézve az Újságírók Egyesületének memorandumát. Nem tartja megengedhetőnek, hogy a kormány közpénzből csináljon magának propagandát. Ez a sajtópolitika az egészséges közvélemény kialakulását teszi lehetetlenné. Általános figyelem és érdeklődés kisérte G r i eger Miklós felszólalását, aki a demokrácia mellett tett hitvallást: A képviselőház üléséről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház csütörtökön délután folytatta a költségvetés általános vitáját. Bánó Iván beszéde elején a hadikölcsönsegélyezés kérdésével foglalkozott és arra kérte a kormányt, hogy az 1000 pengőn aluli hadikölcsönkötvényeket váltsa meg. Négy óra után jelentek meg a diplomaták karzatán H a s s a n bey alelnök vezetésével a török nemzetgyűlés tagjai. A képviselőház tagjai tapssal fogadták a török képviselőket. B á n ó Iván beszédét folytatva, a török képviselők felé fordult és a képviselőház nevében mint a magyar nemzet vendégeit köszöntötte Őket azzal a kérelemmel, hogy győződjenek meg arról, hn,gy miként küzd a magyar nemzet igazságáért. Lázár Miklós szólalt ezután fel. Beszédében rámutatott arra, hogy a költségvetésnek a nvugdi jteher a legfontosabb tétele, ötezerrel több a nyugdíjas, mint a tényleges tisztviselő. A csonkaország nyugdíjterhe nyolcszor akkora, mint Nagy ma györ országé volt. Három és félmillió adófizetőre 70 pengő nyugdijteher esik. Ezt a kérdést vagy hitelművelettel, vagy biztosítás utján, de valamikép meg kell oldani. Becsületes választójogot sürgetett. A képviselőház ne menjen nyári szünetre addig, amis nagyszabású hitel- és adóreformot nem hozott tető alá. Végül a sajtódömping kérdésével foglalkozott. Veszedelmesnek tartja a közvéleménv monopolizálását. Lehetetlen, hogy a lapkiadás még mindig kormányengedélytől függjön. A költségvetést nem fogadta el. Mezei Lajos az Alföld rendezésének probléma jávai foglalkozott cs a Duna—Tisza-csatorna gazdasági jelentőségét méltatta. Az alföldi katasztrofális munkanélküliség társadalmi szükséggé teszi ennek a csatornának mielőbbi megvalósítását. Farkasfalvy Farkas Géza gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Európában legolcsóbb a magyar buza, mégis Budapesten eszik a legdrágább kenveret. Ezen a helyzeten segíteni kell. Brogly József beszélt ezután, majd Gr i eger Miklós a demokrácia és a parlamentarizmus válságával foglalkozott. Bizonyos kijelentések miatt nincs bizalommal a miniszterelnök demokratikus felfogása és alkotmányos érzése iránt. Parlamentáris életünknek alapvelő hibája. hogy látszatparlamentárizmusban élünk. Rendíthetetlen híve a demokráciának és az igazi parlamentarizmusnak. A költségvetést nem fogadta el. Farkas Gyula is szivesen áll abba az arc, vonalba, amelv a magyar parlamentarizmusért és az igazi demokráciáért küzd. A külpolitikai ' eseménveket meg kellene vitatni a magyar parlamentben. Helyesnek tartaná, ha azoknak a magasabb nyugdijasoknak, az illetményeit, akik más magánlielyről is nagyobb jövedelmet húznak, szüneteltetnék. P r o p p e r Sándor szerint az ország érdeke azt kívánná, hogy titkos választással uj parlament üljön össze' Ö s t ö r József hangoztatta, hogy a választó--