Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-25 / 117. szám

M-IMU.I III SZEGED. SzerketzlOség: Somogyi iicca CS.,l.em, Telefon: Z3-33.^Klndóhlvnínl k»lc«itnkünyviAr é» Jegylrodo j Aradi uccn S. Telefon : I3-00. , Nyomda : L»w Lipót uccn 1». Telefon ; 1^'Ofi. TATlrnit „ levélcím DélronqynrorííAci ••reged li harmadik hasiiiciilcsSn Azért beszélünk Harmadik hadikölesönről, mert az első hadikölcsön valahogyan szimbólum lett ennek a szürkülőben és fogyóban levő háborús generációnak az életében. Az első hadikölcsön volt mindenütt a világon, ahol háborúba keveredtek az emberek, a győzelemnek, a biztonságnak, a szenvedéseket felváltó jobb jövőnek a záloga. A hadikölcsön volt az a nagyszerű befektetés, amely mindennél magasahb, jobb és biztosabb kamatozást igért, hiszen szavatolt érte ez állam minden ingó és ingatlan vagyonával. A megtakarított kis pénzecskék, az ezüstlés aranygolyók ezért öltötték hadíkölcsönkötvény formáját magukra. A világon mindenütt, győzteseknél és legyőzötteknél egyaránt, az ország gerincének, a takarékoskodó középosztálynak a pénze veszett el a hadikölcsönben. Jegyeztek ugyan a nagy pénzemberek és a milliárdos hankok is, — a vezetők kaptak is kitüntetéseket a jegyzések sikeres lebonyolításáért, — de ők idejében túladtak a kötvényeiken- Aki nem tudott túladni hadikölcsön kötvényein, akinek nyakán maradtak a sokszinü, szép papirok, világszerte az lett a durák. A második hadikölcsön-járvány a pénzlebélyegzések és devalvációk idején köszöntött rá a világra. Mi még ezt a járványt istenesen megusztuk, mert csak a milliókig jutottunk el és nem ismertük azt a kétes gyönyörűséget, amelyben a németeknek volt részük, akik száz milliárd márkát is adhattak egy közönséges levélbélyegért- Ez volt az az idő, mikor a nagy pénzintézetek külön méretezett könyveket voltak kénytelenek felfektetni, hogy benne a milliók és milliárdok elférjenek. Ez volt az az idő, mikor a kereskedő nagyszerűen el tudta adni az áruját, de mikor ki akarta egészíteni a raktárát, azt tapasztalta, hogy csak feleannyi árut kap, m'.nt amennyit eladott. És ez volt az a boldogemlékezetü idő, mikor a tisztviselőnek nem volt probléma, hogy mit csináljon a fizetésével, mert amit elsején megkapott, abból harmadikára már semmi sem maradt. Régi polgári családok évtizedeken, sőt századokon át kuporgatott értékei ekkor kerültek vásárra és kótyavetyére. Vagyonok cseréltek gazdát olyan milliókon, melyek mint a tűvel megszúrt hólyag zsugorodtak össze, ha komoly értékre kellett átváltani őket. És csodálatos, az emberi botorság oly nagy, hogy vannak még ma is, akik magasabb közgazdasági érdekekre való hivatkozással szeretnének egy kis inflációt, egy icipici kis inflációt, amelynek csak az a hibája, hogy nincs benne megállás a teljes romlás előtt. És most előreveti árnyékát a harmadik hadikölcsön. Szinte el se mernénk hinni, ha nem a leghivatalosabb nyilatkozatban olvasnánk, hogy háromszáz millió aranykorona volt Magyarországon a komoly, jó békeértékben befizetett életbiztosítások összege. Háromszáz olyan millió, amelyet túlnyomó részében ismét a középosztály fizetett be az életbiztosító társaságoknál azért, hogy öreg napjainak nyugodalmát biztosítsa, vagy gondoskodjék visszamaradt hozzátartozóiról. Mennyi élvezetről való lemondás, mennyi önmagától megvont falat, milyen sck önmeErtacadás, mennyi igénynek kénvszerü Péntek, 1934 május 25. Ara 12 fillér X. évfolyam, 1V7. sz. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A belügyi tárca egyébként is csendes vitája osütörtökön alig érdekelte a Házat. A terem csendes volt, annál nagyobb érdeklődés látszott a jobb- és baloldali folyosókon. A képviselőket főleg két téma izgatta, először a miniszterelnök tegnapi felszólítása a szociáldemokrata párthoz, illetve a szociáldemokraták álláspontja. Ebben a kérdésben a vélemények meglehetősen eltértek egymástól. Bár egységespárti körökben nagy sikernek könyvelték el azt, hogy a szociáldemokraták nemzetieknek mondották magukat és egyes kérdésekben hajlandóknak mutatkoztak a miniszterelnök által javasolt plattform elfogadására. Sokszor nem voltak ilyen optimisták és azt a kérdést szegezték a szociáldemokratáknak, hogy hajlandók-e a II. Internacionáleval szakítani? Erre a kérdésre a szociáldemokraták nem adtak határozott választ. Kétségtelennek látszik, hogy ez a kérdés még hosszú ideig fogja foglalkoztatni különböző verziók formájában a folyosót. Egyelőre sem a kormány, sem a szociáldemokrata párt részéről nem történtek közeledést megkönnyítő konkrétumok. A másik kérdés, amely a folyosót izgatta, Eckhardt Tibornak a népszövetségi delegátusi megbízatása volt. Jelentettük régebben, hogy a kormány elhatározása szerint egyes kérdések ügyében ad hoc megbízottakat küld a Népszövetséghez. Jelenleg a Jugoszlávia elleni panaszok ügyében vált szükségessé ad hoc delegátus kiküldése és erre a szerepre a kormány Erkhardtot találta a legmegfelelőbbnek, aki a megbízatást el is fogadta Ma már kétségtelenné vált, hogy az egysíges pártban ez a megbízatás nem keltett osztatlan örömet többen ajtaoAalmuknak adELÖFIZETES: Havonta helyben 3.2 O Vidéken és Budapesten 3.«0,ktlS«ölriön 6.40 penqA- Egyei szám Ara hétköznap 12. vatAr« és Ünnepnap 20 (III. Hlr deté»ek fel-vétele tarifa szerint. Mealeleni« hétlö kivételével naponta regqei tak kifejezést és Ugrón Gábor éles szavakkal bírálta a kérdést. A baloldalon érdeklődéssel tár* gyalták Eckhardt kijelentéseit, amelyek szerint eddig belpolitikai okok miatt nem vállalhatott el ilyen megbízatást, most azonban elsimultak ezek aa okok. Arra gondolnak ezekből a kijelentésekből, hogy a kormány és a független kisgazdák közötí meg van a megegyezés nemcsak kül-, de belpoliti* kai kérdésekben is. Informátorunk szerint termé* szetesen nincs szó arról, hogy a független ki-caz* dap&rt an blokk beolvadjon a Nemzeti Egy-ég pártjába, mert ez taktikailag egyik pártra uv.va em volna kedvező. Valószínűleg az lesz a hely* zet, ami a Bethlen-kormány idejében volt a kor-» mánypárt és a kereszténypárt között: megtartják önállóságukat, de bizonyos kérdésekben együtt ha* 'adnak. A költségvetés vitája rövidesen véget er, előre* láthatólag hétfőn, vagy kedden áttérnek az appro* priáció vitájára, amelynek első ellenzéki szónoka! értesülésünk szerint Rassay Károly lesz A képviselőház mai üléséről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház csütörtök délutáni ulé-ért folvtatta a belügyi tárca költségvetésének vi-< táját. Az első szónok Farkas Tibor volt. aki ki-< fogásolta, hogy a vidéki közigazgatás tisztviselői, a jegyzők és főszolgabírók tul sokat fogj lalkoznak politikával. A költségvetést nem fn* gadta el. Tóth Pál szerint a közegészségügyön nem eseft sérelem a népjóléti minisztérium megszüntetésével. Az orvosi nvomor az általános szeelutasítása van ebben a háromszáz millióbanl Ez a jó pénzben, teljes összegben befizetett háromszáz millió volt az, amelyen a biztosító társaságok palotákat vásároltak, befektetéseket eszközöltek, viszontbiztosításokat kötöttek, hogy saját rizikójukat a minimumra szállítsák le. Ez a háromszáz millió szolgáltatta azt a nyereséget is, melyet a külföldi biztosító társaságok a békeévekben, mikor nem voltak devizakiviteli korlátozások, rendszeresen kiszállítottak külföldi anyaintézeteiknek. Elismerjük, hogy ők is vesztettek, hogy ők sincsenek abban a helyzetben, hogy a megkötött és teljes összegben kifizetett életbiztosításokat feleiknek teljes összegben megfizessék. De nem hisszük el, hogy kettejük, a biztosító és biztosított között, minden körülmények között ők volnának a gyengébb fél, aki még ma is rászorul az államnak feltétlen védelmére. Arra nézve, aki biztosította öregségére, vagy elhalálozása esetén családja javára életét, elég súlyos, sőt az elégnél is súlyosabb csapás, hogy biztosítását kivételes kormányrendeletek alapján öt százalékkal kellene valorizálni. Ha például valaki tizezer korona értékű biztositásnak matematikailag kiszámított összes részleteit befizette, ugy, hogy elméleti kiszámítás szerint a biztosító társaság semmit sem veszithet, kap, vagy kapna 1935-ben ötszáz, szóban és írásban ötszáz pengőt. Feltételesnek kell mondanunk a kifizetést, mert azt is tudomásul kell vennünk a hivatalos kommünikékből, hogy az a tizenöt millió pengős garancia alap, amely a háromszáz millió életbizositási öszszegnek az öt százalékát fedezné, még nincs teljesen együtt- Hogy mennyi hiányzik belőle, nem tudjuk, de hogy baj van, azt abból kell sejtenünk, hogy a hivatalos kormányközegek és a biztosítási főboncok törik a fejüket, hogy miként oldják meg a kérdést és lövőre milyen sorrendben és milyen kulcs szerint eszközöljék a töredék töredékének kifizetését. Valószínűleg a nagy biztosítók legszívesebben vennék, ha ebből a tizenöt millióból is valami karitatív hadikölcsönt csinálnának, amelyből az kap valamit, aki már másként igazán nem tudja tengetni az életét. Mi tudnánk egy jó tanácsot adni a biztosító társaságoknak- Vegyék elő valamelyik vezérigazgatónak keménykalapját és hajigálják bele azt a kevéske pénzt, ami a tizenöt millióból hiányzik. Ne fogadják el a védelmet^ még ha a kormány fel is ajánlja nekik, hanem igyekezzenek ezt az öt százalékra lecsökkentett tartozást, amelynél úgyis nagyon szépen kerestek, minél előbb és minél gyorsabban likvidálni. Szent meggyőződésünk, ha így járnak el, a saját érdekükben cselekszenek. Mert ma még a közönség széles rétegei nem tudják, hogy mi vár erre az öt százalékos tartozásra, a háromszáz effektívet befizetett milliónak nyomorúságos töredékére. De ha csakugyan ráeszmél a közönség^ hogy még ezt az öt százalékot se kapja meg,i nagyon nehéz lesz hosszú időn keresztül akát dolláros, akár pedig aranypengős életbiztosi* tás számára publikumot találni ebben a három hadikölcsöntől sújtott orszáeban. Az OTI az elmúlt évben 150.000 pengő feleslegel éri el A belügyminiszter bejelentette a Házban a megszorítások enyhítését Elfogadták a belügyi tárca költségvetését is