Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-15 / 108. szám

[ESED, SserfcMztOMg: Somogyi ncea {t^em, Telelőn: Z3.33.^Kladóhlvatal kWctttiikBnyTlAi és fegylroda - Aradi lírrn S. Teleion : 13-0«. , Nyomda • l«w Llpél neea 1®. feleion - TAvirnfl - rélclm Délmagyaraitzag Saeged Kedd, 1934 május 15. Ara 12 fillér X. évfolyam, 109. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.201 Vidéken Budaneslen 3uOO, klllf ttldOn B.4Ü penqA- * Kqyes szám éra hélkOx« bbp 12, va»4r- és Unneonap 20 III1. Hir Aeiések lelvélele larlta szerint Menii>> Temetések napján /Szakaszok Jeremiás siralmaiból.) Hájas 14, kedd: s temetések , napja. Szeged délelőtt temeti dr. Somogyi Szilvesztert, délután utolsó útjára kiséri KVimmer Fülöpöt. fit. 3ají de árván ül a nagy nepü KrarosI Olyanná lőn, mint az özyegyasszonyí Nagy volt a nemietek között, a tartományok közt fejedelemasszony; robotossá lőni 1/2. Sírván sír ejjelente s könny borítja az torcájátl Senki sincs, ki vigasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek1/5. Elnyomói főkké lettek; ellenségei bolHogokl Bizony az Ur verte meg őt az ő sok bűne miatt. T/12. Mindnyájatokat kérlek, ti, járókejők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-e olybánat, mintáz én bánatom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az Ur az ő búsult haragiának napján! 1/14. Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erőmet; oda adott engem az Ur azok kezébe, akik előtt meg nem állhatok. 3/22. Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága; 3/41. Emeljük fel sziveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. 3/52- Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. 3/57. Közelegj hozzám ,mikor segítségül hívtak téged; mondd: Ne félj I 4/18- Vadásztak lépéseinkre ugy, Hogy nem járhattunk a mi uccáinkon; elközelgett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk. 5/3. Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek: 5/5. Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 514. A vének eltűntek a kapuból, megszűntek az ifjúk énekelni. 5/15. Oda van a mi szivünk öröme, gyászra fordult a mi körtáncunk: 5/16. Elesett a mi fejünknek ko rónája, jaj most nékünk, mert vétkeztünk! 5/17. Ezért lett beteg a mi szivünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink. 5/19. Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi néked nemzedékről nemzedékre. 5/20- Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagy el minket hosszú időre? 5/21. Térits vissza Uram magadhoz és visszatérünk; ujitsd meg a mi napjainkat, mint régen. 5/22. Mert bizony-bizony megvetettél Hűnket; megharagudtál ránk felettébb I Kedden délben hozzák Szenedre Wlmmer ffllOp Holttestet Kedden reggel fél 9-kor a városháza elől kísérik el utolsó útjára Somogyi Szilvesztert (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged még mindig nem ocsúdott fel abból a kábult ságból, amelybe a reásza':adt tragikus gyász döntötte pénteken este, amikor megszólaltak a harangok és hirdették Somogyi Szilveszter halálát. A szegedi uccák felett változatlan szomorúsággal lobognak a fekete zászlók és a zászlók alatt elh'ilkult az élet lármája. Mintha temetővé döbbent volna az egész város, mintha halottja lenne minden háznak. És Somogyi Szilveszter, minden szegedi ha1 ott ja. ott töltötte a vasárnapot a iogadatm: templom oldalkápolnáidban üvegkoporsó alatt, •nagas ravatalon, virágok és gyertyák erdejében. A szarkofág fényes üveglapján keresztülvi'ágitott annyira ismerős crca, amelynek nemes vonalait ng~-, knszálnatta össze a legnagyobb képrombon), a halál. Ez a fenséges nyugalomba merevedett arc uralkodik a gvázznló város felett. awelvnek néne könnyesen, riadt szívvel zarándokol el állandó tömegben a ravatal felé. Viszi a halott polgármester ravatalához szeretetét, ragaszkodását, fajdalmának könnyeit Zarándoklás a ravatalhoz Hétfőtí áthelyezték a ravatalt a templom főhajójába, a kupola alá és elhelyezték azt a hatalmas koszorurengetegét körülötte. amely óráról-órára nőtt. A ravatal előtt a város hatalmas koszorúja simul a feké> posztóhoz, baloldalon az egyetem jogtudományi karának fehér rózsá^ól font óriási koszorúja, az egyetemé, amely diszdoktorát veszítette el Somogyi Szilveszterben. A ravatal két' oldalán pedig felsorakoztak a többi koszorúk, a barátiké, a rokonoké, a tisztelőké, a testületeké, egyesületeké, intézményeké. A ravatalnál két gyá^zkarszalagos városi diszhajclu állott őrséget, a templom előtt és a halóban, a közönség •tján sisakos rendörök. Kora reggeltől este *iz óráig megszakíthatatlan folyamatban vor .'i el az egész város a ravatal előtt. A templom padsorai mellett öregasszonyok imádkoztak térdreiroskadva, a polgármester szegényei, akiknek nem volt soha teliesitetlenül hagyott kérő szavuk, vagy könyörgő tekintetük h^zzá, akik reggelenkirt ott leselkedtek rá lakása aít"ja körül és délutánonkin* a városháza előtt és avik sürü könnyek között könjrörögtek életéért a betegség fél esztendeiének minden napján. Most nem akarják elhinni, hogy a koporsó hideg üVei;fedele mögött nerr mozdul meg több'1 vigasztaló simogatásra az a kéz, amely annyi könnyet törölt le. A koszorúk A templomot este tíz órakor zárták le, pedig a zarándoklat egyr.e tartott' még. Mindenki látm akarta mégegyszer a város halottját, mindenki személyesen akart tí&wcsuzm Somogyi Szilvesztertől. A koszorú- és virágerdő pedig ren-i geteggé növekedet^ szinte megtöltötte az -egész kereszthajót. Kétfőn estig a következő koszorú-feliratokat jegyeztük fel a ravatal mellett: Somogyi Szilveszternek, a kedves, hü barátnak, Klebelsberg Kunoné. Drága jó barátjuknak, Schmidt Henrik és nej«. Igaz szeretettel, Iványi család. Alkotó nagy Polgármesterének, Szeged sz. kir.j város közönsége. Kedves jó testvér, Isten veled! Gizike, Józsi. Felejthetetlen jó Nagybácsinknak, Margitja*,Jancsi Kalmár Józsefné virágárus asszony rózsacsokrot hozott T>r. Schaffer Lajos és Rózsika, szeretettet Hűséggel a viszontlátásig. Nellikéd. Édes jó Apámnak. Miklós, Médy és MiklősEs. M. kir. állami Klauzál Gábor reálgimnázium ifjúsága. Isten veled. Miklós. Kedves Veszter, Isten veled, Manyi, Tóni. Nagy szeretettel Veszterünkne&i Erzsike és] Látó. Jó Veszter Bácsinknak, Gabika és Lóránt. Kedves Veszterünknek, Apácska és Mamácska.) Szeretett Veszterünknek. Feri és családja. Tisztelt tagiának, a Dugonics-Társaság. Hálás megemlékezéssel a szegedi gör. kathl leányegyház. Szomorú szívvel Gábor és Margit. Imádkozunk érted Urinők Mária Kongrega^# ciója. Felejthetetlen elnökének az Armentesitő és Bel4 vizszabályozó Társulat. A nagy Polgármesternek a Szegedi Közúti Vasi pálya rt. Munkatársamnak, Barátomnak, Bárányi Tibor, Hálás kegyelettel, M. kir. Ferenc József TikIch mányegvetem. Szeged Polgármesterének, Kereskedem! e« Iparkamara. Kegvelete jeléül, Máv. üzletvezetőig. Feledhetetlen pártfogójának. Szeged sz. kin város Testnevelési és Népgondozó Felügyelősége, A testvérváros nagyérdemű polgármesterének, Hódmezővásárhely közönsége. Szeged város nagy Polgármesterének, Szegedi Köz- és Ma.gánhivataíok önsegélyző Egyesülete. Szeretett Veszter bácsinak Tóni és Laci. Te hoztál fényt városunkba, Légszeszgyár c3 Villamtelep. Utolsó üdvözletül, Szabó Ferenc és Mária. Szinházunk melegszívű támogatójának hálánli jeléül. Sziklai Jenő színigazgató és neje. Felejthetetlen elnökének, a Városok Kulturális Szövetsége. Szeretett Polgármesterünknek, a városi női felJ sőkereskedelnu iskola. örök emlékű társelnökének a DMKE. A város nagy halottjának, a szegedi m. kirí