Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-08 / 78. szám

DfiCMÄG7ARORSZÄG 1034 április 8. Igmánd 3R a v 11 á q legjobb keserüvize! Jó 6s gyors hashajtó, sokszor életmentő Jegyezze meg Ön is, hogy az Igmándi viz, Igmándi gyógyvízzel, e cél elérhető. a világon legjobb hashajtó ásványvíz. Figyelem 1 A* Igmándi keserűvíz kis. három és tél decls 0 vegek ben Is kapható! az ttralkodó aláírásával szentesített. A király válaszában kijelentette, drömSre szolfái, hogy aláirta a törvényt. Az a pozitív inü, amelyet Önök megvalósítottak — mon­dotta a király — alkalmas arra, hogy megszi­lárdítsa a bizalmat önökben, akiknek az a hivatásuk, hogy ezt az alkotást a gyakorlati életbe átültessék. Londonból jelentik: A Manchester Guardian szerint a vasgárda valamennyi vádlottjának felmentése súlyos csapást mért a kormányra. Hivatalosan cáfolták ugyan a kormányválságról szóló híreket, de a helyzet még mindig nagyon komoly. Minden jel arra vall. hogy a király kör­nyezetében az alkotmányozó kamarilla is támo­eatia r vaseárddt. — Ugylátszik — mondja Rosenberg —, a ka­tolikus egyház uj mártírokat keres, hofjy a ma­ga számara biztosítsa a német katolikusokat. Rosenberg cikkét a következő mondattal fejezi be: — A nemzeti szocialista állam elismerte a vallási élet szabadságát és ehhez nem is akar nyúlni, de változatlanul és szükség esetén erős nyomatékkal követelni kell, hogy miután a parlament a centrum előtt hezárúlt, a templo­mi szószéket ne tévesszék össze a birodalmi gyűlés szónoki emelvénvével." Megszervezik „a Nemzeti Bajnokságot" Budapest, április 7. A Magyar Labdarugó Szövetség szoribaton este kezdte meg reform­közgyűlését. A közgyűlés nagy többsége zárt egységként sorakozott az elnökség által benyúj­tott reformjavaslatok mögé. A reformjavaslat elfogadott pontjai szerint felállítják az 1935— 36. bajnoki évre a „Nemzeti Bajnokságot." A professzionista labdarugó alszövetséget meg­szüntetik. A professzinoista egyesületeket rész­ben a ..Nemzeti Bajnokságba", részben pedig a területileg illetékes alszövetségekbe sorozzák és egyidejűleg a professzionista II. ligát megszün­tetik. Az ószövetségnek saját ügyeik intézé­sére teljes hatáskört adnak. Az amatőr szabá­lyokat szigorúan alkalmazzák és az amatőröket nagyobb védelemben részesitik. Uj professzio­nista egyesületet 1935. augusztus haváig nem vesznek fel az MLSz egyesületei sorába. Székely harmadik leit a párisi úszóversenyen Páris, április 7. Szombaton este tartották meg Párisban a iíagy úszóversenyt ami kőris a 200 méteres gyorsúszásban Székely András Tarissal és Deitersszel mérkőzött A magyar bajnok szerencsétlen versenyt úszott, nemcsak Táris, de a német Deiters is megverte. 1. T a r i s 2 perc 17.2 mp., 2. D e i t e r s, 3. S z é k e 1 y 2 perc 23.4 mp. A francia uszó már az első 50 méter után biztosan vezetett, Székely András az utolsó hosszig a második helyen úszott, de a finisben nem birta az iramot és Dei­ters karcsapással a harmadik helyre utasította. MleJöftt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meargvőződik, hogy az elsőrendű minfiségii cIpBket meglepő olcsá M 5.50.^ férfj g-gg^, Zsurkó János. Kossuth Latos sugárul 6. szám. Teleion 17—72. Szlrájktíinletések a párisi telefonközpontban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A párisi telefonközpontban, ahol 1800 alkalmazott dolgozik, szombaton délután ismét sztrájktiintetések voltak. A déli váltásnál a tisztviselők nem vették át a munkát, az udvar­ra vonultak és elénekelték az Internacionálé!. Az igazgatóság rendőri segítséget kért, a tiszt­viselők a rendőrök láttára szétoszlottak. A po&taügyi miniszter arra az esetre, ha a tünte­tések megismétlődnének, a legeréLvesebb rend­szabályt helyezte kilátásba. Rosenberg éles támadása a katolikus papok ellen Berlin, április 7. A horogkeresztesek hivata­los lepjában, a „Völkischer Beobachter" szom­bati számálwin Rosenberg Alfréd „Uj cent­rumkisérlet" cimü cikkében hevesen támadja a katolikus főpapságot, mert szerinte a katoli­kus állampolgárok millióit mozgósítja az egy­ház számára. Rosenberg Faulhaber bíboro­son kívül, aki szerinte a manővert megindítot­ta, különösen B a r r e s berlini püspök ellen in­téz heves támadást mert kijelentette, hogy az uj politikai irodalmat a sátán irta és panasz­kodott a mai rettenetes idők miatt. A becsületes város Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ — Szóval velem tartasz? — örömmel — kiáltottam. — Torkig vagyok ez­zel a sok becstelenséggel. Beleugrottam a repülőgépbe. Zugiunk, kering­tünk. Oly örvénylő gyorsasággal röpültünk, hogy mel­lettünk a kőszáli sasok elszédültek, a fecskék vér­tódulást kaptak. — Hamarosan leszálltunk. — Ez az — mondta. — Ez? Hisz ez is épp olyan, mint amaz — Csak kivüiről. Belülről más. Gyalogszerrel ballaglunk be a városba, hogy mindent tüzetesen szemügyre vegyünk. Először az tünt fel nekem, hogy a járókelők álig köszöntek egymásnak. — Itt csak az üdvözli a másikat, — magyarázta Aarátom —, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt Feketes zemüveges koldus kuporgott az aszfal­ton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap: „Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek íekete szemüveget." — Hit ezt miért irta kt a koldust — Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat. A sugáruton fényesnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kirakatban ezt olvastam: „Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták." — Ez tréfa? — Szó sincs róla. — Aha. Törvényszéki itélet kényszeríti a keres­kedőt, hogy igy bélyegezze meg magát? — Dehogy, -r Legyintett vezetőm, megvetően. — Ez az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az Igazságot senki se rejti vék» alá. Az önbírálat rbben a városban oly magas fokra hágott, hogy tlvesifiire nincs többé szükség. Amint tovább haladtunk, az egyik bámulatból a másikba estem. A ruházaton ez a hirdetés lármázott: „Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk." A vendéglőn: „Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon." A cukrászdán: „Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sü­temények." — örültek ezek? — dadogtam. — Vagy öngyil­kosjelöltek? Vagy szentek? — Bölcsek — felelt barátom határozottan. — Sohase hazudnak. — És nem mennek tönkre ebben a bölcsesség­ben? — Tekints az üzletükbe. Mind zsúfolva vannak. Mind virágzanak. — Hogy lehetséges ez? — Ide figyelj. Itt mindenki tudja magáról, — és felebarátjáról is —, hogy becsületes, őszinte sze­rény s inkább kisebbíti, mint nagyobbítja magát, inkább lefelé licitál, mint fölfelé Ennélfogva az itteniek nem veszik egészen készpénznek, amit hal­lanak, vagy olvasnak, akárcsak ti, otthon. Közöt­tetek és közöttük mindössze az a különbség, hogv tinálatok az emberek állításából mindig el kell venni valamit, egy keveset. A ti portékáitok és embereitek nem olyan kitűnőek, mint ahogy állít­ják. Az itteni portékák és emberek sem oJvan csapnivalók, mint ahogy állítják. A kettő volta­kép egvremegv. Nézetem szerint azonban az utób­bi módszer a becsületesebb, az őszintébb, a sze­rényebb. ^ Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok szí­nes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hirt: ..Olvashatatlan szemét..." „Az agyalágyult öreg író utolsó műve, melv eddig egy példánvban sem kelt el..." „Hörgő Ervin legémelyitöbb, legmo­dorosabb versei." — Hihetetlen — hüledeztem. — És ezeket itt vá­sárolják? — Hogy a csudába ne vásárolnák. — És el is olvassák? — Nálatok talán nem olvassák el az Ilyesmiket? — Igazad van. De ott legalább máskép tálal­ják föl. — Ismétlem: ez az önismeret városa. Ha valaki tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése és szere­ti a dörgedelmes frázisokat — azt, ami olcsó, üres és nyegle — akkor megveszi Hörgő Ervin költeményeit és nem csalatkozhat bennük, hiszen megfelel igényeinek. Az egész csak taktika kér­dése. Szédelegve kívánkoztam egy kávéházba, hogy föllocsoljam magam. Vezetőm valami ízléstelen, aranycirád&s kávé­ház elé vitt, mely „a szélhámosok és ingyenélők kedvenc találkozóhelyéinek volt jelezve s azzal csábítgatta be vendégeit, hogy „árai megfizethetet­lenek" és „pincérei gorombák." Eleinte nem akartam belépni ide. Barátom tusz­kolt be. — Jó napot kívánok — köszöntem. — Mit hazudsz? — rótt meg barátom. — Te itt nem jó napot kívánsz, hanem jó kávét kívánnál, de azt nem kaphatsz, mert a kávét ezen a helyen ci­kóriával hamisítják és olyan az ize, mint a má­sodrangú fénymáznak. Csak az újságokat akarom megmutatni. Rengeteg újság volt itt. Ezúttal csak a Hazug­ság-ot, az önérdek-et, a Gyáva Utonálló-t és a Bérenc-et emelem ki. A Bérenc az első oldalán kövér betűkkel ezt közli a nyilvánossággal, állandó futófej gyanánt: „Ennek az újságnak minden egyes betűjét meg­fizetik. Valamennvi kormánytól egyformán függ, sohase irja meg véleményét, csak akkor, ha szieny­nves hasonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztet­jük olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne ve­gyék komolyan cikkeinket és bennünket is nézze­nek le, vessenek meg annyira, amennyire megér­demeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges." — Nagyszerű, — lelkesedtem. — Lásd, ez már igazán tetszik nékem — Itt az igazmondás oly általános, —folytatta barátom —, hogy mindenki egyformán gyakorolja.

Next

/
Thumbnails
Contents