Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-06 / 76. szám

DEM AGVflKOKSZAC SZEOED, SzerkesxHMég: Somogyi ucca K2.,t.em, Telelőn: Z3-53.^Klad6hlvntnl k»lc««nkSnyvtár é» fegylroda : Aradi uocn f*. Telefon : 13—Oö. ^ Nyomda i tHw LIpAI ncea 19. Telefon I 13w>S. TAtIti»« levélcím DélmfurraronMo Szeoed Alkotmányok halála Tizenhét esztendeje immár, hogy Oroszországban a cári uralmat Miljukov demokratikus intermezzója és Kerenszki rövid időtartamú szocialista kísérletezése után a bolsevizmus váltotta fel. Akármilyen nehéz is modern értelemben vett alkotmánynak nevezni a cári uralom kormányformáját, mégis az uralkodásnak és az államigazgatásnak évszázadokon át kialakult rendszere volt az, ami visszavonhatatlanul elmerült az idők árjában. Olaszországban a demokratikus és parlamentáris kormányrendszer ilyen hosszú múltra nem tekinthetett vissza, mindössze a savojai királyságból kisarjadt olasz egységgel volt egyidős. Tiz esztendő óta ez az olasz alkotmány is a mult emlékei közé tartozik és a romjain diadalmaskodó fasizmus minden valószínűség szerint most érkezett el államformájának teljes kialakulásához. A most megnyílt olasz parlament, amely már nem választás, hanem tulajdonképpen kinevezés utján jött létre, mert a választók akaratnyilvánulása csak arra terjedhetett ki, hogy elfogadják-e az eléjük terjesztett négyszáz nevet, vagy nem, csak arra van hivatva, hogy megpecsételje a saját sorsát és véglegesítse a szakmai csoportok együttműködésén felépülő uj alkotmányt. Németországban egy esztendeje omlott össze saját belső gyöngesége és a hitlerizmus ismételt rohamai következtében a weimari alkotmány, melynek igazában véve sohasem volt gyökere a demokrácia nem iskolázott németség körében. Ausztriában a parlamenti rend félretételével most ácsolják az uj rendi alkotmányt, amelynek legfőbb problémái, hogy a tartományok históriai különállását miként egyeztessék össze a központosítás elvével és a tömegek akaratnyilvánítását a felülről való vezetés principiumával.. Amint ezekből látnivaló, rövid másfél évtized alatt elég sok alkotmány merült el a semmiség jótékony ölében. Ha ezekhez hozzávesszük még a spanyol királyság bukását, Törökország állami rendjének teljesen uj alakulását, a jugoszláv diktatúrát és azokat a tagadhatatlan törekvéseket, melyek a Stayiskybotrány kapcsán a francia alkotmánynak bizonyos mértékű módositására irányulnak, el lehet mondani, hogy a háború utáni esztendők éppen elég anyagot fognak szolgáltatni a jövő nemzedék jogtörténeti tankönyvei számára. Mégis, bármennyire eltérnek ezek a meghalt és a romjaikon felépült uj alkotmányok históriai előzmények és aktuális megjelenési formájuk tekintetében egymástól, egy vonatkozásban közös nevezőre hozhatók. Mindenütt a pártot és a párt vezetőségét teszik meg az állami akarat hordozójává és még ott is, ahol népszavazással igyekeznek legalizálni a régi alkotmány eltemtését, ott is a felülről való vezetés kizárólagossága mellett legfeljebb némi konzultatív szerepet engednek a rendi vagy egyéb csoportoknak az állam sorsának irányításában. Legfeljebb passziv'értelemben tartják meg a polgári jogegyenlőségnek és törvény előtti egyenlőségnek a tizenkilencedik század folyamán ki-1 vivott elveit, de megszüntetik, vagy minimumra szorítják az egyes polsrárnak a politikai életben való aktiv részvételét. Az alkotmányok e sorozatos válságénak és pusztulásának láttára botorság volna tagadni, hogy nem elszigetelt és szimptomatiPéntek, 1954 április 6. Ara 12 tlllér X. évfolyam, 76. sz. kus eseményekkel, hanem világjelenséggel állunk szemben, amelynek oknyomozó felderítése és magyarázata egyaránt feladata lesz a történelem és a politika tudományának. Látván azt, hogy a reneszánsztól és a reformációtól kezdve, melynek vallási jelentősége az idők folyamán elfakult a politikai tartalom mellett, az emberiség fejlődése állandóan az individualizmus és az egyén autonomiája irányában haladt, nem lehet örvendetesnek tekinteni, ha most pontosan az ellenkezője történik mindannak, amit háfomszáz esztendő alatt a gondolat, a tudomány és politika kiküzdött magának. El kell hinnünk, hogy az európai nemzetek legtöbbjének rövid ideig tartó volt még az iskolázottsága tulajdon sorsának intézésében. De ha ez igy van, akELÖFIZETES: Havonta Helyben 3.20 Vidéken es Budapesten 3.00, kUUOldOn 0.40 penqtf. Egyel »Am Ara hélköznap 12, vai&r. «1 Unnennm 20 Ilii. Hlrdeléiek fel-vétele larlla szerint. Mecjtelenl'< héllA klvételévl »»»»*»#»->••% wtí kor hinnünk és bíznunk kell abban is, hogy az alkotmányválság járványa meg fogja kímélni azokat az országokat, amelyeknek alkotmányai nem felülről kapott adományokból eredtek és nem elméletileg kiokoskodott kariakon alapultak, hanem évszázados történelmi fejlődésnek voltak az eredményei és belegyökeresedtek a nemzet életébe, érzésébe és gondolkozásába. Tlyen alkotmány három van Európában, az angol, a svájci és a miénk. Éppen azért szeretnénk hinni, hogy a magyarság politikai ösztöne elég erős lesz ahhoz, hogy átélje az európai alkotmányoknak mai pusztulását s közjogának alakulása rendi és szakmai próbálkozások helyett továbbra is egy évezredes igazán alkotmányos múltnak lesz a folytatása. & magyar képviselőház válasza a bukaresti törtónelemhaoisltásra A felsőházban gróf Somssich László, a képviselőházban Dési Géza uíasiíolla vissza Maniu és Tiiulescu íámadásáí (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kéthetes húsvéti szünet után csütörtökön összeülő képviselőház tagjait a román kamaráitan elhangzott felszólalások foglalkoztatták, ügy a jobboldali, mint a baloldali folyosón úgyszólván csak erről a kérdésről tárgyaltak és egvhangn felháborodás nyilvánult meg mindkét részen Maniu és T i t u 1 e s c u felszólalásával kapcsolatban. Ennék az általános felháborodásnak adott kifejezést Dési Géza. aki a napirendi vitánál felszólalva, magasnivóju és nyugodt, európai hangú beszéddel utasította vissza a román kamarában hangoztatott történelemhamisitásokat és Magyarország elleni támadásokat. Felszólalását általános helyesléssel, sok helyen pedig viharos felháborodással kisérték. A képviselőház húsvét utáni első ülésén a bejelentések után folytatták a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem szervezéséről szóló javaslat részletes tárgyalását. A 3, 4, 5 és 6. szakasznál Sándor Pál és V á z s onyi János szólalt fel. Mindketten a gazdasági érdekképviseletek kívánságait sorolták fel, ismételten követelve, hogy a közgazdasági kar önállóságát ne szüntessék meg, illetve, hogy a kar számára az uj szervezetben is elsőbbséget biztosítsanak. Kérték a minisztert, hogy a közgazdasági kar tanrendi beosztásával kapcsolatban mindig hallgassa meg a gazdasági érdekképviseleteket. Hóman Bálint kultuszminiszter: A" gazdasági érdekkénviseleteket a törvénv megalkotásánál meghallgatta és meghallgatja ezután is. Hangsúlyozta, hogy nem szüntetik meg a közgazdasági kart és nem bontják le a vele kapcsolatos intézményeket, ellenkezőleg, erősebben meg akarják alapozni a közgazdasági kart. A szakaszokat a többség ezután elfogadta és a beterjesztett indítványokat elvetette. A 7. szakasznál Vázsonyi János felszólalása után Pintér László rámutatott arra, hogy a szakasz intézkedései a gazdák körében bizonyos aggodalmat keltettek. A szakasz rendelkezéseiben a gazdasági akadémiák lefokozását látják. Hóman Bálint kultuszminiszter felszólalása után a Ház az eredeti szöveg helyett az előadó módosítását fogadta el. .. A 8. szakasznál S á n d o r Pál és Vázsonyi János a közgazdaságtudománvi kar végzett hallgatóinak szerzett jogai mellett szállt sikra. Hóman Bálint; Er>é"z feUő oktatásunk reformra szorul, ami a közeljövőben válik időszerűvé és ekkor szóba kerül majd a képesítés kérdése is. A 9- szakaszt Sándor Pál, a 10. szakaszt pedig Vázsonyi János hozzászólása után eredeti szövegezésében elfogadták. A 11. szakaszt az előadó módosításával, a 12 —20. szakaszokat eredeti szövegezésben fogadták el és ezzel a részletes vita véget ért. Az elnök ezután javasolta, hogy a legköze-* lebbi ülést pénteken délután 5 óraKor tartsak és napirendjére tűzzék ki a középiskolákról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Zsúfolt padsorok előtt és általános figyelem között szólalt fel ezután Dési Géza, aki a román kamarában tegnap elhangzott két beszéd det tette szóvá. — Maniu Gyula — mondotta, volt magyar képviselő (Felkiáltások: Sajnost) — interpellációt intézett a román külügyminiszterhez és. ebben állást foglalt azzal a magyar törekvéssel szemben, amely igyekszik megváltoztatni a trianoni békeszerződést. Hogy ez az interpel-í láció nem szivből tört elő, hogy nem spontáni volt. azt bizonvitia az, hogy a román külügy-» miniszter beszédében megköszönte ManiunaK, az interpellálónak, amiért szövegét három nappal előbb rendelkezésére bocsájtotta. Bizonv nem könnyű mérsékelten válaszolnunk nekünk erre — mondotta Dési. — Ugv van! Ugy van! — hangzik a Ház minden oldalán. — De én mégis hangfogóval beszélek, mert a magyar lélek, es gondolkodás minden körülménvek között megtudja tartani a mértéket, a tradiciós régi illemet, még ilyen rettenetesen égbekiáltó támadással szemben is. Azt mondotta Maniu. hogy Bománia rosszul járt a békeszerződésekkel. mert kevesebbet kapott, mint amennvire számított. Erre csak azt mondhatom, hogv Bománia a háború előtt 6 millió lelket számlált és ma 17 millió lakosa van. Azt •mondották, hogv Magvarország ielen volt a b£ketársvalnsokon. Valóban ott volt. aliogv a halálraítélt is ott van az itélet kihirdetésénél. Minket ott foffolvként kezelte és odaparancsoltak az itélet kihirdetésére. Köztudomásu. hogy a trianoni szerződés keretében a jugoszlávok és a románok bizonvos földrajzi cseréket hajtottak végre. Ok tehát már megváltoztatták Snkénvespn a trianoni szerződést, nem lehet tehát 17' mondani, hogy a trianoni szerződés sérth^ tetlen. — Trianon sok mindentől megfosztott benT>"nket. de egyet nem vehetett el. a magyar erkö'csöt. fTív'van! Usrv van!) Ott több az erő, nálunk több a iogrend, ott a harácsolt zsákmányt féltik, nálunk meg van a jogunk ereje