Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-05 / 75. szám

1 DELM AGYAKOKSZAG W.. '.UJMIIIiJ«Wt'IH—U»^ 1 »ll'il'HW—limjHU IMHHIHraaK.Mi IIIII Csülörlök, 1934 április 5. ltOIcsHnKönyvtAr^ ^rocll Art% 12 fillér X. évfolyam, 75. i«. ucea l eleloo : 13-0«. , Nyomda i USw Uprtt «oca W. Teletont TArtrn« le^é'rlm t neimnnyaronxáa «»eoed BLOPIZETÉS: Havonta helyben 3w2tf> Vidéken e» Budapetten 3.«0, klUHHdttn 9.40 peo««. * Eqyei >zÁm Ara Dap 12, vn»Ar- éa Unoepnan ao HM. Ht»4e(é«ek (elvétele inclín «zerlnL Mugí lent'r Héttő klvétetévnl nmon»« reioe B forgalmi statisztika Végre tudjuk, ki a városnak az az ellensége, aki hirtelen, egyetlen menetrendi változtatással megnagyobbította a Szeged—Budapest-I távolságot s Szegedet jobban eltávolította az ország fővárosától, mint ahogy helyét a geografía adatai s a forgalmi eszközöknek mai fejlettsége jelölték ki. Ez az ellenségünk — a forgalmi statisztika. Amikor felvetődött az a kérdés, hogy miért kellett Szegedet megfosztani gyorsvonatától s miért kellett a menetrendet akként megállapítani, hogy Szegedről csak másfél gyorsvonat menjen naponkint Budapestre, — mert az esti gyorsvonat nem a szegediek vonata s ezt a vonatot túlbecsüljük, amikor f é 1 gyorsvonatként mégis számbavesszük, — akkor a forgalmi statisztikát állítják elébünk magyarázatul és indokosul. Nem tudjuk, hogy ez a félelmetes ellenségünk mit mond. Nem tudjuk, milyen titkokat rejteget előttünk ismeretlen mélyében. Nem tudjuk természetesen azt sem, hogy egy szegedi gyorsvonatra és egy debreceni gyorsra hány utas-szám esett elmúlt nyár folyamán. De azt tudjuk, hogy sokkal nagyobb mértékben korrigálták a forgalmi statisztikát, semhogy annak adataira túlságosan támaszkodni szabadna. A forgalmi statisztikát elsősorban is a derüre-borura engedélyezett kedvezményes jegyek rendszerével korrigálták. Ismerni kellene pontosabban a kedvezményes jegyeknek a téli és nyári hónapokra való eloszlását, hogy le tudjuk mérni hatását a forgalmi statisztika adataira. Az elmúlt évben alig volt olyan téli hónap, amikor nem lehetett kedvezményesen utazni Budapestre. A sárgafülü foxikutyák országos egyesülete kutyakiállitást rendezett a sárgafülü, de feketefarku foxik számára s ez az alkalom elegendő okul szolgált a — budapesti kereskedők szervezeteinek és érdekképviseletinek arra, hogy féljegyekkel árasszák el a vidéket. Kiállitottak három kutyát és felvittek rá harmincezer embert féljeggyel. A forgalmi statisztika hogyan számolja el a debreceni és szegedi gyorsok között a mesterségesen emelt utasszám mesterségesen csökkentett bevételének arányát? Vájjon az abszolút számokat kontrollálja-e a kilométer-utasszám? A forgalmi statisztika adatainak másik korrekciója a töméntelen sok szabadjegy és féljegy. Nagyon keveset tévedünk, amikor az első osztályt a szabadjegyesek osztályának, a második osztályt a féljegyesek osztályának nevezzük, mert csak azok fizetik meg a jegy árát, akik a harmadik osztályon utaznak. Bizonyos egészséges szigorúság sokat segíthetne ezeken a visszás tüneteken s azt hisszük, nem is kellene a kedvezményeseknek körét szűkíteni, elég volna a kedvezmények nyújtásának revíziója ahhoz, hogy enyhítsék a jogosulatlan kedvezményeknek a forgalmi statisztikára gyakorolt igen kedvezőtlen hatását. Természetesen nincs az a szakember, aki eltudná dönteni, hogy az enyhe elbánás melyik vonalon milyen károkat okoz s melyik vonalon milyen mértékben befolyásolja a statisztikát, — nekünk azonban változatlanul az a meggyőződésünk, hogy az államvasutaknak abban a jogos és indokolt törekvésében. amivel a deficitet csökkenteni kívánja, nem a gazdasági szükséglet mértékével s a gazdasági élet szinvonaláva! indokolt vasúti forgalmat kell lebontania legelsősorban. Ha igaz az, hogy nem a forgalom teremti meg a vasutat, hanem a vasút teremti meg a forgalmat, akkor az is igaz, hogy minél kevesebb vonatot járatnak s minél nehézkesebbé teszik a közlekedést, annál kevesebb lesz az utasok száma is s ennélfogva annál kevesebb lesz az államvasutak bevétele is. Az a menetrendi változtatás, amit az államvasutak igazgatósága elhatározott, különösen alkalmas lesz arra, hogy az utazástól elszoktassa, az utazástól elkedvetlenítse az utast. Az államvasutak tarifapolitikájának mi a sémája? Először olyan magasra csigázta fel az utazás költségét, hogy kedvezmény nélkül már csak a nélkülözhetetlenül fontos, halaszthatatlan ügyben vállalkozik az utas utazásra s amikor a megfizethetetlen jegyekkel a forgalmi statisztika az irtások számának lefelé haladó tendenciáját mutatja, akkor a Máv. beszünteti a gyorsvonatok közlekedését. A Máv. behunyja a szemét azok előtt a tanulságok előtt, amiket a filléres vonatok forgalmi adatai nyújtanak. Ezek a tanulságok azt harsogják, hogy ha kevés az utas, akkor ne vonatok járását szüntessék be, hanem tegyék olcsóbbá az utazást. A fizető utasok kiveszése ellen nem a vonatok beszüntetésével, han em a z utazás olcsóbbá tételével kellene védekezni. A forgalmi statisztika harmadik korrekciója: a megfizethetetlenül drága jegy. Mi elhisszük, hogy a debreceni vonalon többen utaznak talán még kilométerenkint is, de azt nem hisszük el, hogy Szegedet büntetni lehet azért, mert rövidéletű képviselőt választott. Ezentúl majd, ha minisztert választunk képviselőnek, orvosi bizonyítványt is fogunk kérni a jelölttől. A miniszter-képviselőjelölt biztosítsa a várost arról, hogy mandátuma lejárta előtt nem fog meghalni. Talán Szegednek sem .kellene most siratnia a délutáni gyorsot» ha nem siratná nasrv képviselőrét is. Maniu és Titulescu vakmerő beszédei a román Icamarában a revízióról és Trianonról Maniu : „Magyarországot Trianonban nem csonkitolták meg" - „Erdélytől nem szakil&atók el határszéli városai" Titulescu: trianoni szerződés inkább Idegészitésre, mint megcsonkításra szorul" — „A román határok csorbít hatatlanok" Bukarest, április 4. Szerdán délután mondotta el a képviselőházban Maniu Gyula már napokkal ezelőtt beharangozott interpellációját a revizió kérdéséről. A parlament előtt nagy tömeg verődött össze. Csak szigorú igazoltatás után lehetett bejutni a képviselőházba. Az ülésteremben a szónoki emelvény előtt mikrofont szereltek fel, ugy közvetítették Maniu és Titulescu beszédét. Maniu Gyula beszéde során ezeket mondotta: — A békeértekezlet Romániára más határokat kényszeritett, mint amelyeket vart. Határainkon kivül maradt több fontos román terű let. Ha fájdalommal is, de belenyugodtunk ezekbe a határokba és abban a hiszenibeu tettük, hogy magunktartása biztositéka lesz a szomszédokkal való jó együttélésnek és ugyanakkor szolgálni fogja az európai béke eszméit is. — Mussolini beszédének egyes részei a látszat szerint hozzájárulásukat adják azokhoz a megnyilvánulásokhoz, amelyeket a magyar hivatalos körök részéről tapasztaltunk a trianoni szerződés revíziója tekintetében. Ki kell jelentenem — mondotta hogy a trianoni békeszerződés nem csatolt Romániához magyar területeket. Magyarországot ebben a szerződésben nem csonkították mec, csupán a történelmi és erkölcsi igazság jutott érvenyre. Ennek az országnak nem románjellegü vidékei azok, amelyek az elmagyarositási folyamat következtében alakultak ki, ami ellen mi annak idején élénken tiltakoztunk. A trianoni békeszerződés csak kodifikálta a népek önrendelkezési jogán álló véghatározatot. Erdélytől nem szakithatók el határszéli városai — folytatta vakmerően Maniu —, mint például Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmár, mert ezek a közlekedési gócpontjai a Kőrös- és Szamosvölgynek, még pedig annál kevésbé, mert vidékük tel jesen román jellegzetességü. Kérdezte a külügyminisztertől: 1. Mi a véleménye a legutóbbi revíziós megnyilatkozásokról-, 2. Hajlandó-e tovább folytatni azt az akciót, amelyet a délkeleteurópai államok szövetsége megvalósítása érdekében Maniuval együtt kezdett a nemzeti parasztpárti kormány idején? 3. Mit akar tenni a Duna völgyének gazdasági fellendítése érdekében? 4. Milyen diplomáciai akciót óhait megindítani a délkeleteurópai konszolidáció megerősítés érdekében? Maniu interpellációja után Titulescu meni a szószékre ás a következőket mondotta*: i