Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-29 / 96. szám
^34 SpTill? 29: 0?CMA"G7ARÖRSZ«G •9. AZ UKRAJNAI DOBOS megrendítő háborús regénye Oroszországtól Szegedig Husz év után a nevét, az otthonát és az életét keresi Szurmai Endre-Andrij „születési esete" és egy 20-as tűzmester elsárgult fényképe Erre a két névre emlékszik a kis Andrij: Fericsán Antalra és Aradra. És ma egyiket sem találja. (A Délmagyarország munkatársától.) Egy meghatóan regényes háborús történet. Huisz év után, husz évvel az orosz front halálos élete után, az akkori idők hatéves elsodort legénykéje — az ukrajnai dobos! — a nevét, az apját, a szülőfaluját keresi, mert a háború véres drámája elsodorta a — nevét, eltemette szülőfaluját és eltüntette mindenkijet. Az ukrajnai dobos most a nevét és az életét keresi busz év drámáján át, — névtelenül, hazátlanul és apátlanul harcolja megmaradt éleiét a szegedi homokon, amely simogatva elfogadta szomorú árvaságát. A regénybe való regény 1915-ben kezdődött, — de az sem bizlos, bogy mikor. Ukrajnában, amikor csukaszürke ezredek járták a felperzselt ukrán falvakat, amikor a kárpáti harcok ulán az első honvédsereg mélyen bent járt a cári Oroszország testében. A honvédek parancsnoka báró Szurmay Sándor volt — cs ez a név még előfordult az ukrajnai dobos elsodort életébon. Hogy melyik faluban történt — azt most kell majd megállapítani, ha méa lehet. TÜZÉREK EGY UKRÁN FALUBAN Az elfelejtett, ismeretlen faluban a 20-as tüzérek járlak és ott élt egy szűke ftirtü, kékes szemű kis ukrán gyerek is, aki csak azt tudta, csak arra emlékszik, hogy apját — akit elvitt a háború — P e t r o v-nak nevezték és őt A ndrijnak szólította édesanyja. Egy este olt pihentek a düledező ház előtt a tüzérek és bent a szobában a kis hat-lict éves Andrij nagyon-nagyon sírva fakadt. A vad háborús nyomorúságban nem kapott vacsorát, mert szembe szállt az édesanyjával. A háború cs az élet egész tragédiáját érczle ebben a meg nem kapott vacsorában kicsi megszántott, nyiladozó szivével. Somáig sirt hangosan és keservesen, aztán elhatározta, hogy nem marad lovább az éhes házban, apja is elment, anyja nem ad vacsorát, világgá viszi hatéves életét... Ott őgyelgett a magyar tüzérek között és hajnalban, amikor a riadva érkező parancsra viszszafelé indultak a tüzérek, kicsi keserves életével a lovak, kocsik, kerekek közé lopódzott, elbujt a magyar tüzérek közé. Kct napig menetelt erős tempóban az ezred, már messzejártak a szétlőtt ukrán falutól, amikor a kis Andrij kimerülten, rongyosan, éhesen leesett a kerekek közül. Ott találtak rá a tüzérek, szinte eszméletlenül. És a háború halálos kegyetlenségben megszólalt a katonák szive. MENEKÜLÉS Fölvették az ágyúktól szántott országút sarából, simogatták, ellátták minden jóval és a kis, világgá indult ukrán Andrij ottmaradt a magyar tüzérek között. Az egész század gondozta, ápolta, — mint a kis sardiniai dobos megható meséje a Garibaldi-idők könnyesen szép regényében... Ápolták és ajnározták a kis szőke Andrijt, aki egy percre sem tágított a magyar tüzérek közül, vérben, sárba'), éhségben, pihenésben velük clt és velük vitte az •'•letét ismeretlen élet felé. A magyar katonák kis dobosa lelt, ahogy még egyre tartolt a vonulás és egyre tartott a háború. A regény itl egyre homályosabbá sodródik. A kis Andrij csak véres mezőkre emlékszik, megszólaló ágyúkra, elzuhanó katonákra, föltépett sinekre, összeomló házakra, kórházakra... vonalokra... sebesültekre... És egy jóságos szívű tűzmesterre emlékszik: Fericsán Antalra, aki nem hagyta el a kis dobost a leghalálosabb életben sem, kezén fogva vezette, maga mellé ültette a vöröskeresztes vonatban és magával vitte — Aradra. „SZURMAY" Magára maradt Aradon. Hiába gondozta, csókolta szőke fürtjeit a kemény tűzmester ur, egy esős őszi napon ő is elment. Helyet kapott a végeláthatatlan menetben, amely nem tudni hova indult és amely nem tér többet vissza... A kis dobos ott maradt a maga fájó életével egy idegen országban, egy ismeretlen városban, egyedül. Jó emberek, jótékony intézmények vették gondozásukba az erosz harcok ukrajnai dobosát cs mivel a kis fiu nem tudott sem magáról, sem szüleiről, sem szülőhelyéről semmit, — Szármái Endrének nevezték el a hatósági könyvekben, ahol mégis nevet kellett adni a lajstromozott gyermeknek. Szurmai Endrének nevezlek, mert a Szurmav ezredei hozták el az ukrán országútról. ARAD, SZEGED És az évekkel továbbsodródott Szurmai Andrij elszakadt élete. Megtanult magyarul, iskolába járt és — elfelejtett oroszul. Csak két névre emlékezett: Pctrovra és Andrijra. A jótékony intézményekben telt az élete — amikor Fericsán tűzmester után Aradot is elvesztette. Az összeomlás viharában nem tudott mit kezdeni ide-odadobált életével, kétségbeesésében kiment a szegedi országútra ós fölkéredzkedett egy menekülő szekérre, amely Szegedre hozta. Azóta itt harcol az eletéért, Szőregen ós Újszegeden, földet tur, gyári munkát vállal a kenyérért. És mert nagyon magára volt elszakadt eletével — nemrégiben asszonyt vitt haza szegenyes lakásába. És mindent elfelejtett, nevét, nyelvét, apját, faluját, — névtelenül, hazátlanul harcol az életéért és meg akarja keresni: a nevét és az övéit. EGY FÉNYKÉP Semmije sincs, amin elindulhatna elhagyott gyerekélete után. Nincs egy sor irása, egy okmánya, egy apai üzenete. — de ha volna is, nem tudna boldogulni vele, mert nemcsak a nevet felejtette el, de a nyelvét is. Szőke orosz, csontos arcával csak magyarul beszél. És egy sárgult, öreg, gyűrött fényképet őriz a OLCSOBBAN FOZ M P A RTI PETR EBOB petróleum gázfőző (zománcozott állványon) — nagy TELJESÍTMÉNY! KICSI ÜZEMKÖLTSÉG! TELJES BIZTONSÁG! EGYSZERŰ KEZELÉS! nem kell konyháját nváron fűteni a drácrn fával, mort a petróleum gázzal főz előmelegítés és pumpálás nélkül s jgv konyhája hűvös marad. EGYEDÜLI KÉPVISELŐ EOÉmxsARNOK TELEFON 17 — 82. SZEGED, TISZA LAJOS KÖRÚT 38. ahol működésben is szívesen bemutatják Önnek minden vételkényszer nélkül. KÉRJEN BŐVEBB ISMERTETŐT. szive fölött — ez mindene. 'A kifakult háborús amatőr felvételen egy mosolygó arcú csukasziirkeruhás tűzmester ül az aradi kórház kertjeben sápadtan két ápolónővér között: Fericsán Antal tűzmester. Ez mindene, ez a kép, amit megőrzött a sok viharban. Fericsán tűzmestert takargatja könnyesen megható emlékeivel a szive fölött, — aki felszedte a gránátokkal szántott orosz országút vcréből-sarából cs aki magával hozta Magyarországra. Aradra. Ez a fénykép minden okmánya. Ezen a fényképen indult el, liogy megkeresse nevét, faluját, öveit, elszakadt clelct. AZ ELSö NYOM Fcltve veszi elő kabát jából a képet és meghaló szeretettel nézegeti. Ez maradt meg neki gyermekéletéből, a szeretetből. Segítséggel, fantáziával elindult, hogy megkeresse — önmagát. Azt tudta, hogy dobos-életének apja meghalt. Arra is emiékezeit, hogy feleséget, családot hagyott Pesten. Szép levelet irt, nehéz, vigyázó betűkkel. — megcímezte a borítékot: „üzv. Fericsán Antalné, Budapest." Csak enynyit tudott. És ajánlottan elküldte. A posta sorsára bízta a levelet (cs az életét). Közvetlen a Gyártól szerezze be CSILLÁR sziihsegieféf. leszállított olcsó áraK! Kedvezd fizetési feltételek! METEOR Szeged, Kárász ucca 11. Guár: Budapest, VI. villamossági és csillárgyár rí. Prófétával szemben. Teleion 21—35.