Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-29 / 96. szám
T* DfiTMAGyARORSZAG 1934 április 29. többlet-kiadás formájában kell megfizetni a i helvre vonatkozólag tesszük meg az összehanagyobb városokban és a fővárosban termé- sonlitást. Ez a rideg valóság, amit igazol a ceszetszerüleg adódó előnyöket. A többlet-kia- | ruza és papir, igazol a mindennapos tapasztadás pedig annál magasabb, minél primitívebb lat. AZ ÉLET MOZIJ A A Budapesti Nemzetközi Vásárra utazók tekintsék meg üzletemet, ahol tavaszi kabátok, ruhák és komplék hétfőtől rendkívül olcsón kaphatók RadA Aladár Budapest, IV., Bécsi ucca 6. Deák Ferenc u. sarok. B23 nak a fővárosnak adott utazási kedvezmények ellen. Kétségtelenül sok igazság van a panaszaikban, hogy ezek a kedvezményes utazások elszívják legjobb és legbiztosabb vásárló közönségüket. Nekem tudnom kell azt is, hogy Szegeden, kevés kivételtől eltekintve, a legtöbb dolgot ugyanugy meg lehet vásárolni, mint Budapestén. A megszokott üzlet, ahol a vevőt ismerik, még garanciát is jelent az áru minősége tekintetéhen. Ezt bizonyára mások is tudják, mégis felhasználják a fél jegyes alkalmakat és Pestre mennek vásárolni. Miért, — társadalmi kényszer miatt. őnagvsága ugyanazért az árért ugyanazt kapná Szegeden is, de vidéken olcsóbbat nem mer venni, mert megszólásnak tenni ki magát. Pesten elmehet a Váci-ucca helyett a Bákóczi-utra. vagv a Dohány-uccáha, vidéken azokhoz a boltokhoz van kötve, ahol a saját osztályához tartozók vásárolnak. A legsajátosabb tapasztalatomra való hivatkozással állithatom azt is, hogy mindig olcsóbban ebédelek meg Budapesten, mint Makón, Gyulán, vagy Békéscsabán. fia. összeadjuk ezeket a statisztikában kifejezésre nem juttatott tételeket, mindjárt kiderül. hogy vidéken az élet egyáltalán nem olcsóbb, hanem legalább is annyiba kerül, mint a fővárosban. Vannak azonban tételek, amelyek a fővárosi embernél egyáltalán nem szerepelnek, de vidéki emberre súlyos terhet jelentenek. Kis ország vagyunk, egész közigazgatásunk, gazdasági életünknek minden intézménye a fővároshan van centralizálva. Hivatalos es gazdasági ügyek elintézése legalább tizszerannyi esetben szólítja az egyazon helyzetben levő vidéki embert a fővárosba, mint a fővárosit a vidékre. Ez a differencia önmagában véve igen jelentős adó, melyet a vidék fizet a fővárosnak s amely adó a vidéken élő ember háztartási mérlegét terheli. De tekintsünk el most pillanatnyilag Szegedtől és gondoljunk azokra a még kisebb vidéki városokra, ahol az újság, a mozi és a rádió képviseli úgyszólván kizárólag a kultúrával való kapcsolatot. Az ilyen helveken is van főszolgabíró, járásbiró. orvos, ügyvéd, mérnök, kereskedő, gazda, akinek van némi kulturigénye. Szeretne évente néhányszor a rádión kivűl is hangversenyt hallani, színházat látni, szóval szeretné kulturigénveit kielégíteni. Nem kell ennek a kultúrát jóval drágábban megfizetni. mint szerencsésebb kartársának, aki nagyobb városba, vagy pláne a fővárosba került? És mikor elkövetkezik az ilven vidéki embereknél a gyerekek középiskolai, vagy egyetemi oktatásának ideje, lehet-e állítani, hogy nem kerül sokszorosan hátrányos helyzetbe nagyvárosi kartársával szemben és lehet-e tagadni azt. hogy azonos jövedelme erősebben meg van terhelve? Érdemes ezekről a dolgokról kissé elgondolkozni, mert a főváros ..drágasága" annyira belement már a köztudatha, hogy vidéki emberek is hajlandók kritika nélkül elfogadni azt a hamis állítást, hogy vidéken olcsóbb az élet. Lehet, hogy olcsóbb annak aki hajlandó egvszerűen begubózni és az életet pusztán ve* getaliv értelemben felfogni, de aki valami maeasabbrendü dolgot ért az élet alatt, annak (Egy rojtos gallér története) Teofil barátom, az uccák bölcse, mesélte el nekem az alábbi történetet, ami szigorúan véve nem is történet. — Későn kelő ember vagyok, éjszaka szenvedélyesen róvom az uccákat, aztán reggel nem tudok megválni az ágytól. Régen készülök rá, hogy megirom egyszer a tapasztalataimat: egy kihalt városban milyen hangot ad az éjszaka éjfélkor, egy, két, három és négy órakor? A spisz azt mondja, hogy ez szamárság, most ha vannak is hangok, nincs köztük különbség Csakhogy én sose voltam kíváncsi a szpíszek véleményére. Bízzák rám azokat a hangokat, nem ma kezdtem a tanulmányozásukat. Elég az hozzá, hogy későn kelek, mikor az idegeim visszanyerték már a rugékonyságukat Az ősszel azonban megesett velem az a ritkaság, hogy hat órakor kidobott az ágyam. Előző napon ugyanis nagy csatát vívtunk, belenyúlt az a délbe, a- délutánba, egyszóval mér korán este lefeküdtem. — Nó, mondok, magamhoz intézve a szót, most megvizsgálhatod a reggeli órákat is, érezd ki a hangjait Mindenesetre bővül a tudásom, az összehasonlitástanban ujabb tapasztalatot szerzek, — öltözködjünk! Szerencsésen eljutottam a gallérig, azaz tovább Jutottam, mert már a nyakkendőmet kötöttem, mikor rájöttem, hogy okvetetlenkedik a gallér. Egy cseppet rojtos volt a széle, tulkeményitették, ez horzsolta a nyakamat. Nem túlzottan, de elég abból annyi is, hogy érezzük, akárcsak a hasitó fájdalomnélküli fogblssergést. Erre is ugy jöttem rá, hogy ideges vagyok, mert máskülönben nem szokásom. Ha én nem öltem meg az anyósomat, akkor szemtelenül rendben vannak az idegeim. — Vedd elejét a dolognak! — biztattam magam, azért leszedtem a gallért s hogy ne hozhasson még egyszer kísértésbe, a teljes bizonyosság kedvéért mingyárt kihajítottam az ablakon. Emeleten lakom, az ablakot állandóan nyitva tartom, fűteni a legnagyobb hidegben sem szoktam, Most, hogy megszabadultam ettől a tehertől, amely estig biztosan megbolondít ott volna, fütyörésző kedvem támadt s elégedetten sétáltam a szobában. A levegő hangjai nagyon is vegyessé váltak, finomságaiból mitsem tudtam megállapítani, (mégis csak érdekesebb az a másik!), következőleg arra rájöttem, hogy bolondság volna már most nekivágni a városnak, élvezzük inkább október ragyogó költészetét. öltözködni is korán van, mire jő a túlzás, kihajoltam az ablakon. A rojtos gallérom ott hevert a gyalogút közepén, Inkább a falhoz közelebb. — Nini, mondtam, még megvan? Ugyan, mi lesz vei el Először egy kutya szaladt arra. Nem tudom, micsoda sietős dolga lehet korán reggel, még hozzá egyedül, egy angol vizslának, de arra ment. Nyilván lumpolt. Vadászatról jövet együtt volt a gazdájával s mig az ura betért a kocsmába, a hosszú fülű állat — nó nézdd! — tanulmányozta az éjszakát. Hogy végighallgassa a vadász meséit, ahhoz nincs elég ideje. Ha éppen hazudni kell... A vizsla megállt a gallér előtt, hozzászagult, aztán tovább kocogott Épp olvan egvkedvüen, mint az előbb, de nem jutott a sarkig sem. visszafordult. Azt hiszem, megaondolta a dolgot, ujabb szemlét határozott el. De most sem tetszett neki, azért végérvényesen elinalt. Hát persze, minek a kutvának a gallér? Még ha nekivajó szép láncos nyakravaló lett volna! De igy? Tökéletesen igaza van. Ott közeledik az én emberem, annak jó lesz. Főldresütöft tekintettel közeledett egy toprongyos alak. Néha megállt és lehajolt, fölszedett valamit, alighanem bagóvéget Az uccaseprők nemrégen végezlek a munkájukkal, azért hejjel-közzel mégis egész halom szemétben kotorászhatott, hála a köztisztasági vállalkozó lelkiismeretes kötelességtudásának Hiába, ninos szebb a tisztaságnál! Most odaért az emberem a gallérhoz, lehajolt ezért is, fellvette, morogva dobta el, szózatot is intézve hozzá. — Most hagyitottak kl, ugye, mikor már szakadozol! Azzal rúgott rajta egyet. Bosszankodtam ezen az arrogancián s már rá akartam szólni. De idejében rájöttem, hogy én most csöndes szemlélő vagyok, szinte kivü] állok őnmagamon, várjuk be a végét. A csavargónak végtére is igaza van, mert hiszen én se dobom el a gallért, ha nem találom rossznak. —• Csak türelem, fiatal barátom, türelem, várja ki a végét. Mindennek eljön a maga ideje. Kezdett az ucca népesedni, napszámosok haladtak munkába, egy házaspár közeledett. Föltétlenül azok voltak, mert az asszony két lépéssel az ura után kullogott. A magyar ember szégvenli a feleségét, vagy mi van vele, — egymás mellett sosem mennének. Egymáshoz csak a szerelmesek simulnak, a szerelem pedig néha még a házasságig se tart. — Nézdd mán, szólalt meg a férn. mi mmaenfiket veszítik el az urak. — Tán ü is berúgott, kedélveskedett az asszoov, az „is"-re helyezve a hangsúlyt, oszt már itt kezdett vetkőzni. Közös erővel rúgtak ők is egyet a galléron s mig a fogamközt az öregapjukat emlegettem, nevetgélve mentek tovább. Elül még mindig a férfi, aki ezt az alkalmat sem tartotta méltónak arra, hoffv előbbre eressze a feleségét. Jól tette; haragudtam az asszonyra a megjegyzése miatt s azt szuggeráltam az embernek, hogy adandó alkalommai, majd, verje el az élete párját. Semmi kétségem. hogy meg is teszi. Azonban meg voltam döbbenve, hogy annyira rongy holmi a gallérom? A kutvának se kell, a csavargó miatta kél ki az urak ellen-, a paraszt erkölcseimbe gázol, — csak nem hívhatom fel a la» teiner osztályt, hogy marakodjanak rajta! Bágvadtan kelt fel a nap — egyre jobban beleszerettem a reggeli levegőbe — mikor finom mosoly futóit át az ajkamon. Diákgyerekek közeledtek az ucca torkolatában, a diák maga az örftkké naiv jókedélv, arrogancia és nagvkénüség nélkül. Ketten nyúltak egyszerre a gallérért. — Nini, egészen nj. — Mintha most jött volna ki a boltból, mondta a másik. Jó lesz a tánciskolába. — Én láttam meg először, heveskedett az első. A másik már el Is eresztette. — Nem ér semmit, negyvenes. Az én nyakam csak harmincöt. — Az enyém Is. Kár! Egy darabig még forgatták, aztán visszahajították megint. Nem mehetett ez minden fáidalom nélkül, mert még többszőr utána fordultak. Szóval: nekik se kellett Arra becsengettem a lányt, i • — Rozi, kiejtettem az ablakon egy vadonatúj gallért, szaladj le érte és hozdd fel. Azért is megmutatom, hogv különb ur vagyok mindenkinél. Továbbá szük időket élünk, épp most redukálták ötödször a fizetésemet, nem lehet pazarolni, hát igen is. levágom n kőrömreszelővel a rojtokat, beboraxólom a gallér nyergét és tovább használom. Ja igen! Ki is mosatom, mert a vizsla túlzottan... megnézte Egvébként azt a tanulságot meritettem az egészből, hogy marhaság a korai felkelés. Azóta megint tiz óra táján búvok ki az ágyból. Bob. Értesítjük ai.é.halsvfcSzSnséqef hogy Reich Erzsi cégtói kiléptünk, hol nejem 9 évig, magam 4 évig elsőrendű ónálló elomunkások voltunk, Deák Ferenc-ucca 25a. sz alatt az udvarban balra „CHICK"„«V.„ DIVATSZALONT nyitottunk. Elsőrendű szalonmunkával, külföldi divat modellkülönlegességek rajzaival várjuk n. b. látogatását a „CH1CK" divatszalon vezetői.