Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-29 / 96. szám

T934 aprilís 20. IL» — nfl MAGYARORSZÁG Izgalmak és élénk viták a törvényhatóság szombati közgyűlésén Móra Ferenc és NyiJassv Sándor emléke — Napirend előtti felszólalás a nemzeti hadsereg tizenöt év előtti megalakulásáról és a román parlament lörténelemhamisilásáról A Mars-tér, a városi tisztviselők pótlékcsökkentése, a Stefániái halászcsárda, a zárszámadás — Vihar egy interpelláció körül (•'• Délmag-arorszdg munkatársától.) A törvényhatósági bizottsái szombaton délután tartotta meg áprilisi köz vülését, amely iránt — bár napirendjeiről a legérdekesebb anyagot, a Mars-tér kövezésének flo-yét még az előkészítés alatt levette a főispán — elég nagy érdeklődés nyilvánult meg. A Tőispán negyed 5 órakor nyitrtta .meg az ülést. Amikor megjelenít a teremben, a baioldali karzatról a Csaba Bajtársi Szövetség tagjai éljenzésel fogadták. Bárányi főispán tejelentette- hogy Schiller Antafr-íörvényhaiósági bizottsági tag meghalt, helyébe dir. Csányi Mátyást hívta be a polgármester. Napirend előtt Dr. vitéz Gárgyán Imire napirend előtti felszólalásában arról'emlékezett meg, hogy másfélévtizeddel erelőtt. május 7-én foglalta vissza a üizti század r> Mars-téri laktanyát a vörösöktől. A közgyűlési teremben ülésezett 15 évvel ezelőtt a Nemzeti Bizottmány, itt jelentette be Horthy Miklós a nemzeti hadsereg megalakítását A tizenötödik évforduló alkalmából hódolattal fordul a kormányzó felé és ragaszkodó hűséggel — mondotta — Gömbös Gyula miniszterelnök felé. Dr. Vinkler ^lemSr napirend előtti felszólalásban a rothdn parlament revizió-ellenes törté'¡ele.t iCmisitásait tette szóvá. Titulescu száján ke-resztül a Balkán nyilatkozott meg. Ezeket a modern, frakos banditákat méltán sorozhatjuk a résri oláh bandavezérek közé. Gálád rágalmaikkal szemben talán szükségtelen is védekezni. De a sértések mellett nem haladhat el némán ez " város sem. ""^elvnek tenváról tlszH időben látni lehet Titulescu hazáját. A tünetek biztatóak, a didergő félelem szimptomái. Legyein a fölháborodás. a megvetés szava, a jövőbe vetett szilárd hit megnyilatkozása. (Taps.) ¡'.aranyi Tibor főispán megállapítja, hogy a közgyűlési tereimbein megnyilatkozó lelkesedés azt jelenti, hogy az egész város csatlakozik a tiltakozáshoz. (Helyeslés.) Móra Ferenc és Nyilassy Sándor emléke Ezután dr. Tóth Béla főjegyző a város két nagy halottjáról, Nyilassy Sándorról és Móra Ferencről emlékezett meg. Az emlékbeszédet áhitatos csöndben, állva hallgatta végig a közgyűlés. ___ — Nyilassy Sándor és dr. Móra Ferenc életük javában, serkentő sikereik dászébem és munkájuknak ragyogásában hagytak itt bennünket — mondotta. — Ha van igazságtalan halál, az ő korai elmulásuk <tz, mert nekik még sok dolgttk lett volna az életben, hivatásuk és küldetésük. Nyilassy Sándor és Móra Ferenc elhunytával nótolhatatlan veszteség érte nemcsak városunkat, de pótolhatatlan veszteség haláluk a magyar nemzetre és az egész kulfurvilágra. .— Nyilassy Sándor izzig-vérlg magyar művész, a szinköltészet mestere jelentős belyet vívott ki magáinak a művészet terén, teremtő erejével és alkotó tehetségével, megjelenésével uj iskola nyilott a magyar piktorában és színekben pompázó képeivel elismertette a marvar művészetet. Móra Ferenc naev volt" mint Fehér cipő 950 Siandolett 080 Bocskor HA-HA Kelemen u. 12. ró, kitűnő volt mint költő, élvezetes volt mint e'ír.dó, európai hirű volt mint régész. Munkásságával magára vonta az irodalmi és tudomáryos világ érdeklődését és őszinte bámulatát. — Siratjuk őket temérdek könnyel és mélylí^ges fájuelcmmal. Mindketten a földi életből közvetlenül léptek áf »••»nio«nk az örökkévalóutazott A magyar határnál ámulva vette észre, mennyire idegen lett itthon. Törve beszélte anyanyelvét, mert az elmúlt tizenhat esztendő alatt jobbára olasz, francia társaságokban forgott. Budapesten gyászruhában nyitott be egyik rokonához. III. A harmadik ura bankár volt. Ez az ötvenéves rideg, mohó agglegény egy nagy társaságban találkozott vele. Mihelyt megpillantotta, vonzotta ennek a még mindig fiatal asszonynak a sápadtság, homloka körül a szenvedés mindenttndó jegye, elmúlt élete egy vidéki birtokon, melynek eladásáról maga is hallott valamit s a nemzetközi fölény és csiszoltság, mely minden mozdulatából kisugárzott. Ugv érezte, méltó felesége lehetne, nála kitűnően tudna „reprezentálni." Erzsébet levágatta haját, kamaszfürtjét megfestette. Brilliáns nyakékkel, igazgyöngyffilbevalóval az asztalfőn trónolt a haute fináncé körében, azokon a pénzügyi estélyeken, melyeken parfait-t és coktail-t szolgálnak föl, tnpeur-ök és jazz. ek játszanak s operaénekesek énekelnek. Bágyadtan hordozta körül gépies mosolyát. Fogadta a feléje röpenő bókokat s minden szavát latra vetve udvarolt a pó nz fejed rímeknek. Vesékbe, pénztárcákba látott. Mindenkiről tudta, hogy .,jó"-e és hogy mennyire „jó." A számok világában élt. Azokat a lengő kalászokat, melveket első férje búzaföldjeiről ismert s második férje képeiről, reggelente, mikor megérkeztek az, újságok, hátul a közgazdasági rovatban kereste a gabonatőzsde számoszlopai és árfolyamai között. Volt tizenegy szobája, jour fixe-e. több palotája, párizsi szakács, márvány fürdőmedencéje, inasa és ajfónállója. két komornája, Bolls-Bovee-a, francia és angol társalkodónője, vi'lája a rózsadombon és a Balatonnál, egv kilenclámpásos rádiója, állandó masseuse-e és három farkaskutyája. Londonba repüllek a fontosabb tárgyalásokra. Tavasza! Spanyolországba tettek autókörntat. Egy lelet Egyiptomban töltöttek. Mindez azonban nem volt elég. A mozgás izgatta, az ütem és az. üz,em. a tőzsdei rohamok és ostromok, a diadalmas hajrá mindig tovább és tovább Azokat akft az utcán bandukoltak, c nary színjáték bábjainak tekintette. Csak az ura élt igazán. Vagyonát ez öt év alatt megkétszerezte. Utána egy kis lanyhulás mutatkozott, egy kis visszarokkanás, de utána egy semmihez se hasonló föllendülés. Folytan „adott", „adott", mikor mindenki azt várta, hogy „vesz." De egy napon, máról-bolnapra elvesztette mindenét. Erzsébet zokszó nélkül eladatta ékszereit, palotáit, villáit. Ugy rémlett hogy az „ügy" egy-két hét alatt tisztázódik. A bankár is ezt remélte. Egy délelőtt bizakodva ment föl irodájába. Fölszólította Berlint, majd Bécset, utána ismét Berlint. Amig beszélt a te lefonon, egy cella jelent meg előtte, egy priccs, meg egy takaró. Nyugodtan tette le a " kagylót, elszívott egy szivart, a páncélszekrényéhez lépett, onnan kivette forgópisztolyát s halántékon lőtte magát. Felesége zokogva csókolta a halott kezét. IV. Budán egy kétszobás udvari lakásban élte le hátralevő napjait, egyedül. Kétségbeesetten vágyakozott a fia ntán. Hosszú leveleket irt. hogy mennyire szeretné látni, egyetlenegyszer látni ebben a hamar múló életben. Az csak dollárokat küldött haza, de ő maga nem jött. Folyton Ígérgette, hogy majd karácsonykor, anvuskám. de karácsonykor azt irta. hogv majd húsvétkor anvuskám s húsvétkor azt. hogy majd jövő karácsonyra. Erzsébet megöregedett. Görnyedten járt a szobában bottal. Kezén kiütköztek a kemény, kék erek. Utolsó éveiben légzési nehézségei voltak, szédülései, szívrohamai. Mikor közeledni érezte halálát, fölébredt benne egykori vallásossága. Papot hivatott, hogy magához vegye a haldoklók szentségét. Fiatal, gyermekarcu pap lépett be, rajongó kék szemekkel. — Bűnös yagvok lclkiatvám - rebegte Erzsébet. — Nagyon bűnös vagvok - és sirvafakadt — Gyónjon meg — szólt a pap — tslpn az n végtelen irgalmában megbocsátja bűneinket. Mi ben vétkezett? —i Vétkeztem, — mondta Erzsébet — Vétkeztem Isten és ember ellen. Kevély voltam, önző voltam. Istenitettem, elkényeztettem egyetlen gyermekem és nem törődtem vele. Puha voltam. köny-> nyelmü. Kemény és könyörtelen. Pazaroltam a pénzt és fukarkodtam. Tékozló voltam. Zsugori voltam. A pap a matróna arcára pillantott. Nem értett© miként bálványozhatja valaki a fiát, aki elhagyja s miként lehet valaki egyszerre puha és kemény, tékozló és zsugori. Magyarázatot kért. Erzsébet dadogott: — Én ... én ... én .... Tovább azonban nem jutott. Ámulva kutakodott homályosuló elméjében, abban a borzalmas zűrzavarban. cllenmondásban, melv egv emberi élet azon tűnődve, hogv ki is volt ő ezen a földön, hogv mi is volt ő De ezt nem tudta. A pap azt hitte, hogv a haldokló félrebeszél. Feléje hajo't. Megfogta hidegülő kezét Igv szólt: — Imádkozzék velem. Mi Atyánk ki vagy 9 mennyekben. A haldokló utánamondta: — Mi atvánk ki vagy a menyekben. Most a pap keresztet irt a levegőbe. A megbocsátás és föloldozás igéit susogta: — Ego te absolvo in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti. Erzsébet még mindig mély töredelemmel imádkozott, viaskodva bűntudattal és önváddal. Ekkor fönn, a szoba egyik sarkáhan. a cserépkályha fölött, meűielent egy angyal Egy nagy, erős angyal, tárt Tehér szárnnyal, szépséges, bajnoki férfitesttel, mert az. angvalok mind nagyok, mind erősek és mind férfiak Ilarsánv hangon szólt hozzá, bátorítva őt. — Erzsébet, a te bűneid meg vannak bocsátva. Áldott vagv te a gyarló földi asszonyok között. Áldott vagv. mert megfeledkeztél önmagadról. AV dott vagv. mert szétosztottad lelkedet, úgyhogy semmid se maradt. Áldott vagy. mert elvesztél azokban, akiket szereltél s most halálod óráján magad se tudod, hogv ki voltál ezen a világon Mdott vagy. mert eáés/.en nő voltál, mert cseléd voltál, a ¡óság aláz ilo* cselédje, hasonlatos a legmaansztovibb cselédhez, az IV szolgálóleányához. Áldott vagv Erzsébet x otl fönn várnak téged-