Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

D EX M A G7AKOKSZAG Tmi április 1. FISOR SZANATÓRIUM Budapest VII. Ker. Vilma királynő iit 9. Telefon 31- 5—26.1 , Sebészet, belgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat, idegosztály Olcsóbb mint bármely klinika vagy közkórház kölönszobája Napi ellátási dij 10 pengőtől.| i Kórházi pausálárak idegbetegek esetében továbbá szüléseknél, f A DELMMOJfJUtOIlSZMG REG^E SZSBEN KLXBUi E G3J LEÁNJt EMJNBUl 60 Ragna tehát férjhez megy Salome úrhoz és folytatja régi életét azzal a különbséggel, hogy most asszony lesz. Azt fogja hinni, hogy ezzel a lépésével már belépett az élet­be, átlépett a küszöbön és most már nincs többé oly titok, aminek ő ne lenne tudója. Összetörte az üvegkalitkát. Most már kezdődik az uj élet, főzethet ezentúl a szalcScsnéval azt, amit akar. Elme­het a premierekre, nem kell megvárni az elő­zetes kritikákat, hogy eléggé fehér-e a darab és ha azután majd babyje lesz, felfogad mel­lé egy kitűnően képezett nurce-öt, akit azon­ban nem hagy majd a fejére nőni, hanem akit ő fog dirigálni. így képzelte el otthon 6 is a házasságát és valószínűleg igy valahogy gondolkodik Rág­na is. Meghinti legfeljebb egy kis versírással, néhány tarkító ecsetvoonással, meg egy kis muzsikával... És Salome ur talán erősebben érzi a felelősséget, amit ezzel a kis asszony­nyal magára vesz, mint ahogy érezte volna azt az én uram, mert én sohasem voltam olyan törékeny, olyan tulfinomult, olyan hal­kan beszélő, csendesen gondolkodó kisleány. | Kaliforniai paizsfefOfö! mentes Gyiimőfcsfát Magasförzsli és bokorrózsát Díszfát Díszcserjét Évelő virágot Gyökeres szőlővesszőt stb. bármilyen mennyiségben isren olcsón szállít Unghváry József faiskolája pkww ir- CeaEéd jegyzők ingyen, ^ Sí Budapesti iroda Vl.f flndrássy uí 56. J Elmentem az esküvőre és minden ugy volt, ahogy azt előre elképzeltem. Virágok, — ha­rang, virágok, — fátyol, virágok, rengeteg ember és mennyasszony habosan, könnyen, finoman Salome karján. A Brussard szülők nyomon kisérték őket, részben pesztikulálva, részben zokogva, részben pedig egyre azt emlegették Salome ur hozzátartozóinak, hogy milyen édes, jó kis gyerek is volt... A templomban nagy volt a tolongás és én inkább hátul maradtam. Nem láthattam jól a jegyespárt, de annál inkább élveztem a kö­rülöttem zajló tömeget. Sajnáltam, hogy Sa­scha nem volt ott. Az egész kép az ő voná­saira lett volna méltó, megérezte volna a fi­gurák komikus sablonszerüségét és a helyzet kedvesen ismétlődő humorát. A publikum négy részre oszlott. Elől álltak a jegyespár legközelebbi hozzátartozói, ezek mélyen, áll­hatatosan meg voltak hatva és szent naiv hittel bíztak abban, hogy akik mai naoon ide a templomba eljöttek, kivétel nélkül, vala­mennyien szünet nélkül és kizárólag meg vannak hatva. Máskép nem is igen volt el­képzelhető, ennyi szépség, fiatalság és báj láttára, amit a vőlegény képviselt. Az oltártól kicsit távolabb a távolabbi ro­konok álltak. Ezek pontosan tudtak mindent. Tudták a cég nevét, ahol a ruha készült, tud­ták az árát minden egyes virágcsokornak. Ezek a meghatódottságon kívül ráértek már arra is, hogy szorgos figyelemmel körüljár­tassák vizsgálódó tekintetüket, vájjon ki je­lent meg? Kik tüntettek elmaradásukkal? Ezek közt a megjelent vagy elmaradt egyé­nek közt különös fontossággal bírt Brussard barátainak megjelenése, akik közt akadt egy valóságos miniszter is és még több hasonló kitűnőség. Salome ur feljebbvalóira is súlyt fektettek a gondos ismerősök; kis tehetséges kalkulációval következtetni lehetett ebből az ífjn további karrierjére. Még hátrább foelaltak helyet a távoli is­merősök. Ezek ugyan nem foglaltak helyet semmiféle körülmények közt, ezeknél tradí­ció számba ment, hogy csak lábujjhegyre tá­maszkodva nézzék végig az esküvőt. Ezek a derék függelékek ugy érezték, hogy nélkü­lük az esküvő egyáltalán nem, vagy legalább is nagyon nehezen jött volna létre. A fodrász­nő, a szabó, a cipész, az ügynök, aki a sok, szépen kifényesített, felvirágozott kocsit szál­lította. Ezek könnyeztek, ezek voltak azok, akik az egész esküvő alatt kicsit hangosan talán, de feltétlenül mély érzésektől áthatva, sóhajtottak: „Szép, tüneményes." Ők általá­ban minden feltétel nélkül dicsértek mindent és mindenkit. Lelkesedni tudó emberek vol­tak végül olyanok, akik átszellemülten moso­még ezt is csupa jóindulattal csinálták. Vol­ta kvégül olyanok, akik átszellemülten moso­lyogtak és elsuttogták észrevételeiket. — Látod, magához szorította a karját. — Láttad? Rámosolygott a kedves az anyjára. Vetted észre megszagolta a virágokat a kezé­ben. — Milyen csendesen mondta el az es­küt. A templom legvégében, közel a kijárathoz, az úgynevezett bevetődöttek foglaltak helyet. Volt olyan, aki cekkerrel a kezén jelent meg, ezt bevásárlás közben érte a szerencse, hogy megpillanthatta a diszes esküvői menetet. Ott voltak a sirató asszonyok is, akik,-ha olykor­olykor le is maradtak egy temetésről, de es­küvőt, ahol az ember istenigazából kisírhatja magát, a világért sem mulasztottak volna el. A kapufélfához támaszkodva, gondos anvák álltak kisdedeikkel karjaikon, ezeket részben a meleg csalta be, részben a szépségek iránt bennük is élő kielégítetlen vágy. A háttér sö­tétebb részeiben párok és félpárok húzódtak meg. Ha kettesben jöttek, melegen, sokat­mondóan szorongatták egymás kezét, olykor­olykor egy pregnánsabb momentumnál, nem minden jelentőség nélkül, gyengéden oldalba taszították egymást. A fiu taszítása azt jelen­tette — Ugye nekünk nem kellett hozzá ez a nagy cécó?! — a lányé, kissé szemrehányó­lag — Milyen szép ez itt minden és látod te mégsem akartad! — A félpárok azok, a másik félre gondoltak és hébe-hóba meglehetős lel­kesedéssel felzokogtak. Általában több volt a könny, mint a mosoly, több a kritika, mint az áldás. (Folyt köv.) Könyvelc Van Dine: A szkarabeusz-bűnügy. (Az Athe­naeum 96 fil^res detektívregény sorozatának uj kötete.) Van Dine első magyar nyelven megjelent detektivregénye, a Greene-gyilkos­ság, egycsapásra páratlan népszerűséget szer­zett ennek a nagyszerű irónak. Az amerikai Van Dine ennek a műfajnak ma legnépszerűbb művelője és világszerte elismert mestere. Most megjelent Szkarabeusz-bűnügyet, amely egy egyiptológiai muzeum múmiákkal zsúfolt ter­meiben zajlik le, méltán tekinthetjük az iró egyik legizgalmasabb müvének. Sehalom Asch: Az anya. Nőalakot állit uj könyvének középpontjába Sehalom Asch. De nem a „holnap asszonyát", hanem minden ko­rok örök ideálját: az anyát. Döbbenetesen mély érzéssel rajzolja meg a történet minden szerep­lőjét. A cisalád tönkremegy és az orosz szülő­városból Amerikába kénytelen kivándorolni hogy ott azután uj küzdelmek, uj szenvedések és uj örömök várjanak reájuk. Persze az utób­biból jut számukra a legkevesebb: a szegény embert az óceánnak egyik oldalán sem igen fogadja mosolygó arccal a mindennapi élet. Sehalom Asch ebben a könyvében az emberi léleknek oly.n mélységeit tárja fel, hogy még azok is visszafojtott lélegzettel fogják olvasni a jóindulr.'u Anselnek és hozzátartozóinak sorsát, akik számára merőben idegen a regény szerep­lőinek zárkózott, kisvárosi élete. Thomas Mann: József. (Az Athenaeum uj 4.80 pengős regénye.) Jákob Patriarcha regé­nye után Thomas Marin most az álomlátó Jó­zsef regényét irta meg. József ennek a regény­nek hőse, Jákob és Ráhel fia, a kedvenc, akit testvérei kútba vetnek és eladnak Egyiptomba. Ahogyan ennek a kamaszosari szép, naivan okos. ártatlanul ravasz, 'ózanul álmatag ifjúnak alak­ja elragadó 2levenségben kibontakozik a biblia savaiból, az őstörténet derengő félhomályából, az olyan irói teljesítmény, melyre csak Thomas Mann képes. Thomas Mann hallatlan megeleve­nitőképessége. átfogó intellektusa, fölülmulha­tatlan stilusmüvészete csodát tesz: nemcsak vele érzünk, álmodunk, örülünk és szenvedünk a sokezer év előtt élt Józseffel, hanem magun­kévá tesszük egész világát is. A fordítás Sárkö­zi György művészi munkája. Nyakkendő kU!ön!e«e!5«éaek p \ ca Pollák '•J" Testvéreknél GiMGüözönség figueMe! Síremlékeinket gránit és márványanyagbői, úgyszintén műkőből mélyen leszállított árban árusítjuk legszebb és legelsőrendübb kivitelben részletfizetésre is. Kriptákról, szegélyekről ter­veket díjmentesen készítünk. Mult évről vissza­maradt köveinket mélyen gyáriáron alul áru­sítjuk. Fischer János fiai sirkőgyároíok, Kál­vária-ucca 3, ^ 254

Next

/
Thumbnails
Contents