Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-28 / 95. szám

DÉl-M AGY ARORSZÁG 1954 április 28: Tavaszi beszélgetés egy 03 éves nénivel (A Délmagyarország munkatársától.) A tavaszi séta során az ember megkerüli Újszegedet, tele van a tüdeje napsugárral, a szem« káprázik még a végeláthatatlan fehér felhftseregtől, a rózsaszí­nűtől, amely a kertek gyümölcsfáinak virágával, illat tengerrel enyhíti a világ feketeségét, ugyan­azért hazatérőben a főfasor végén leül pihenni. A természet legalább három héttel előre sietett, — a múlt esztendőhöz képest egy hónapnál is na­gyobb időveL Alig volt ibolyánk, olyan hamar el­viritott a gyors melegben. Már a mult héten meg­jelent az orgona s tele a piac a duplafajtájujával Is. A gyöngyvirág türelmetlenül egyszerre jött vele, pedig 8—10 nap szokott lenni a differenciá­juk. Szinte félős, hogy májusra nem látunk már belőlük semmit. Akkorára itt a rózsa, esetleg a májusi fagy. Azon a területen, ahol ülünk, éppenséggel nincs csend, gyerekcsapat futballozik éktelen isivajjal s feltűnő változatosságból nein a biró marházza, hanem egymást. Van köztük mezítlábas ifjú is, aki a fokozott teljesítménynek ugy tesz eleget, hogy zsebkendőt csavar a jobb lába ujjaira. Azonban Így is hamar lesántul, de a visszavonulást hamis lepelbe borítja. — Nem játszom, ha mindig csak ti nyertek. A küzdelem azért folyik tovább, a kaput két ta között a lerakott kabátok jelzik. Akkor egy öreg néni topog arra és gyenge, zsörtölődő madárhangon próbál szót intézni az ifjusá^ioz. — Haszontalanok, nem takarodtok al innen? Három lépésről sem hallani, hogyan venne róla tudomást ez a tomboló sereg? Pedig a karját te lóbálja, kiegészítőjét a gyenge madárhangjának, mintha szárnyacska lendülne bátortalanul. — Miért haragszik rájuk a néni? — kérdezem meg. — Hogyne haragudnék! Beröpül a lapdájuk a kertbe, aztán mint a gonoszok tőrnek utána. Nem az ajtón, ne higyje lelkem, hanem kitépik a kerí­tést. Ugy azok! Az emlékre megint Indulatba jön s meglebbenti a szárnyait. — Takarodtok el! Szívesen adnék valamit egy rendőrnek, ha elkergetné őket — Ha kerül erre rendőr, megteszi az ingyen is. Nem szabad annak pénzt elfogadnia! — Jó, Jó, tudom én azt, nem vagyok mai gyerek. — Ugyan hány éves, ha szabad megkérdeznem? — Kilencvenhárom. Megismételem a kérdést, de végül ls tisztázódik a tényállás. Annyi az! 1841-ben született. — Nem látszik meg a nénin, mondom őszintén, egészséges, egyenes. — Hát nincs is nekem bajom, csak a lábamat bírom nehezen. Három éve nem voltam a város­ban, az sok volna. — Étvágya van? — Nagyon jó, de a fogaim rosszak, apróra kell előbb darálni mindent Megmutatja a fogait, néhány kis hegyes csonk­Ját a hajdani szemfogaknak, aztán elkeseredik. — Nem jó már ilyen öregen élni. Még ha nem lármáznának a gyerekek! — Mekkora a néni családja? Képzelem, az uno­kák ia hogy elszaporodtak! Derűs marad az arca, ugy mondja. — Nincs nekem senkim, rokonoknál élek. — A gyerekei? — Sose voltak. Tudja az Isten, miért, pedig sze­rettem volna. — Hát talán azért nem szereti a gyerekeket? Kedvesek azok pajkosan ls. — Szeretem én őket, de csak, ha jók. Itt van a szomszédban ez a kétéves apróság, oda vagyok a gyönyörűségtől, mikor kitárja a karját és szalad nekem: néni, néni... De az nem szemtelenkedik a lapdával! — Hát a néni gyerekkorában nem igy játszot­tak? Méltatlankodva néz rám. — így? Azok nem! — Hit hogyan? —• Mir elfelejtettem. Tudja, az a bajom, hogy mindent elfelejtek. — Pedig nagy időt ért megl — Nagyot, mégse tudok már belőle semmit. — Hát azt tudja-e a néni, hogy ki a király? Fed dől eg mosolyog. — Tudom azt, hogy most nincs. A Ferenc József is meghalt, meg a Károly is. De annak van egy fia. — Na lássa, hogy tudja. Tán az újságból? — Gyenge a szemem, nem látok én messzire, a betűt észre se veszem. Hanem hallom, amikor a rokonaim olvassák. Meg a rádió ls sokat elmond, de mingyárt elfelejtem. — Abbiz néni, hát szereti a rádiót? — Csak a muzsikát, meg az éneket De azt min­dig. — Lássa, ez se volt régen. Nem furcsa? — Furcsa, de bizonyosan tudják a módját, hogy teszik bele azt a sok mindent Mindig tanulnak az emberek. — A vasút is uj dolog, igaz-e? — Uj az. Régen csak kocsin Jártunk. — Hát autón ült-e? Kedves mosoly jelenik meg az ajakán, rémült tiltakozással tartja maga elé a két kezét. — Isten mentsen, nem ülnék rá a világért sem. összerázna, hogy belehalnék. (Az élet teher, a halál kivánatos, de ez más. Azért kellemetlen lehet a halál, ha az autó zöcs­kölése hozza meg.) — Akkor a repülőgép még kellemetlenebb! Eltűnődik egy pillanatra. — Mondják, hogy abban is ülnek emberek és nem esnek le. — Hát aani azt illeti, kedves néni, előfordul, elő­fordul. — Oh, oh, a bolondosok! Nagyon kellemetlen ez a modern téma, mit za­varják az embert a sok furcsa kitalálással! — nyilván erről jut az eszébe az aktuális kellemet­lenség. — Most csend van. Elmentek tán a haszonta­lanok? — Itt vannak még, de a fűbe hevertek, mert egy csendőr beszélget a sarkon. — Annak kell szólani, az elkergeti őket — Nincs szolgálatban, a városban amúgy sem intézkedhetik. — Nem? Valamikor minálunk Nagyszentmikló­son, mert én odavaló vagyok, harminc éve öz­vegy, az uram építész volt, — akkor ott csend­őrök voltak, meg előbb még csendbiztosok. Ugy hivták őket, hogy perzekutor. — Ha szentmiklósi a néni, ismerte az öreg Nákó grófot. — Igen, igen... feleli szórakozottan, ismertem egyet, de már nem tudom, melyik volt. Mindent elfelejtek, mindent... Magam sem tudom, miért szorítom olyan megha­tottan a kezét a búcsúzásnál. A 93 év teszi nyil­ván. Aldás-e, vagy büntetés, hogy ilyen hosszú kort ád az Isten? Ki tudja megmondani? ffireií — Szombaton alakul meg az uj mezőgazda­sági bizottság. A mezőgazdasági bizottság, amelynek tagjait két héttel ezelőtt választották meg a szegedi gazdák, szombaton d. e. tartja a városházán alakuló ülését. Az ujjáalakuló bi­zottság elnököt, alelnököt és titkárt választ. A kecskeméti mezőgazdasági kamarába delegá­landó tagokat később választják meg, a tör­vényhatósági bízottságba kiküldendő öt tagot pedig csak októberben, amikor a többi érdek­képviseletek is megejtik a delegátus-választást. — Herczeg Ferenc szombaton Szegedre ér­kezik. Jelentettük, hogy a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlését v.sárnap délelőtt .1 órakor tartja a városháza közgyűlési termében. Ebből az alkalomból Her­czeg Ferenc az egyesület elnöke Tubán Tibor v. államtitkár. Klug Péter szakfelügyelő, társel­nök, valamint fekete Lajos, a kitűnő délvidéki költő társaságában ma délután fél 6 órakor Sze­gedre érkezik. A pályaudvaron a DMKE, a Dél­vidéki Otthon a DEFHE küldöttségei fogid­ják a vendégeket. Dr. Petrovics György ország­gyűlési kénviselő holnap délelőtt érkezik Makó­ról, hogy a közgyilés után a legnagyobb érdek­lődésre számot tartó előadást megtartsa. Az előadóülés másik előadója a szerbektől sokat szenvedett Fekete Lajos. Az ülésen vendégeket is szívesen lát az egyesület vezetősége, belép­tidii nincs. — A görögkeleti magyar egyház irodája. A kisgyűlés — mint emlékezetes — legutóbb hoz­zájárult ahhoz, hogy a nemrégen megalakított görögkeleti magyaT egyháznak a város ingyen használatra átadjon ^gy háromszobás lakást az Oroszlán-uccai bérházban. Ezt a határozatot a város hatós'-a végr hajtotta. Sz'tcs Imre törvényhatósági bizottsági tag most interpellá­ciót jegyzett be a szombati közgyűlés napi­rendjére. Interpellációban a határozat végrehaj­tását iofftalann^k minősiti. x A Pajor-szanatórium (Budapest Vas-ucca 17) helyi megbizottja Szegeden: Temesváry József gyógyszerész (telefon: 13-91). Makón: Szöllőssy Jenő gyógyszerész (telefon: 2-01). — Szeged és a nemzetközi vásár. Megirta a Délmagyarorszáhogy Szeged is résztvesz a budapesti nemzetközi vásáron és speciális sze­gedi fotográfiákat mutat be a városok kiállító csoportjában. Eredetileg ugy volt, hogy szegedi halászcsárda is lesz i vásáron; a vásár vezető­sége azt kérte a várostól, hogy a csárda építé­sé. 3 anyagot adjon és halászmestert küldjön Budapestre. A város nehéz anyagi helyzetére való tekintettel azonban erre nem vállalkozott. A sregedi halászcsárdát mé<ris felállítják a vásá­ron. egy magánvállalkozó vállalkozott erre és saegedl tervek alapján hozzá ls kezdett a csár­ElsörendU kárpitosmunkáit készítése és j&vltésa, atyl és modem p&rn&iott bátorok, szolid ár Szedrest Kárpitosnál Szent MlhAly ti. ». 'Fodor u. sarok) 15 Május i. A szegedi szociáldemokrata párt május elseje alkaimábéi a következő felliivást adta ki: „Szeged dolzozó népe! Flvtársnők! Elvtársak! Május 1-ét 44 'ven át minden esztendőben mél­tóan ünnepelte neg Szeged dolgozó népe. A szocializmus igazságaiba vetett megingathatat­lan hittel és elődeink iránti kegyelettel tegyük a munka ünnepévé most is máius 1-iét! Szüneteljen a munka ezen a napon! És ha jó idő lesz, reggel J órakor a Kállal-ligétben találkozunk és ott fogjuk ünnepélyünket meg­tartani. Ha kedvezőtlen lenne az idő, akkor a Korzó Mozi helyiségében tartjuk meg az ünne­pélyt. mely fél 11 órakor veszi kezdetét. Kö­rünkben tölti ezt az egész napot városunk szo­ciáldemokrata képviselője. Kéthly Anna elvtárs­nö is. aki méltatni fogja május l-nek jelentősé­gét. Az ünnepélyen közrefognak működni a luurtf'ásdalárda, a Munkás Testedző és a Mun­kásmükedvelők is szavalatokkal. Elvtársak! Ve­gyéte'- kl részeteket az hineplésből és agitálja­tok ünnepélyünk sikere érdekében! Testvéri üdvözlettel a Szegedi Szocíáldemok­rr Párt n ??eredi Szoksrpr :p,zrti Bizottság" « n 1 £ « Vigyázat; Csillárt. Ne vegyen addig, Rádiót írógépet Kerékpárt, J&ÍSSXíííLSSKSE "M Kelemen Márton, Kelemen ucca 11.

Next

/
Thumbnails
Contents