Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-27 / 94. szám

4. Dff MAGYARORSZÁG 1934 ánnli* 27. S/örmclc molaosodih &meöóvia eEI. IFI. NtNTIIS Renoválnak négy roskadozó tanyai iskolát (A Délmagyarország munkatársától.) Méar februárban a kultuszminiszter megbízottja járt Szegedet és felülvizsgálta -<z állami iskolákat abból a szempontból, hogy milyen állapotban vannak. A vizsgálat során megállapította, hogy főhép a tanyai iskolaépületek sürgős iavitdsra szorulnak, meirt több helyen mdr a tanítást veszélyezteti az épület elhanyagoltsága A' miniszteri megbízott akkor arra kérte a várost, hogy ugyanannyival járuljon a javítás költségeihez, mint az állam. A vátos azonban súlyos arnyaid helyzetére való tekintettel erre nem vállalkozhatott, hanem kötelezettséget vállalt a polgármester, hogy a város részéről tégláyal és faanyaggal járul az Iskolák rendbehozatalához. Most a kultuszminisztériumból arról értesítették a város hatóságát, hogy a külterületi iskolák rendbehozatalára 20.000 pengőt kiutaltak. Ebből az összegből egyelőre négy külterületi iskolát kell kijavítaná, még pedig a mórahalmit, a szatymazit• a rókabegyesit és a klssori iskolák épületeit. A váiros a Liliom- és a Nap-uccában lebontott házak anyagát használja fel az iskolák rendbehozásánál. Tervbe van véve. hogy a szentmihályteleki harmadik számú iskolát lebontatja a város és annak anyagából Csórván épitenek iskolát. A kultuszminisztérium ebben ar évben hat állami iskolát építtet, miután Csórván 6 kilométeres körzetben nincs iskola, a város felterjesztést intéz a kultuszminiszterhez, hogy a tervbevett állami iskolák közül egyet a szegedi tanyákon építtessen fel. san csökkenteni. A rendelkezést kétségtelenül többféleképpen lehet magyarázni, éppen ezért veszik bizonyára megnyugvással tudomásul a város kisfizetésű tisztviselői, hogy Bárányi főispán a minisztériumtól fog helyes értelmezést kérni a rendelethez. Egy furcsa lap élete a törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatdrsdtól.) Egy napilap múltját és jelenét kísérelte meg kibogozni a szegedi törvényszék Gömörv-tőnácsn. A „Közérdek" cimü soi1' vihart látott lap tulajdonosa, Ur György kerüli a vádlottak padjára sajtórenáészeti vétségekkel vádolva. A „Közérdek" cimü lap valamikor Gyuláról indult el* azóta megjárta Pestet, ahol több bérlő kezében Ls volt s mii'tán egyizbem már megbukott Szegeden, nemrégiben ismét átköltözött a városba. Az ügyészség azzal vádolta Ur Györgyöt, hogy polgármesteri bejelentés nélküi jelentvtte meg 1933 december 29. óta Szegedem a lapot, azután önmagát jelölte meg felelős szerkesztőként, holott a fetóös szerkesztéssel tényleg nem fog; lalkozik. A vádirat megállapítja, hogy a „Közérdek" évekkel ezelőtt Gyulán jelent meg. Ott azonban a megye alispánjának végzése szerint a lap megszűntnek tekinthető, mert a megjelenése ott tényleg meg is szűnt. A gyulai rendő-ség nyomozást folytatott az ügyben és megállapította, hogy a lapnak Gyulán nincs szerkesztője, kiadója és "iaJóhivataJa. Viszont a szegedi rendőrség is nyomozott és ez is megállapított egyet s mást, — például, hogy a felelős szerkesztőként szereplő Ur György nem lakik Szegeden. Pesten vendéglős és foglalkozása a' fővároshoz köti. Ezt jelentette a budapesti rendőrsé"' is. Az is megállapítást nyert, hogy a lapjak jelenleg Gyulához eimimi köze, oda egyetlen egy példány megy, az is tiszteletpéldányként. Á vádint megállapítja, hogy a sajtótörvény kijátszása végett *a/rtalmazza a lap azt, hogy a szerkesztőség és a kiadóhivatal Gyulán van. Ott azonban nincs, mert a lap megszűnt. Kétségtelen — mondja a vádirat —, hogy ez az eliárás azt célozta, hogy a lapot fondorlatosan átcsempészik a gyulai törvényhatóság területén. A szegedi „Közérdek" ilyenformán nem is folytatása a gyulai lapnak, hanem teljesen uj lapnak tekintendő. A csütörtöki főtárgyaláson Ur György azzal védekezett, hogy nem indított uj lapot. Ez a lap valamikor egy Lakatos nevü gyulai fiatalemberé volt, akitől ő megszerezte. A lap Gyulán volt törzskönyvezve, oda szólt az engedély és ott a bejelentés szabályszerűen megtörtént. Azt vitatta. hogy az alispánnak a megszüntető végzése még nem hatályos, mert azt megfellebbezte a közigazgatási bírósághoz. Az alispán a megszüntetést tévesen állapította meg. mert a lap sohasem szünetelt, ellenben a nyomda egy hónapig tévedésből nem küldötte ei az alispáni hivatalnak a köteles példányokat. Elismerte, hogy a lapot Szegedem állítják elő. de azzal védekezett, hogy a gyulai szerkesztőség és kiadóhivatal megvan, a gyulai szerkesztő dr. Csige Varga Antal. A szegedi rendőrség tévesen állapította meg. hogy csak egy lap jár Gyulára, mert 50 példányt küld oda naponta. Aimi a felelős szerkesztésre vonatkozik, arra nézve azt adta elő. hogy a fővárosi foglalkozása nem köti le őt naponta egy-lkét óránál több lidőre. A főszerkesztőként megjelölt Hoffmann Ferenc nem irányitja » lapot szellemileg, csak ellenőrizte a szerkesztéssel megbízottat. A bíróság nem hozott ítéletet, a főtársryalást a közigazgatási biróság döntéséig felfüggesztette. A közigazgatási biróság döntése után ujabb főtárgyalást tüz ki a biróság és arra több tanút idéz meg. Dr. Balázs Sándor ügyész a végzésnek az eliárás felfüggesztésére vonatkozó részét felfolyamodta; _____— Jéqszekrények h Az tartási «• míszAros, kedrez« fizetést feltételeit mellett legolcsóbban beszerezhetnie Fekete NA-rtor. Kossuth l. siinAnlt 18. Tel. 20—72. Nee,fc,htS; SOmWlMSl legszebben^ MM0 kitüntetett szabászattal csak Gr. Apponyi (Iskola) u. 2? sz. alatt készítenek. A főispán a belügyminisztertől kéri a pótlékcsökkentö rendelkezés helyes értelmezését (A Délmagyarország fnunkatársától.) A városi tisztviselők körél)en egyre jobban fokozódik a pót lékcsökkentés ismeretes mód ja miatt támadt elkeseredés. Csütörtökön már minden városi tisztviselő megkapta fizetési könyvecskéjét és abból megállapíthatta, hogy május elsején milyen aránytalan összeggel kap majd kevesebbet, annál a kevésnél is, amit legutóbb kapott. A köztisztviselőknél ez a különbözet 18 és 40 pengő között váltakozik, ami pedig a 120—300 pengős fizetések mellett elegendő a háztartási egyensúly megbontására. A köztisztviselők elégedetlenségéről tudomást szerzett Bárányi Tibor főispán is, aki értesülésünk szerint még elseje előtt érintkezésbe lép T a t i c s Árkád államtitkárral, a belügyminisztérium városi osztályának vezetőjével, nogy megkapja a helyes magyarázatot a költségvetési rendeletnek a városi pótlékokra vonatkozó részére. A város hatósága ugyanis erre a belügyminiszteri rendeletre hivatkozik akkor, amikor ugy oldotta meg a pótlékcsökkentés kérdését, hogy kiindulási alapul a tisztviselők eredeti pótiékösszegeit vette, tehát azt az 1930 előtt megállapított pótlékot, amely a vezető állásban lévő nagyfizetésü főtisztviselőknél a törzsfizetés 50 százaléka volt, a kisfizetésüeknél viszont csak 25 százaléka, de amelyet a közgyűlés 1931 szeptemberében, dr. Somogyi Szilveszter polgármester javaslatára aranyositott. Ez az arányosítás ugy történt, hogy a főtisztviselők 50 százalékos pótlékát a felére, a többiekét pedig háromnegyedérc csökkentették. A polgármestert és a közgyűlést is ennek a határozatnak a meghozatalánál kétségtelenül az a szempont ¡rányitotta, hogv a főtisztviselők lényegesen magasabb fizetésük után akkor is lényegesen nagyobb városi pótlékot kapnak, ha százalékban nem is nagyobb, helvesebben nem a kétszerese a kistisztviselők pótlékszázalékának. Mivel ugyanis a pótlékredukció, ha kisebb mértékben is, de a kistisztviselőket is érintette, a helyzet ugy alakult, hogy a főtisztviselők az 1931. szeptemberi közgyűlési határozat értelmében törzsfizetésöknek 25 százalékát kapták egészen mostanáig 50 helvett. a kicsik azonban, mivel huszonöt százalékuknak negyedrészét vette el a közgyűlés, csak 18 és háromnegyed százalékot kaptak, tehát még igy is kevesebbet 6 és egynegyed százalékkal, öszszegben ez a különbözet természetesen még jelentősebb éppen a fizetések között lévő differenciák miatt. A város hatósága most mégis visszatért az eredeti pótlékszázalékokra, illetve pótlékösszegekre és azokat csökkentette egyöntetűen 30 százalékkal visszaállítva igy a régi százalékos alapot. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok a Délmagyarország csütörtöki cikkével kapcsolatban a következőket mondotta: — Ebben az ügvben sem a számvevőség, sem a város hatósága nem iárt el saját hatáskörében, mert a pótlékcsökkentés módját a belügyminiszter költségvetési rendelete határozta meg. A miniszteri rendeletnek ez a része a következőképpen hangzik: „A pótilletményeket ugy kell csökkenteni, hogv mindenki az eredetilég engedélvezve volt pótilletménvének ugyanazt a százalékát kapja." Az a mód tehát, ahogyan a számvevőség számfeitette a fizetéseket, megfelel a miniszter rendelkezésének, mert eredetileg a főtisztviselőknek 50, a többieknek 25 százalék pótlékot engedélyezett a közgyűlés belügyminiszterüleg ióváhagvott határozata. A Délmagvarorszáa cikkében közölt eset kirívó valóban, de annak valami más lehet a magvarázata. Ha a kérdéses tanácsnok máius elseién tényleg csak 15 pengővel kap kevesebbet, mint amennvit április elseién kapott, akkor valószínű. hogv valami nagyobb előlegrészlete telt le, amelvet a mult hónapban még levont a főpénztár a fizetéséből. Igv tehát ehhez a 15 pengős levonáshoz hozzá kell adni az előlegrészlet mult havi összegét, mert a kettő egvütt adia azt az összeget, amennvit most pótlékcsökkontés cimén ténylegesen levonnak a fizetéséből. Az érdekelt tisztviselők eddig nem ismerhették a belügyminiszteri rendeletnek ezt a részét, mert hiszen a leiratról csak nagyon szűkszavú kommüniké került nvilvánosságra. A tisztviselők teliespn valószínűtlennek tortiák azért, hogy a belüfvrniniszter az ..eredetileg engedélyezett" pótlékokra való hivatkozással az 1931 előtt folvósitott pótlékokra gondolt volna, sokkal valószínűbb, hogv az 1931 szeptemberében engedélyezett pótlékokat kívánta liberáH-