Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-26 / 93. szám

D£LM AGYAKOKSZ AG 9ZEOED, SzerkMStOMg: Somogyi ncca ZZ.,k.em, Telefont 23-33.^Kiadóhivatal kOlctankÜnyvtár «• Jegyiroda - Aradi uccn 8. Telefon r 13—OO. — Nyomda : IBW Inól uera 19. Telefon - 13^oO. TArlrafl e« levélcím DélmagyamltzAa Sirnril Csütörtök, 1934 ápriUs 26. Ara 12 fillér X. évfolyam, 93. sz. EIOFIKET£S: Havonta helyben 3.2o VM«ken «• Bndapetlen 3.®0, Külföldön Ö.4Ü penqA. * Egyet izém Ara hétlcSz nap 12, vn»ar- é» Ünnepnap 20 1111. Hlrdeté*ek felvétele larlla »zertnl. Meqle Botrány! 'A szeged! közigazgatás asszisztálásával példátlan művészi botrány történik most a szemünk láttára. A város hatósága ahelyett, hogy megakadályozná, maga segíti elő azt a rombolást, ami a város egyik legszebb épületét, a városnak egyik legkimagaslóbb építészeti remekét fenyegeti. A régi Mílkó-palotát átalakítják s ez az átalakítás a Vár-uccai fronton ugy megy végbe, hogy a földszinti és első emeleti traktus közé egy emeletsort iktatnak be. Ennek a félemeletnek ablakait már ki is vágták az uccai fronton: Szeged város minden szegénységében két dologban a legszegényebb. Emberekben és építészeti emlékekben. Ezt az épületet Lechner zsenije álmodta meg, ez az épület Szeged egyik látnivalója s aki megbecsüli a magyar építőművészet történetét, az kénytelen eljönni Szegedre, hogy megbámulja ezt a Tiszaparti remekmüvet. Mit tudunk mutatni az idegeneknek, ha könnyű szívvel ezt a remekmüvet is feláldozzuk? Milyen mérhetetlen érzéketlenség, milyen vétkes kegyeletlenség kellett ahhoz, hogy Lechner műremekét igy kiszolgáltassák a rombolásnak. Nem hibáztatjuk a háztulajdonost, elvégre nem az 6 kötelessége, hogy a műemlékeket, az épitészeti remekmüveket megvédje, nem hibáztatjuk a tervezőt, csak irigyeljük bátorságát s művészi lelkiismeretének nyugalmát, — aki ráfogta a ceruzáját erre a műremekre, de hibáztatjuk a városi mérnöki hivatalt, mert az épitési engedély kiadását javasolta s hibáztatjuk azt a polgármesteri elhatározást, amelyik megengedte azt, hogy — mint a női ruhát szokták, — átszabják és átalakítsák Lechnernek ezt a csudálatos remekét, a fájdalmasan kevés épitőmüvészeti kincseknek egyikét, amelyek ezt a pallérvárost gazdagítják. Pár évvel ezelőtt egyszer már neki esett a rombolás ennek az épületnek s az udvarán lévő csudálatos szépségű szökőkutat megsemmisítette. Ha legalább annyi érzék, anynyi szeretet, annyi hozzáértés, kegyelet lett volna a rombolókban, hogy legalább fényképben örökítették volna meg azt a szépséget, amit elpusztítottak! Egy Lechner-tervezte szökőkút s vele mennyi finomság, mennyi báj, mennyi ötlet, mennyi művészet esett akkor a rombolás áldozatául. Milyen — hullámelmélet magyarázza meg ezt a rombolást? A hullámelmélet ad arra felvilágosítást, hogy melyik kor kedvez az épitészeti alkotásoknak, de arra nem ad választ, hogy az épitészeti rombolást a társadalmi fejlődésnek milyen iránya és milyen fázisa követeli meg. Annak a szentimentálizmusnak nem ad hitelt senki, hogy egy-két embert foglalkoztatni lehet ezzel a munkával is. Hiszen akkor Hérosztrátesz is igazolva lenne, mert 6 is adott munkát a tűzoltóknak, akkor minden rombolást üdvözölni kell, mert minél több tere nyilik a rombolásnak, annál nagyobb szükséglet fogja majd követelni az építkezést. Ahhoz az érzéketlenséghez s ahhoz a kegyeletsértéshez, amihez a város hatósága segédkezet nyújt, mit szól majd a — Lechner Ödön Társaság s vaijon mit szól majd, ha országos botr'ínnya fog még dagadni ez a rombolás, a képzőművészek egyesülete, vagy az országos képzőművészeti tanács? De lehet-e mást várni attól a közigazgatástól, amelyiknek — Lechner városházája adott otthont? A városháza közgyűlési terme beázik, mert nincs pénz festékre, amivel a bádogtetőt be kellene mázolni. Egyszerű mázolással meg lehetne védeni a közgyűlési termet a pusztulástól, de erre nincs pénz. (Vagy nincs szeretet.) A Széchenyi-teret átszabják s a város tizennégyezer pengővel fizeti meg ezt a kertészeti hóbortot, de hiányzik az a pár pengő, amivel Lechner remekét meg lehetne védeni az idők viszontagságaival szemben. A városháza csudálatos szépségű erkélyét szétmálasztja a fagy és a viz, pár pengős áldozattal meg lehetne menteni ezt a kövekbe álmodott szépséget, de a városnak nincs gondja és nincs pár pengője arra, hogy azt a művészi és kegyeleti kötelességet elvégezze. Lechner városházája romlásnak indult,, lehet-e hát azon csudálkozni, hogy az a közigazgatás, amelyik így védi a városháza szépségét, amelyik ennyi kegyetlenséggel, ennyi érzéketlenséggel, ennyi müvészietlens éggel engedi át a romlásnak Lechner városházáját, nem tartja kötelességének, hogy legalább azt a védelmet nyújtsa a r emekmünek, amit a közigazgatási impérium rendelkezésére bocsát. Akik nem veszik észre a rombolást a városházán, hogy láthatják meg azt, ami a városházától háromszáz méterre történik? Akik nem érzik azt a kötelességet, hogy a romlástól védjék a városháza szépségeit, azok soha nem teljesithetik azt a kötelességet, amit a műemlékek védelme, a műremekek oltalma, a város nevezetességeinek és látványosságainak megőrzése tesz legelsőrendüen szükségessé. Ez a város F ö r k k e 1 denaturálta S c h u 1 e k remekét s most engedi denaturálni Lechnert is. De elmulasztani azt, amit meg kell tenni s elrontani azt, amit mégis megtettek, — ebben nem merülhet ki a város művészi feladataínak végzése s a város kulturprogramjának teljesítése. Nézzetek ki csak azokon az ablakokon, amikkel most Lechner megfagyott zenéjét ébresztik fel a filléres hasznok valóságára s meglátjátok ennek a városnak müvészetpolitikáját s művészeti kérdésekben tanúsított érzékének, hozzáértésének és szeretetének — megdöbbentő hiányát. fl restauráció Uérdése a Uöiiségveiés vitájában Ellenzéki beszéd a kormánypórion — „4 magyar szocialisták a revíziót akarják" — Kél interpelláció (Budapesti tudósítónk telcfonjelentése.) A képviselőház szerda éjszakai ülésén két érdekes felszólalás hangzott el. Az egyik gróf Sigray Antal beszéde volt, aki a restauráció kérdésével foglalkozva, kijelentette, hogy legelső helyről eredő információja szerint Franciaországnak a restaurációval szemben tanúsított ellenállásában nem fog addig menni, hogy fegyverrel igyekezzen a restaurációt megakadályozni. A másik érdekes beszédet Berky Gyula, a kormánypárt egyik vezető tagja mondotta. Berky — szabályos ellenzéki beszédet mondott; szerinte kivétel nélkül azokat a követeléseket támasztotta a kormánnyal szemben, amelyeket ellenzéki oldalról évek óta hangoztatnak. A képviselőház folyosóin szerdán is sokat beszéltek arról a közeledésről, amely állítólag a független kisgazdapárt és a kormánypárt között kialakulóban van. Az ülésről részletes jelentésünk a következő: A költségvetés vitájának első szónoka Túri Béla volt. A pártok hangolják hangszereiket — mondotta — és határozott összhang jelei mu. tatkoznak. Sajnálattal állapítja meg, hogy Gömbös Gyula még Bethlen Istvánnál is jobban ragaszkodik a liberális-kapitalista gondolkodáshoz. Rendszerváltozást sürgetett, de elsősorban alkotmányjogi lépést. Állítsuk helyre régi alkotmányunkat és ne csináljunk a k'orményzóságból, amelyet csak átmeneti időre keltéttünk életre, intézményt. A javaslatot nem fogadta el. Bud János: Gömbös Gyula nem szorul arra, hogy a magvar alkotmány védelmére bárki is betanítsa. Sohasem tett olyat, ami a magyar alkotmányossággal ellenkeznék. Helyesli a takarékosságra való törekvést, megnőtt feladatköre de az állam mellett tuímessze menni nem lehet. Igazságos adóztatás csak az adómorál teljes érvényre juttatásával lehetséges. Tiltakozik minden olyan tervgazdálkodás ellen, amely az egyéni vállalkozást megsemmisíti. Nem a szabadság ellen kell küzdeni, hanem meg kell szervezni helyesen és jól a szabadságot. Sigray Antal gróf azzal kezdte felszólalását, hogy sem a külföldön, sem a belföldön nem látja a helyzet javulását. Azt fejtegette, hogy versengés folyik a fegyverkezés terén, ami nem lehet tudni, hogy hova vezet, örvendetes és bizonyos foki^ erősödést mutató jelenség a római egyezmeny. Érzése szerint politikai szempontból a római egyezmény egyet jelent azzal, hogy mi is beálltunk azok köze az államok közé. amelyek biztosítják Ausztria függetlenségét és szakítottunk a germanofil politikával. Nyugat felé kell orientálódni és szoros kapcsolatot kell keresnünk Ausztriával. Ennek azonban szükség szerinti folyománva a restauráció, amit a legitimisták a gvakorlati politika jegyében kívánnak megvalósítani. Újra kéri a miniszterelnököt, revideálja a királvkérdésben álláspontját. A legitimisták folytatják a szervezkedést. A költségvetést nem fogadta el. Báró Láng Boldizsár: Sigray tiszteletreméltó optimizmussal él a restauráció keresztülvihetősége kérdésében. A masvar kérdés ma már Európa nyugalmának kérdése. Buch inger Manó hangsulvozta, a szocializmussal nem fér össze, liogv akár egyesekkel, akár nemzetekkel szemben elkövetett igazságtalanságba beletörődjék. A magyar szocialisták' akarják a revíziót, de helytelenítik a magyar kormány kül- és belpolitikáját. A magyar szociáldemokrácia a tulajdonképeni dunai államok gazdasáai együttműködését, valamint po-