Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-24 / 91. szám

»AGYAROM SZEOED, SserkeaztOMg: Somogyi oeea ZZ.,l.em, Telefon: 23*33.^Kiadóhivatal kOlcsünkünyvt&r é» leqylrodo i Aradi ucca 8. Telefon : 13»06. Nyomda : lllw >- <•>« iirrn H'. Telefon . 1 i -n«. TATlrntl n& levélcím IMmagyaroUzAa. Kedvelt Szeged Csoportosítsuk néhánv nap eseményeit. Nem mind. Hanem csak az érdekesebb és jellemzőbb idegenforgalmi eseményeket. Pesti lapokban jelent meg a mult héten. Nem feltűnően. Szerényen, ha jól emlék­szünk, az utazási és idegenforgalmi hirek között. A címe valahogy ugy szólt, hogy lesz most már pénzük a vidéki városoknak is az idegenforgalomra. A hirecske pedig el­mondta, hogy a belügyminisztériumban mindazokat a törvényhatósági határozatokat jóvá fogják ezentúl hagyni, amelyekkel arra a célra szavaznak meg pénzt, hogy méltó képviseletük legyen a Nemzetközi Vásáron. Egy hete talán, hogy a városi költségvetés a jóváhagyó záradékkal a belügyminisztérium­ból leérkezett. A jóváhagyó záradék sok mindent — nem hagyott jóvá. Az idegenfor­galmi célokra szégyenletes garasokat meg­szavazó határozatokat sem. A hortobágyi csárdára egy hónap alatt négy ezer pengőt költött a kormány. Egernek most adott a ke­reskedelmi miniszter idegenforgalmi célokra tízezer pengőt. A szegedi polgármesterhe­lyettes ennek a. követésre ajánlatos föleme­lő gesztusnak lelkesítő hatása alatt, ugyan­csak idegenforgalmi célokra, huszonöt ezer pengőt kért a kereskedelmi minisztertől. Ember legyen a talpán, aki a híreknek, sőt a cselekedeteknek ebben a káoszában ne tudjon eligazodni. Egyes városoknak lesz pénzük idegenforgalomra, másoknak nem. Az egri és debreceni esetből következtetve az is valószinü, hogy idegenforgalmi céljaik elérésében némely városokat kormánypénz is támogatni fognak. Bizonyára lesz azonban olyan város is, amellyel szemben a gondos gazdálkodás legszigorúbb mértékét fogja al­kalmazni a kormány. Például Szeged. Ez*a bűnös város nem fog kapni kormánytámo­gatást. Idegenforgalomra se. Az étvágy evés közben jön meg. Vigyázni kell, nehogy gusz­tusa kerekedjen az illető városnak megint a sajátjából költögetni. Azaz hogy nem egész évben kell vigyázni. A Nemzetközi Vásár idején nem kell. Akkor minden város költ­het idegenforgalomra. Ha van, a sajátiából. Ha nincs, a kormányéból. Akkor még Sze­ged is számithat rá, hogy a protekciós gon­doskodás és ellenőrzés protekciós szigorán enyhíteni fognak. Az idegenforgalom kedvé­ért. Budapest idegenforgalmának a ked­véért. Régóta hangoztatjuk, hogy egyes kor­mányköröknek Szegeddel szemben állandó­an megnyilvánuló nagy rokonszenve nem szolgál javunkra. Valamit kellene tenni, hogy például a kereskedelmi kormányzat részéről ne terheljenek bennünket állandó figyel­mességekkel. A kereskedelmi minisztert, ahányszor a szomszéd Dorozsmán megjele­nik, szegedi egységes urak tömör gárdája veszi mindig körül. Hogy nem tudták ezek az urak abba az irányba hangolni a miniszter urat, hogy ne engedjen olyan változásokat halmozni a vasúti menetrenden, amelyek kö­vetkeztében a szegedi idegenforgalom május elsejétől kezdve az eddigi kétszeresére fog fel­szökni. A helyzet ezek miatt a kedvezések mi­att tűrhetetlenné kezd válni. Budapest vala­mennyi képviselőjét sorompóba akarja szó­lítani, mert a kormány építkezési lendületet akar rá erőszakolni. A többi nagy város, melyeknek sorsában sok a közös vonás. Kedd^ 1934 április 24. Ara 12 fillér X. évfolyam, Ol. sz. sorsdöntő érdekeinek védelmében, hogy nem tudja egyetlen egyszer elhatározni magát ha­sonló gesztusra. Jogos büszkeség duzzasztja ez onérzetfm­ket, ha elgondoljuk, hogy a huszonöt ezer pengő idegenforgalmi szubvenciót nem fog­ja megkapni Szeged. Több mint százharminc ezer tősgyökeres magyar él itt egy tagban. Kiváló kereskedők. Dolgos iparosok. Hasz­ELÖrizeTÉS; Havonta helyben 3.IO VhMfeen *>» Budapesten 3.00, KOllHIdttn 0.40 penqA. Egye* Mám Ara h«tk«z nap 12, Taté»» «* Ünnepnap 2.0 (Ul. Htr­felvétele taitla tzerint Meg te l*-nl'' hMtrt kivételével nnomf'í nos paprikatermelők. Jó munkások. Kitartó tisztviselők .Tudós tanárok. Ismert orvosok.' Neves ügyvédek. Képzett mérnökök. Művé­szek. írók. Hirlapirók. S egyéb magyarok. Érthető, ha a kormány leghőbb óhaja, hogy ne férkőzzön hozzájuk idegenforgalom — idegen szelleme. Szeged legyen a szellemé­ben, a kormány figyelmére való tekintettel is, örökkön örökké — egységes. JEgészz Európa figyeli a varsói francia—lengyel lanácsteoszdLSoTkai nari&ou megbeszélései az európai helyzetről és a német Kérdésről Varsó, április 23. Barthou francia kül­ügyminiszter vasárnap Varsóba érkezett, hogy Franciaország és Lengyelország közötti jóvi­szony visszaállítása érdekében folytasson tár­gyalásokat. A francia külügyminisztert nagy pompával fogadták. A francia sajtó a fogadta­tásból azt a következtetést vonja le, hogy Bar­thou varsói tárgyalásai sikerrel járnak. A tár­gyalások egyik legfontosabb pontja az, hogy Lengyelországot nagyhatalomnak ismerjék el. A félhivatalos „Gázeta Polska" Barthou lá­togatásával kapcsolatban azt írja, hogy tizen­három esztendő óta sok minden megváltozott de a francia—lengyel szövetség ugyanaz ma­radt. Barthou hétfőn délelőtt a francia nagy­követségen fogadta a bel- és külföldi sajtó képviselőit. Kijelentette, hogy ha a német— lengyel barátság a béke ügyét szolgálja, ugyan mit hozhatna fel ellene Franciaország, hiszen ő is csak a békét óhajt ja. Barthou ezután a lesze­relési értekezlet kilátásait ismertette. — A józan ésszel ellenkeznék — mondotta —, hogy Franciaország leszereljen akkor, ami­kor Németország fegvverkezik. Akkor ugyan­ilyen követelésekkel állhatna elő Jugoszlávia és Magyarország is. Franciaország nem hozhat áldozatot mindaddig, amíg biztonságáért nem kezeskednek. Barthou sorra látogatta a lengyel politikai élet vezető személyiségeit majd megkoszorúz­ta az ismeretlen katona emlékmüvét. Ezrekre­menő embertömeg ünnepelte a francia külügy­minisztert és lelkesen tüntetett a lengyel— francia barátság mellett. Délután S órakor Barthou Beck ezredes, lengyel külügyminisz­ter kíséretében Pulsudszky tábornagyhoz ment, akinél több mint két órát töltött. Ez a találkozás volt Barthou varsói látogatásának legfontosabb eseménye. A tulajdonképeni len­gyel—francia tanácskozás Pilsudszky jelenlé­tében folyt le a két külügyminiszter között Lengyel részről nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a varsói tanácskozások kizárólag a len­gyeleket és a franciákat közvetlenül érintő ügyekre vonatkoztak. Moszkvai jelentés szerint az orosz—lengyet megnemtámadási egyezmény megkötésére irá­nyuló tárgyalások eredményre vezettek.^ Az egyezményt a legközelebbi napokban aláírják. Nyugtalanság Berlinben (Budapesti tudósítónk' telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A német sajtó kissé nyugtala­nul fogadta Barthou francia külügyminisz­ter varsói tanácskozásait. A lapok legnagyobb része tartózkodó. Megállapítható, hogy noliti­kai körökben a varsói eseményeket sorsdöntő­nek tartják. Egyes lapok azt írják, hogy Bar-" thou németellenes propagandát csinál Varsó­ban; rá akarja venni a lengyeleket, hogv ne ismerjék el Németország katonai egyenjogúsá­gát. Suvich Londonban London, április 23. Suvich, olasz külügyi ál­lamtitkár kedden és szerdán hosszabb tanács-' kozásokat folytat az angol miniszterelnökkel. Beavatott politikai körökben ugy tudják, hogy a két államférfi tanácskozásai kiterjednek Mussolini dunai újjáépítési tervére és az ál­talános középeurópai helyzetre. Párisi jelentés szerint a francia sajtó Su­vich londoni látogatásában ujabb francia—né­met békítési tervet lát. Ennek az akciónak francia sajtókörökben nem jósolnak sikert. Hétfőn S u v i c h Grandi nagykövet kísére­tében meglátogatta MacDonald miniszterelnö­köt, majd Sir John Simon külügyminiszterrel^ Eden főpecsétőrrel tanácskozott. 130 szénné égett halott a boszniai bányában Belgrád, április 23. A Szarajevó melletti sze­nicai bányába betemetett bányászok megmen­tésére a legnagyobb erővel folytatják.a mun­kálatokat. Megállapították, hogy 137 bányász tartózkodott azon a szinten, ahol a bányalég­robbanás történt. Mindössze hét bányász tu­dott innen megmenekülni, a többinek nem si­került kijutni. Legújabb hirek szerint eddig 109 bányász holttestét hozták felszínre. Úgyszólván sem­mi remény sincs arra hogy a még bennlevő bányászokat élve megtalálják. A legvalószí­nűbb, hogy valamennyien szénné égtek. Olyan mértékben összeroncsolódtak a holttestek, hogy személyazonosságukat mefiállaoitani igen ne­héz.

Next

/
Thumbnails
Contents