Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-12 / 81. szám

DÊLMAGYARORSZAG g^íSSSTS^^SS^SS Csütörtök, 1934 április 12. Ara 12 mMr Ll»«tncoB 1«. Telefon - TATlrafl V ^vfolvam SI- SZZ «*e«««ele lelyélele larllck »*erlnt Meqle­«*l«r:<!filBU MJnvMlxniorsiAa¿içfled ^ CVWlJom, «J». Jg/. lenlk hétta klv^eléve» neponti» rwoel Kiállítási csarnok Az ipartestület elöljárósága elhatározta, Hogy az ipartestület székház udvarát egye­síti a székház mellett most megvett ház ud­varéval s a két udvarból előállott térséget csarnokokkal veszi körüL Ezek a csarnokok kiállítási és elárusitási csarnokok szerepét töltik majd be, amikor ipari vásár van, ak­kor az iparosok részére állnak majd rendel­kezésre s egyébként kora nyártól késő őszig a gyümölcstermelők használhatják, majd ál­landó gyümölcskiállitást rendezhetnek ott s állandó gyümölcsvásárt s arra is lesz hely, hogy az exportálandó gyümölcsöt megfelelő­en becsomagolhassák. Nem mondjuk, hogy az ipartestület által tervezett építkezés, mint munkaalkalom nyúj­tása különös jelentőségű. De nagyjelentősé­gűvé válhatik még ez az elhatározás, ha be tudja tölteni a maga elé tűzött célt. Az érté­kesítés gondjai egyformán nehezednek az ipari és mezőgazdasági termelőre. A válság elleni harc egyik legjelentékenyebb feladata az értékesítési probléma megoldása. Minden közelebb visz bennünket ennek a problémá­nak megoldásához, ami a vevőket és az el­adókat, a termelőket és a fogyasztókat össze­hozza. Ebben a városban régóta érzett szük­séglet az állandó ipari kiállítási csarnok felépítése s egy idő óta, amióta a gyümölcstermelés tervszerűbbé vált s ami­óta a gyümölcstermelés a mezőgazdának nemcsak kedvtelése, hanem a leggazdaságo­sabb foglalkozása, a gyümölcskiállitási csarnok felépítését is a közszükségletek közé soroz­zák. Nem állitjuk azt, hogy az, amit az ipar­testület tervbevett, ha megvalósul is, betölti azt a feladatot, ami a város gazdasági élete az állandó ipari kiállítási és állandó gyü­mölcskiállitási csarnoktól joggal várhat De ha csak egy részét vállalja is azoknak a fel­adatoknak, amelyek ezekre az intézmények­re várnak, már akkor is jelentékeny tényezőjévé válhatik a szegedi gazda­sági életnek. S ezt a kezdeményezést annál nagyobb je­lentőségűnek kell tartani, mert ez csak első lépés azon az uton, amire az ipartestület rá­lépett. Az ipartestület a megvett házat egé­szében állandó ipari kiállítás céljára akar­ja felhasználni s ha ez megtörténik, akkor ki­állítási csarnokra ennek a városnak jóidéig nem lesz szüksége. Az ipartestület az ipari vásárok példátlan 'sikerein buzdulva fel, ha­tározta el a ház vételét s a megvett ház ren­deltetését. Ha emlékezetbe idézzük, hogy a legutolsó ipari vásárnak több, mint harminc­ezer látogatója volt s hogy az utolsó ipari vásár számadásai szerint az ipartestületnek jövedelme meghaladta az ötezer pengőt, ho­lott az egész országban a legalacsonyabb di­jakat szedte a kiállítás vezetősége s a szegedi kiállítók még kedvezményben is részesültek a vidékiek felett, akkor ennek a példaadá­sát és a tervezők felbuzdulását valóban jogo­sultnak is kell tartani. A szégedí iparosság a város közönségétől kisgyülési határozat alap­ján tizezer pengőt kapott célja megvalósítá­sának megkönnyítésére, a szegedi iparosság szebben, hasznosabban és gyümölcsözőbben nem is viszonozhatja a város áldozatkészsé­gét, mintha a város gazdasági életét ilyen je­lentékeny intézménnyel gazdagítja. Az időleges ipari kiállítások sikere bizo­nyítja azt, hogy milyen felmérhetet­lenöl nagy szutsege van a szege® iparosság­nak állandó kiállítási csarnokra, ahol a kéz­müiparosok bemutathatják produktumaikat s poros és sötét raktárak, vagy vizes pincék dohos félhomálya helyett azokat állandóan az érdeklődők szeme előtt tarthatják s mód­juk nyilik arra is, hogy' egyenesen a kiállítás céljaira, megrendelés nélkül is dolgozzanak. De nem lehet lebecsülni azt a szerepet sem, amit az állandó kiállitás helyiségei a gyü­mölcsértékesítés terén betölthetnek. A földi epertől a téli almáig legalább ötször rendez­hetnek idénykiállitást és idényvá­sár t a szegedi gyümölcstermelők is ezekben a helyiségekben, mert hiszen az emeletes ház­nak a két udvaT elárusitási csarnokaival bő­vült helyiségeit az állandó ipari kiállitás nem foglalhatja Te egészen s a rendelkezésre álló helyiségek a gyümölcs szakszerű csomagolá­sát is lehetővé teszik majd. Mindenképen jelentős elhatározás teszi te­hát emlékezetessé az ipartestület elöljárósá­gának tegnapi ülését. Legalább az ipartestü­letben történik valami, amikor az egész vá­rosban pang az élet s egyre inkább diadal­maskodik a reménytelenség. Legalább a sze­gedi iparosok járnak ele? az alkotás és haladás jópéldájával abban a kétségbeejtő mozdi^at­lanságban és tespedésben, ami a város felett lassan úrrá lesz. Amit a szegedi iparosok el­határoztak, azt a városért teszik meg, ál­dozatukat a közért hozzák, közérdeket szol­gáló elhatározásukat a város egész polgársá­gának elismeréssel kell fogadnia: Stavisky-vád Chautemps ellen Dalimier letartóztatása elkerülhetetlen (Budapesti tudósítónk' telefon jelentése.) Pá­risból jelentik: A Stavisky-botrányba most már Chautemps volt miniszterelnök is belekevere­dett A radikális párt fegyelmi bizottságának ülésén emeltek ellene vádat. Egyre több bizo­nyíték gyűlik Dalimier volt radikálispárti munkaügyi miniszter ellen is, akinek letartóz­tatása elkerülhetetlennek látszik. A dijoni törvénvszék elvetette a Prince-ügy­ben letartóztatott tussat báró és Carbon­ne ideiglenes szabadlábra helyezés iránt be­nyújtott kérvényét. A két letartóztatott elége­detlenséggel vette tudomásul a döntést. Car­bonne kijelentette, hogy Princét egy bűnszövet­kezet gyilkolta meg, ámelvnek tágjai között éppen azok szerepelnek, akik őt és a bárót le­tartóztatták. Nyíltan megvádolta Boni rend­őrfőfelügyelőt a gyilkosságban való részvétel-» lel. A köztisztviselők szírájkkészülődése (Budapesti tudósítónk' telefon jelentése.) Pá-» risból jelentik: A köztisztviselők körében a: sztrájkagitáció a fizetésleszállitási terv miatt tovább folyik, főleg a postai alkalmazottak kö-< rében nő az elkeseredés. Most már nemcsak a telefon- és táviróalkalmazottak fenyegetőznek sztrájkkal, hanem a postások is. A párisi tele­fonközpontban szerdán is megismétlődtek a tüntetések. Interpellációs nap a képviselőházban A külügyminiszter a szovjeiegyezményről — „\ tanári kar tartsa távol az Iskolától a politikát" — mondotta Farkas Tibor a középiskolai Javas­lat vitájában Budapest, április 11. A képviselőház szerdán délután folytatta a középiskolai javaslat álta­lános vitáját. Az első szónok Farkas Tibor volt A javaslatot nem tartja időszerűnek. A magyar középiskola nem szorul reformra a nemzeti irányú nevelés szempontjából. Kifogá­solja, hogy a javaslat szükség nélkül uniformi­zálni akar. A középiskolák tanítsanak modern nyelveket is, "valamint adjanak alkalmat bizo­nyos technikai tudás elsajátítására is. Nagyobb mértékben kellene tanítani a szomszédállamok nyelvét is. Szeretné, ha az ország olyan anyagi helyzetben lenne, hogy egy idegennyelvet már az elemi iskolában is taníthatnának. Kifogásol­ta, hogy az eddigi melléktantárgyak most mind a rendes tantárgyak között szerepelnek. Sajná­lattal állapította meg, hogy a magyar középis­kolai oktatás eredmenye nem kielégítő. Példát kellene venni az angol és amerikai oktatástól, amely az életrevalóságra nevel. Kifogásold a kétféle érettségit és követelte, hogy a tanári kar tartsa távol az iskolától a politikát A javasla­tot nem fogadta el. Kocsán Károly felszólalása után a napi­rendi vitában Hegvmegi Kiss Pál hivat­kozott arra, hogy a belügyminiszter egyik in­terpellációjára adott válasza során bizonyíté­kokat kért Farkas Béla csongrádi főispán működésével kapcsolatban. Most letette a Ház asztalára beadványát a bizonyítékokkal. Ezután áttértek az interpellációkra. A jegyző Kánya Írásbeli válaszát olvasta fel arra Kálmán külügyminiszter a kérdésre, amelyet Fábián Béla a szovjettel való dip­lomáciai ügyben intézett hozzá. A külügymi­niszter kijelentette, hogy a kérdés nem alkal­mas arra, hogy tárgyalják a nvilvánossác előtt, ezért csak röviden és általánosságban válaszol. Nem barátsági, vagy pedig hasonló szerződés­ről van szó, hanem egyszerűen olvan megálla­podásról, amelynek értelmében helyreállt a két ország között a rendes hivatalos viszony. Vi­lágos, hogy mindazok a híresztelések, hogv tit­kos szerződés megkötéséről van szó, teljesen alaptalanok. A kormánynak ez a lépése egyál­talában nem jelent frontváltozást a bolseviz­mussal szemben, amelytől ezután is éppen olyan távol állunk, mint a múltban és szükség esetén éppen olyan szigorúan lépünk fel vele szemben, mint idáig. A kormány lépését az tet­te időszerűvé, hogv kényszerítő ok nélkül ne szaporítsuk ellenségeink számát és ne idege­nitsimk el magunktól olyan nagyhatalmat, amely az eurónai fejleménvekre efívre nnsrvobh befolyást gvakoro'. mindjobban közeledik a knnitalista államokhoz és fokozatosan megbé­kül a Népszövetségbe való belépés gondolatá­val. Fábián Béla válaszában megmaradt állás-: pontja mellett és megállapította, hogy politi­kailag csak kárt okozott az országnak, gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents