Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-10 / 56. szám

DELM AGVAKOKSZAC PJIBBBBBBWBHBBBHBBBI^BBBHBHiWBBBBHBH®''' SZEOED, SzericetzlOiég: Somogyi urcn Z2.,l.em<Telelon: 23»33.^RladóhlvBlnl kölcíönkönyvlAr és Jegyiroda t Aradi uccn 8. Telefon: 13-00. ^ Nyomda : töw J l inót uccn 1». Telefon : 13^oA. TévIrnM f és levéiclm-.Mlipagy«ror>z*|tSxeoed. Szombat, 1934 március 10« Ara 12 fillér X. évfolyam, 56. sz ELŐFIZETÉS: Hnvonta helyben 3.2« Vidéken e» Budapesten 3.ÖO, kUllölclön Ö.40 pengd» * Egyes szám Arn hélkilz­f nap 12, vasár* és Ünnepnap 20 (111. Hlr­fdeiesek felvétele tarlta szerint. Mrnlc­lenlk héllO klvélclível naponta (eggel Némi sajtóügyek Szabadjon egészen kivételesen olyan ese­ményekkel foglalkozni ezen a helyen, ame­lyek ujságiróintézmények körül történtek s amelyek szereplői kevés kivétellel olyan urak, akiknek több-kevesebb közük van vagy az újságíráshoz, vagy az ujságkiadáshoz. Az in­tézmény, amelyről szó van, a Délvidéki Uj­ságközpont. Az esemény, amely ezeket a so­rokat kiváltja, a szegedi újságok képviselőinek tisztelgése a sajtófőnöknél. A szereplők a saj­tófőnök s a szegedi újságok néhány vezetője. Előbb azonban teremtsünk tiszta helyzetet az Ujságközpont körül. Az Ujságközpont ér­dekszövetkezet. A szegedi politikai lapok ér­dekszövetkezete. Ne méltóztassék azonban valami kartelszerü alakulatra gondolni. Árdrá­gító tendenciára se. Az Ujságközpont egyik célja egyelőre ép annak elérése, hogy legyen ára minden olyan szolgáltatásnak is, amelyet az újságoktól vesznek igénybe az emberek. Mert ma az a helyzet Szegeden, ha va­laki elküldi a cipőjét a suszterhez, hogy a sarkát kiigazítsa, azért szivesen fizet. Illető­leg lehet, hogy a fizetés ebben az esetben sincs mindenkinek túlságosan az Ínyére, de azért, mert pénzt kér, nem haragszik meg se a foltozó vargára, se a stoppoló szabóra. Az újságoknak azonban nem szeretnek fizetni az emberek. Az Ujságközpont egyik célja ezek­nek a vonatkozásoknak a felderítése és meg­világítása. Megállapítása annak, hogy miért nem kell fizetni semmi esetre és miért kell fizetni minden esetre. De van szociális feladata is az Ujságköz­pontnak. Rossz helyzetben vannak az újság­írók. A kiadóhivatali tisztviselők helyzete még rosszabb. Megengedjük, hogy ma nem tud­nak a szegedi lapok többet fizetni, mint amennyit fizetnek. Az Ujságiróközpontot azonban részben ép az a meggondolás hívta életre, hogy minden törvényes jövedelem­forrását megnyissa az újságok részére s ezzel abba a helyzetbe juttassa a vállalatokat, hogy rendesen tudják fizetni újságíróikat is, tiszt­viselőiket is. Nincs az az iparág, amelyet ne értékelnénk. Aki egy gombot fölvarr a téli­kabátodra, az is teremtő munkát végez. Hogy a nadrág kivasaltatása pénzbe kerül, azzal tisztában is van mindenki. Arról azonban na­gyon sok ember megfeledkezik, hogy levegő­ből azok sem tudnak megélni, akik írják az újságot, akik előállítják, akik adminisztrálják, hogy drága az újságpapír, a festék, a villany, hogy tehát nagyon sok pénzbe kerül az új­ság minden sora, amelyet — mert többe ke­rül — magáncélra sokkal kevésbé szabadna díjtalanul kérni vagy igényelni, mint bármi más portékáját a világnak. A Délvidéki Uj­ságközpontnak az is egyik célja, hogy bevi­gye a köztudatba ezeket a szempontokat, hogy tehát egyengesse szociális munka vé­gezhetésének az útját. A tisztelgés pedig nemcsak konvencióból történt. Közölni valója is és kérni valója is volt az Ujságközpontnak. Ilyen események azonban valószínűleg elég gyakran játszód­nak le mostanában a mindig polgáriasan egy­szerű és kedvesen barátságos hangulatu fő­ispáni szobában. De ezt az eseményt két be­széd feltétlenül a többi fölé emeli. Az egyi­ket a küldöttség szónoka mondta. Aki ismert alakja a szegedi közéletnek. Ügyvéd s az Uj­ságközpontban, mint a legjobboldalibb sajtó­orgánum igazgatósági tagja vesz részt. Nem akarjuk' állítani, Hogy abban, amit mondott s abban, ahogy mondta, érvényesült a mi régi elgondolásunk. Hinni szeretnők, hogy ez most már a Winkler Eleméreknek is elgon­dolása. Vagy ha az ő elgondolásuk eddig is ez volt, akkor elgondolása most már — kö­vetőiknek. Mindenesetre jól esett hallani, hogy már nem föltétlenül gaz fölforgató, aki liberális és nem mindenki kommunista, aki baloldali. Jól esett tapasztalni, hogy a szege­di egységes párt egyik vezetője a kulturmun­kát akkor is hajlandó értékelni, ha azok, akik végzik, baloldaliak. A vidéki sajtó kormányoknak is, sajtófőnö­köknek is mindig mostohagyereke volt. Az el­bírálásnak és elbánásnak rikító egyenlőtlensége bizonyára összefügg a centralizáció tultengé­sével s ami ezzel kapcsolatos, a vidéki orgá­numok nagyrészének gyöngeségével és ge­rinctelenségével. A Gömbös-kormánytól a baloldali sajtó a helyzet rosszabbodását vár­ta .Ez nem következett be. A vidéki sajtó kormányhatósági háttérbe szorítása azonban változatlanul tart. De a mostani sajtófőnök magatartását eddig is megértés és jóindu­lat hatotta át. Most ennél jóval töb­bet is meg lehet állapítani, kizáró­lag az igazság kedvéért, tehát anélkül, hogy a hatalom előtt való hajbókolást végeznénk. Azt a beszédet, amelyet Antal István elmon­dott, vállalhatná Eckhardt Tibor és Rassay Károly sajtófőnöke is. Azon kivül magasröp­tüség volt benne. Megértés. Méltánylás. S r politikai ellenfél lojális megbecsülése. Éjfélig tartó vita után a többség elfogadta a fővárosi javaslatot A belügyminiszter beszéde az alkotmányról, a szabadságjogokról és az állami főhatalom kiterjesztéséről — »Az ajánlási rendszer lejárta magát, mert sok yisszaélést szült« Szenvedélyes összecsapások a napirendi vitában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház péntekesti ülésén Keresztes-Fischer bel­ügyminiszter másfélórás beszédével befejezést nyert a fővárosi javaslat általános vitája. A kép­viselőház legközelebbi ülését pénteken fogja tar­tani, egyrészt azért, mert a képviselőháznak körül­belül ötven tagja szombaton a Manrézába vonul lelki gyakorlatokra, másrészt március 15-ére való tekintettel és mert a miniszterelnök hétfőn Rómá­ba utazik. Pénteken a képviselőház tizenkétórás ülésen fogja folytatni a részletes vitát. Kormány­párti részen biznak abban, hogy ezen az egy ülésen — részleteiben is elfogadják a javaslatot. A képviselőház folyosóin pénteken is sokat fog­lalkoztak azzal a tegnapi incidenssel, amely a háznagyi hivatal és a parlamenti újságírók között adó­dott. Foglalkoztak Lányi Márton csütörtöki beszédé­vel is, amely pénteken a Magyar Újságírók Egye­sületének választmányát is foglalkoztatta. A vá­lasztmányi ülésen a napirend előtt Márkus Mik­sa tette szóvá Lányi Márton felszólalását. A vá­lasztmány egyhangú határozattal kimondotta; saj­nálatosnak tartja, hogy egy képviselő a magyar sajtó ellen igaztalan támadást intézett és megálla­pította, hogy a támadás igaztalan voltát csak an­nak vakmerősége multa felül. Sajnálatosnak tartja az ujságiróegyesület választmánya, hogy a kép­viselőház elnöke nem utasította rendre a felszólaió képviselőt. A pénteki ülésről jelentésünk a következő: Napirend előtt Farkas Elemér előadó be­nyújtotta a „József nádor műszaki és gazdaság­tudományi egvetem" szervezetéről szóló tör­vény ía vaslat bizottsági jelentését. A Ház ki­mondotta a javaslatra a sürgősséget. Sárkány Imre a fővárosi javaslat vitájá­nak első szónoka, azt mondotta, hogv a belügy­miniszter a főváros iránti szeretetből hozta a Há7 elé a javaslatot. Fábián Béla a javaslat ellen mondott be­szédet. — A régi fővárosi törvény is — mondotta — csak látszatautonómiát adott, most még ezt ís megszükitik. A mai idők nem kedveznek a de­mokráciának, de reméli, hogy azokban az or-1 szágokban, ahol letapostál; a demokráciát, újra fel fog támadni. A mai idők, amikor nagy vi­lágégés van, nem alkalmasak ilyen alkotmány-: javaslat tárgyalására. A fővárosi kormánypárt­nál nem elvi küzdelemről, hanem személyi har­cokról van szó. Hangoztatta, hogy a főváros a kiegyezés után valóságos nemzeti kulturát ter­me ít ki, magyarrá tette Budapestet. A javasla­tot nem fogadta el. Strauss István részletesen foglalkozott a javaslat rendelkezéseivel a költségvetés és a zárszámadási jog szempontjából. A bizottság széles ellenőrző munkája nem megfelelő, szük­séges volna, ha a főváros háztartásának és üze­meinek vezető tisztviselőit anyagilag tennék fe­lelőssé a fővárost ért esetleges károkért. A következő felszólaló K é t h 1 v Anna volt. A törvény életbeléptetése után is folytatni fog­ják a szocialisták a harcot — mondotta —, ép­penugy, mint ahogy a régi törvény ellen is küzdöttek, mert mindkettőt ellenforradalmi al­kotásnak és a dolgozók elleni intézkedésnek tartják. Amikor azonban ezt teszik, akkor sem­mi közösséget sem vállalnak a mostani községi pártokkal. A városházán pártjuk működését a tömegek érdekében folytatják. A kormány a javaslattal tulajdonképen le akarja bontani a saját városházi frakcióját. Nem osztja azt a nézetet, hogy politizálni nem lehet a városhá­zán, hiszen ma a politizálás egyet jelent a gaz­dasági érdekek harcával, a politikamentesség viszont — a diktatúra. A javaslat a kormánynak arra ió, hogy elhelyezze a protekciósokat a vá­rosnál. Pavr Hugó: A javaslat nem politikai kér­dés, hanem lényegében közigazgatásrendezési komplexum. A iavaslatot szerinte, mai alakjá­ban n legnagyobb nyugalommal el lehet fo­gadni H o m o n n a i Tivadar nem fogadta el a tör­vényjavaslatot, mert alkalmas arra, hogv poli­tikai célokat szolgáljon. Tisz'án azon m.ulik, hogy ki ül a belügyminiszteri, s/ékben és akar-^

Next

/
Thumbnails
Contents