Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

% ÜECMAG7ARORSZÄG Igmán E a világ legjobb keserüvlze! asznál ta az Igmándi vizet, ik mást, ha kell, csak ugyanezt! Igen gyakran életmentő egy jó és gyors hashajtó, Ki egyszer h Az Igmándi keserűvíz mindig biztosan ható. Sohasem iszi a világ legjobb keserüvlze! asznál ta az Igmándi vizet, ik mást, ha kell, csak ugyanezt! Szombaton Prágában megkezdődlek a magyar-cseh tárgyalások Prága, március 24. Szombaton tárgyalások kezdődtek a cseh és a magyar delegáció közölt. A magyar delegáció vezetője R o s t yF o r g á c h Ferenc, a prágai magyar követség tanácsosa, tagjai: dr. Muarony Ferenc osz»álytanácsos, a földművelésügyi minisztérium és Mi cseh Andor dr.. a krresKedelmi minisztérium részéről. A cseh delegáció vezetóje'dr. Scorcowkki, tagjai: a földművelésügyi minisztérium, a közmunkaügyi és kultuszminisztérium képviselői. A tanácskozások tárgya a Magyarországba exportálható szén- és kokszmennyiségének és minőségének, másfelől azok-, nak az árucsoportoknak megállapítása, amelyek ellenértékként Magyarországból Csehszlovákiába szállíthatók. A kölcsönös kapcsolatok széles»ebb alapokon való rendezéséről a két kormány megállapodása értelmében a húsvéti ünnepek után indulnak tárgyalások. Mielőtt cipőszükségletét fedezné. saját érdekében nézze meg ára« kirakataimat és meergvőződik, hogy az fllsfirendü mindségtt cipőket meglepő olctAIrnMta. (fft 5-50-fől, férfi 8'50-fÖI. Zsurkó János, Kossuth Latos sugárul 6. szóm. Telefon 17—72. Merényletei kiséveliek meg Göving ellen? Párfs, máuetns 24. Berlinben tőrt ént rejtélyes bombamerényletről nagy feltűnést keltó cikkben számol be a Journal. A párisi lap berlini tudósitóia szerint valószínűleg nem fogják tudni megállapítani, hogy a merénylet GÖnng tábornok ellen irányull-e, vagy pedig egyszerű „terrorcselekményről" volt-e szó. A Journal berlini tudósítója részletesen felsorolja azokat a híreket, amelyeket politikai és diplomáciai körökben a bombamerényletről terjesztettek. Az első verzió szerint Göring porosz miniszterelnök délután, amikor a fővárostól 60 kilométernyi távolságban levő Hohenfinow községből Rudolf Hessnek, Hitler szárnysegédének társaságában visszaindult Berlin felé, az uj berlin—stettini autóúton egy erdőben bombamerényletet követtek el ellene. Egy ismeretlen ember Göring kocsijára bombát dobott, ma jd elmenekült. Sem a tábornok, sem pedig Hess nem sebesültek meg, Göring sofőrje könnyebb sérüléseket szenvedett. Nem sokkal utóbb arról terjedtek el hirek, hogy a bombamerénylet a város közepén, a Neue Friedrich-Straksen történt Később azt beszélték, hogy két óra előtt 10 perccel az Unter den Linden és a Wilhelm-Strasse sarkán LIDIKE * frta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ • LWfkn lásd, eszembe Jutottál. Már legalább harminc éve nem gondoltam rád. De most. hogy éjszakánkén* fölébredek és nem birok elaludni —, még a legerősebb altatókkal sem — sok minden eszembe jut Te ls eszembe jutottál. Fekete kisleány volt, olajosbarna bőrű és szeplős. Szerettem öt. Talán azért, mert olyan érdekes szeplők virágozlak orra körül. Egy 6—7 éves gyermek saerelme kiismerhetetlen. Akárcsak egy 60— 70 éves aggastyán szerelme, vagy egy 20—30 éves fiatalember szerelme. Hát 'egy 40—50 éves férfi szerelme? Az is épp ily kiismerhetetlen. Szóval kába, buta nyári délutánokon, amikor otthon minden álmos, unalmas volt, kirohantam udvarunkba, a kertbe, a tűlevelű fenyők alá, a dupla-petuniák közé s nem töröd ve azzal, hogy rámmásztak a különböző bogarak és csuklómat bizsergették a hangyák, hasrafeküdtem a földön, szemem lehunytam s ábrándoztam őróla. Havas tályakon bolyongtunk ilyentor. Télikabátunk zsebében, — ebben a meleg, sötét, titkos zugban — szorongattuk egymás kezét. Olykor kissé felfelé hajoltam. Bámultam olajos, szeplő» bőrét. Aztán megkerestem a száját ís, izgató szájacskáját, mely a hidegtől megesercpesedett és fölrepedezett s gyorsan mgragadtam a szájammal. Télen, hóhulláisos estéken máskép ábrándoztam. Hamar megtanultam leckémet, hamar megvacsoráztam s szüleimnek fejfájást, fáradtságot hazudva előbb bújtam ágyba, mint egyébkor. Ott folytattam ezt az eleven, mindig megújuló, sohasem ellaposodó regényt. Akkor rendszerint forró, Júliusi verőfényben láttam őt, könnyű ruhácskát viselt, simogattam langyos karját, magam emeltem rá a hinták szűk padkájára, én melléje telepedtem s a köteleket és egymást kétesen ölelve hajtottunk fölfelé, repültünk as ég örvénylő kékségébe. lábunkat magasra tartva, egészen a csillagokig. Már hosszu-hosszu hónapokig tartott ez a tilalmas és „bűnös" viszony. Egy fr—7 éves fiueskánál nincs tapintatosabb szerelmes. Minthogy szerelme belül Izzik, fehéren és tisztén, mint a 2000 fokra hevített porcelánégető-kemence s attól tart, hogy ezt mindenki észreveszi, állandóan azon mesterkedik, hogy ezt senkise vegye észre Általában félszeg és bátortalan mindenkivel szemben. De különösen ügyel arra, hogy imádottjával szemben még félszegebb és bátortalanabb legyen. Ha például az uccán pillantja meg, elfordítja fejét és lehetőleg nem köszön neki. Ha egy szobában találkozik vele, valami társaságban, nyomban kimegy onnan, félreül egy sarokba és olvasni kezd. így aztán el is éri, hogy szerelméről tényleg senki se tud. Legkevésbé az, akire vonatkozik. Én is hasonlóan cselekedtem. Lidikével mégis összehozott a „sors". Illetve a tánciskola. Egy őszön engem is beírattak oda. A táncmester — tagbaszakadt, göndörhaju férfi volt, aki egyszerre hasonlított egy jól fizetett, már hízni kezdő hősszerelmeshez, meg egy mindenben csalódott, kopott cigányprímáshoz — megtanított bennünket, mivel tartozunk az illemnek és udvariasságnak, hogy kell meghajolni, sarkonfordulni, bokázni, hogy kell a „hölgyet" táncra kérni, egy kis alig észrevehető mosollyal és egy kis bájos főbólíntással, hogy kell átkarolni derekát, erősen, biztosan, világflaisan, de mégis lovagias tisztelettel, vagyis mindenre megtanított, ami Jobb társaságokban vonzóvá és kellemssé tehet bennünket. De megtanított táncolni ls, kerlngőre, polkára, fflazurkára, az akkori divatos táncokra. Lidikével is gyakran táncoltam, de nem többször. mínt a többi lányokkal. A nőválaszok alkalTO"54 március 25. egy ismeretlen ember, aki csukott taxiban ült, kézigránátot dobott GÖring autójára, amikor a tábornok Flnow-Furthból tért vissza a fővárosba. A gránát egy taxinak a lépcsőjén robbant fel. A taxi sofőrje megsebesült. Nem devalválják a dinár értékéi (Bndapesti tudósitónk telefonjelentése.) Bel-i grádból jelentik: A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a külföldön elterjedt hírekkel el-í lentétben nem lesz infláció és a dinár értékeli nem devalválják. sBS| IcrwresgoT Az idő A MeteoroTogiai Intézet jelenti este 10 óra-» kor. Időjóslat: Keleti légáramlás, változó feH hőzet, eső vagy zivatar valószínűleg csak déU nyugaton. A hőmérséklet nem változik lényeSzegcdi diákvivók sikere. Budapestről jelentik: Szombaton kezdődött meg a középiskolák országos vivóbajnaki versenye. Az első na-» Í

on a csapatbajnokságokat bonyolították lej 'őrben első lett a budapesti kegyesrendi gini-^ názium, kardban szép helyezést ért el a szegedi! kegyesrendi gimnázium csapata, amely a bu-< dapesti Zrínyi és a hódmezővásárhelyi reforJ mátus reálgimnázium mögött a harmadik helyet szerezte meg. Vasárnap az egyéni bajnok-^ ságokat bonvolitiák le. ff^ME3BSEJHPi-B]' ¿ff Ora, ékszer. hrlillAns TÓTH Arasnai iffticseu n. 7TtsztvtseWK. írni'ílHasft* előleg nílKH» részleire tsvAsflrnitiíiinry* A3C utal¥Annaal. NaW Ora, éKszeríavitómtltielQ. Tört flranu, rétfl pénztoevAMAs. 1 liter tányérica étolaj 90 fillér 0gg Hsztbö foiftssal kfisitllt maharóni, csőtészta 1 kg 56 üli fenti minrtsAfjböl ké«etllt tarhonna 1 Kg 4» fill Nagy Albertnél, Valéria tér (Paprikapiao) mával ő is föl-fölkért engem, de nem többszőr, mint a többi leányok. Váltig csodálkoztam is azon, < hogy „mennyire elfelejtett mindent" Hűtlennek tartottam, kacérnak és kegyetlennek, mint Jókai „jégkeblű delnőit." x Karácsony táján már táncvizsgára készültünk. Egy este a leányok külön gyakorolták a fratt* cla négyest. Én egy aranyozott tükör előtt álltam egy ciprus árnyékában. Figyeltem a tánc keoej alakzatait A táncmester olykor harsányan rikkant: „Été, Chaîne* anglaise Hölgyek kettővel előre." És amíg a szines forgatag bonyolódott éí gömbölyödött, amíg a „hölgyek" vagy „urak" párjuktól elválva, illedelmesen, de magukat kellető cl is lengettek a zene fuvalmában, amig a párok W cserélődtek, amig az angol lánc megkötődött s i táncolók a karokból, kezekből font élő kapukon 6í élő boltiveken át mosolyogva bújócskáztak, én mindig Lidikét lestem, akinek ez este egy vihog«* szöszi lány volt a párja, közönyt és unalmat teltetj ve, többnyire a csillárra meredve mlndig-mindirf osak az ő komoly, Imádott arcát kerestem, az < komoly, Imádott arcát, mely majd eltűnt és távol« dott majd fölbukkant ünnepélyesen s lassan lí begve közeledett felém a lámpafényes levegőben! Egyszerre csak egy kezet éreztem vállamon Fölugrottam és meghajoltam. Egy felnőtt volt, égj férfi, Lidike édesapja, aki tfizbiztosifásl hivatal* nok volt s mindig fehér mellényt viselt, olyan vat kitóan-fehér gyönyörű atlaszmeTlényt, melyet csal régen, valamikor a békében viseltek vidéki urP emberek, akik tűzbiztosítással is foglalkoztak Nem tudom, messzebbről Jött-e oda hozzám, vagj már régebben ott álldogált mellettem, a franrií négyest szemlélve, de valóban mellettem állt. vállamra tette kezét és megszólított. Családjaink isi merték egymást, ö is Ismert engem. Egyszerüeni minden teketória nélkül megkért, hogy a tánciskoí la után maid kisériem haza Lidikét, ő nem biril