Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-24 / 67. szám

DHMAGYARORSZAG SZEOED, Szortic«zt6»«(r: Somogyi neea í4.,I.cm, Td«(on: »'WSS.^Klndrthlvntnl kOlc*»nk»nrvt6r és legylroda t Aradi urm 8. leleten : 13~0®. * Nyomda : tHw Ifortf ncea 1«. Telefon: TÓTlrnlI M leim í D$|mo<nia»rK4<U2Mied Szombat, 1934 március 24. Ara 20 fillér X. évfolyam, 67. s* ELŐFIZETÉS: RnVontn helyben 3.1« Vidéken ét Budapesten 3.00. kUltHldltn <1.40 pengd. Egyes szara ara héfleöznap 12, vn*Ar> és llnnepnnp 20 (111. Hlrdelések felvétele farlta szerint. Megfel^nlu hCtlrt kivételével nnnonln r— írel msammmmma^BmammmmmmmsaamBam Külvárosi telefon Erről a reményről is le kell tehát mondani. Legalább egyelőre. A telefon nem lesz olcsóbb. Fölületes munkára sose vállalkoztunk. Ma se vállalkozunk. Ahhoz, hogy részletekre is kiterjeszkedő véleményt tudjunk mondani a kereskedelmi miniszter elhatározásáról, ismernünk kellene azokat a legújabb adatokat is, amelyeket a posta vezérigazgatósága a telefon forgalmáról összeállít. A miniszter bizonyára figyelemmel van ezekre az adatokra. Az impressziónk szerint túlságos nagy figyelemmel Bz lehet a magyarázata annak, hogy törli azt az aránylag tekintélyes összeget, amellyel belépési dij vagy mit lehessen tudni, mi másnak a cimén büntették eddig, aki telefon bevezetésére határozta el magát, de nem teszi olcsóbbá sem a telefont, sem a postát: A statisztika tagadhatatlanul érdekes tudomány. Gyakorlati alkalmazása sokirányú és gyakran s e g i t üdvös eredményekhez. De veszedelmes, ha kiemelik segédeszközi minőségéből, önálló tudományággá léptetik elő és a gyakorlatban csak adatok, még pedig az adatoknak csak egy köre alapján döntenek. A kereskedelmi miniszter széles látkörü ember. De „telefonreformjánál" mintha túlságosan állna azoknak a szakközegeknek a hatása alatt,, akik csak szakmájuk az egészhez képest szükkörü életének az adatait látják és dolgozzák fel. Erre lehet következtetni abból az elhatározásából, hogy lényegesen a telefonnál csak a belépési dijat mérsékli a miniszter. Ki lép be most már évek óta a telefonba? Olyan hatalmas intézménynél, mint amilyen a magyar posta, számit-e az a jövedelem, amely belépési dijakból ál! elő? Az újítás tehát olyan bevételt mérsékel, amely a viszonyok rosszra fordulása folytán önmagétól sorvadt el az utóbbi években, amelyről azonban még sem lehet azt állítani, hogy egymaga idézte elő a telefon drágulását s a forgalom emelkedésének elmaradását. Józan ésszel senkisem várhatja a postától, hogy ellentételekre való minden remény nélkül bevételeinek akármilyen kis részét feláldozza. Végül is, sok mindent lehet kívánni, csak azt az egyet nem, hogy a posta föltétlenül — deficittel dolgozzon. Egészen természetes, hogy az, aki Heifetzet meg akarja hallgatni, fizessen belépődijat. Nem lenne egészen természetes, ha külön kellene fizetni azért, mert a terembe belépek és külön azért, mert leülök. Az sem lenne természetes, ha azért, mert bérelni akar valaki, külön fizettetének vele és külön fizettetnének — még pedig szintén busásan — az egyes hangversenyekért. A belépési dij egyik nagy akadálya volt a postánál a racionális termelésnek. De nem az egyetlen akadálya. S mi ép abban látjuk a tévedést, hogy a belépési dijat elengedi a miniszter, miután belépési dijakból ugy sem volt már jövedelme a postának, de nem mérsékli a tarifát, pedig a belépési díj mérséklése csak a tarifamérsékléssel együtt hatott volna közre a forgalom emelésében. Akkor is, amikor a telefont és a postát megdrágították, az volt a jelszó, hogy mindenki igyekezzék megélhetését minél — olcsóbbá tenni. A világháború után következő nagy korszakoknak azok az esztendei voltak ezek, amelyek alatt megdrágult a vasút, a trafik s emelkedett a forgalmi adó. Minden drágább lett, amire a kerskedőnek és az iparosnak szüksége volt s emelkedett az az igény is, amelyet mindenfajta magánszolgáltatás árának a csökkentésével szemben támasztottak. Hogy azok a kereskedők és iparosok, akik még a piacon vannak, milyen csodák segítségével vészelték át az ilyen korszakokat, ki tudná ma még megmondani? De a csodákból is egészen kifogyunk lassankint. Az újkori csodákból. Nem az a büvszer, már a fizetésleszállitás sem, amelynek hatására enyhülnek minden bajaink. De nemcsak a fizetések szállnak. Az árak is. Csak a közüzemek, különösen állami közüzemek árai tartják magukat rendületlenül. Ismételjük, nem tudjuk, milyen legújabb tapasztaaltokra és adatokra hivatkozva állják annak az útját, hogy alacsonyabb legyen a telefon előfizetési és beszélgetési dija is. Az bizonyos, hogy kincstári érdek is, de kulturérdek is, hogy a telefon minél olcsóbb legyenO Hiszen például Szegeden akkor töltené be hivatását a telefon, ha az előfizetők száma legalább háromszorosa, vagy négyszerese lenne a mostaninak. Ehhez azonban a dijak alapos leszállítása szükséges. Viszont az sem kétséges, hogy a posta jó üzletet csinálna, ha a felére leszállított dijak ellenében megháromszorozná, esetleg megnégyszerezné a forgalmát. A kérdés csak az, helyes-e, ha a telefondijak megállapításánál az embereknek aránylag szük körével számolnak, régi szegedi ideológia szerint például a Tisza Lajos-köruton belüli városrésszel, vagy pedig az a helyes, ha minél több ember bevonásával tesznek kisérletet s a telefonnak megszerzik a szépen elterjedt külvárosi apparátus cimét és jellegét. Bécsi nyilalUoszai a római egyezményről Mit Jelent a politikai és a gazdasági jegyzőkönyv _ (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: A római jegyzőkönyvről pénteken délután érdekes részleteket közóU a külföldi sajtó munkatársaival Hornbostel követ, aki — mint ismeretes —, DoMfussal együtt résztvett a római tanácskozásokban. Hornbostel mindenekelőtt kijelentette, hogy az úgynevezett politikai jegyzőkönyv nem tartalmaz semmiféle olyan kötelességeket, amelvek túlmennének a három állam között már régóta fennálló barátsági szerződések keretén. Azután pontról-pontra ismertette a politikai jegyzőkönyv határozmányait és rámutatott arra. hogy a tervezett közös tanácskozásokat nem abban a formában tartják maid meg, hogy bizonyos időközökben megismétlődnek, mint azt a kisantant teszi. Az érintkezést a három állam között töhbnvire csak a normális diplomáciai uton tartják fenn. A római megállapodások gazdaság részével kapcsolatban Hornbostel kijelentette.hogv Ausztriának nyújtandó kedvezmények egvoldalu vámpreferenciális kedvezménveket jelentenek, amit főleg azért kell kiemelni, mert a kétoldalú vámpreferenciák ügvében különösen akkor, ha az egyik szerződő fél nagyhatalom, nemzetkőzi ellenállással kellene számolni. — A Magyarországgal folytatott tárgyalások középpontjában — folytatta Hornbostel — a buza árának emelése és stabilizálása áll. Ez nemcsak Magyarországnak érdeke, hanem érdeke a szerződő feleknek is, hiszen nekik is óhajtaniok kell. hogy a magyar lakosság vásárlóereje növekedjék és Magyarország minél több iparcikket vásároljon. A terv az, hogy kombinálják a különböző kedvezményrendelkezéseket: a preferenciális vámokat, ármegállapo-t dást, bolettát, stb. A gyakorlati módozatokat H-> letően az április 5-én kezdődő tárgyalások hozzák meg a végleges megegyezést. Budapestről jelentik: Gömbös miniszterei-! nök pénteken délután a felsőház külügyi bizottságában számolt be a római tárgyalásokról és részletesen ismertette az egyezmény jegyzőkönyveinek tartalmát. A miniszterelnök beszédéhez többen szóltak hozzá, majd Beöthy elnök mondott köszönetet Gömbösnek római útjáért. Politikai körökben elter jedt hirek szerint a miniszterelnök a húsvéti szünet után a képviselőház plénuma előtt is tájékoztatót mond a római tárgyalásokról. 6 évi súlyos börtön az első Ítélet a bécsi védőőrök lázadási perében Bécs, március 23. A" februári forradalom idején lefolytatott statáriális Ítélkezések után Bécsben pénteken kezdődött meg a védőszövetségi tagok ellen az első esküdtbirósági tárgyalás. A vádlottak: Erdinger Tódor 31 éves munkás és Tuscher Henrik 40 éves segédmunkás voltak. Erdinger tagadta, Hogy résztvett volna a fegyveres ellenállásban. Kijelentette, hogy február 13-án egy ismeretlen ember puskát nyomott a kezébe, kénytelen volt belekeveredni az ügybe. Egyébként egész oap betegen feküdt. A vád tanukat sorakoztatott fel, akik azt állították, hogy Erdinger puskával a kezében lépett ki a simmeringi barakktelepen levő lakásából. Tuschek vádlott is tagadta bűnösségét s azt mondotta, hogy a kérdéses időpontban lakásán tartózkodott. A bíróság délután az esküdtekkel folytatott tanácskozás után Erdinger vádlottat lázadás bűntettében mondotta ki bűnösnek és 6 évi lyos börtönre Ítélte.