Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-21 / 64. szám

DELMAGYAR0RSZA6 SZEGED, SserkeaxáMéo: Somogyi nccn 2i.,l.fm, Teleion: 23-33.^klad6hIvaial ktflctsJnfcünrvMr Jegyiroda : Aradi iicoa 8. Tetetoo t 13-06. ^ Nyomda : Uiw Lipót Ilten 19. Teltefon t 13^oA. TArlrnlt MlmagyaronzAa Szeqed Szerda, 1934 március 21. Ara 12 fillér X. évfolyam, ©4. »r • MJmJWIPJ ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken éi Budapeiten 3.00, kUlttlldtfn ®.40 pcnqfl- Egyes M&ra ara hAtkihrnap ÍZ, vatdr- és Ünnepnap 20 (III. Hírdelések felvílrle larlia szerint. Meqle« lenl'c hétlrt kivételével ntnnntn reotsl n római visszhang Mint amilyen biztos próbája az összeadásnak a kivonás, épolyan biztos próbája a római paktumnak az a fogadtatás, amit>en Magyarország ellenfelei részesitik a három kormányfő megállapodását. Enélkül a fogadtatás nélkül talán nem is lenne elég tiszta s elég megbízható mértékünk a római tárgyalások eredményeinek felbecsülésére. Enélkül talán — keveselnénk azt, amit a római jegyzőkönyv tartalmaz, talán nem tartanánk eléggé megnyugtatónak a magyar buza sorsát s talán a magyar iparra súlyosaknak kellene Ítélni a vállalt ellenszolgáltatásokat. Enélkül talán más magyarázatot kellene füznünk ahhoz a tényhez is, hogy Mussolini meleg, magyarbarát kijelentéseiből semmit nem tartalmaz a jegyzőkönyv. Enélkül talán volnának más ellenvetéseink is s talán más szempontokat is tudnánk felvetni még, amelyek nem jutottak kielégítő szerephez a római tárgyalások során, vagy a római paktumban; Ámde, — Prága Izgatott, Belgrád nyugtalan, a francia sajtó kisantanttal tartó orgánumai támadásba mennek át s ezek a jelenségek letompítják a bírálat hangját. Talán kell arra is gondolnunk, hogy ha nem is sok az, amit a római paktum a magyar gazdasági életnek biztosit, az elért eredményt az elérhető eredménnyel kell összevetni s e tekintetben bizonyára nincs olyan nagy eltérés, mint a megegyezés kivánt és megvalósult tartalma között. Az ellenségesre hangolt világsajtó állásfoglalásából arra kell következtetni, hogy — kevesebb eredménnyel is beérték volna s ha ez igy van, akkor ha kifogásuljuk is azt, ami a megegyezésből hiányzik, fogadjuk megnyugvással azt, ami mégis benne van a megegyezésben. Végtére is a nemzetközi politika annyira megkövesedett, annyira egy helyben topog, annyira odabilincseli magát a tizenötév előtti vérgőzben született diktátumokhoz, hogy minden megmozdulásban már sikert, minden megtett lépésben már eredményt lehet látni. S ezenfelül: a római paktum — lc e r e tmegállapodás. Nem az a lényege, amit kifejez, hanem az, amivel még meg tudják tölteni. A római paktum lerakta a síneket, de még ezentúl kell elindítani a vonatokat s csak a vonatok járatainak száma s a vonatok kihasználásának mertéke alapján lehet majd a gazdasági élet eredményeit felmérni. Elhallgatva biráló megjegyzéseinket s nem beszélve arról, ami miatt hiányosnak tartjuk a megállapodásodat, két okból tulajdonítunk mégis nagy jelentőséget a római megállapodásoknak, Az egyik az, hogy szakit az eddigi blokkpolitikával s nem más nemzet, nem más államcsoport, nem más hatalmi blokk ellen alakult meg. Az európai béke hívei már ebben a tendenciában eredményt láthatnak. A három ország egyikében sem pacifista ma a közszellem s a három ország mégis olyan megállapodásra jut egymással, amelyik ha nem is tereli a középeurópai fejlődést a világbéke útjára, legalább nem is szegül szembe a béke gondolatának s nem is fordít hátat annak az iránynak, amelyen az igazságos békéhez el lehet jutni. A másik pedig az, hogy szakit az önellátás világpolitikai babonájával. A római megegyezés azon a felismerésen alapul, hogy a szignetárius állaimolc egymás között segítsék kicserélni termékeik feleslegét. A megegyezés alapgondolata most már nem az, hogy a gazdasági elzárkózottságot tegye lehetővé, hanem az, hogy a kereskedelmi forgalom előtt tegye szabadabbá az utat. Ez a megegyezés az első kísérlet arra, hogy Európa kibontakozzon az önellátás rendszerének kártékony babonájából, mérgezett atmoszférájából s a bizalmatlanságnak abból a légköréből, mely koleragyanussá tett meg mindent, embert, árut, gondolatot, ami a határokon túlról való. A világsajtót szokatlanul élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy a római megegyezésnek politikai és gazdasági hatása hogyan fog egymáshoz viszonylani. Mi természetesen azt szeretnénk, ha ez a kérdés fel sem merülhetne. A mi életérdekeink szabják kapcsolatainkat más hatalmakhoz és más nemzetekhez. Nem lehetünk politikai ellenfelei azoknak az országoknak, amelyekkel hasznos gazdasági kapcsolatot tudunk teremteni s nem lehetünk barátjai azoknak, akik számára gazdasági problémáink, gazdasági élet-halálharcunk közömbös. A gazdasági élet egyenlege fogja eldönteni a római megegyezés helyességét, vagy hibás voltát, mi azonban szívesen előlegezzük bizalmunkat minden clyan kísérlet, minden olyan koncepció számára, amelyik nagyobb gazdasági egységre törekszik, amelyik meg akarja nyitni a keitskedelem eltorlaszolt útjait, amelyik piacot keres a magyar föld termékeinek s amelyik, ha egyelőre mást nem is tesz, de megafónul szolgál a magyar nemzet történelmi követelményei számára. S talán Mussolini k i s é r ő szavainak nagyobb hatása és több foganatja lesz, mint amennyi Miilerand k i s é r ő iratának volt. S ha ez i^az ¡esz, akkor ez egymagában is megerte a római utat. A képviselőház keddi ülésén a többség elfogadta a fővárosi javaslatot Az ellenzék a rejtett szakaszok ellen — Elfogadták a kulíuszminíszíer javaslatait — Kétiily Anna a modern művészet elnyomása ellen Gömbös a külügyi bizottságban csütörtökön számol be a római tárgyalásokról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház kedden gyors tempóban letárgyalta a fővárosi reform még hátralevő szakaszait. Azután általánosságban és részleteiben is elfogadta a Nemzeti Muzeumra és az országos irodalmi és művészeti tanács létesítésére vonatkozó javaslatot A folyosón nagy érdeklődéssel beszéltek a római paktamról. Számoltak azzal is, hogy a miniszterelnök már a szerdai interpellációs napon őrgróf Pa llavicin in ek a kormány külpolitikájával kapcsolatos interpellációjára adandó válaszában fogja tájékoztatni a Házat a római tárgyalásokról. Erre azonban nem fog sor kerülni. A miniszterelnök ugy határozott, hogy a képviselőház külügyi bizottságában adja meg a tájékoztatót. Ezért a külügyi bizottságot csütörtök délelőttre h ivták össze, pénteken pedig a felsőház külügyi bizottsága ül össze. A képviselőház most már csak ezen a héten tart ülést azután hosiszabb szünet következik, amely április 6-ig tart. Ezen a napon is valószínűleg csak formális ülése lesz a Háznak, amely előreláthatólag csak április végén, vagy május elején kezdi meg a költségvetés érdemleges tárgyalását. A keddi ölésről jelentésünk a következő: A képviselőház kedd délutáni ülése azzal kezdődött, hogy elfogadták Lázár Miklós indítványát, amelyben javasolta. hogy az eddigi 12 órás ülés helyett S órás ülésen folytassák a fővárosi iavaslat vitcját. A javaslat vitája kedden sokkal kisebb zavarok között folyt. Bü c h 1 e r. József a 20. szakasznál azt követelte, hogy az üzemek költségvetésének elkészi1 tósét bízzák az üzemi választmányra. Javaslatát a többség nem fogadta el. Petrovácz Gyula követelte, hogy az ütemek könyveibe az ellenőrző bizottság <s betekintést nyerhessem. Kereszte s-F i s c h e r belügyminiszter: Az üzemek könyveiben sok olyan adat van, amely nem való a nyilvánosság elé és ezért vette fel a javaslatba a szóban forgó intézkedést Mindamellett hajlandó Petrovácz módosító indítványát olyan értelemben magáévá tenni, hogy a választmány kívánságára az üzemvezető a könyvekbe foglalt egyes bejegyzéseket köteles bemutatni a választmánynak. Az üzemi alkalmazottak szerződéseivel kapcsolatban az előadó azt javasolta, hogy a szerződéseket jó\áhagyás céljából be kell terjeszteni a miniszterhez. Müller Antal a közgyűlés hozzájárulásától tenné függővé a szerződések jogérvényét. P e y e r Károly a szakasz törlését indítványozta, a többség az előadó módosításával fogadta el. A 27. szakasznál, amely felhatalmazza a kormányt, hogy a főváros költségvetési egyensúlya érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket, nagyobb vita fejlődött ki. Müller Antal a javaslat legsérelmesebb részének mondta a szakaszt, amelyben rejtett célok is lehetnek. Törlését javasolta. P e y e r Károly a szakaszról nem tud ja, hogv mit akar vele a kormány, ezért ő is törlését kéri. Fél, hogy ez a szakasz létszám-, bér- és intézményredukciót tartalmaz. Farkas István kifogásolta, hogy a javaslat nem tesz említést a főpolgármester felelősségéről. A belügyminiszter hangoztatta, hogv nem célja az antiszociális intézkedések megtétele. A többség ezután a javaslatot részleteiben is elfogadta. A Nemzeti Múzeumról szóló javaslatot Zs i nd c 1 y Ferenc ismertette. A javaslathoz senki sem szólt hozzá. Hómann Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A javaslatban ugyanazt a gondolat* menetet követte, mint elődje, Klebelsberg Kuno gróf. a többi közgyűjteményekről szóló tör-! vérivben- megteremtette a 19. század végén kezdődő differenciálódás veszélyével szemben az egységes magyar közgyűjteményt. A Ház a iavaslatot váborpHanuI elfogadta. Ezután az Országos 1> odaírni és Mű védeti