Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-15 / 60. szám

Csütörtök, 1934 március 15. Ara 12 fillér X. évfolyam, 60. sz ELŐFIZETÉS: Hnvonta helyben 3.2O Vidéken és BudApetlen 3.ÖO. ktlltöldön 6.40 penqö. V Egyei »Am Arn hélkííl« non <2, vn»Ar- és Ünnepnap 2ü (111. Hlr­detések felvétele tarlla szerint. Meqte­Irnl't hrtllrt kivételével nnnnnln reinel SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucca Z2„l,em, Telefoni 23-33.^Kiadóhivatal kdlcsUnkUnyvlár é» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telelőn : 13—Ott. * Nyomda : Llfw LlnAt ncca 19. Telefonj 13^oO. Távirati éi» levélcím s nélmapyaionzég 'zeneit Az ünnep és az ünneplők Részlet dr. Dettre Jánosnak a szegedi liberális párt márciusi ünnepségén el­mondott beszédéből. :". Eljött annak az ideje is, hogy ne csak a páthosz mélyzengésü harangjának s ne csak a nemzeti elbusulás lelkeket riasztó tá­rogatójának hangján emlékezzünk meg a márciusi eseményekről. A kétség a lelkese­dés leghatásosabb közömbösítője s ha ma, — határon innen és határon tul, — szétné­zünk a világban, mégis csak eszünkbe ötlik a kérdés, — nem az, hogy szabad-e Dévénynél betörnünk az uj idők uj dalaival, hanem, hogy szabad-e még fiataloknak lenni s fiatal lélekkel szabad-e még meg­ünnepelni azt a napot, amiről tizenöt évvel ezelőtt valaki már azt mondotta, hogy a d e ­strukció kezdete volt Magyarországon. A világpolitika visszafordult nem március 15 -éhez, hanem évszázadokkal messzebbre, egész epochával hátrább, visszafordult egé­szen március 14.-ig, — a világpolitika ma nem azokat az ideálokat vallja, amiket már­cius 15 -e teremtett, hanem azokat, ami­ket március 15 -e lerombolt. Ünnepelhet­jük ma a rendi alkotmány lerombolá­sát, amikor Európa uj urai azon fáradoznak, hogy a népképviseleti rendszer romjain ho­gyan lehetne a rendi alkotmányt restau­rálni? Ünnepelhetjük ma a felelős kor­mányzati rendszer megszületését, amikor a világ uj urai csak azoknak a parlamenteknek létezését tűrik meg, amelyek cselédi szolgá­latra beszegődtek hozzájuk? Ünnepelhetjük ma a sajtószabadság kivívását, amikor a saj­tószabadság szinte az egész világon rendé­szeti üggyé bagatelizálódott? Ha a mai világ­olítikának választani kellene a márciusi agyományok s a metternichi rendszer sa metternichi szellem között, akkor egyetlen pillanatig sem tartó habozás nélkül lélekben, módszerben, világszemlélet­ben s politikai eszközökben — Metter­nich politikája mellé állana. A diktatúrák korszakában lehet ünnepelni az abszolutizmus bukását? Lehet éltetni a diktá­torokat s lehet ugyanazzal a lélegzetvétellel ünnepelni azokat, akik a régi diktatúrákat le­rombolták? Nem érzi mindenki, hogy az ünnep milyen szörnyű fonákja annak, amit ünnepel? Nem látja mindenki, aki­ben a tisztánlátásnak egy töredéke még meg­maradt, hogy milyen bántó vérátöm­lesztés megy végbe a szeme láttára s azo­kat a véredényeket, amelyekben egykor a szabadság „piros dalra gyújtott" vére lükte­tett, most megtöltik a jobbágyi alázat s a hű­béri kiszolgáltatottság poshadó vizével. Akkor a rabság járma alól szabadították fel a népeket s most elhiszik, hogy elviselhe­tetlen lett a szabadság. A nép maga köny­nyebben viseli a megszokott rabságot, mint a szabadságot, amit még nem volt ideje meg­szokni. A nép egyforma lelkesedéssel fogadja a felszabaditót, akár szabadságot hoz, akár a rabság bilincseit. Akkor a felvilágosodott abszolutizmus uralkodott s most a felvilágosi­tatlan, tehát sötét diktatúra uralma alatt nyög­nek Európa népei. Akkor a szolgaságnak voltak szabadsághősei s ma szolgahősei van­nak a rabságnak. Akkor azok voltak a hő­sök, kik a szolgaságból szabadságot varázsol­tak elő s ma azok a hősök, akik a szabadságot visszamerevitik szolgasággá. A mai diktatúrák s a régi abszolutizmus között nincs semmi más különbség, csak az idő. S most azok, akik minden diktatúrát ugy köszöntenek, mint napimádók a hajnalhasa­dását, azok most ünnepelik az abszolutizmus lerombolását. Március 16 -ának reggelétől a Következő év március 14 -ének estéjéig har colnak a márciusi hagyományok s a rpárciusi gondolatok ellen s azok ellen is, akik ebben az országban nemcsak ünnepelik, de vall­ják és vállalják is a márciusi eszméket s amikor eljön március 15-e rabágya kőpárnáin ébresztgetni kezdik a zsib­badt gondolatot. Háromszázhatvannégy napig küzdenek ellene s a 365-ik na­pon ünneplik, 364 napig épitgetik azt, amit március 15 -e után lerombolt, 364 napig rombolják azt, amit március 15.-e felépített s azután az évnek egyetlen napján az ellenke­zőjét ünnepli annak, amit egész évben hirdet­nek és tesznek. Ennek természetesen nincs semmi más magyarázata, csak az, hogy azt a kisugárzó erőt, azt a lelkek fölötti ha­talmat, a történelemnek azt a sodróerejü szépségét, amit a márciusi ifjak rögtö­nöztek, a maguk uralmának épületébe szoba­diszként bevihessék s még a magyar március ünneplését is kivehessék azok kezéből, akik fiatalságuk álmaival s férfikoruk helytállásá­val szegődtek a márciusi hagyományok szol­gálatába. Először illojálisnak bélyegezték, azután megkísérelték az április 11.-ével kö­zömbösíteni s amikor mindez nem sikerült, kinyújtják utána kezüket. Március 15 -ét. ki­emelték a magyar élet termőföldjéből, hogy ne hajtson virágot és ne érleljen gyümölcsöt s meddőségre kárhoztatott dísznövényként cserépbe ültették, hogy egyszer egy évben megöntözzék még vizenyősen záporozó frá­zisaikkal. Március 15-ét fölfelé buktat­ták, a magyar élet — dfszelnökévé tették meg, hogy legyen disz, de ne le­gyen hatalom, legyen emlék, de ne legyen valóság. Egyszer egy év­ben még kezükbeveszik, mint hivatalos szó­nokok a serleget, egyszer egy évben kifénye­sítik még a szabadság bilincseit is, egyszer egy évben még felhúzzák a függönyöket a márciusi nap előtt, de az ablakokat már nem nyitják ki, hogy be ne jusson valami március lélekzetéből. A magyar sterilizációs törvényt még nem hozták meg, de a márciust lélek nélkül ünneplők már sterilizálták mar­kenyérnek, éhe a szépnek, éhe a szónak", éhe másnak ünnepelni, csak azoknak, akik életel­vüknek tartják a márciusi programot, márci­ust csak azoknak szabad ünnepelni, akik lé­lekben ma is márciusi ifjak. S mindenki már­ciusi ifjú, aki a szabadelvüség zászlaját ke­zébe veszi, aki azért harcolt, hogy kevesebb legyen a bilincs és több legyen a szabadság, aki élete munkájának azt vállalja, hogy „éhe kenyérnek, éhe a szépnek, éhe a szónak," éhe a szabadságnak ne gyötörhesse hiába ezt a népet, aki azért küzd, hogy legyen annyi tisztessége és becsülete a szabadságnak, mint amennyivel a meggyávult s az eszközül kibérelt ember az erőszak kultuszának adó­zik .. Csütörtökön délután kezdődik Rómában a hármas konferenda Fontos tárgyalások a magyar gabonakivitelről — Pérís jelen!!: a tárgyalásoknak jelentékeny politikai következményei lesznek — Göm­bös és Dollíuss megbeszélései Róma, március 14. Mussolini és Gömbös mi­niszterelnök szerdán délelőtt folytatta a kedden megkezdett tárgyalásokat. Gömbös később a magyar követségen D o 11 f u s s osztrák kancel­lárral találkozott. Délben Dollíuss Mussolinit látogatta meg. Az első hármas találkozó csü­törtökön lesz. Olasz sajtókörök szerint az a várakozás, amellyel a bárom ország közvéleménye a tár­gyalások elé tekint, teljesen indokolt. Elsősor­ban a Magyarország, Olaszország és Ausztria gazdasági együttműködésének kiépítéséről van szó. Természetes azonban, hogv a gazdasági ér­dekek egybehangolása a politikai kérdések fel­fogásában is egyöntetűséget tételez fel és a há­rom miniszterelnök feltétlen egyformán itéli meg a középeurópai problémákat, és ez alapot ad ahhoz, hogy a tárgyalások konkrét ered­ménvre vezessenek. Délben Chigi Albani herceg, a Máltai lo­vagrend nagymestere villásreggelit adott. A villásreggeli után Gömbös miniszterelnök hosszasan beszélgetett Doli fuss kancellár­ral és Chigi herceggel. Délután Gömbös meg­jelent az osztrák követségen és viszonozta Dollfuss látogatását. Mussolini este vacsorát adott Gömbös és Dollfuss tiszteletére. A vacsorán többek között részt vett Suvich külügyi államtitkár, a had­ügyi államtitkár és a Rómában állomásozó csa­pattestek parancsnokai, a külügyminisztérium több főtisztviselője, stb. A vacsora utón foga­dás volt, amelyen a Rómában akreditált diplo­máciai testület is résztvett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: A tulajdonképeni hármas kon­ferencia csütörtökön délután 1 órakor kezdődik. A konferenciát pénteken folytatják, sőt előre­láthatólag szombatra is kitolódhatnak a tárgya­lások. A tárgyalások legfontosabb kérdése a magyar gabonakivitel problémája. Magyarországnak ugy Ausztriában, mint Olasz­országban megfelelő gabonakontingenshez kell iutnia és ezeknél meglehetősen magas árakat kell elérnie. Olaszország hajlandó áldozatokat vállalni, — Ausztria részéről is hajlandóság mutatkozik nagyobb gabonakontingens átvéte­lére. Éppen ezért és a három államférfiú részé­ről egyformán megnyilvánuló engedékenység következtében, római körökben bizonyosra veszik a konferencia si­kerét. A hármas konferencián létrejövő gazdasági megállapodást közös' nyilatkozatban fop'ák kö­zölni. Párisi jelentés szerint dmlomáciai körüLJ^en

Next

/
Thumbnails
Contents