Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-15 / 60. szám

Csütörtök, 1934 március 15. Ara 12 fillér X. évfolyam, 60. sz ELŐFIZETÉS: Hnvonta helyben 3.2O Vidéken és BudApetlen 3.ÖO. ktlltöldön 6.40 penqö. V Egyei »Am Arn hélkííl« non <2, vn»Ar- és Ünnepnap 2ü (111. Hlrdetések felvétele tarlla szerint. MeqteIrnl't hrtllrt kivételével nnnnnln reinel SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucca Z2„l,em, Telefoni 23-33.^Kiadóhivatal kdlcsUnkUnyvlár é» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telelőn : 13—Ott. * Nyomda : Llfw LlnAt ncca 19. Telefonj 13^oO. Távirati éi» levélcím s nélmapyaionzég 'zeneit Az ünnep és az ünneplők Részlet dr. Dettre Jánosnak a szegedi liberális párt márciusi ünnepségén elmondott beszédéből. :". Eljött annak az ideje is, hogy ne csak a páthosz mélyzengésü harangjának s ne csak a nemzeti elbusulás lelkeket riasztó tárogatójának hangján emlékezzünk meg a márciusi eseményekről. A kétség a lelkesedés leghatásosabb közömbösítője s ha ma, — határon innen és határon tul, — szétnézünk a világban, mégis csak eszünkbe ötlik a kérdés, — nem az, hogy szabad-e Dévénynél betörnünk az uj idők uj dalaival, hanem, hogy szabad-e még fiataloknak lenni s fiatal lélekkel szabad-e még megünnepelni azt a napot, amiről tizenöt évvel ezelőtt valaki már azt mondotta, hogy a d e strukció kezdete volt Magyarországon. A világpolitika visszafordult nem március 15 -éhez, hanem évszázadokkal messzebbre, egész epochával hátrább, visszafordult egészen március 14.-ig, — a világpolitika ma nem azokat az ideálokat vallja, amiket március 15 -e teremtett, hanem azokat, amiket március 15 -e lerombolt. Ünnepelhetjük ma a rendi alkotmány lerombolását, amikor Európa uj urai azon fáradoznak, hogy a népképviseleti rendszer romjain hogyan lehetne a rendi alkotmányt restaurálni? Ünnepelhetjük ma a felelős kormányzati rendszer megszületését, amikor a világ uj urai csak azoknak a parlamenteknek létezését tűrik meg, amelyek cselédi szolgálatra beszegődtek hozzájuk? Ünnepelhetjük ma a sajtószabadság kivívását, amikor a sajtószabadság szinte az egész világon rendészeti üggyé bagatelizálódott? Ha a mai világolítikának választani kellene a márciusi agyományok s a metternichi rendszer sa metternichi szellem között, akkor egyetlen pillanatig sem tartó habozás nélkül lélekben, módszerben, világszemléletben s politikai eszközökben — Metternich politikája mellé állana. A diktatúrák korszakában lehet ünnepelni az abszolutizmus bukását? Lehet éltetni a diktátorokat s lehet ugyanazzal a lélegzetvétellel ünnepelni azokat, akik a régi diktatúrákat lerombolták? Nem érzi mindenki, hogy az ünnep milyen szörnyű fonákja annak, amit ünnepel? Nem látja mindenki, akiben a tisztánlátásnak egy töredéke még megmaradt, hogy milyen bántó vérátömlesztés megy végbe a szeme láttára s azokat a véredényeket, amelyekben egykor a szabadság „piros dalra gyújtott" vére lüktetett, most megtöltik a jobbágyi alázat s a hűbéri kiszolgáltatottság poshadó vizével. Akkor a rabság járma alól szabadították fel a népeket s most elhiszik, hogy elviselhetetlen lett a szabadság. A nép maga könynyebben viseli a megszokott rabságot, mint a szabadságot, amit még nem volt ideje megszokni. A nép egyforma lelkesedéssel fogadja a felszabaditót, akár szabadságot hoz, akár a rabság bilincseit. Akkor a felvilágosodott abszolutizmus uralkodott s most a felvilágositatlan, tehát sötét diktatúra uralma alatt nyögnek Európa népei. Akkor a szolgaságnak voltak szabadsághősei s ma szolgahősei vannak a rabságnak. Akkor azok voltak a hősök, kik a szolgaságból szabadságot varázsoltak elő s ma azok a hősök, akik a szabadságot visszamerevitik szolgasággá. A mai diktatúrák s a régi abszolutizmus között nincs semmi más különbség, csak az idő. S most azok, akik minden diktatúrát ugy köszöntenek, mint napimádók a hajnalhasadását, azok most ünnepelik az abszolutizmus lerombolását. Március 16 -ának reggelétől a Következő év március 14 -ének estéjéig har colnak a márciusi hagyományok s a rpárciusi gondolatok ellen s azok ellen is, akik ebben az országban nemcsak ünnepelik, de vallják és vállalják is a márciusi eszméket s amikor eljön március 15-e rabágya kőpárnáin ébresztgetni kezdik a zsibbadt gondolatot. Háromszázhatvannégy napig küzdenek ellene s a 365-ik napon ünneplik, 364 napig épitgetik azt, amit március 15 -e után lerombolt, 364 napig rombolják azt, amit március 15.-e felépített s azután az évnek egyetlen napján az ellenkezőjét ünnepli annak, amit egész évben hirdetnek és tesznek. Ennek természetesen nincs semmi más magyarázata, csak az, hogy azt a kisugárzó erőt, azt a lelkek fölötti hatalmat, a történelemnek azt a sodróerejü szépségét, amit a márciusi ifjak rögtönöztek, a maguk uralmának épületébe szobadiszként bevihessék s még a magyar március ünneplését is kivehessék azok kezéből, akik fiatalságuk álmaival s férfikoruk helytállásával szegődtek a márciusi hagyományok szolgálatába. Először illojálisnak bélyegezték, azután megkísérelték az április 11.-ével közömbösíteni s amikor mindez nem sikerült, kinyújtják utána kezüket. Március 15 -ét. kiemelték a magyar élet termőföldjéből, hogy ne hajtson virágot és ne érleljen gyümölcsöt s meddőségre kárhoztatott dísznövényként cserépbe ültették, hogy egyszer egy évben megöntözzék még vizenyősen záporozó frázisaikkal. Március 15-ét fölfelé buktatták, a magyar élet — dfszelnökévé tették meg, hogy legyen disz, de ne legyen hatalom, legyen emlék, de ne legyen valóság. Egyszer egy évben még kezükbeveszik, mint hivatalos szónokok a serleget, egyszer egy évben kifényesítik még a szabadság bilincseit is, egyszer egy évben még felhúzzák a függönyöket a márciusi nap előtt, de az ablakokat már nem nyitják ki, hogy be ne jusson valami március lélekzetéből. A magyar sterilizációs törvényt még nem hozták meg, de a márciust lélek nélkül ünneplők már sterilizálták markenyérnek, éhe a szépnek, éhe a szónak", éhe másnak ünnepelni, csak azoknak, akik életelvüknek tartják a márciusi programot, márciust csak azoknak szabad ünnepelni, akik lélekben ma is márciusi ifjak. S mindenki márciusi ifjú, aki a szabadelvüség zászlaját kezébe veszi, aki azért harcolt, hogy kevesebb legyen a bilincs és több legyen a szabadság, aki élete munkájának azt vállalja, hogy „éhe kenyérnek, éhe a szépnek, éhe a szónak," éhe a szabadságnak ne gyötörhesse hiába ezt a népet, aki azért küzd, hogy legyen annyi tisztessége és becsülete a szabadságnak, mint amennyivel a meggyávult s az eszközül kibérelt ember az erőszak kultuszának adózik .. Csütörtökön délután kezdődik Rómában a hármas konferenda Fontos tárgyalások a magyar gabonakivitelről — Pérís jelen!!: a tárgyalásoknak jelentékeny politikai következményei lesznek — Gömbös és Dollíuss megbeszélései Róma, március 14. Mussolini és Gömbös miniszterelnök szerdán délelőtt folytatta a kedden megkezdett tárgyalásokat. Gömbös később a magyar követségen D o 11 f u s s osztrák kancellárral találkozott. Délben Dollíuss Mussolinit látogatta meg. Az első hármas találkozó csütörtökön lesz. Olasz sajtókörök szerint az a várakozás, amellyel a bárom ország közvéleménye a tárgyalások elé tekint, teljesen indokolt. Elsősorban a Magyarország, Olaszország és Ausztria gazdasági együttműködésének kiépítéséről van szó. Természetes azonban, hogv a gazdasági érdekek egybehangolása a politikai kérdések felfogásában is egyöntetűséget tételez fel és a három miniszterelnök feltétlen egyformán itéli meg a középeurópai problémákat, és ez alapot ad ahhoz, hogy a tárgyalások konkrét eredménvre vezessenek. Délben Chigi Albani herceg, a Máltai lovagrend nagymestere villásreggelit adott. A villásreggeli után Gömbös miniszterelnök hosszasan beszélgetett Doli fuss kancellárral és Chigi herceggel. Délután Gömbös megjelent az osztrák követségen és viszonozta Dollfuss látogatását. Mussolini este vacsorát adott Gömbös és Dollfuss tiszteletére. A vacsorán többek között részt vett Suvich külügyi államtitkár, a hadügyi államtitkár és a Rómában állomásozó csapattestek parancsnokai, a külügyminisztérium több főtisztviselője, stb. A vacsora utón fogadás volt, amelyen a Rómában akreditált diplomáciai testület is résztvett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: A tulajdonképeni hármas konferencia csütörtökön délután 1 órakor kezdődik. A konferenciát pénteken folytatják, sőt előreláthatólag szombatra is kitolódhatnak a tárgyalások. A tárgyalások legfontosabb kérdése a magyar gabonakivitel problémája. Magyarországnak ugy Ausztriában, mint Olaszországban megfelelő gabonakontingenshez kell iutnia és ezeknél meglehetősen magas árakat kell elérnie. Olaszország hajlandó áldozatokat vállalni, — Ausztria részéről is hajlandóság mutatkozik nagyobb gabonakontingens átvételére. Éppen ezért és a három államférfiú részéről egyformán megnyilvánuló engedékenység következtében, római körökben bizonyosra veszik a konferencia sikerét. A hármas konferencián létrejövő gazdasági megállapodást közös' nyilatkozatban fop'ák közölni. Párisi jelentés szerint dmlomáciai körüLJ^en