Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-13 / 58. szám

4. DCCMAGYARORSZÁG 1934 március Ti: Súlyos vádak egy járásbíróság! tárgyaláson Gyurgvevics István szegedi szerb plébános eilen A bíróság áttette a tárgyalási jegyzőkönyvet az ügyészséghez meri a plébános ellen hűtlenség és nemzetgyalázás gyanúja merüli fel (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn reggel a járásbíróság földszinti nagytermében kezdték tárgyalni azt az érdekes pert, amelynek főszereplője Gyurgyevits István szegedi görögkeleti vallású szerb plébános. A bíróság a nagy érdeklődésre való tekintettel nyitotta meg a nagytermet. A hallgatóság padsorai zsúfolásig megteltek, főleg a görögkeleti magyar egyházközség tagjaival, akik feszült érdeklődéssel figyelték a per egyes, érdekfeszítő mozzanatát. A per vádlottja Brezan Dusán deszki lakos volt, akit Gyurgyevits jelentett fel vallás elleni vétség és rágalmazás miatt. 'A vád szerint Brezan a papi ornálusban papi funkciót teljesítő plébánost a templomban felelősségre vonta, a templom előtt pedig azt mondotta reá, hogy áthozott legyen. Dr. Szalay Zoltán járásbiró már egyizben tárgyalt ebben az ügyben. A vádlott akkor elmondotta, hogy Gyurgyevits a deszki templomban nem akarta a. leányát megáldoztatni; ezért vonla őt felelősségre. A vád másik pontját illetőleg Csak annyit mondott, hogy átkozottak lekenek azok, akik ilyeneket csinálnak. Előadta nftg Brezan,'Tiogy a plébános a fiát szerb területre szöktette, ezért a főszolgabíró 30 napi elzárásra ítélte, ezt később az alispán 300 pengőre változtatta 'át. A plébános őt az'ért üldözi — "folytatta a vádlott —, mert jó viszonyt tart fenn Dákits görögkeleti magyar plébánossal, akit ők papjaik sorából, magyar érzése miatt, kizártak. A bíróság az első tárgyaláson részletes bizonyítást rendelt el. Dr. Törők Béla, a védő felolvasott egy nyilatkozatot, amelyét egvlórévi ember nflott. A plébános ugyanis !1923-ig lórévi plébános volt. A nyilakozat szerint a plébános ennek az embernek a fiát is átszöktette Szerbiába. A védő letette a bíróság asztalára a plébános lórévi naplójának fotókópiáit, melyek arról szólnak, hogy a plébános kérte felvételét a szerb hadseregbe. A plébános Lóréven bevezette a szerb nyelvet és a szerb naptárt a forradalom alatt. Kérte Jelsics utászaltiszt és Tessin György tiszthelyettes kihallgatását arra vonatkozólag, hogy a plébános őket a szerb hadseregbe akarta átszöktetui. Gyorgyevits István a valóságbizonyitáshoz hozzájárult. 'A hétfői napon került sor a bizonyítás lefolytatására. Gyurgyevits plébános a tárgyalás megnyílása után kijelentette, hogy Brezan ellen csak az átkozott legyen kifejezésért tartja fenn a vádját. Zárt tárgyalást kért. Dr. Török Béla védő a vádelejtést tudomásul vette, azonban a valóság bizonyítására előterjesztett kérelmét teljes egészéhen fenntartotta. Dr. Liszkay Loránd ügyész is csatlakozott a valóság bizonyításának lefolytatásához, mert közérdekből látja szükségesnek az ügy tisztázását. Az üyyész a zárt tárgyalás elrendelését nem látja indokoltnak, ezért ellenzi is. Gyurgyevits plébános ezután ujabb kérelmet terjesztett elő. Kijelentette, hogy a valóság bizonyítását most már ellenzi, mert a vádja első részét elejtette, a megmaradt vádra nézve pedig nem lehet helye a valóság bizonyításának. A biróság azonban elrendelte a valóság bizonyítását azzal az indokolással, hogy éppen a sértettnek áll érdekében, hogy az ellene, mint pap ellen emelt vádakat a biróság a nyilvánosság előtt tisztázza. Elsőnek dr. Mátyás Samu rendőrkapitányt hallgatta ki a biróság. Elmondotta, hogy a mult év december 17-én telefonon felhívta "őt a plébános és elmondotta, hogy az egyetemi ifjúság egyizben már az istentiszteletet megzavarta a 'Himnusz eléncklésével. Most ismét másvallásu egyetemisták vannak a templomban, lehet, hogy megint készülnek valamire, segítséget kért. ő erre két detektívet küldött a szerb templomba, de ott nem történt rendzavarás. Tessin Zagorka 25 éves tanítónő volt a következő tanu. Elmondotta, hogy 1929ben szerb felekezeti iskolánál volt alkalmazva. Zubkovics püspök szerb nyelvű könyveket küldött neki, de ő azokat fel seni vágta. Az egyik könyvből Gyurgyevits maga tanította a hittant, az órákon azonban nem tapasztalt magyarellenes izgatást. 1930-ban felkeresett üjszentiváni Irodámban a sértett — folytatta vallomását a tanítónő — és akkor azt a kijelentést tette, hogy a szerbek hamarosan nemcsak Újszegeden, de Szegeden is bennt lesznek. — A plébánost mindig magyarellenesnek ismertem. 1930-ban Deszken tanítottam. A gyerekekkel március 15-iki ünnepélyt akartam rendezni és meghagytam nekik, hogy magyar nemzeti szinü szalagot tűzzenek ki. Az akkori szerb • pap, Lásztity Szvetozár kinevette az egyik kisleányt, a harangozó, Adomovics Zsóka pedig letépte róluk a szalagot. Engem lemondásra kényszeritettek a következő évben, nehogy alkalmam legyen még egy március 15-ikét tartani. Ezt maga Zubkovics püspök mondotla nekem. Amig alkalmazva voltam, mindig más és más helyre dobáltak azzal, nehogy alkalmam legyen a gyerekeket megmagyarositani. Tessin Zagorkát a biróság vallomására megeskette. Ezután az ügyész kérelmére magát Gyurgyevits plébánost hallgatta ki tanuként a biróság. Brczanra vonatkozó vallomása után a biróság fefrmftatta előtte a lórévi plébánossága alatti naplójegyzeteinek fény képmásolatait sz^mszerint tiz darabot. Az egyikben benne van, hogy a szerb hadseregbe kérte felvételét. A plébános kijelentette,^ hogv addig, ameddig az eredeti naplót nem mutatják fel előtte, nem tud nyilatkozni, hogy azokat ő irta-e, vagy sem. Az Írásokat hamisítani is lehet. Áz eredeti napló annakidején eltűnt a plébániáról. Azt a naplót ő vezette sajátkezüleg. Nem emlékezik arra, hogy kérte volna felvételét a szerb hadseregbe, mert annakidején több helyre p.ályázott. De megfelel a valóságnak, hogy junius 28-án, Szent Vid napján« a rigómezei csata évfordulója a!* kalmából istentisztelet van a szerb egyházban, ő azonban soha Péter királyról szentbeszédet nem tartott Azt sem mondotta soha, hogy a szerbek bejönnek Szegedre. Az ügyész itt megemlítette, hogy véleménye szerint a háttérben a szerb és a magyar egy* ház viszálya húzódik meg. — Tessék vigyáznil — szólt közbe as plébános —, az nem egyház. — Az engem most nem érdekel — Vá-» laszolt az ügyész. De viszont adatok vannak arra, hogy ön a magyar egyház megalakulását ellenzi. Igaz-ez? — Nem felel meg a mlóságnak. örülök,, hogy itt, a nyilvánosság előtt elmondhatom véleményemet. Ha lehet orosz, szerb, görög egyház, lehet magyar is, de csak az evolúció utján. A legfontosabb, hogyi; csak felszentelt pap végezhet nálunk papi funkciót Éppen ezért még nincs gőrőgKeletf f

yar egyház hivatalosan, csak lesz. Dá-> its Mihály reverendában jár ugyan, d«, nem lelkész. — Igaz-e — kérdezte tovább' az fTgySra —, hogy ön Kecskeméten kijelentette,' hogy nem hajlandó magyarul misézni? — Nem igaz. — Igaz-e — folytatta az ügyész —, bogvi a forradalom alatt, amikor ön lórévi plébános volt, bevezette a szerb nyelvet, azt kötelezővé tette és visszaállította azőszerb naptárt is. — Ez így nem igaz. 'A fiitreíi kérésére tettem, mert forradalom volt, mert gyilkoltak. Egyébként ezért a szereplésemért katonai körök igazoltak. Az erről szóló, most felmutatott jegyzőkönyvmásolatra nem tudok nyilatkozni, mert már meszsziről látom, hogy az Dákits írógépén ké szült. — Igaz-e — kérdezte az ügyész —, hogy, önt kivándorlásra való csábítás miatt elitélték. — Ez igaz, de még nem jogerősen. A' Brczan-fiu akart átmenni, én csak ajánlólevelet adtam egyik papkollégámnak. — önnek van egy fia. Hol végezte az iskolát? — folytatta az ügyész. — Itt, Szegeden. —• Van egy leánya, az hol tanult? — Zimonyban végezte a tanítóképzőt. A plébánost egyelőre nem eskették meg vatTomására. Ezután került sor a' két legérdekesebb' tanúvallomásra. Jelsics Szilárd őrmester tanu elmondotta, hogy édesapját, aki Zimonyban vasutas volt, el akarták a szerbek mozdítani, azért, mert 15 és öccse itt vannak Magyarországon. Szülei azt kérték, hogy szereljen le és menjen haza. Hajlandó volt erre, de a leszerelés nem sikerült. — Beszélgetés közben Gyorgyevits azt ajánlotta — vallót tatovább —, hogy ne várjam meg, míg leszerelnek, szedjem össze holmimat és ő majd átjuttat a határon. Felküldött egy levéllel a szerb követségre, ahol azt mondották, hogy szökjem meg, ezután arról érdeklődött, hogy milyen a helyzet a hadseregbon. Erre természetesen nem adtam választ. Amikor egy év múlva édesanyám átjött hozzám, a plébános azt mondotta édesanyámnak, hogy mehettem volna, ha akartam 'tolna. Szüítlm azóta ugy haragszanak reám, hogy nem is leveleznek velem. Amikor nősül-