Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-28 / 47. szám

' Vm feEruSr 28: ö£CMAG7AR0RSZ*a *5 Megjeleni a kormányrendelet a városatyaválasztásokról Az év végén meg kell tartani a törvényhatóságból kilépő tagok sors­húzását és ki kell Írni a választásokat — December 31-én lejár a törvényhatósági bizottsági tagok egyrészének mandátuma (A Délmagyarország munkatársától.) A TSclügyi Közlöny legutóbbi számában je­lent meg a törvényhatósági bizottságok újjáalakítására vonatkozó kormányrende­let. A rendelet, miután a közigazgatás ren­dezéséről szóló törvény csak az elsőizben megtartandó választásnál alkalmazandó névjegyzék felől intézkedett, elsősorban a választások' alapjául szolgáló névjegyzé­kek mikénti összeállításáról rendelkezik. Elkülönítve természetesen i legtöbb adótfi­zetők és a törvényhatósági választók név­jegyzékeit. A legtöbb adótfizetők névjegyzékére vo­natkozólag pontos felsorolást nyújt azok­ról az adókról, amelyeket a névjegyzék összeállításánál számításba kell venni. A kimutatásba csak azokat a legtöbb adót­fizetőket kell felvenni, akik 30. életévüket még az idén betöltik és ezek közül is csak azokat, akiknek figyelembe jövő adója együttes összegben az igazoló vá­lasztmány által megállapított adóminimu­mot eléri, vagy meghaladja. A kimutatá­sok összeállításánál a kétszeres adószámí­tás jogosultsága természetesen minden esetben figyelembe veendő. E kimutatások alapján a névjegyzéket az igazoló választ­mány, állítja össze, azok beérkezése után haladéktalanul. De legkésőbb szeptember 30-ig, hogy a virilisválasztásokat az év vé­gén bár, de olyan időben lehessen meg­tartani, hogy idő maradjon még az év vé­géig az összes választók közül választandó, valamint az érdekképviseleti bizottsági ta­gok választására is. Ugyanebből a célból a belügyminiszter a névjegyzék elleni fel­szólalások és a panaszok sürgős elintézése felől is intézkedik. A törvényhatósági általános választások alapjául szolgáló névjegyzék ezzel szem­ben az országgyűlési képviselőválasztók­nak a választás évére érvényes névjegyzé­kéből kerül, a megfelelő törvényes törlé­sek után, összeállításra. Az ilyképen elké­szített törvényhatósági választási névjegy­zéket, a rendelet szerint, junius 1-től ju­nius 15-ig kell közszemlére kitenni. A be­érkezett felszólalások felett pedig az iga­zoló választmány tartozik legkésőbb ju­nius 30-ig dönteni. A választások napja csak akkor kerül­het kitűzésre, ha az igazoló választmány a legtöbb adótfizetők es az összes válasz­tók névjegyzékét már véglegesen is meg­állapította. A választások napját, amely­nek kitűzése törvényhatósági bizottság közgyűlésének jogkörébe tartozik, ugy kell megállapítani, hogy a valasztások köz­hirrétételére elég idő álljon rendelkezésre és hogy az év végéig ezután még az ér­dekképviseleti törvényhatósági bizottsági tagok választását is meg lehessen tartani. A belügyminiszteri rendelet végül afelől intézkedik, hogy a sorshúzás utján kilépő bizottsági tagokat még az uj választások kitűzése előtt kell kijelölni. A sorsolást az összes választók által választott bizott­sági tagok felerésze az igazoló választ­mány ejti meg s a sorsolás nem a tör­vényhatósági bizottság egész területén megválasztott összes bizottsági taS°kra egységesen, hanem kerületenként történik. A sorshúzás eredményét azonnal közzé kell tenni s ezenfelül a kisorsolt bizottsági tagokat külön is értesíteni kell. A póttagok nem esnek sorsolás alá, mert megbízatá­suk' csak öt esztendőre szólott. 20 ezer dollár vagyon után havi 68 pengő jövedelem Egy hazatért amerikás magyar négy házának i954-es története (A Délmagyarország munkatársától.) Az alább következő történet — minden adatát hiteles, hiva­talos okmányok, végzések, hatósági határozatok igazolják — elválaszthatatlanul hozzátartozik mai életünkhöz és ennek a mostani kornak valami későbbi történetirója sok mindenre magyarázatot talál benne. Ezért nem is kommentáljuk a dolgo­kat, csak leírjuk szép sorjában, ahogyan követ­keztek. Tizenkét éivvel ezelőtt érkezett meg Szegedre Newyorkból P1 a t z Károly, aki husz esztendeig dolgozott, vergődött idegenben, elég takaros va­gyont, húszezer dollárt, gyűjtött össze és azt is magával Hozta, teljes ér­tékű, ropogós dollárokban. Mert nem tudott már kinn maradni, ezer és ezer kilométerre hazájától. Amikor kifáradt, megöregedett, gondolta, hazajön és itthon pihen meg. Vagyonkája gondtalan meg­élhetést biztosit számára és felesége számára hol­tig. Régi, polgári ábrándokkal volt tele a lelke. Tudta, hogy idehaza, Magyarországon a vagyont, a szorgalommal gyűjtött tőkét a legbiztosabban az ingatlan, a ház őrzi meg, sőt kamatoztatja is, ne.m túlzott mértékben, szerényen, de biztonságo­san Idehaza óvatosan — a tengerentúli élet hozzá­szoktatta az üzleti óvatossághoz — körülnézett, ügynökökkel tárgyalt és négy házat vásárolt Egyet a Boldogasszony-sugáruton, egyet az Osz­trovszky-uccában, egyet a Szües-uccában és egyet, kedves, hangulatos nyaralót a Balaton partján. Gondolta, majd nyarankint ha Szegeden magasra szökik fel a hőmérő, a magyar tenger partján tölt el néhány kellemes hónapot. Az uj háztulajdonos és felesége az Osztrovszky­uccai házba költözött be, a másik két ház laká­sait bérbe adta és ebből a bérjövedelemből élt, azt hitte, teljes biztonságban. Nem költekezett, nem mulasztott, szerény polgári igényekkel élt, szerény polgári keretek között. Élvezte a nyugalmat a csöndet az anyagi biztonság és függetlenség pol­gári áldásait. Talán észre sem vette, hogy közben megnehe­zedtek az idők körülötte. Először akkor hökkent meg, amikor rájött hogy két házzal jobban elbír, mint hárommal, hogy ha teljesíteni akarja állammal, várossal szemben teherviselő kötelezettségeit, már pedig jó polgára kívánt lenni államnak is, városnak is, tudta, hogy vállalnia kell neki is a háboruvesz­tés anyagi kötelezettségeit akkor el kell adnia a Szűcs-uccai házát és még később fel kell áldoznia a balatonparti nyaralót is. Aztán ismét elmúlt néhány esztendő, a két el­adott ház ára lassankint szétmorzsolódott a meg­levő két ház terhei pedig egyre jobban emelked­tek és egy szép napon már nem tudta kifizetni adó­tartozását. Ezek a nehézségek egyre gyakrabban felbukkantak, megismétlődtek, sor került a köl­csönre, a bankra, a telekkönyvre, amely elárulja, hogy ebben a pillanatban Platz Károly háztulaj­donos ingatlanait háromezer pengő adósság terhelt A volt amerikai polgár majdnem sírva jelent meg a Délmagyarország szerkesztőségében és ki­teregette az asztalra a magával hozott hivatalos írásokat adókönyveket zálogolási, végrehajtási jegyzőkönyveket elutasító pénzügyigazgatósági határozatokat és ezeknek szomorú, megdöbbentő mellékleteit — Tizenkét év alatt, amióta hazajöttem Ame­rikából — mondotta — két házamat már megettem, vagy meg­ette az adó. Ha így halad tovább, meg kell ennem a másik két házat is ... mert ennek a megmaradt két háznak a jövedelme már arra sem elég, hogy a tatarozási munkák árát kifizessem belőle. A mult évben már nem tudtam kifizetni a rám rótt adókat. Majdnem ötszáz pengő tartozásom maradt fenn, pontosan 459 pengő. A mostani év 1655 pengő adót róttak ki rám, az adótartozásom tehát 8114 pengő. Kérvényt nyújtottam be a pénzügyigazgatóságboz és azit kértem, hogy a bátraiékot huszonnégy rész­letben, két év alatt fizethessem ki. Csak tizenkét részletet engedélyeztek, helyesebben tizenhármat azzal, hogy minden hónapban tizenhárom hónapon keresztül 175 pengőt kell fizetnem. (Csak mellé­kesen említem meg, hogy a tizenharmadik részlet már tul van a tartozásom kamatos összegén, de hiába kértem, nem kaptam sehol sem felvilágosí­tást erre) Az adómat szeretném is fizetni, fize­tem is, amig tudom, csak azt nem tudom egyelőre, hogy miből. Ezután felsorolta az adatokat. A Boldogasz­szony-sugáruti ház bruttó bérjövedelme 2350 pen­gő, az Osztrovszky-uccaié 920, a saját kétszobás lakásának bérével együtt 1320, a két ház együttes bérjövedelme tehát 3670 pengő. Ebből kell megél­nie és ebből kell adótartozásait és egyéb közter­heit — mert vannak egyéb kötelezettségek is — kifizetnie. Fizetnie kell ebben az évben a mult évi hátralókkal együtt 2114 pengő adót, együttesen kezelt állami és városi adókat, ezenfelül még azt a bizonyos tizenharmadik részletet, 175 pengőt is, azután: külön vízdíj címén 48.18, tüzbiztositási já­rulékot a két ház után 24, szemétdijat 24, kémény­seprődijat 45, vizóraeserélési dijat 15.60, emésztő­gödör tisztításért 11.50, vizórajavitásért 6, ínség­adókülönbözet címén 6 pengőt A mérleg tehát igy alakul: a két ház bérjövedelme 3270 pengő, as évi adókkal és közüzemi költségekkel együtt 2449.98 pengő, maradna tisztán, egy évi életre, polgári örömökre és minden másra, amihez — azt hitte — hazaho­zott százezer pengőnyi megtakarított tőkéjével jo­got váltott magának — ird és mondd 820.02 pengője, ha nem ebből kellene elvégeztetnie a tatarozási munkálatokat — mert hol a tető lukad ki, hol fes­tetni kell egyik-másik kiköltöző (esetleg a lakbér­tartozását is hátrafelejtő) lakó után és ebből kell fizetnie egyházközségi adóját is. Ha nem lennének ezek a külön terhel, a két ház tiszta jövedelméből minden hónapra (Sgl pengő 33 fillér esne, de ennyi sem esik, mert tataroztatni keH, festetni kell, egyházi adót fizetni kell, vízcsapot javíttatni kell. Platz Károly tizenkét év előtti vagyona, húsz­ezer dollár, egészen jelentékeny tőke volt Tizen­két év alatt nem könnyelmüsködött, sőt abból, amit elmesélt joggal lehet arra is következtetni, hogy nagyon a fogához verte a garast mégis most abba a helyzetbe zuhant, hogy a jövedelme alig több néhány pengővel, mint egy — városi szükségmun­kásé. Ezzel a jövedelemmel, ha nem lenn« „ház>­tulajdonos", még szegénységi bizonyítványt is igényelhetne és bélyegmentesen vivhatná tovább meddő csatáit Ha tizenkét éweí ezelőtt bankba, takarékba te­szi a pénzét, utána kamat címén ma is lenne éven­te legalább hatezer pengő jövedelme. De mert pol­gár akart lenni, adófizető polgár és házat vett, hát maholnap elfogy a harmadik, azután a negye-1 dik háza is. — Azért jöttem, hogy megmondjam — szól el­keseredve —, nem akarom megenni ezt a megma­radt két házamat ha már a másik kettőt meg kel­lett ennem... Segítsenek rajtam, mert beleőrü­lök. t, Magyar László.

Next

/
Thumbnails
Contents