Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-25 / 45. szám

I B DÉLMAGYARORSZAG 1954 fehruár 25: IKerékpár, Rádió, Gramofon ^-rr.- Dérynéi! | MMaBWWBHMWMMPMWMMMNasy javltő műhely — Kt«i u ( ( «. | szerepet persze ismét Jurik 1. játsza, amint el­hagyhatja betegágyét... A husz előadás gyorsan szaladó csitéit persze édos bemondásokkal rózsaszinezi Metternich tntri­kus udvara. A napokban az öltözőben a Theater an der Wien előadásáról folyt a vig csata és bő­ven kijutott az elismerés Hubert Marischká­nak, aki direktori kora és súlya ellenére is si­kerre lovagolta Bécsben Sándor gróf szerepét. Az egyik lelkes udvaronc azonban nem állta meg, hogy el ne regélje a pesti-szivü bécsi bemondást: — Sándor Móric gróf — igy mondjn a legen­da — egy óra alatt Bécsből Pozsonyba lova­golt. Hubert Marischkának ...15 percig tar­tott, amíg — felszállt a lóra... Kedden este érkezik Szegedre Pataky Kál­mán és Svéd Sándor a Rigoletto bohéméleti előadására. Ujabb forró operaest hire van uton a Carmen és a Bohémélet forró estéi után. Az elő­adásnak még egy harmadik vendége van: Ladá­nyi Margit, az Operaház fiatal művésznője, aki legutóbb épen a Rlgolettóban aratott nagy sikert és akinek szegedi relációi is vannak... Érdekes Velencei kalmár-előadás volt szomba­ton délután a színházban. Shylockot Deréky Já­nos játszotta nagy drámai erővel, Lancelot Gobbo-t pedig — egy fiatat szegedi ügyvéd: dr. Gönczi Pál. A fiatal jogász-szinész filozófikus elgondolás­sal, lelkes elmélyüléssel, sok értékes és magya­rázó eszközzel rajzolta meg Shylock shakespearei szolgáját. Szines és eleven figuráját, első sikeres színpadi munkáját a nézőtér tapsain kívül — a színé­szek hivatásos serege is melegen köszöntötte... A napokban érdekes estéje volt a kecskeméti színháznak. Jávor Pál alakította az Aranyifju-t és erre az estére Szegedről meghívták Garami Jolánt és ölvedy Zsókát, akiket hatásos ven­dégszereplésükért ugyancsak lelkesen ünnepelte a kecskeméti szinhát... A jövő héten sor kerül a nagy Ábrahám-premier­re: Bál a Savoybon. A próbák már napok óta ren­dületlenül folynak és körülbelül készen van — a hölgyek szereposztása is. Lázár Mária szerepét 'Jurik Ica, Rökk Marikáét Jurik Julcsi kapta és Jlarmath Hilda szerepét valószínűleg — Neményi Lili fogja játszani, ha a diplomáciai tárgyalások sikerre vezetnek ... Az ördöglovas szériája után jövő hétfőn az uj start: Tovaris. Jacqes Deval ördögien kedves vígjátékára javában dúlnak az előkészületek, a szombati próbát azonban súlyos galamb-incidens aavarta meg Kemény rendező ur javában di­rigálta a népséget és egyéb Romanov-nagyherce­gfket, amikor zord eJhatározással a színre lépett Herceg Vilmos, aki a szerep szerint egy orosz delegátust domborít. Megjelenése olyan lélekzet­elállító volt, hogy a sugóí páholy galamblelkü pri­madonnája: Böske művésznő (a Templom-té­ri galambok lelkes patrónája) riadtan fc¡suttogott rejtekéből: — Vili bácsi, minden népszerűséged elveszíted, ha ezt a szerepet eljátszod! — Ne félj semmit — suttogott vissza Herceg fovaris —, galambok fognak körülöttem röp­ködni... — De honnan vesztek galambokat? — riadozott íovább a súgói barlang művésznője. — Ide vezényeljük őket — a Tem­»1 o m-t é r r ő 11 Böske művésznő egy pohár vizet kért, azután elfúlva igy beszélt: — A galambokat nem engedem! — Ha ezt meg­teszitek... aizónnal szerződést bontok ¿s azonnal elmegyek!... Érdekes előadás lesz az egyik legközelebbi va­sárnap Pesten. A Belvárosi Színház társulata nép­jóléti alapjára előadja — a Kolumbusz-t, amit József Ferenc főherceg irt és amit három év e l i szegedi színházban mutattak be először a Jen.-.í :s szerző megjelenésével. Táray Ferenc sze­repét a Belvárosi Színházban Beregi Oszkár ját­Bza... A filharmonikusok vasárnapi koncertjének nagy sikere után ujabb érdekes hangversenyre ké­szülnek, ujabb vendégekkel. Ezalkalommal Zsolt Nándor, a Zeneakadémia kitűnő tanára, a Buda­pesti Hangversenyzenekar dirigense vezényel, K e r p e 1 y Jenő, a kiváló gordonkaművész Volk­tnnnn-versenymüvet játszik a filharmonikus zene­kar kíséretével.., Jelentett/e a Konferansz, hogy a szinház külön­féle aktuális akadályok miatt lemondott Ber­ezeli A. Károly bátor keserüjátékának bemuta­tásáról. Alig került le a próbatábláról a „Fia­talok" munkarendje, alig értesült a fiatal szer­ző a szomorú hírről, amikor ajánlott csomagot kapott Bécsből, egy Ízléses finom kötetet: da­rabjának — német fordítását Igy festett a címlap: „JUGEND (Ein herbes Spiel), A. Kari. Berezeli, aus dem ungarischen übersetzt: Maurus Mezei..." A fordításért már jelentkezett egy bécsi színpadi kiadó... És mig igy tart a fiatal költő keserű já­Sokat utazom! Valamikor szerettem a nagy külföldi utazásokat. Külföldön sokat lát, hall és tapasztal az ember. Manapság csak a belföldön járok-kelek, de ezt is mind ritkábban. Jobb nem látni, hallani és tapasztalni. Csak a kényszer hajt a vasútra, az öröm már rég elmaradt. Általában kétféle ember utazik. Olyan magam­fajta kényszerutas és néha-néha olyan, aki élve­zetből utazik. Az állomási pénztárak előtt már nem vár az utaisra a tolongás gyönyöre. Ma senkisem vált je­gyet. Mindenkinek megvan a jogcíme az ingyen utazásra. Ez a megállapításom a IIL osztályú jegypénztárra nem vonatkozik. Ott még fizetnek. De azért közfelfogás szerint mégis az L és II. osztály az előkelő. A sok utazás alatt bizonyos rutinra tettem szert. Látszatra is meg tudom ítélni az utasok minémü­ségét. ' Ha koffert, kalapdobozt, sok takarót és más egyéb terhes jószágot látok az állomásokon, ugy mögötte ritkán utazó és mindég fizető utast sejtek. Az ilyen utast a hozzátartozók ki szokták ki­sérni az állomásra. Mindég autón érkezik. Hozzá­tartozói tanácsokkal, útbaigazításokkal látják el. „Ne veszítsd el a jegyed" ezt hallom legtöbbször. Az aggodalmaskodó csak férj vagy feleség lehet. Fél a jámbor, ha a jegy elvész, a hűséges házas­tárt idő előtt talál visszajönni Ha férfi és nő tfasrfk egymással és nem beszél­getnek, — ezek házastársak. Ha beszélgetnek és egymásra mosolyognak, — nem házastársak. Leg­jobb esetben nászutasok. De néha azok sem be­szélgetnek. Igyekeznek gyorsan beleélni magukat a házasság gyönyöreibe. Aki aktatáskával utazik és omnibuszon érkezik, az leltétlenül potyautas. Ha az aktatáskán kivül egy gondosan átkötött 8—10 kiló sulyu csomagot is visz magával — az csak pesti ember lehet. Vi­déki utján feJfedezte, hogy a Pesten 8 pengőbe kerülő tisztított vesepecsenye vidéken csak 2 pen­gőbe kerül. Liba, tyúk, tojás is rejtőzik néha ezek­ben a nem nagyon takaros csomagokban. Ha idősebb asszonynak sok a kísérője és egy fiatalabb ur az állomáson szokatlanul kedves hozzá, cukrot vesz neki, újsággal látja el és alá­zatos nyájassággal búcsúzik tőle, akkor az utas — anyós! A vőnek ez az utazás mindent megér. Ritkán utazó asszony szemei álmosak. Nem aludt éjjel szegényke. Csomagolt ós izgult. Hogy a gondos csomagolás dacára holmijának fele ott­hon maradt és hogy a boldog szalmaözvegy arany­szabndságának ideje alatt naponta súlyos csoma­gokat küldhet hűséges házastársa utár — az ter­mészetes. Ebben én bizonyos előre megfontolt szándékot vélek felfedezni. A ritkán utazó szeméből kiolvasom, hogy az uton nagy élvezetre számit. A hordárnak nagy bor­ravalót ígér, szerezzen neki ablak mellett helyet, — vonatirányba, ne sokan legyenek rajta kivül a fülkében, gyerek ne legyen, legyen kint idejében a podgyásszal, újra nagy borravalót ígér, — a hordár boldogan, de titokzatosan mosolyog, min­denről megfelejtkezik és végül az utolsó percben előkerül. Néhány szemrehányó szó. A nagy borra­téka, addig a bécsi hírrel megvigasztalódott szer-«, zőnél egy ifjú hölgy is jelentkezett, népi vise* letben, lelkesen. Alsóvárosi műkedvelők kikül-» döttje. — Kérem szerző ur — mondta édesen —, a d j a ide — nekünk a darabot! , És amikor látta a keserűen bátor szerző za* vart csodálkozását, az alsóvárosi műkedvelők if-< ju hölgye igy folytatta önérzetesen: — Talán nem hiszi, hogy el tudjuk játszani a „Fiatalok"-at? Mit gondol, mi mér — a N6» táskapitányt is el j á t s zo ttuk I.,, valóról nem beszélek. A hordár is hallgat. Az utas egyedül van a fülkében, ablak mellett, vonatirány­ban, boldogan hunyja le a szemét, milyen jó lesz kényelembe utazni, aludni, olvasni, az ablakon Is ki fog nézni. Az utolsó pillanatban berobog egy családapa, néhány gyerek a nyakán és belebeg perzsa bundájában, előkelően a mama is. Ellen­séges szempillantások és íme minden ábránd szer­tefoszlott. Én nem tudom, hogy a vonaton miért cipelik a gyerekeket mindég az apák és soha a mamák? A gyerekek azután elkezdenek szórakoz­ni. Minden srófot megcsavarnak, hidegre állítják a fűtőtestet, vagy melegre, de soha arra, amire kell. Felmásznak az ülésekre, bájos és mindég sá­ros lábaikkal megrugdossák az ábrándos utast, lemaszatolják narancslével, — mert a vonaton min­den gyerek narancsot eszik — és a kedves és sze­retetreméltó gyerekek mindent elkövetnek, hogy az ablak mellett ülő előkelő utasnak néha-néha mosolyra torzuljon az arca. Pénteken az utasok javarésze kereskedelmi uta­zó. Mennek haza a heti munkából. Csupa ismerős. Megindul a szóáradat. Az idősebb utazók viccek­kel szórakoztatják a fiatalokat. Nevelik az utódo­kat. Az utolérhetetlen magyar humor javarészét a vonatokon termelik ki az utazók. Azért szeretek pénteken utazni. Még nevetni is leheti Aki bricseszben utazik, pepita ruhában, angol pipát szív — az nem angol. Az magyar. Mondhat­nám máskép is. Aki sokat utazik, azt már mindenki Ismeri. Vas­utas, hordár, ajtónálló, kalauz, pincér. Mindenki tisztelettel köszönti. A ritkán utazó nagy urat sejt a népszerűség mögött. Áhítattal néz a boldog népszerűre, aki előkelő mosoly mögé rejtőzve mindég titokzatos marad. Az Ilyen titokzatos utas a vonaton sohasem mutatkozik be. Minek azt min­denkinek tudni? A vonat robog zötyög ráz és zakatol, az utas izzad, vagy fázik, a levegő büdös, hajad, a ruhád tele van korommal, a lábak megmerevedtek, a nyak kificamodott, halálos unalom és fáradtság sorvasztja a lelkeket, az órák ötpercenként repül­nek kl a zsebekből, a szép, elegáns dáma gyűröt­ten, unottan és elkeseredetten ül. Ugy néz ki, mint reggel a hálókabátban. A városi lámpák végre megcsillannak, a mozdony ls unja már a komédiát fokozott sebességgel löki át az emberkeserwel tö­mött vonatot a váltók tömegén, még egy nagy zök­keaés, a gyermek narancslétől maszatos, kormos kezével még egyszer végigsimogat, a társaság a zökkenéstől egymásba szalad, a vonat végre bero­bog a pályaudvarra. A ritkán utazót családtagok várják. A nőt fér­fiak, a férfit nők. Néha nem családtagok. Az öröm sikolyaival borulnak egymás keblére. A potya­utas fásultan, unottan és fáradtan vágja hóna alá az aktatáskát. A 10 kilós pnpircso magon átütnek a vonat melege által kiizzasztott zsirfoltok, a zsi­neg éktelenül vágja a kezét, de fogcsikorgatva is azon igyekszik, hogy a csomag könnyűnek lássék. Kínos mosollyal viszi! Tánclépésekben igyekszik elkerülni a finánc zsarnok szemeit. Mert a vidéken batyuzott elemózsiának az adja meg izét, zamat­ját, hogy a fináncot a 30 filléres fogyasztási adó­val sikerült becapnni. AZ ÉLET ÖRÖMEI Az állomáson, a vonaton... Irta Schiffer Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents