Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-25 / 45. szám

I B DÉLMAGYARORSZAG 1954 fehruár 25: IKerékpár, Rádió, Gramofon ^-rr.- Dérynéi! | MMaBWWBHMWMMPMWMMMNasy javltő műhely — Kt«i u ( ( «. | szerepet persze ismét Jurik 1. játsza, amint elhagyhatja betegágyét... A husz előadás gyorsan szaladó csitéit persze édos bemondásokkal rózsaszinezi Metternich tntrikus udvara. A napokban az öltözőben a Theater an der Wien előadásáról folyt a vig csata és bőven kijutott az elismerés Hubert Marischkának, aki direktori kora és súlya ellenére is sikerre lovagolta Bécsben Sándor gróf szerepét. Az egyik lelkes udvaronc azonban nem állta meg, hogy el ne regélje a pesti-szivü bécsi bemondást: — Sándor Móric gróf — igy mondjn a legenda — egy óra alatt Bécsből Pozsonyba lovagolt. Hubert Marischkának ...15 percig tartott, amíg — felszállt a lóra... Kedden este érkezik Szegedre Pataky Kálmán és Svéd Sándor a Rigoletto bohéméleti előadására. Ujabb forró operaest hire van uton a Carmen és a Bohémélet forró estéi után. Az előadásnak még egy harmadik vendége van: Ladányi Margit, az Operaház fiatal művésznője, aki legutóbb épen a Rlgolettóban aratott nagy sikert és akinek szegedi relációi is vannak... Érdekes Velencei kalmár-előadás volt szombaton délután a színházban. Shylockot Deréky János játszotta nagy drámai erővel, Lancelot Gobbo-t pedig — egy fiatat szegedi ügyvéd: dr. Gönczi Pál. A fiatal jogász-szinész filozófikus elgondolással, lelkes elmélyüléssel, sok értékes és magyarázó eszközzel rajzolta meg Shylock shakespearei szolgáját. Szines és eleven figuráját, első sikeres színpadi munkáját a nézőtér tapsain kívül — a színészek hivatásos serege is melegen köszöntötte... A napokban érdekes estéje volt a kecskeméti színháznak. Jávor Pál alakította az Aranyifju-t és erre az estére Szegedről meghívták Garami Jolánt és ölvedy Zsókát, akiket hatásos vendégszereplésükért ugyancsak lelkesen ünnepelte a kecskeméti szinhát... A jövő héten sor kerül a nagy Ábrahám-premierre: Bál a Savoybon. A próbák már napok óta rendületlenül folynak és körülbelül készen van — a hölgyek szereposztása is. Lázár Mária szerepét 'Jurik Ica, Rökk Marikáét Jurik Julcsi kapta és Jlarmath Hilda szerepét valószínűleg — Neményi Lili fogja játszani, ha a diplomáciai tárgyalások sikerre vezetnek ... Az ördöglovas szériája után jövő hétfőn az uj start: Tovaris. Jacqes Deval ördögien kedves vígjátékára javában dúlnak az előkészületek, a szombati próbát azonban súlyos galamb-incidens aavarta meg Kemény rendező ur javában dirigálta a népséget és egyéb Romanov-nagyhercegfket, amikor zord eJhatározással a színre lépett Herceg Vilmos, aki a szerep szerint egy orosz delegátust domborít. Megjelenése olyan lélekzetelállító volt, hogy a sugóí páholy galamblelkü primadonnája: Böske művésznő (a Templom-téri galambok lelkes patrónája) riadtan fc¡suttogott rejtekéből: — Vili bácsi, minden népszerűséged elveszíted, ha ezt a szerepet eljátszod! — Ne félj semmit — suttogott vissza Herceg fovaris —, galambok fognak körülöttem röpködni... — De honnan vesztek galambokat? — riadozott íovább a súgói barlang művésznője. — Ide vezényeljük őket — a Tem»1 o m-t é r r ő 11 Böske művésznő egy pohár vizet kért, azután elfúlva igy beszélt: — A galambokat nem engedem! — Ha ezt megteszitek... aizónnal szerződést bontok ¿s azonnal elmegyek!... Érdekes előadás lesz az egyik legközelebbi vasárnap Pesten. A Belvárosi Színház társulata népjóléti alapjára előadja — a Kolumbusz-t, amit József Ferenc főherceg irt és amit három év e l i szegedi színházban mutattak be először a Jen.-.í :s szerző megjelenésével. Táray Ferenc szerepét a Belvárosi Színházban Beregi Oszkár játBza... A filharmonikusok vasárnapi koncertjének nagy sikere után ujabb érdekes hangversenyre készülnek, ujabb vendégekkel. Ezalkalommal Zsolt Nándor, a Zeneakadémia kitűnő tanára, a Budapesti Hangversenyzenekar dirigense vezényel, K e r p e 1 y Jenő, a kiváló gordonkaművész Volktnnnn-versenymüvet játszik a filharmonikus zenekar kíséretével.., Jelentett/e a Konferansz, hogy a szinház különféle aktuális akadályok miatt lemondott Berezeli A. Károly bátor keserüjátékának bemutatásáról. Alig került le a próbatábláról a „Fiatalok" munkarendje, alig értesült a fiatal szerző a szomorú hírről, amikor ajánlott csomagot kapott Bécsből, egy Ízléses finom kötetet: darabjának — német fordítását Igy festett a címlap: „JUGEND (Ein herbes Spiel), A. Kari. Berezeli, aus dem ungarischen übersetzt: Maurus Mezei..." A fordításért már jelentkezett egy bécsi színpadi kiadó... És mig igy tart a fiatal költő keserű jáSokat utazom! Valamikor szerettem a nagy külföldi utazásokat. Külföldön sokat lát, hall és tapasztal az ember. Manapság csak a belföldön járok-kelek, de ezt is mind ritkábban. Jobb nem látni, hallani és tapasztalni. Csak a kényszer hajt a vasútra, az öröm már rég elmaradt. Általában kétféle ember utazik. Olyan magamfajta kényszerutas és néha-néha olyan, aki élvezetből utazik. Az állomási pénztárak előtt már nem vár az utaisra a tolongás gyönyöre. Ma senkisem vált jegyet. Mindenkinek megvan a jogcíme az ingyen utazásra. Ez a megállapításom a IIL osztályú jegypénztárra nem vonatkozik. Ott még fizetnek. De azért közfelfogás szerint mégis az L és II. osztály az előkelő. A sok utazás alatt bizonyos rutinra tettem szert. Látszatra is meg tudom ítélni az utasok minémüségét. ' Ha koffert, kalapdobozt, sok takarót és más egyéb terhes jószágot látok az állomásokon, ugy mögötte ritkán utazó és mindég fizető utast sejtek. Az ilyen utast a hozzátartozók ki szokták kisérni az állomásra. Mindég autón érkezik. Hozzátartozói tanácsokkal, útbaigazításokkal látják el. „Ne veszítsd el a jegyed" ezt hallom legtöbbször. Az aggodalmaskodó csak férj vagy feleség lehet. Fél a jámbor, ha a jegy elvész, a hűséges házastárt idő előtt talál visszajönni Ha férfi és nő tfasrfk egymással és nem beszélgetnek, — ezek házastársak. Ha beszélgetnek és egymásra mosolyognak, — nem házastársak. Legjobb esetben nászutasok. De néha azok sem beszélgetnek. Igyekeznek gyorsan beleélni magukat a házasság gyönyöreibe. Aki aktatáskával utazik és omnibuszon érkezik, az leltétlenül potyautas. Ha az aktatáskán kivül egy gondosan átkötött 8—10 kiló sulyu csomagot is visz magával — az csak pesti ember lehet. Vidéki utján feJfedezte, hogy a Pesten 8 pengőbe kerülő tisztított vesepecsenye vidéken csak 2 pengőbe kerül. Liba, tyúk, tojás is rejtőzik néha ezekben a nem nagyon takaros csomagokban. Ha idősebb asszonynak sok a kísérője és egy fiatalabb ur az állomáson szokatlanul kedves hozzá, cukrot vesz neki, újsággal látja el és alázatos nyájassággal búcsúzik tőle, akkor az utas — anyós! A vőnek ez az utazás mindent megér. Ritkán utazó asszony szemei álmosak. Nem aludt éjjel szegényke. Csomagolt ós izgult. Hogy a gondos csomagolás dacára holmijának fele otthon maradt és hogy a boldog szalmaözvegy aranyszabndságának ideje alatt naponta súlyos csomagokat küldhet hűséges házastársa utár — az természetes. Ebben én bizonyos előre megfontolt szándékot vélek felfedezni. A ritkán utazó szeméből kiolvasom, hogy az uton nagy élvezetre számit. A hordárnak nagy borravalót ígér, szerezzen neki ablak mellett helyet, — vonatirányba, ne sokan legyenek rajta kivül a fülkében, gyerek ne legyen, legyen kint idejében a podgyásszal, újra nagy borravalót ígér, — a hordár boldogan, de titokzatosan mosolyog, mindenről megfelejtkezik és végül az utolsó percben előkerül. Néhány szemrehányó szó. A nagy borratéka, addig a bécsi hírrel megvigasztalódott szer-«, zőnél egy ifjú hölgy is jelentkezett, népi vise* letben, lelkesen. Alsóvárosi műkedvelők kikül-» döttje. — Kérem szerző ur — mondta édesen —, a d j a ide — nekünk a darabot! , És amikor látta a keserűen bátor szerző za* vart csodálkozását, az alsóvárosi műkedvelők if-< ju hölgye igy folytatta önérzetesen: — Talán nem hiszi, hogy el tudjuk játszani a „Fiatalok"-at? Mit gondol, mi mér — a N6» táskapitányt is el j á t s zo ttuk I.,, valóról nem beszélek. A hordár is hallgat. Az utas egyedül van a fülkében, ablak mellett, vonatirányban, boldogan hunyja le a szemét, milyen jó lesz kényelembe utazni, aludni, olvasni, az ablakon Is ki fog nézni. Az utolsó pillanatban berobog egy családapa, néhány gyerek a nyakán és belebeg perzsa bundájában, előkelően a mama is. Ellenséges szempillantások és íme minden ábránd szertefoszlott. Én nem tudom, hogy a vonaton miért cipelik a gyerekeket mindég az apák és soha a mamák? A gyerekek azután elkezdenek szórakozni. Minden srófot megcsavarnak, hidegre állítják a fűtőtestet, vagy melegre, de soha arra, amire kell. Felmásznak az ülésekre, bájos és mindég sáros lábaikkal megrugdossák az ábrándos utast, lemaszatolják narancslével, — mert a vonaton minden gyerek narancsot eszik — és a kedves és szeretetreméltó gyerekek mindent elkövetnek, hogy az ablak mellett ülő előkelő utasnak néha-néha mosolyra torzuljon az arca. Pénteken az utasok javarésze kereskedelmi utazó. Mennek haza a heti munkából. Csupa ismerős. Megindul a szóáradat. Az idősebb utazók viccekkel szórakoztatják a fiatalokat. Nevelik az utódokat. Az utolérhetetlen magyar humor javarészét a vonatokon termelik ki az utazók. Azért szeretek pénteken utazni. Még nevetni is leheti Aki bricseszben utazik, pepita ruhában, angol pipát szív — az nem angol. Az magyar. Mondhatnám máskép is. Aki sokat utazik, azt már mindenki Ismeri. Vasutas, hordár, ajtónálló, kalauz, pincér. Mindenki tisztelettel köszönti. A ritkán utazó nagy urat sejt a népszerűség mögött. Áhítattal néz a boldog népszerűre, aki előkelő mosoly mögé rejtőzve mindég titokzatos marad. Az Ilyen titokzatos utas a vonaton sohasem mutatkozik be. Minek azt mindenkinek tudni? A vonat robog zötyög ráz és zakatol, az utas izzad, vagy fázik, a levegő büdös, hajad, a ruhád tele van korommal, a lábak megmerevedtek, a nyak kificamodott, halálos unalom és fáradtság sorvasztja a lelkeket, az órák ötpercenként repülnek kl a zsebekből, a szép, elegáns dáma gyűrötten, unottan és elkeseredetten ül. Ugy néz ki, mint reggel a hálókabátban. A városi lámpák végre megcsillannak, a mozdony ls unja már a komédiát fokozott sebességgel löki át az emberkeserwel tömött vonatot a váltók tömegén, még egy nagy zökkeaés, a gyermek narancslétől maszatos, kormos kezével még egyszer végigsimogat, a társaság a zökkenéstől egymásba szalad, a vonat végre berobog a pályaudvarra. A ritkán utazót családtagok várják. A nőt férfiak, a férfit nők. Néha nem családtagok. Az öröm sikolyaival borulnak egymás keblére. A potyautas fásultan, unottan és fáradtan vágja hóna alá az aktatáskát. A 10 kilós pnpircso magon átütnek a vonat melege által kiizzasztott zsirfoltok, a zsineg éktelenül vágja a kezét, de fogcsikorgatva is azon igyekszik, hogy a csomag könnyűnek lássék. Kínos mosollyal viszi! Tánclépésekben igyekszik elkerülni a finánc zsarnok szemeit. Mert a vidéken batyuzott elemózsiának az adja meg izét, zamatját, hogy a fináncot a 30 filléres fogyasztási adóval sikerült becapnni. AZ ÉLET ÖRÖMEI Az állomáson, a vonaton... Irta Schiffer Miklós