Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-22 / 42. szám

SZEGED, SzerkMXtOtéo; Somogyi ucca 22.,t.em, Telefon: 25-33.^Kiadóhivatal külctönkOnyvl&r é» Jegyiroda : Aradi ucca S. Teleion : 13-00. — Nyomda • LHw l lnAt ncca 19. Telefon - IS^oO. Távirati «t levélcím > DíIniapya'«r«xAa Szexied Csütörtök, 1934 február 22. Ara 12 fillér X. évfolyam. 42. »z ELÖFIZETÉSt Havonta helyben 3.20 Vidéken Él Bndapeiter 3.00, IcUltaidUn 0.4Ü penqO. * Egyes tzam Ara hétköi­nop ÍZ, vasár- «• Ünnepnap 20 illl. Hlr­detések felvétele torita tzerlnL Meole­lenl*< hMlfl (elvételével nnnonta rennel Paprika-numerus clausus Előbb élni, azután filozofálni, — mondották már a régi Rómában. A világ jelenségeit a kontemplativ lélek hiába vetné érzékenysége mérlegére, ha a megfelelő kalóriával nem tudja ellátni a lélek edényét, a követelőző testet. Meddő munkát végeznénk mi is, ha­csak reflexiókat fűznénk az eseményekhez, de messze elkerülnénk azt a harcteret, ame­lyen a mindennapi kenyérért kell küzdenünk. h kormány elhatározta s már a 33-as bizott­ság jóváhagyását is kieszközölte ahhoz a ter­véhez, hogy az irányított termelés szabályo­zását meghaladó beavatkozást biztosit magá­nak a paprikatermelés és a paprikaforgalom hozatala terén. A paprika: ennek a városnak a kenyere. Ami Tokajnak a bor, Kecske­métnek a barack, Nagykőrösnek a zöldség, Tatának a bánya, az Szegednek a paprika. Aki Szegeden nem foglalkozik paprikával, már az sem tudja, hogy ennek a városnak milyen egészen elsőrendű termelési ága a paprika. Nemcsak azok élnek belőle, akik termelik, feldolgozzák, vagy forgalomba­hozzák, — az egész város ebből él. S most — ezt az életet szabályozta a kor­mány s szabályozta olyan módon, hogy a szabályozottak még ma sem tudják a szabá­lyozás módját és terjedelmét. így természe­tesen nem tudunk ahhoz hozzászólni, hogy érdemben mi várható a kormányrendelet­től s dicsérni, vagy gáncsolni kell-e a szabá­lyok alkotóját. De az a rendezés, amit a paprika-rendelet ma­gában foglal, már messze meghaladja a terv­gazdálkodás fogalmát. De — milyen messze Is vagyunk a tervgazdaság követelésétől. A t e r vgazdálkodásból lett az irányított gazdálkodás, az irányitott gazdálko­dásból a kénysze rgazdálkodás s a kényszergazdálkodásból a gazdasági diktatúra. A paprikarendelet már ennél is több, mert ez már anumerusclausus átvitele a paprikatermelőkre. Numerus clausus a paprikaföldeken. Nem vallás és nem nemzetiség, — a foglalkozás te­remti most meg a zárt arányszámot. Ez pedig a céhrendszer átültetése a mező­gazdaságba. Nem volt szabad ipar és nem lesz szabad gazdálkodás. A példa termé­szetesen ragadós, nincs az a járványos beteg­ség, aminek baktériumai könnyebben terjed­nek, mint az egyeseknek biztosított gazdasági előnyök. Holnap, — meglátják, — a makói hagymatermelők fogják azt követelni, hogy füszerhagymát csak Makón lehessen ter­melni s csak azok termelhessenek, akik eddig is hagymatermeléssel foglakoztak. S ha a paprikatermelőket védi a numerus clausus, akkor a makói hagymások is joggal követel­hetik majd a maguk számára ezt a védelmet. Holnapután jönnek a cukorrépatermelők, az­után a szőlősgazdák, utánuk a konyha- és vi­rágkertészek s mivel a gabonatermelésnek korlátozása régi követelése a nagybirtokosok­nak, — már a háború előtt kezdték követelni, — természetesen agazdaságinumerus clausus ki fog terjeszkedni a bú­za- és rozstermelésre is. Ha a kor­mány a lenolaj előállitása terén már megvaló­sította a numerus clausust, akkor a lenterme­lés terén is szabályoznia kell majd a termelést s igy sorba jönnek majd a kevésbé fontos ter­meivények, a kevésbé fontos kategóriák is s az lesz ennek a vége, hogy a kormány enge­délye nélkül nem lehet majd egy palántát le­dugni a földbe s a napraforgók is majd a kor­mány rendelete szerint forgathatják a fejüket persze nem jobbról balra, hanem balról jobbra. Bethlen István azt mondotta Debrecen­ben — s ezt a megállapítását beszéde elmon­dása után sem vonta vissza, — hogy a v i ­lágválságot csak a gazdasági li­beralizmus szüntetheti meg. Hogy ez a paprikarendelet milyen messze esik a gazda­sági liberalizmustól, azt a Makó—Jeruzsálem-i távolsággal érzékeltetni sem lehet. De ha meg is lehetnénk arról győződve, hogy legalább a paprikatermelőknek fog kedvezni ez a p a p ­r i k a-n umerus clausus, akkor, — mert előbb élni kell s csak azután filozofálni, — a gyakorlati eredmények mellett elhallgatnánk minden elméleti aggodalmat s dogmatikus el­lenvetést. De hol a rendelet, amelyik meg­nyugtatna? Hol maradt az érdekeltek akaratá­nak megismerése, ami garanciája lehetne a szabályozás helyességének? A kereskedők megkapták a figyelmeztetést, hogy legyenek jó fiuk, vagyis vásároljanak drágán. Csak az a kár, hogy a külföldi vevőket nem figyelmeztetik arra, hogy vegyék át ők is kor­látlan mennyiségben s a gazdák által megsza­bott áron a paprikát. A termelés problémáját az értékesités problémája nélkül megoldani nem lehet s amig az értékesitési válságának megszüntetése nem áll hatalmunkban, addig sokkal könnyebb megzavarni a gazdasági életet, mint számára idegen jogintézmények átplántálásával segíteni rajta. Suvich olasz külügyi államtitkár Budapesten Megkezdődlek a tanácskozások a miniszterelnökségen Ujabb hirek a magyar—oszlrák vámunióról Budapest, februr 21. Szerdán délután érkezett Budapestre Suvich olasz külügyi államtit­kár. Az államtitkárt a hegyeshaíomi határtól kezdve mindenütt melegen ünnepelték és Győr­ben, Komáromban, Bicskén, Kelenföldön beszé­dekkel fogadták. A kormány kiküldöttei He­gyeshalomra utaztak Suvich elé, Komáromban felszállt a vonatra C o 1 o n n a herceg olasz kö­vet és báró V i 11 a n i Frigyes. A keleti pályaudvarra két óra előtt futott be a bécsi gyorsvonat, ahol az olasz vendé­get ünnepélyes, szívélyes fogadtatás vár­ta. A Keleti pályaudvar előtti teren, amelyet magyar és olasz színekkel diszitettek, felvonul­tak a különböző társadalmi egyesületek. A bu­dapesti olasz kolonia Pignatelli herceg vezetésé­vel vonult fel. Megjelent az állomáson F a b i­n y i Tihamér kereskedelemügyi miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter, S z t r a­nyavszky Sándor. Márton Béla, Sipőcz Jenő polgármester, Rákóczi Imre miniszteri tanácsos, maid megérkezett Gömbös Gvula miniszterelnök Antal István miniszteri taná­csos, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezető­jének kiáéretében. Az olasz államvasutak külön kocsijában ér­kezett Suvich államtitkár, akit elsőnek Göm­bös miniszterelnök, maid Kánya külügyminisz­ter és Fabinvi kereskedelmi miniszter üdvö­zölte az olasz külügvi államtitkárt. A minisz­terelnök ezután bemutatta Suvichnak S i­pőcz Jenő polgármestert, Sztranyav­s zk v Sándort és a többieket. A pálvaudvar előtti térségen felsorakozott cserkészosztag diszielet fu.it. Suvich államtitkár Gömbös miniszterelnökkel gépkocsiba szállt és szállására ha itatott. Suvich az ola<=z követségen villásreggelin vett részt, amelven csak a követség tagiai, valamint az államtitkár kíséretében érkezett Cosmelli el­ső követségi titkár és Delgrado követségi titkár vett részt. Délután 4 órakor koszomí b°lvezett el a Hősök emlékmüvénél. Az emlék körül a frontharcosok álltak diszőrséget. A nemzeti hadsereget különböző fegvvernemekhől alakult ti«zti küldöttség kénviselte. A küldöttség mel­lett helvezkedett el a budapesti olasz fasció fe­keteinges osztaga. Az olasz külügvi államtiíHr babérkoszorút helyezett a Hősök emlékmüvére. Az oia9z külügyi államtitkár délután folya­mán feliratkozott a kormányzónál, majd le­adta névjegyét Serédi Jusztinián hercegprímás­nál, Angelo Rótta pápai követnél, az ország­gyűlés két háza elnökénél és Gömbös Gyuia mi­niszterelnöknél. Suvich 5 órakor a miniszterelnökségre ment, ahol Gömbös miniszterelnök és Kánya külügy­miniszter várták. Nyomban megkezdték a tanácskozásokat, amelyeket hármasban fotytaitak egészen hét óráig Este 9 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök a miniszterelnökségi palota dísz­termében ebédet adott, amelyen megjelent magyar részről A 1 m á s s v László, a képviselőház elnöke, Kánya Kál­mán külügyminiszter, Imrédy Béla pénz­ügyminiszter, F a b i n y i Tihamér kereskedel­mi miniszter, H ó m a n n Bálint vallás és köz­oktatásügyi miniszter, K á 11 a y Miklós föld­müvelésügyi miniszter, Lázár Andor igaz­ságügyminiszter, Berzeviczy Albert, a fel­sőház külügyi bizottságának elnöke. Pékár Gyula, a képviselőház külügyi bizottságának efnöke. Darányi Kálmán államtitkár, R ő­der Vilmos gyalogsági tábornok. A díszebédet a miniszterelnökségi palota összes termeiben fél 11-kor fogadás követte, amelyen jelen volt József főherceg, Auguszta főhercegasszony, Magdolna főhercegnő, József Ferenc főherceg, Anna főhercegasszony, Serédi Jusztínián her­cegprímás is. Gömbös miniszterelnök pohárköszöntőié­ben többek között a következőket mondotta: — Bizonyos vagyok abban, hogy ez a látoga­tás meg fogja szilárdítani az országaink között változatlanul fennálló barátság és bizalom tel­jes egvüttmüködés kötelékeit, amelyek hivatva vannak arra is. hogy a népek békére irányuló törekvésében kiegyensúlyozó tényezőként sze­repeljenek. Suvich államtitkár a következőkben vá­laszolt: — A jelen pillanatban a problémáknak bo-

Next

/
Thumbnails
Contents