Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-15 / 36. szám

1954 február 15. DELMAGYARORSZÁG 5 Az ország részvéte Móra Ferencért (A Délmagyarország munkatársától.) A Boldogasszony-sugáruti Móra-házba még mindig özönével érkeznek a részvétlevelek az ország minden részéből. A gyászba borult családot igyekszik mindenki simogató szóval, régi emlékek fölelcvenitésével megvigasztalni. A levelekből itt közlünk Ismét néhányat: Irodalmi életünket is ért súlyos veszteség alkalmából a gyászbaborult családtagoknak mélységes részvétünket nyilvánítjuk, őszinte tisztelettel dr. Kelemen Béla és neje. Nagyságos Asszonyom! Engedje meg, hogy a családot ért mérhetetlen veszteségben a legőszintébb részvétemet én is kifejezzem. Annyi sokunk igaz rokonérzése enyhítse mélységes fájdalmát. Kezeit csókolja Móra Mihály ítélőtáblai biró. Nagyságos Asszonyom! Most már megdicsőült áldott lelkű és áldott életű férjeura ravatalára megrendült lélekkel hullatom baráti szeretetem és mélységes bánatom könnyeit. A jóságos Isten vigasztalja és áldja meg Nagyságodat és gyászoló szeretteit az ő megmérhetetlen kegyelmével. Igaz részvéttel: Jánossy Gábor. Mélyen tisztelt Nagyságos Asszony! Mélyen megrendülve fogadtuk a gyászoló Szeged társadalmát minden rétegében sújtó pótolhatatlan veszteség fájdalmas hirét Megrendítő gyászukban Nagyságos Asszonynak és családjának az elköltözött nagy férfiú élete osztályosainak legmélvebben érzett részvétünket nyilvánítjuk. Hatalmas költő, nagy tüdős és csudálatos magyar lélek hagyta el Móra Ferenccel boldog otthonát, városát, népét, aki korunk kultúrájában sokkal mélyebb nyomokat hagyott, mint ahogyan azt ma látni lehet. Uralkodó vonása volt szellemének és alkotásának a szegények, a gvengék, a támogatásra szorulók segítsége, minden jó és igaz ügy védelme, amivel ugy érezzük, hogy egy lépéssel közelebb állhatunk az ö ravatalához. Adjon Isten erőt mindannyiunknak a kimondhatatlan nagy csapás viseléséhez. Mély és igaz tisztelettel: Bűnügyi Védők Egyesületének Szegedi Osztálya, dr. Eisner elnök, dr. Burger Béla titkár. < Wimrner Fülöp, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara és a Szegedi Kenderfonőgyásr Rt. elnöke pótolhatatlan veszteségük fölött őszinte részvétét fejezi kt. *A Szegedi Kereskedők Szövetségének" elnöksége és tagjai nevében fogadja Nagyságos Asszony férje elhunyta felett érzett őszinte és mély részvétünk nyilvánítását. Móra Ferenc mindenkié volt. Ragyogó szelleme, fáradhatatlanul ontotta kincseit országunk minden egyes polgárának és munkásának. Azok közé a boldog halandók közé tartozott, akik embertársaiknak mindig csak adhattak, azoktól azonban semmit sem vártak, semmit sem kértek. Nagyságos Asszonyunk nagy gyászában őszinte részvéttel osztozunk és biztosítjuk szövetségünk részéről is. hogy Móra Ferenc emlékét Szeged kereskedői is szivükbe zárják és emlékét mindenkor mélységes kegyelettel és tisztelettel őrzik meg. Fogadja Nagyságos Aszszonyunk igaz és őszinte nagyrabecsülésünk tiszte'etleljes kifejezését, A Szegedi Kereskedők Szövetsége; Varga Mihály elnök. Vértes Miksa tb. elnök, dr. Landcsberg Jenő főtitkár. Nagyságos Asszonyom! Igaz baráti szívvel veszek részt lesújtó gyászukban. Mély tisztelettel: r,'alu Tamás Nagyságos Asszonvom! Lelkem mélvéig megrendülve oszt.om a vigasztalan gvászhan, amit Istenben boldogult Hites Urának, Magyarország I egyik legkiválóbb fiának, dr. Móra Ferencnek tul- | korán bekövetkezett sajnálatos elhalálozása oko- i zott. A muzeumha lépésétől élte végéig figyelemmel kisértem sokoldalú, mindenütt naevaránvu, az átlagos emberi képességet messze felülhaladó munkásságát, s nem tudom a sok közül melvikben volt a legkiválóbb. Az írót Írásaiból és könyveiből úgyszólván mindenütt ismerték, özönével futott be hozzá a világ minden részéből az üdvözlő méltánylás; — a magyar közélet legilletékesebb tényezőinek dicséretét érdemelte kí a városi múzeum berendezésével és fejlesztésével, mintaképül ajánlották az irányító köröknek, — bámulatos az ötletesség, amivel a vezetésére bízott Intézet anyagi forrásait növelni Igvekezett és amivel intézete tudományos i eredményeit népszerűsítette. — ismertem a magas | véleményt, amivel a legelőkelőbb szakkörök tudor I ffiájivos munkálkodását különösen a régészet, te- » rén — méltányolták, — s amihez ismételten csatlakoztak a külföldi tudós körök, — számtalanszor volt alkalmam tapasztalni az elragadtatást, amit szónoki képességeivel, előadó művészetével elért, — és mindig bámultam a fáradhatatlan akaraterőt és munkabírást, amihez képes volt pihenést nem ismerve mindezeknek megállás nélkül megfelelni. Távozásával nehezen pótolható nagy veszteség érte a magyar irodalmat és tudományt. Családján kívül a legnagyobb elárvult intézetét. De én mindezeken tul legelső sorban az igaz jó barát elköltözését siratom, akinek jóakaratú támogatására rögös pályámon kérés nélkül is mindenkor számíthattam. Mélységes részvéttel őszinte tisztelője dr. Gaál Endre Szeged város ny. bultnrtanáosnoka. Gyöngyösről a „Vadember" címére érkezett ez a megható levél: Te drága kis Vadember! Én most iszonyúan sírok, zokogok „Apapa" elmúlásán. Most mondta be a rádió és már félre is toltam az ebédet. Kis Vadember, hát Te sem tudtad itt tartani? Se Mötyőke?! Oh, én jó Istenem, de keserűen fáj a szivem azért a sok drága Írásért, amit Apapa még irt volna! Rólad, meg Mőtyőről, meg mindenről, ami ezt a mi felnőtt, szomorú szivünket egy kis mosolyra derítette volna! Ferkó, Ferike, édes kis Vadember, Itanulj, szorgalmasan, gondolj mindig a Te aranyszívű Apapádra, hogy olyan „emberséges ember" légy, ha felnősz, mint ő volt. Könnyes szeretettel ölel: Schreiber Hermln tanitónéni. A levél címzése: „Az árván maradt kis Vadembernek Szeged, Móra-porta." „Nagyságos Asszonyom! Szeretett férjének, városunk büszkeségének és igaz barátunknak elhunyta alkalmából fogadja ugy a saját, mint a híveim nevében is igaz, őszinte részvétünk kifejezését. A Mindenható s kegyelmes Isten adjon erőt la nagy csapás elviselésére. Imádkozunk nemes lelkének mennybéli üdvősségéért, mert tetőtől-talpig ember volt. Igaz tisztelője: Gyurgyevics Istváa gör. kel. plébános." „Nagyságos Asszonyom! Mi, akik a lélek munkásai vagyunk, drága halottjában a lélek emberét siratjuk. Fáj az a tudat, hogy aki életében annyit munkálkodott, annak most olyan hosszú ideig pihenni kell, de »vigasztal az a gondolat, hogy lelke, melyet királyi módon osztogatott szét nekünk, árva magyaroknak, közöttünk marad s őrökké, él. Lelki betűkkel, sírja fölött, egy nemzet szive táblájára írjuk sírfeliratát, azt, amit a hálás utókor a legnagyobb nevelőnek, Pestalozzinak irt a sírjára: „Ember, keresztény polgár. Másoknak minden, magának semmi. Tisztesség nevének." A osanád-csongrádi evangélikus egyházmegye, a szegedi evangélikus egyház és annak összes intézményei, valamint csekélységem nevében fogadják őszinte részvétünket. A feltámadott Krisztus lelke töltse be biztató szavával az elárvult hajlékot: ..Békesség nektek!" Mély tisztelettel: Egyed Aladár ev. főesperes." Kőnig Péter nem megy nyugalomba „Semmi szándékom sincs abbahagyni a munkát" — mondja a városi zeneiskola igazgatója (A Délmagyarország munkatársától.) A városi zeneiskola érdemes igazgatójáról, König Péterről az utóbbi napokban . olyan hirek keltek szárnyra, mintha a neves zeneszerző megválni készülne a zeneiskolától. Nyugalomba óbajt vonulni, mondja a fáma. Természetes, hogy az igazgatói állásért mindjárt megindult a lassú és csendes, de annál szívósabb kortesmunka. Ugy véltük, meg kell állapítani, hogy mi igaz a kósza hírekből s ezért felkerestük König Pétert. Szeged karakterisztikus zenész-alakját láthatóan meglepte kérdésünk. — Semmi szándékom sincs abbahagyni a munkát — felelte, aimig testi erőm és egészségem lehetővé teszik számomra, hogy eddigi működésemet folytassam. Ha elérem a korhatárt, amelyben menni kell. természetesen átadom munkakörömet. De amíg lehet, dolgozom. A zeneiskola szépen gyarapszik és nem tudom, kiknek vagyok útjában. — Mit gondol, kire lehetne rábízni a zeneiskolát, ha mégis rászánja magát, hogy nyugalomba vonuljon? — kérdezzük Kőniget. — Az egyetlen mód, hogy megfelelő ember jöjjön, hogy a város pályázatot Ír ki — felelte König Az ősz zeneszerzőnek, aki Szegedet látta, amikor a zeneélet még kiváltságos passziónak számított, rosszul esik a témát folytatni. Ugyanúgy, mint ahogy nekünk is rosszul esett ragyogó pályája zenithjén álló, elismerések, dijak és kitüntetések állandó áramlásában élő, alkotó zeneköltővel a hivataltól való megválás örökké fájdalmas eseményéről érdeklődni. König melancholiája azonban csak pillanatokig tartott. Kinyitotta könyvszekrényeit és feltárta könyvespolcain fekvő szerzeményeit. Majd harminc év maradandó müveit, amelyek egy részét már sokszor, sokfelé játszottak, méltatták. Zongoráján egy uj mise teljesen befejezett példánya. Buda- | pestre megy a belvárosi-templomnak. Szellemes j ötlete meleg melódikája mellett, hogy Szeged ne- j vének kottáiból, tehát Es, E, G, E^ D hangjaira 1 komponálta s ezek a hangok mint főtémák hu- j zódnak végig az egész misén. — Mindég ingyen muzsikáltam — mondja kis- j sé fájdalmas mosollyal, de megvan az elégtéte- • lem, hogy tiszta lélekkel adtam mindenkinek, j amit az Úristen nekem ajándékozott. — Nem volt a városban esemény, hazafias ünnep, amelyen valamelyik művemet ne bocsájtottam volna rendelkezésre, ha kérték, de ellenszolgáltatás nélkül. Ugy éreztem, ez kötelességem. Hisz oly sokat tudtam írni és irok még mindig. — Milyen munkáját fogják mostanában előadni? — Február 19-én a rádióban énekelni fogják Tinódi című négyszólamú női vokálkőrusomat. Március 8-án este ugyancsak a rádióban Kertész Lajos énekli dalomat. Csokonai „ösz" eiinü humoros versét zenésítettem meg Most dolgozom egy férfikóruson és a Kamarazenekörben bemutatásra kerül zongorakvintettem nagybőgővel. És még rengeteg terv. König maga elé néz. Bomantikus müvészhaja lobogva ágaskodik vehemens, fiatalosan temperamentumos mozdulataira. Ugy érzi, hogy még nem kell nyugalomba vonulnia. Hogy még alkotás az ő — sorsa. L Három hónapra ítélték a házmestert, aki ugy megütött egy részeg rokkantai hoqy a sérüléseibe belehall (A Délmagyarország munkatársától.) A mult év november 15-én, este 6 és 7 óra között halálosvégü civódás játszódott le a Dugonics-tér 2. szám alatti ház lépcsőházában. Az esti órákban belépett a házba Molnár György hadirokkant, aki abban a házban többször végzett apróbb munkát. Molnár ezúttal ittas volt és minden különösebb cél nélkül, dalolva, nevetgélve haladt fel a lépcsőkön. Az éneklést meghallotta a háztulajdonos szakácsnője, aki figyelmeztette a dologra Sziráky Pál házmestert. Sziráky a feleségével együtt sietett Molnár után és felelősségre vonta az éneklésért s csendre intette. A jókedvű Molnár György tovább is zajongott, mire Sziráky azzal fenyegette meg, hogy értesiti a háztulajdonost. Molnárra ez se hatott. A házmester erre a lépcső tetején álló embert mellbevágta ugy. hogy az lezuhant a lépcsőről. Az esés következtében koponyatörést, agyrázkódást szenvedett és néhány óra múlva meghalt. Az ügyészség Sziráky ellen halált okozó súlyos testisértés büntette cimén emelt vádat. Az ügyet szerdán tárgyalta a szegedi törvényszék V i 1 d-tanácsa. A vádlott tagadta, hogv bántalmazta volna Molnárt. Az esetet ugv adta elő, hogy Molnár le akarta venni a kabátját, ő ezt nem engedte, huzakodtak és eközben Molnár nagy erővel kirántota magát a kezéből és ezuítal hanyatt is esett. A bíróság több tanú kihallgatása után ítéletet hozott, melyben bűnösnek mondotta ki Szirákvt gondatlan emberölés vétségében és ezért 3 hónapi fogházra ítélte. A bíróság nem látta beigazoltnak, hogy a vádlott szándéka bántalmazásra irányult volna, de romlatlanságot követett el akkor, am5'">* ~ •••• - -»*nhert a lépcsők tetején erő«»n mrilL^v. ^ia.