Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-14 / 10. szám

1 B DÉI MAG VAROKSZAG TO"54 ianuár T4. dósunk feleségével... Féléves bagdadi mese, tessék utánacsinálni... A napokban rajongó lovagunk extázisban érkezett barátai közé. — Visszavonok mindent, visszavonok mindent! — lihegte elragadtatással. — Mi történt? — álltak off seiden a barátok. — Visszavonok mindent amit eddig Róla gondoltam! ö a világ legokosabb tündérnője... Képzeljétek, küldtem neki két ezüstretikült. hogy válasszon... — Na és? — .. fcs ő nem tudott választani ...mind a kettőt megtartotta... Ugye igazam van, mégis okos női... Pesti édesség a „Sárga liliom" főpróbáján Méltóztattak olvasni, hogy a „Kék Duna" ciraü királyszínházi Johann S t r a u s s-emlékmünek egyre fokozódik a sikere és legközelebb Bécsbe költözik Ugyanekkor a kankurrens Sárga liliom (Krausz Mihály magvar rapszódfája) főpróbáján némi ellentétek merültek fel a kiváló szerző-dirigens és a zenekar kőzött. Végül is Krausz Mihály, a lelkes és lendületes komponbta kissé lelépett a dirigensi pódiumról és enyhén a nagybőgők közé esett. Szünetben persze összeültek a leglágyabb szivü habitüék és persze a szerzőt dicsérték. A lángoló dicséretek közben a királyszinházi fronton a következő lakonikus ítélettel magyarázták meg a helyzetet; — Krausz — nem Strauss... És a hét legédesebb tréfája. A város nagy dollárharcában pénteken Pesten járt Szekerke Lajos főügyész ur és tovább folytatta a hadmüveleteket a kereskedelmi bank kérlelhetetlen termeiben. Az ellenfél ezúttal dr. Bátor Viktor volt, a bank tőjogtanácsosa. A hadmüveletek váltakozó érvekkel és hadászati eszközökkel folytak váltakozó magaslatokon, — az ellenség csapatait azonban egyik frontszakaszon sem sikerült visszavonulásra kényszeríteni Lázasan dolgoztak a fényszórók, a gyalogsági ágyuk és a gépfegyverosztagok, végül a nehéz lovasság és a tankok ts felvonultak. A közelharc végkimerülésig tartott. — Höferjelentés: a bankban a helyzet változatlan. Az ellenfelek nyugodni tértek, bucsu előtt azonban egy perccel a bank csapatainak vezénylőtábornoka, dr Bátor főjogtanáesos ur a legnagyobb barátsággal, tisztelete jeléül átnyújtotta — legújabb müvét a szegedi csapatok főügyészének. Tisztelete jeléül a szerző. A könyv cime: ~ „A pénzt arttozások jogszabályai...4 DEJZLETRÍ »LtSO L*C 5 '¿"B B w' DlJT«i.«N REMUTflTÍÍ TISZA LAJ05 KORÚT U. VILA'C TR n modern Vatikán Egyikének a Rómában tartózkodó bíborosoknak, aki szíves volt értékes feki ágositásai\thJ rmdelk£zií!wan* áJIaai kzi. mondtam egyszer: — A Vatikán mai berendezkedése, az ott technialkalközött folyó hatalmas építkezések a modern ka minden vivmanyának legteljesebb inazása azt igazolják, hogy a pápák XI. Pius a legmodernebb' Azt felelte őernmínenciáj»: — Ez a megállapítás nem áll meg, mert hiszen minden pápa modern volt a maga korában. Hetedik Sándornak a zseniális Bernini jelentette a modernséget, harmadik Tálnak periig a hetvenkét éves Micl elangelo. Avagy nem volt-e modern a maga ideiében második Gyula pápa, akinek alkotó zsenijét az építkezések egész sora hirdeti? Neki Rafael jelentette a modern irányt, ugyanazt amit XI. Piusnnl; a világhírű Marconi reprezentál... Monsignorénak kétségkívül igaza van, viszont azonban ágaz az is, hogy XI. Pius pápa téliesen átépítette a Vatikánt. Milliárdokat költött építkezésekre és abból a hétszázötven millió lírából, nmelvet a lateráni szerződés aláírása után Itália fizetett ki a Szent széknek, minden centi.ssimot építkezésekre fordított. Aki csak négy esztendővel ezelőtt js járt a Vntikán állambm és ma jön el ide újra. nz nem hiszi el, hogy ugyanazon a földön iár. A Vatikánhoz csatolt keskeny sáv valamennvi régi házát lerombolták, de szorgalmas munkáskezek a régi vatikáni területen is egé6z sorát az évszázados épületeknek tüntették el a föld színéről. És a ronok helyén mindenfelé teljesen modern uj épületek emelkednek. Hatalmas paloták, tudományos intézetek, amelyeknek berendezkedése egyedül áll az egész világon. Állandóan számos munkán dolgozik a Vatikánban és a külföldi és olnsz szakemberek legkiválóbbjai állanak XI. Pius rendelkezésén«. A Via del Pellegrino végén nyers téglarakások között oszlopok szaladnak a levegőbe, vastraverzek hevernek a fötdön. óriási arányú építkezések folvnak itt: fürésztelep, gépnyár'és vittamosüzem épülnek. Melleltük az uj garázsok elkészültek mar. És állanak a Vatíkánállnm uj palotái: a kormányzóság, a rádióállomás, a világ legszebb pályaudvara, a mozaikgyár, a csendőrkaszárnya, a tőrvényszéki palota, a Vatikán élelmiszerüzeme pékséggel, mészárszékkel, modern hűtőházzal, a postaigazgatóság. a legideálisabb berendezésű mentőállomás állandó orvosi szolgálattal, a qobelinmühely, p gyógyszertár, valamennyi a 'ejjmodernebb felszereléssel berendezve. És mindegyikben több izben ott volt már a pápa. Megtekintette az épületeket a munka kezdetén, amikor szorgalmas munkások feltették a tetőket: 6 áldotta meg a palotákat és nem ' irtózik a ritkaságok közé. hogy munka közben keresi fel a maga országának különböző intézményeit. A pápa elrendelte, hogy a hatalmas vatikáni könyvtárba amerikai rendszerű állványokat szereljenek fel. Rendelkezésére most készülték el azok a tervek, amelyeknek kiviteléhez máris hozzáfogtak. Olyan villamos szerkezet kerül a hatalmas vatikáni könyvtárba. hogy ez a szerkezet egyetlen gombnyomásra a polcokról leemeli és kerekeken in ró miniatűr kocsikon a kutatóhoz szállítja valamelyikét a könyvtár másfél millió kötetének. Jártam a vatikáni nyomdában. Chiarossi titkár kaluzolt. Hatalmas polcokon hevernek a Vatikán számára gyártott papirosok. Bennük a pápa címere mint vízjegy. Rotációsok dübörögnek, az emeleten a legmodernebb cinkográfia, líthografia. saját borjtékgyár készíti a kuvertákat, Monotyp és Linolype szedőgépek állanr.k glédábán, de mindezeknél említésre méltóbb az, hogy ebben a nyomdában százötven nuelven készülnek imomtatványok. Láttam, amikor kéziszekrények előtt szedték a szedők a szír, orosz, perzsa, etiopmi. héber. örmény, kopt, thebai, cyrill tőrök szőve-geket. XI. Pius portréja néz velünk szembe minden terem falán. Odalenn dübörögnek a gépóriások... A garázsokban a leguj ibb autók. Gépgyárak épülnek és a pápa most szenteli '>e a legmodernebb központi fűtés berendezését... Paál Jób. Bmmmmmmmmmmmmumesmmt^mmmmmmmern^rnam horoéq beszámoló Szegedről (A Délmagyarország munkatársától.) A nyári gödöllői cserkészdsembori után néhány hétig még Magyarországon időzött John Berggreen norvég cserkésztiszt, hogy közelebbről megismerje a magyar népet és a nagyvárosokat. Berggreen két napot Szegeden is töltött és vetitettkepes előadást tartót az iparostanonciskolában Norvégiáról. John Berggreen decemberben utazott vissza hazájába és Magyarországon szerzett ímpreszszióiról terjedelmes cikksorozatban számolt be egy norvég napilapnak: a „Vestfold" hasábjain. A cikksorozatot, amelyben szegedi látogatásáról is beszámol, most elküldőtte szegedi ismerőseinek is. irja cikkében Berggreen. Az utóbbi időben sokat fejlődött, modernül kiépült, többmilliós költséggel egyetemi intézetek épültek, gyönyörű templomot épitett, melynek szomszédságában van a híres Templom-tér. A szegedi Templom térnek az a nevezetessége, hogy szépségével és elrendezettségével méltó párja lehet a világhíres velencei Dóm-térnek. Megragadó a város szép fekvése, a Tisza-partján, nyílegyenes sugárutjai, virágdiszes pompás terei lenvügöző hatást tesznek az idegenre. 52 kilométeres tanyahálózata van. amelyet gazdasági vasút köl "össze a várossal. Megemlíti a cikk, hogy Szegedtől alig néhány kilométernyire van a trianoni határ. A dsemborin résztvett cserkészek fogadalmat tettek, hogy nem politizálnak és John Berggreen is tartózkodik ettől, mégsem tudja megállni, hogy amikor a trianoni határvonalat emliti cikkében, a magvar irredentizmusról be ne számol jon. Azt irja, hogy Szegedről Mezőhegyesre utazott, ahol az állami ménestelepet nézte meg. Útközben olvan emberekkel találkozott, akik Szegedtől Mezőhegyesig vcgigpolitízálták az utat. „A magyar ember is nagyon szeret politizálni — irja a cikk, — a lapok igen terjedelmesen számolnak be a politikai eseményekről, mert ez mindenrendü és rangú embert egyformán érdekel. Sokféle felfogás, sokféle véleménv van az emberek kőzött, de abhan minden magyar ember megegyezik, hogy mindenekfelett a legszentebb ügy: a revízió. Az 1920-as békék revízióját minden magvar ember egyformán kívánja és teljes lelkesedéssel szolgálja." Különös csodálattal ír a norvég cserkésztiszt a mezőhegyesí tapasztalatairól. Igen érdekes volt számára a ménes és a gyönyörű állatok. Mezőhegvesről a határok mentén tette meg az utat és Hódmezővásárhelyen töltött el egy teljes napot. Vásárhelyről azt irja beszámolójában. hogy kedves, csendes város, szorgalmas, g&zdalakókkal, csak tulsásos porosnak találja. Meleg szavakkal emlékezik meg a szép Kossuth -téri kútról és mint érdekes furcsaságot emliti, hogy a városháza magas tornyában külön őr kémleli, hol üt ki a tfiz. . Ez a régi múltból visszamaradt emlék különben minden magyar vidéki városban megvan", — írja a cikkében. Másodszor is említést kap Szeged a cikksorozatban, amikor Berggreen Mezőhegyesről ide visszaérkezett. Azt irja, hogy megnézte a tiszai strandfürdőket, melyek kilométeres hosszúságban egvmásmellett sorakoznak a rendezett homokparton. Miskolcról, Pécsről és Debrecenről, végül Budapestről ir hosszasabban Berggreen. mindenütt a csodálat hangján. Cikkének csaknem minden fejezetében megemlíti az őszinte magyar vendégszeretetet, amelyben mint mondja, veleegyütt 30.000 idegen cserkésznek volt része Magyarországon. Azzal záródik az érdekes cikksorozat, hogy 1937-ben épilyen szere* teltei várják az északi államok a magyar cserkésztestvéreket, a stockholmi dsemboríra.