Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-06 / 4. szám

L.PHW» mmmmammmmmmmmmmm SZEGED. S«erke»ilfl»íq: Somogyi "cca 22..1.em,Telefon: 23-33.^RladúhlVBtel kölcsílnhönyvlAr é» Ji-gylroda - Aradi uc.cn 8. Teleion : 13-Oft. Nyomda : l llw I.Jortf nem 1». Telefon ! 13^o« TArlrntt Szombat, 1934 január 6. Ara 20 fillér T. évfolyam, 4. awijwi^waaiiiiqwBiBawwiPi-, .M»MB WH ELOFIZETES: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapesten 3-fitl, kUlIHldUn 0.4Ü penqö- * Egyes tzám Ara hétkífzOBP 12, vniiSr* és Ünnepnap 20 1111. Hirdetések fel-vétele tarlta szerint. Meqtelenl'í riétto Ki-vételé-vei n>mn<it>i reqne m Revízió és szabadság Azt várjuk attól a beszédtől, amit tegnap a magyar revíziós propaganda kilátásairól és feladatairól Bethlen István mondott, hogy igazságával és meggyőző erejével átalakítja a trianoni határokon belül élők meggyőződését. A magyar revízió követelésének konkrét tartalmat kell adni, — mondotta Bethlen István, a magyar revízió gondolatát ki kell emelni a ködös érzelmek világából s politikai programmá kell tenni gyakorlati feladatoknak és gyakorlati eszközöknek megjelölésével. S amikor ezeket a követeléseket hangoztatta, a volt miniszterelnök tett egy-két olyan megállapítást is, akiért eddig lehurrogtak és szégyenben marasztaltak mindenkit, aki vallani merte — Bethlen István mai igazságait. Alig egy pár hete annak, Rogy az egyik szegedi sajtóorgánum „zsidó Jakobovics" névvel emlékezett meg arról a magyar politikusról, akinek legnagyobb bünéül azt rótták fel, hogy amikor már minden összeomlott, akkor a magyar állam köz jogi és terül eti egységén belül Erdély autonómiáját kínálta fel Erdély románságának. S most Bethlen István a magyar revíziós mozgalmak sikerét attól várja, hogy Erdély önállósítását követeljük. Az önálló Erdély a mai Erdély nemzetiségi helyzetével és közjogi alávetettségével szemben megbecsülhetetlen eredmény lenne, de a magyar államegységen belül Erdély önkormányzati különállása mennyivel több, mennyivel kívánatosabb, mennyire inkább a történelmi multat tisztelő megoldás lett volna, mint az önálló Erdély. Százezerszer inkább legyen Erdély önálló, mint Románia része, de egy milliószor inkább legyen Erdély önkormányzattal bíró része a magyar államtestnek s a magyar közjogi egységnek, mint a magyar nemzettől is különálló külön ország. Bethlen István önkormányzatot követel a tótok és a rutének számára s a magyar revíziós küzdelemtől azt kívánja, hogy ugyanarra az önkormányzati szabadságra kötelezze magát a felvidéki tótok és rutének javára, amit azok a maguk számára a cseh kormányzattal szemben joggal követelhetnek. Aki emlékezni tud, emlékezik arra, hogy a magyar kisebbségi küzdelemnek a régi Magyarország idején nem volt átkozottabb és megvetettebb programja ennél a követelésnél. A nagy összeomlás terhe nem zuhant volna erre az országra, ha ezt a követelést Bethlen István szavaival nem az összeomlás után, hanem az összeomlás előtt fogalmazták volna meg felelős politikusaink. Az összeomlás előtt védelmet nyújtott volna az, amit az összeomlás után csak orvosszerül akarunk már használni. Akkor talán megvédte volna az egészet az a követelés, amivel most vissza akarunk szerezni egy részt. Mi emlékezünk arra a kétórás beszédre, amit tizenhét évvel ezelőtt Bethlen István gróf Erdély helyzetéről a magyar képviselőházban mondott. Nagy utat kellett megtenni Bethlen Istvánnak tizenhét év előtti szavaitól a tegnapi beszédéig, de ez az ut az igazság felismerése felé vitte el — a nemzet katasztrófája mellett. Az azonban vitathatatlanul igaz, hogy a magyar revízió ügyét konkrét programmá kell tenni s épen ilyen igaz az is, hogy „a szabadság elvének alapján lelki egységbe kell foglalni a népek e t". Az igazság felismerését kell látnunk azokban a szavakban is, amelyekkel Bethlen a revizió gondolatának az európai politikával való összhangját sürgeti. Szabadság, önkormányzat, a nyugati demokráciával való összhang, — mindezek olyan követelései Bethlen Istvánnak, a revizió érdemes, nagy harcosának, melyeket mi tiz éven keresztül hangoztattunk Bethlen Istvánnal, a miniszterelnökkel szemben. Most szabadságot és demokráciát, önkormányzatot s európai szellemet követel a revizió sikere érdekében s tekintsük-e elégtételnek mi mindezt a magunk harcai, a magunk helytállása, a magunk politikája számára? Talán alkalmas lesz a bethleni koncepció arra, hogy véget vessen annak a hajrászellemü hangoskodásnak, ami eddig még a revizió terén is az alkotó és teremtő munka helyét nagyrészt elfoglalta. Bethlen István csak Angliában jött arra rá, hogy konkrét tartalommal kell megtölteni a revizió követelését. Nem lehet mást követelni és nem lehet mást tenni, ha nemcsak szóval, de cselekvéssel és áldozatkészséggel akarjuk szolgálni a revizió történelmi követelését, csak azt, amit az európai politika megért és helyesel. Verekedéssel, fejek betörésével, erőszakoskodással, a kisebbeknek és gyöngébbeknek leigázásával csak kompromittálni, de nem szolgálni lehet a revíziót. A revizió sikeréhez v a s-é r v e k kellenek, nem pedig vasgárdák. Nem követelhetünk szabadságot a határokon kívül, ha a határokon belül nem vagyunk a szabadság alázatos tisztelői. Nem követelhetünk olyan jogokat másoktól, amelyeket mi magunk nem akarunk elismerni. Ha van mintagazdaság és van mintaiskola, akkor ez az országot a s z a b a dság és béke mintanemzetévé kell tennünk. Bankettek tósztjaiból a mindennapi élet munkájává kell tennünk ezt a történelmi kötelességünket, ne az üldözők frázisa, hanem az üldözöttek védelme legyen a revizió határon innen és tul. T Olaszország javaslatot tesz a Mépszovetség gyökeres reformjára Az angol külügyminiszter elutazott Rómából — „Sir John Simon és Mussolini tárgyalásai egy lépéssel sem vitték előre a leszerelés kérdését, — Írják Londonban Róma, január 5. Sir John Simon angol külügymmiszer pénteken délelőtt Rómában ugy nyilatkozott, hogy a leszerelés kérdése még mindig nyitva van, a megoldáshoz Franciaország és Németország érdekeinek egyensúlyba hozatala szükséges. Kellő jó akarattal megoldást lehet találni. A Népszövetség megváltoztatásáról nincs szó — mondotta! Az angol külügyminiszter pénteken Rómából visszaindult Londonba. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Az Evening Standard római jelentése szerint Mussolini elhatározta, hogy most már a legsürgősebben megteszi a szükséges lépéseket a Népszövetség gyökeres megreformálása érdekében. Olaszország a Népszövetség január 15-én kezdődő ülésszakán hivatalosan be fogja jelenteni, hogy indítványozni akarja a népszövetségi reformot. A javaslat formulája az lesz, hogy Olaszország a népszövetseai szabáluok módosítását kéri. Az Evening Standard megállapítja, hogy Mussolini és Sir John Simon tanácskozásától a leszerelési kérdés egy lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Mussolini szerint semmi értelme sincs a leszerelési konferencia folytatásának, sokkal okosabb lenne, ha a probléma megoldására diplomáciai uton tennének kisérletet. Sir John Simon ezzel szemben ragaszkodik ahoz, hogy a leszerelési kon-* ferencint folytatni kell. Párisból jélemtik; A Rádió Iroda a következő moszkvai értesülést kapta: Diplomáciai körökben hire jár, hogy Szovjet-Oroszország a közeljövőben lelép a Népszövetségbe. A Tafarescii~!iormáey Sefetíe az esküt, de Titufescu nem felen! me*j a királynál Teljes bizonytalanság és ujabb izgalom Bukarestben Bukarest, január 5. Tatarcscu minisztereielnök pénteken délben a sinajai kastélvban kihallgatáson jelent meg a királynál, amelynek során átnyújtotta az uj kormány névsorát. Az uj kormány névsorában Brati'anu pénzügyminiszter kivételével ugyanazok szerepelnek, mint az előző kormányban. A pénzügyi tárcát Slaveska államtitkár kapta. Titulescu megmaradt külügyminiszternek és Tatarescu is megtartja a kereskedelmi tárcát. A király rendeletet irt alá, amellyel január 31 -re halasztja el az uj parlament összeülését. (Budanesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Az uj kormány tagjai este B órakor letették az esküt a királu zébe. keAz uralkodó rövid beszédet mondott, amelyben megemlékezett a meggyilkolt Duca érdemeiről, majd biztosította az uj kormányt teljes bizalmáról. A nap szenzációja az, hogy Titulescu, — akinek Bukarestbe való érkezésé!, királyi audencián való megjelenését és külügyminiszterré történt kinevezését már délben hivatalosan közöl'! ék — eskütételen nem jelent meg. Titulescu csak késő délután érkezett Bukarestbe; már a habárnál várta Radulescu külügyi államtitkár, aki tájékoztatta a legutóbbi eseményekről. Titulescu Bukarestbe megérkezve ahelyett, hogy kihallgatásra ment volna a királyhozv £)inu Bratianu, a liberális