Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-25 / 19. szám

SZEGED, Szeri<e*zlO««g- Somogyi nrrn 22..1. ero. Telefon: 23-33.^Kladóhlvntal kdlctOnkanyvMtr Jegyiroda : Aradi UCCB «1. Telelőn: 13-00. — Syomdn: L»w Llr-rtí uccn ÍO. Telefont 1.V0«. TarlrnH • leveleim t iMImagyuonMa Sxeqeil Csiilöríök, 1934 Január 25. Ara 12 llUér X. évfolyam, 19. »i.-»—• • i — ELŐFIZETÉS: Hnvonta Helyben 3.2» Vidéken e» Budapesten 3.©O.RUltí$IdWn ft.40 pennA- Egyes «zAm Ara hétköznap 12, vnsAr- és Unnennap 20 ilil. Hlrdetések lelvétele larlin szeiinl. MeoteSZ. leni < hétiA Kivételével nanontn rennr fiz OTI 8000 pengője A mai szegedi lapok törvényszéki tudósításai érdele s talán inkább megdöbbentő, mint érdekes adatokat tárnak a nvilvánosság elé. Az OTI-tól el lehetett sikkasztani 8000 rengőt, az OTI a felkínált fedezetet nem használta fel, az OTI a lekötött fedezetből nem keresett kielégítést s amikor már — óh mért oly későn, keresetlevelek hullása, végrehajtó távozása idején — követelése behajthatatlanná vált, a büntető ügyet is csak akkor szorgalmazta, amikor elévülés folytán a tettes már felelősségre vonható nem volt. Nem keressük, hogy hol történt ez az eset és nem keressük, hogy személy szerint ki, vagy kik érte a felelősek. Hogy fesztelenül szólhassunk erről az ügvrőí, a személyes felelősség kérdését ezúttal ki is kapcsoljuk. Az ugvis bizonyos, hogyha egyesek mulasztását, hiszékenvsé^ét. könnyelműségét és hanyagságát meg is lehetne állapítani, a rendszer nem háríthatja el magától a felelősséget. Nagyon kevés olyan népszerűtlen intézménye volt — ezer esztendőn keresztül ennek az országnak, mint amilven az OTI. Mi mindent kellett ^követni és elmulasztani addig, amíg ezt az emberbaráti rendeltetésű és szociális tartalmú intézményt a mai adóbehajtó hivatallá lehetett átalakítani s amíg elérték azt, hogy ez a népjóléti intézmény ezerszer annyi elkeseredést, elégedetlenséget keltsen, mintamenvnyi hálát ébreszt. Munkáltató és munkavállaló egyformán elégedetlen vele, elégedetlen az, aki orvosi ellátást kap s elégedetlen, aki még ahhoz sem jut. Csak azok elégedettek, akik álláshoz jutottak benne s akik máshol elhelyezhetők már nem voltak. Azt el kell ismerni, hogy az elhelyezendők nagyon tisztes kontingensét »vette fel« a "Vas—Dréhr korsTak — emlékezni rosszl — terhes napjaiban. Az a 8000 pengő, ami elkallódott, elveszett, elsikkadt — közvagyon volt —, az a 8000 pengő valr.I:onnan hiányzik s ezt a pénzt valamiképen pótolni kell. Nem ismerjük az erre vonatkozó terveket s nem tudjuk, lesz-e valaki, vagy lesznek-e többen, akik megtérítik majd azt a kárt, amit eljárásuk, vagv mulasztásuk okozott. Mert annak még a gondolata ellen is tiltakozni kell, hogy a betegek orvosi ellátásán, a keresetkéntelenek táppénzén takarítsák meg az először elsikkasztott, másodszor elkönnyelműskö^fött 8000 pengőt, de az ellen a gondolat ellen is tiltakozni kell, amelyik azt tanácsolhatná, hogy a fizetésre kötelezett munkáltatókkal, vagy munkavállalókkal téríttessék mea ezt az összeget. De akárhogyan is tiltakozunk ellene, mégis nekik kell majd megtéríteni, akár akarja a központi igazgatóság, vagy a kerületi pénztár, a'á" nem Ha másban nem, a behajtási eliárás szigorában fog jelentkezni ez az elkönnvelmüs' ödöt^ 80t)0 pengő, ha másban nem, majd a fizetési halasztások megtagadásában, a fizetési könnyebbségek iránti kérelmek elutasításában, a behajtási eljárások kíméletlenné fokozásában s ki tudja azután ellenőrizni, hogy a betegek fájdalmas panasza, istápolásra szorultak kétségbeesése nem sirhat-e majd fel az elherdált vagyon szanaszétguruló nyolcezer pengői között. Hogy ebben nem lesz tervszerűség, nem lesz ilyen elhatározás s nem lesz ebben tudatosság sem, azt elhisszük, de hogy öntudatlanul a buzgóság hol keresi majd azt az egyensúlyt, amit a 8000 pengőnek elvesztése borított fel, arra nem tud senki felelni s ha igyekezetében mégis feleinej — nem lehet hinni a válasznak. Mennyi panasz, mennyi elkeseredés, mennyi könny és mennyi kétségbeesés tapad azokhoz a járulékokhoz, ametyek az OTI-t táplálják s most ezekből a panaszszal és elkeseredéssel, bajjal és jajjal behajtott fillérekből eltűnik egyszerre 8000 pengő. Ki tud arra felelni, hogy hány iparost árvereztek el, hogy hány kereskedőtől vették el á^r-aktára egvrészét azért, hogy ezt a 8000 pengőt behajtsák? Hiába fizettek, hiába transzferáltak és hiába árvereztek, hiába vi"ék el a kereskedő áruját s az iparos szerszámát, h« az OTI pénzéből eltűnhetett nyolcezer pengő. Lehet igy gazdálkodni azzal a pénzzel, amit minden köztehernél keservesebben fizet le a kereskedő és az iparos? Minden köz»"wn más gazdálkodást és más ellenőrzést követel, de az OTI pénze még a közvagyon felett is áll nemcsak rendeltetésénél, hanem eredeténél fogva is. Az egyének lehetnek vétkesek és lehetnek ártatlanok, de maga a rendszer leülhet most n vádlottak padjára. A rendsrer amelyik kizárta az autonómiát s a munkáltatóknak és a munkavállalóknak a/l sem engedi meg, hogy a maguk szolgáltatásai felett rendelkezzenek. Az autonómia halála megölte a polgárság iránvitó és ellenőrző befolyását is s ez a nyolcezer pengő is elindult azon az uton, amelyen az OTI autonómiája s a polgárság önkormányzati joga már eljutottak a megsemmisüléshez. KUlpoütikai interpelládós nap a képviselőházban Pallaviclnl aktív külpolitikát Követelt - Gömbös miniszterelnök beszéde külföldi utazásairól es a nemet helQzetröl Vázsonul János Interpellációm a kereskedők suluos adóterhelröl - Viharos izgalmak az algqöl támadás körtli Budapest, január 24. A képviselőház szerda délutáni ülésén először a 33-as bizottságba beválasztották B e c k Lajost. Az ellenzék kivonult a szavazás elől. A folyosón elterjedt hirek szerint Rassav Károly lemondani készül a harminchármas bizottsági tagságáról. Rassay elhatározásának az a magyarázata, hogy a kormány a bizottság egyik megüresedett tagsági helyének betöltésénél az ellenzéki kívánságokat nem vette figyelembe. A napirendi vita után megkezdték az interpellációk tárgyalását. P a 11 a v i c i n i György őrgróf a kormány külpolitikai tevékenységének gazdasági eredményei tárgyában intézett kérdést a kormányhoz. — A kormány részéről — mondotta — mindannyiszor idegesség nyilvánul meg, ha külpolitikai kérdést feszeget a Ház. Aktiv külpolitikát kell folytatnunk, hogy bebizonyítsuk igazságunkat olyan területeken is, ahol évtizedes ellenséges propaganda miatt nem tudtunk barátokat szerezni. Gömbös miniszterelnök válaszolt az interpellációra. — A kormány külpolitikai kérdésekben nem ideges — mondotta —, csak óvatos. Ma nem beszélhetünk olyan nyiltan, mint az osztrák-magyar monarchia idejében, amikor nagyhatalom voltunk. Helyes külpolitikai állásfoglalás az, hogy szabadkéz politikáját folytatjuk. Sem Olaszország, sem Németország iránti barátságunkat nem tagadjuk meg. mert konkrét bizonyíték van arra. bogv ezek az országok politikai és gazdasági erősödésünket szívesen támogatják. De bárkivel a legintenzívebb tárgyalásokba bocsájtkozunk és a legelemibb baráti szándékkal kezdünk tárgvalni, ha Magvarorszá? érdekeit látiuk istáoolni. Ezután a miniszterelnök klielentette, hum külpolitikai útjainak meg volt a jelentőségük. Római útjáról csak annyit szögez le, hogy helyes volt olyan országnak kormányát meglátogatni, amely Magyarországot külpolitikai elszigeteltségéből kiemelte. — Berlini utamat — folytatta —, utólag is helyesnek tartom. Észrevehető, hogy kezd állandósulni a Hitler-rezsim. Nekünk nem mindegy az, hogy egy nagy nemzet, amely közel áll hozzánk, nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is fontos lehet Magyarországra. — Kötelességemnek tartottam, hogy a kormány figyelmét felhívjam Szófiában és Ankarában arra, hogy mélyítsék ki a magyar ipar érdekében gazdasági kapcsolatainkat. Azóta már láttunk bizonyos eredményeket. Nem lehet összefüggésbe hozni a dinasztia kérdésében elfoglalt álláspontját Hitler álláspontjával, ö a maga álláspontját már korábban ieszögezte. Egyébként Magyarország külpolitikáját, belpolitikai berendezéseit és alkotmányjogi berendezéseit nem szabad kapcsolatba hozni más országok ilyen irányú berendezkedéseivel. — A magyar miniszterelnök nem folytathat önálló, személyi politikát, csak egy ambiciója lehet, hogy az országot a mai nehéz viszonyok között olyan irányban vezetni, hogy a nemzet lelki harmóniáját biztosítsa a nagy nemzeti feladatok számára. Gazdaságpolitikailag Európában kicsinyes autarchikus berendezkedések jutottak előtérbe. Magvar országnak mezőgazdasági exportra van szüksége. Mezőgazdasági szempontból nyugati irányban kell keresni ezeket a területeket. — Berlini utam —, folytatta Gömbös —, nem érinti viszonyunkat Ausztriához és Olaszországhoz. Az osztrák-magyar viszony a lehető legbensőbb külpolitikailag és gazdaságilag is. Német gazdasági küldöttség tartózkodik most Budapesten. Nem nagyon fognak örülni, ha hallják, hogy a magvar parlamentben kifogásolták a német—magvar politikát. Ha barátsá^oc atmoszférát akarnak kialakítani, akkor i'veti ?»«rtus nem lehet helves. — Külkereskedelmi téren határozott javulást látunk. Eddia 4 és félmillió q búzát adtunk el