Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-21 / 16. szám

T934 fanuár ¿jat I0ACV C90BI Áf //% %a jPai'SZB vetekszik a 7000 kaloriás koksz^sodó Pécsi tolás brikett. K „ kiható: pecst Nftszen telepen Zrinul u. 4-ft. Teleion 28-02. az ember. Tanítványai rajonf#ssal szeretik. Lgyetlen szegénvsorsu, jól tanuló'e'ölt sem megy el üres kézzel, a főiskolán ,smeretlen fogalom az, hogy valaki anyagiak bijján ne tudjon beiratkozni. Szociális gondoskodásának legjellemzőbb megnyilvánulás« az, hogy a főiskoláról kikerülő tanárok jóformán valamennyien elhelyezkedést találnak. A Délmai/iiarország munkatársa felkereste dr. Huszti Józsefet. — Egy hét múlva költözőm Szegedről — mondotta a professzor — tiz és •éiesz'endős ittartóakodásom után. Amikor id ¡jöttem, íz egyetem épen a gyökér verésnél ta-tott is iav alkalmiam volt megfigyelni egy intézmény megalapozódását. Hála gróf Klebelsberg Kunó gondoskodásának, ez tökéletesen sikerült. Amit itt láttam, az biztató jel ajr"., hogv a magyar kultura erős és nem fogyatkozolt meg. — Hálás vagvok Szegednek az itt eltöltött évekért. Mint gróf Klebelsberg Kunó munkatársa, én is igyekeztem mindint megtenni a város érdekébon c<s főleg ^nn*k öri' lök, hogy sikerült minden igényt kielégíteni Egv bét múlva Pesten veszem át tanszékemet, itteni tisztségemről terrré«Mesen lemondok, a minisztérium feladata (<-«z a megoldást megtalálni. Pu~Yi a „Nagy Mandzsukno Birodalom" első császára London, január 20. Mint Csang-Csunból jelentik Cseng-Hsiao-Siu, Mandzsukuo miniszterelnöke ma egyszerű szertartás keretében felkérte Pu-Yi államfőt, hogy foglalja el Mandzsukuo császári trónját. Pu-Yi kijelentette, hogy kész elfoglalni a trónt. A szertartás végeztével a miniszterelnök a kormány nevében kiadott nyilatkozatban kijelentette, nogy PuYi március elsején lép a trónra, mint Mandzsukuo első császára. Egy udvari főméltóság kijelentette, hogy a trónralépés után nem fognak uj időszámítást kezdeni és az uj birodalom neve a „Nagy Mandzsuoko Birodalom" lesz. H i r o t a japán miniszterelnök, tokiói jelentés szerint, a japán nemzet legszívélyesebb szerencsekivánatait fejezte ki az alkotmányjogi változás alkalmából. AZ ÉLET MOZIJA (A csordagazdaság becsülete) Zöldi Antal ,a hernyósl csősz, egyszer megunta nz életszigoruságot és meghalt. Eltemették, hozzá még olyan szépen megadva a módját, hogy a Kálvária-jerikói gazdaságban elnökválság ütött ki a nyomában. A társaság tagjai ugyanis soka Hozták a hetvenkét koronás temetkezési költséget, — rengeteg pénz volt az a háború előtt! — verdesték az asztalt, hogy Antalt olcsóbban is át lehetett volna juttatni a másvilágra s minekután egy ambícióval teli önjelölt olyasmit mormogott a bajusza alatt, hogy ő a feléért is bekapartatja a csőszöket, hét ő lett az elnök. De hát ez osnlc olyan elüljáró beszéd és nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Voltaképpen annak bizonyítására való az egész, hogy meggyőződjünk Zöldi Antal haláláról s nyilvánvaló legyen, hogy özvegye is maradt. \ temetés népe mind hazament már, mindössze Ádám bácsi igazgatta púposra a sírt, továbbá ott nézte működését az özvegy. — Ádám bácsi, mondta hirtelen, ámbár megfontoltan, nem tudna e helyett nekem egy másikat kommendálni? Az „e helyett" szónál bütykös hüvelykujjával hátrafelé integetett az immár sirjában pihenő Antalra. hogy semmi kétség ne származzék a dologból. öreg Ádám a gyásznép elvonulása után pipára gyújtott, mert így több lélekkel folyik a munka. — Várj, mondta, amig behúzom a gödröt, addig gondolkozom. Leszámolván a temetővel, azon frissiben fölkeresték Fehér Lukácsot, a tarjáni csordapásztort. Olt gubbasztott a padkán, pipált — Adjon Isten jó estéti — Adjon Isten. Mi baj? — Nincs már baj, mondta Ádám bácsi, mert aszszonyt hoztam. Kend gyühet ő hozzá, vagy 11 kendhez, egyre megy. Fehér Lukács előbb sercintett egy nagyot. — Csak annyit mondok, Terka, hogy nem kellesz se testemnek, se lelkemnek. — Már mér? — vonult be a vitába az asszony. — Nem is illenék olyan nagyon kérdezned. A tavalyi csőszfogadásnál felfordult bennem a jó finom paprikás, mert olyan részeg voltál, hogy a papucsod is leszármazott a lábadrul. Alapos lévén a gyanú, hogy ez a válasz kosarat jelent, a népek elvonultak Fehér Lukács Hajlékából s Terka minden különösebb indulat nélkül magyarázgatta a temető-csősznek, hogy a játékos elméjű Fehér vagy téved, vagy meghibbant a magányosságban. Ez lesz az igazi, meghibbant, mert kevés embert ér annyi szerencsétlenség, mint őtet A legnagyobb, hogy addig nézte az égen kergetőző bárányfelhőket, amig tilosba ment néhány oktalan állat. A tarjáni kerülő erre magadra hajította örömében zsiros kalapját, hogy a békésen legelésző galambok riadtan rebbentek odébb. — Megfogtam, tetten értem, de be is adom, anynvi szent. Bánta is Lukács, mit csinál a jószág, nrikor IS az otthon vergődő két apró jószágára gondrtt. Em bernyi ember hozzá van szokva a meggázöltatáa>hoz, türi zokszó nélkül, de mikor beteg a gyerek, homályosodni látja az eget s szivárványt tör szeme tükrében a nap. A barmok többnyire ilyenkor tolakodnak a tilosba, hogy venné őket észre Lukács, aki a bárányfelhőkön csügg, mert jaj Islenem, mintha apró angyalkák kergetőznének bennük, azok takarják el nyilván a napot is. Mire a rendőrbirö elé került az e.^ész história, a két kis apróság véglegesen felköltözött a felhők közé, az. anyjuk pedig kútba ugrott, mert nem lelkes embernek való az ezek után való élet. A rendőrbiró azonban szintén ember s meghallgatván a történelmeket, azt mondja. — Egy forint a birság, most pedig menjenek Isten hirével. Lukács pedig hazatérőben jelentéssel van a közvetlen felebbvnlójának, aztán járja tovább a mezőséget, ahol rendszerint bíbic költi a fiókáit s tanítja ugrálni a zsombékon, harangszó úszik hullámosan a levegőben s olyan gyönyörűen szép volna minden, ha nem kellene keserűen emlékeznie a két fiára, meg az asszonyra. Lehet-e nélkülük akármi is szép? A következő vasárnapon azonban válogatott emberek jelennek meg a rendőrbirö előtt. Mondja is a Koczor, helyéről fölkelvén — Ne te, ne, kit látok? Bozóki András barátomat, meg az egész csordagazdaságot. Ugyan, mi jóban járnak? A feltisztelt Bozóki köszörüli a torkát. — Hát nem másért, mi egyébért, mint a Fehér Lukács irányában. — Fehér Lukáos, Fehér Lukács, gondolkodik a biró. Olyan ismerős a neve. — A gazdaság csordása. — Persze, emlékszem már rá, a héten bűntettem meg. — Ü az. hagyja rá Vőneki Pál, aki mint alelnök van jelen. — Ügön jó ember, sose volt még törvényben, először esett meg vele, — szerkeszti a tényvázlatot Pap Tamás pénztáros. — Leginkább azt kérnénk, folytatja Bozóki, hogj^ tessék elengedni a büntetést. ^^ A rendőrbiró olyan jóizüt tud ezen kacagni. — De emberek, barátaim, ne nevettessétek ki magatokat! Ha összeszámlálom a maguk vagyonát, akár százezer pengőt adnak rá nyomban a takarékban. Aztán ugy is a legkisebb büntetést szabtam ki, egy forint nem pénz! Feleli Bozóki. — Nem is a pénz a hiba,-hanem a büntetés. Bélyeges ember marad örökké Lukács Ezt az Isten se veszi le róla. Ugyan, engedje már el. A csordagazdaság becsülete kivánja. A bírót meghatja a gazdák fájdalma — Nézzék, emberek, ami büntetés ki van szabva, azt nem lehet visszaszívni. Maguk itt kifizetik a pásztor helyett a forintot, neki pedig megmondják, hogy uj itélet jött ki, ne fájjon a feje, ártatlan. Csak mi tudjuk, hogyan történt az ear*7 de nem mondjuk meg senkinek. — Ezt így is mondhatom el mindenkinek? — tapogatózik Bozóki. — Akinek akarja. — Nem lesz belőle harag? — Isten mentsen. A csordagazdaság boldogan távozik, odakint vidáman szaval Pnpp Tamás. — Mindig mondtam én, hogy nem rossz ember ez a Koczor, csak a világ vette nagyon a szájára. ...Ezek után jó lélekkel kérdezek minden jó lelket, elvehet-e egy ilyen derék ember, mint Lukács, amolyan Terka-félét, aki halálra kompromittálta magát a tavalyi csőszfogadásnál ? Még ha n papucsa nem származott volna le a lábárul! De hozzá' az is! FARSANG A kereskedelmi alkalmazottak álarcos báüa A Szegedi Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete szombaton este a Tiszában jól sikerült álarcos bálát rendezett Kilenc óra tájban kezdtek felvonulni a vidám jelmezesek a jelmezverseny zsűrijének tagjai voltak: Balogh Klári, Hadnagy Mária és Spitzer Imréné. Nyolc jelmezes kapott jutalmat. A bál előkészítését 100 tagu rendezőség végezte, a siker nem is maradhatott el. A megjelent hölgyekről a rendezőség a következő névsort adta ki: Ritter Ilona, Mester Margit, Lang Ica, Heissler Eta, Toboskovits Anna, Hubert Arminné, Reiner Erzsi, Balogh Nusi, Kirchsteyer Magda, Kirchsteyer Ica, Majoros Margit, Zsednáczky Irén, Viszmeg Manci, Heim Ica, Bárkányi Ili, Katatics Malvin, Gáspár Margit, Gáspár Ilona, Heiner Ica, Kirchner Juci, Czollner Erzsike, Barcza Bözsi, Kovács Jolán, Beznócki Ilus, Stefanovios Irén, Kiss Rozália, Rausch Mária, Kerepecky Cica, Vlasics Kálmánné, Körmendi Bözsi, Petri Ferencné, Kövecs Zoltán né, Miskolczi Panni, Gedó Lili, Tóth Juci, Morai Paula, Bumford Valéria, Steinwach Cecilia, Pásztor Mária, Zaviza Lili, Német Juci, Guczy Gizella, Bálint Gizella, Dávid Teréz, Petrovich Manyi, Kozma Mária, Lőrincz Bözse és Lőrincz Tby. SS—•— ingyen olvashatja a Délmagyarországot mert visszakapja elköltött pénzének 5°/o-át, ha takarékossági szervezetének üzleteiben szerzi be szükséarleteit.