Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-20 / 15. szám

D&MAGYARORSZAö SZEGED, 8zer«e«z(atég: Somogyi ucca ZZHl.em, Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal kölcíilnkönyvlhr ét Jegyiroda : Aradi ucca ü. I elelon : 13>00. — Nyomda : L»w Lipól ucca 1U. Telefon : 13^oA. távirati a* 'pvélrlm l'*lini>nva'or»7A<i «»eneil Szombat, 1934 Január 20. Ara 12 fillér X. évfolyam, 13. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2« Vidéken es Budapesten 3.ÖO. kUlljlldiln «.4« penqA. ' Egyes szAm Ara hétk»z< nap 12, vaiAr- és Mnnepnnp 20 III1. Iflr­delélek lelvétele tarifa szerint. Meole. lenl'c héllő kivételével nnnontn relief Több állás, egy állás Az elvi ellentélek kiélezésének legkisebb szándéka nélkül mondjuk, hogíy égnek még azok a sebeink, amelyeket az egyete­mért ránk kényszeritett harc során ütött az igazsá.?érzetünkön, önérzetünkön és kegy eletünkön a kultuszminiszter. De annyira nem sajoghatnak ezek a sajnos lasss.a hegedő sebek, hogy az igazság fel­ismerésében és kimondásában akadályoz­zanak. Az egzisztenciális bizonytalanság és aránytalanság enyhítése érdekében a kormány egyetlen tagja sem tesz annyit, mint a kultuszminiszter. Ezeknek az aránytalanságoknak a leépitése benne van a kormány programjában. Azt, hogy a leépítés munkájából — egyúttal nemzet­és életmentő szociális és humanista mun­ka is lenne — mennyit végeztek el, ille­tőleg mennyit nem végeztek el, nem kell részletezni. Mindenki tudja. Hiszen min­denki olvasta a kilencvenöt pontot. De azt is látja mindenki, hogy a nagy jö­vedelmek ma sem adóznak többet, mint amennyit a Károlyi-kormány alatt adóz­tak és hogy a lendület, mellyel az irtó hadjáratot hirdették az álláshalmozások ellen, megtorpant az előkészületi cseleke­deteknél. A kultuszminiszternek teljesen igaza van. Átfogó erejű rendelkezést, olyat, amely egy csapásra megszüntetné az ál­láshalmozások minden rendjét és faját, körülményes lenne kiadni. Esetleg sok előmunkálat kellene. Az idő viszont ke­vés. Az ál.ásnélküliek mértani arányban gyarapodó táborának az ostroma egyre hevesebb. Aztán társadalmat olyan mó­don még se lehet fentartani, hogy min­den ezer emberből, mondjuk, százhúsznak két, esetleg hárum állása van, hatszáznak vagy hétszáznak szintén van állása, a többi pedig népkonyhára jár, meggémbe­redett tagjaira nem ruiiát huz, hanem csak rongyokat tud bugyolálni s tüz ba­rátságos melege sötét odújának nedves fa­lai közé csak akkor lopódzik, ha az in­ségfábói hetenkint egyszer haza vihet egy marékra valót. Lehet, hogy az arányban tévedtünk.A ridegség és hidegség megíté­lésében és megérzésében nem. De ha va­lamivel kevesebb is azoknak száma, akik két vagy több állást töltenek be, még min­dig jelentékenyen enyiiülhetne a nyomor és visszahúzódna a lázongás szelleme, ha azok, akiknek több állásuk van, azt az egyet tartanák meg, amely egzisztenciá­juknak alapja, a többit átengednék má­soknak. Olyanoknak, akiknek egy állásuk sincs. Akiknek semmi keresetük sincs. Akikre «nézve helyzetük mostani sivársá­gával szemben me^,.uás, esetleg létfenn­tartási alap .lenne a havi nyolcvan, vagy száz pengős fizetés. Ezért volt igaza a kultuszminiszternek, amikor rendeletet adott ki arról, hogy rendkívüli tantárgyakat csak olyan fiatal tanárok taníthatnak, akiknek nincs állá­suk. Az a kis óradij, amit a rendkívüli tantárgyakért fizetnek, jól jött a rendes tanároknak is. Annyit, amennyire szüksé­ge van, ma nagyon kevés középosztálybeli keres. Valamennyien deficitből élünk. Mini valamikor, amikor méa el nem árverez­ték, a Kass. Az árverezést illetően is ott tart a társadalom, ahol a Kass. Körül­belül el lehetne árverezni. De a dobot még nem ütötték le, a szanálással próbál­kozni kell s van-e, aki kétségbe vonná, hogy egyes rendes tanároknak el kell szenvedni a havi husz, harminc pengős veszteséget, ha azzal szemben kenyérhez jut nyolcvan, száz, egyébként el nem he­lyezhető fiatal ember. Hasonló okos és igazságos rendeletekkel aránylag rövid idő alatt lehetne megteremteni az uj eg­zisztenciák ezreit, ami aztán természetsze­rűleg idézne elő élénkebb körforgást egész gazdasági és kulturális életünkben. Való­színű, hogy azok, akiknek a keresete meg­csappanna, kevesebbet költenének. Ezzel szemben bizonyos, hogy az uj egziszten­ciák révén — a legtöbb akármilyen sze­rény egzisztencia lenne is — több rende­lés jutna a szabónak, a suszternek, ami viszont — akármilyen kismértékben — enyhítené a munkanélküliséget. De több lenne a paciens és a kliens, nagyobb lenne a színház forgalma, karzaton is és lenn is, többet árulna a fűszeres, talán csak a ha­lál aratása lenne kisebb. Hangulatot akarunk csinálni az állás­halmozás megszüntetése mellett azok kö­rében is, akiknek egynél több állásuk van. De az, amit a gazdasági és kulturá­lis élet körforgásának megélénküléséről mondtunk, persze nem azt jelenti, hogy fenékig tejfel lesz itt minden, ha agg­legények nem három állás terhével a vál­lukon autóznak és nem három állás fize­tésével a zsebükben görnyedeznek a ké­nyelmes földszinti színházi székben. Élt már az emb" i ' máskor is feje tetejére álli'ott világot. Kártya- és táncőrület, pi­ros köröm és vörös száj, nyomor tobzó­dása és éhség pusztítása járta más szá­zadokban is hób ortos divatját. De miért akarja a bizonytalanság és nélkülözés retteneteibe fojtani saját gyerekeinek fia­tal éveit a mai Ember? A képzettség meg­szerzésének megnehezítése nem segit. Se szülőn, se gyereken, se fiatalságon, se köz­nyomoron, se társadalmon. Legföljebb leplezi, esetleg elmélyíti a bajt. Tudjunk emberek lenni. Emberséges emberek. En­gedjünk át valamit a gyerekeinknek. A saját gyerekeinknek. Akikre úgyis bol­dog örömmel erőszakolja minden rendes ember a legjobb falatját. A testvérünk, a rokonunk, a barátunk, a honfitársunk, az embertársunk gyerekeinek. Akik közül azokat, akik esetleg elbuknának, úgyis megpróbálnánk meleg és megértő gesz­tussal fölemelni magunkhoz. Vasárnap kezdődik Zágrábban a kisantaní-konferencia Suvich bécsi ulja és a magyar~oszlrák kombinációk CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A kisantant-államok külügyminisztereinek ré^ó'.a tervezett kon­ferenciája vasárnap kezdődik Zágrábban. A három külügyminiszter szombaton reg­gel Belgrádba utazik, hogy audiencián je­lenjen meg Sándor királynál. Benes és Titulescu kedden este utazik vissza Genfbe. i A Pravda értesülése szerint a konferen­cián szóbakerül Suvich olasz külügyi ál­lamtitkár bécs iutja is és az ezzel kap­csolatos osztrák—magyar kombináció is. Suvich bécsi tárgyalásai Triesztről Bécs, január 19. Suvich olasz külügyi ál- i nak érdekében, hogy ugy mint a háború előtt, lamtitkár tanácskozásain nagy szerepe van a ' ismét Trieszten keresztül bonyolítsa le kiviteli trieszti szabadkikötőnek, ameíyet Olaszország forgalmát több európai állam, Ausztrián kivül biztosítani akar Ausztriának. Hir szerint sike- j a Trieszttel kapcsolatos tervekbe bevonják rült bizonyos eredményeket elérni ennek a cél- ' Magyarországot és Csehszlovákiát is. Száz képviseld csatlakozott az oinoinfánpfrfö ellenzéki bJofthhoz „Le kell bonlani minden közüzemet, amely lönkreíeszi a magán­vállalkozási" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház folyosóin pénteken délután is nagy izga­lommal tárgyalták a fővárosi törvény reformjá­nak ügyét. Az ellenzéki oldalon elégtétellel állapí­tották meg, hogy a kormánynak ez a javaslata összekovácsolta az ellenzéket, amely most több mint száz képviselőből álló frontot tud mozgósítani. Minden remény meg van arra, hogy ez a most mecalakuló alkotmányvédelmi ellenzéki blokk » jövőben is együtt fog működni, elsősorban a titko« választójog kiharcolásában. A délután folyamán- Rassay Károly és F r i e d r i c h István megbeszélést folytatott a pártonkívüli ellenzéki képviselőkkel, akik vala­mennyien csatlakoztak az alkotmányvédő blokk­hoz. Az alkatmányvédő blokk megalakuló ülését kedden délután tartj« meg a parlament épületében. Szerdára hivja össze Huszár Aladár főpolgármes-

Next

/
Thumbnails
Contents