Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-20 / 15. szám

D&MAGYARORSZAö SZEGED, 8zer«e«z(atég: Somogyi ucca ZZHl.em, Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal kölcíilnkönyvlhr ét Jegyiroda : Aradi ucca ü. I elelon : 13>00. — Nyomda : L»w Lipól ucca 1U. Telefon : 13^oA. távirati a* 'pvélrlm l'*lini>nva'or»7A<i «»eneil Szombat, 1934 Január 20. Ara 12 fillér X. évfolyam, 13. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2« Vidéken es Budapesten 3.ÖO. kUlljlldiln «.4« penqA. ' Egyes szAm Ara hétk»z< nap 12, vaiAr- és Mnnepnnp 20 III1. Iflrdelélek lelvétele tarifa szerint. Meole. lenl'c héllő kivételével nnnontn relief Több állás, egy állás Az elvi ellentélek kiélezésének legkisebb szándéka nélkül mondjuk, hogíy égnek még azok a sebeink, amelyeket az egyetemért ránk kényszeritett harc során ütött az igazsá.?érzetünkön, önérzetünkön és kegy eletünkön a kultuszminiszter. De annyira nem sajoghatnak ezek a sajnos lasss.a hegedő sebek, hogy az igazság felismerésében és kimondásában akadályozzanak. Az egzisztenciális bizonytalanság és aránytalanság enyhítése érdekében a kormány egyetlen tagja sem tesz annyit, mint a kultuszminiszter. Ezeknek az aránytalanságoknak a leépitése benne van a kormány programjában. Azt, hogy a leépítés munkájából — egyúttal nemzetés életmentő szociális és humanista munka is lenne — mennyit végeztek el, illetőleg mennyit nem végeztek el, nem kell részletezni. Mindenki tudja. Hiszen mindenki olvasta a kilencvenöt pontot. De azt is látja mindenki, hogy a nagy jövedelmek ma sem adóznak többet, mint amennyit a Károlyi-kormány alatt adóztak és hogy a lendület, mellyel az irtó hadjáratot hirdették az álláshalmozások ellen, megtorpant az előkészületi cselekedeteknél. A kultuszminiszternek teljesen igaza van. Átfogó erejű rendelkezést, olyat, amely egy csapásra megszüntetné az álláshalmozások minden rendjét és faját, körülményes lenne kiadni. Esetleg sok előmunkálat kellene. Az idő viszont kevés. Az ál.ásnélküliek mértani arányban gyarapodó táborának az ostroma egyre hevesebb. Aztán társadalmat olyan módon még se lehet fentartani, hogy minden ezer emberből, mondjuk, százhúsznak két, esetleg hárum állása van, hatszáznak vagy hétszáznak szintén van állása, a többi pedig népkonyhára jár, meggémberedett tagjaira nem ruiiát huz, hanem csak rongyokat tud bugyolálni s tüz barátságos melege sötét odújának nedves falai közé csak akkor lopódzik, ha az inségfábói hetenkint egyszer haza vihet egy marékra valót. Lehet, hogy az arányban tévedtünk.A ridegség és hidegség megítélésében és megérzésében nem. De ha valamivel kevesebb is azoknak száma, akik két vagy több állást töltenek be, még mindig jelentékenyen enyiiülhetne a nyomor és visszahúzódna a lázongás szelleme, ha azok, akiknek több állásuk van, azt az egyet tartanák meg, amely egzisztenciájuknak alapja, a többit átengednék másoknak. Olyanoknak, akiknek egy állásuk sincs. Akiknek semmi keresetük sincs. Akikre «nézve helyzetük mostani sivárságával szemben me^,.uás, esetleg létfenntartási alap .lenne a havi nyolcvan, vagy száz pengős fizetés. Ezért volt igaza a kultuszminiszternek, amikor rendeletet adott ki arról, hogy rendkívüli tantárgyakat csak olyan fiatal tanárok taníthatnak, akiknek nincs állásuk. Az a kis óradij, amit a rendkívüli tantárgyakért fizetnek, jól jött a rendes tanároknak is. Annyit, amennyire szüksége van, ma nagyon kevés középosztálybeli keres. Valamennyien deficitből élünk. Mini valamikor, amikor méa el nem árverezték, a Kass. Az árverezést illetően is ott tart a társadalom, ahol a Kass. Körülbelül el lehetne árverezni. De a dobot még nem ütötték le, a szanálással próbálkozni kell s van-e, aki kétségbe vonná, hogy egyes rendes tanároknak el kell szenvedni a havi husz, harminc pengős veszteséget, ha azzal szemben kenyérhez jut nyolcvan, száz, egyébként el nem helyezhető fiatal ember. Hasonló okos és igazságos rendeletekkel aránylag rövid idő alatt lehetne megteremteni az uj egzisztenciák ezreit, ami aztán természetszerűleg idézne elő élénkebb körforgást egész gazdasági és kulturális életünkben. Valószínű, hogy azok, akiknek a keresete megcsappanna, kevesebbet költenének. Ezzel szemben bizonyos, hogy az uj egzisztenciák révén — a legtöbb akármilyen szerény egzisztencia lenne is — több rendelés jutna a szabónak, a suszternek, ami viszont — akármilyen kismértékben — enyhítené a munkanélküliséget. De több lenne a paciens és a kliens, nagyobb lenne a színház forgalma, karzaton is és lenn is, többet árulna a fűszeres, talán csak a halál aratása lenne kisebb. Hangulatot akarunk csinálni az álláshalmozás megszüntetése mellett azok körében is, akiknek egynél több állásuk van. De az, amit a gazdasági és kulturális élet körforgásának megélénküléséről mondtunk, persze nem azt jelenti, hogy fenékig tejfel lesz itt minden, ha agglegények nem három állás terhével a vállukon autóznak és nem három állás fizetésével a zsebükben görnyedeznek a kényelmes földszinti színházi székben. Élt már az emb" i ' máskor is feje tetejére álli'ott világot. Kártya- és táncőrület, piros köröm és vörös száj, nyomor tobzódása és éhség pusztítása járta más századokban is hób ortos divatját. De miért akarja a bizonytalanság és nélkülözés retteneteibe fojtani saját gyerekeinek fiatal éveit a mai Ember? A képzettség megszerzésének megnehezítése nem segit. Se szülőn, se gyereken, se fiatalságon, se köznyomoron, se társadalmon. Legföljebb leplezi, esetleg elmélyíti a bajt. Tudjunk emberek lenni. Emberséges emberek. Engedjünk át valamit a gyerekeinknek. A saját gyerekeinknek. Akikre úgyis boldog örömmel erőszakolja minden rendes ember a legjobb falatját. A testvérünk, a rokonunk, a barátunk, a honfitársunk, az embertársunk gyerekeinek. Akik közül azokat, akik esetleg elbuknának, úgyis megpróbálnánk meleg és megértő gesztussal fölemelni magunkhoz. Vasárnap kezdődik Zágrábban a kisantaní-konferencia Suvich bécsi ulja és a magyar~oszlrák kombinációk CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A kisantant-államok külügyminisztereinek ré^ó'.a tervezett konferenciája vasárnap kezdődik Zágrábban. A három külügyminiszter szombaton reggel Belgrádba utazik, hogy audiencián jelenjen meg Sándor királynál. Benes és Titulescu kedden este utazik vissza Genfbe. i A Pravda értesülése szerint a konferencián szóbakerül Suvich olasz külügyi államtitkár bécs iutja is és az ezzel kapcsolatos osztrák—magyar kombináció is. Suvich bécsi tárgyalásai Triesztről Bécs, január 19. Suvich olasz külügyi ál- i nak érdekében, hogy ugy mint a háború előtt, lamtitkár tanácskozásain nagy szerepe van a ' ismét Trieszten keresztül bonyolítsa le kiviteli trieszti szabadkikötőnek, ameíyet Olaszország forgalmát több európai állam, Ausztrián kivül biztosítani akar Ausztriának. Hir szerint sike- j a Trieszttel kapcsolatos tervekbe bevonják rült bizonyos eredményeket elérni ennek a cél- ' Magyarországot és Csehszlovákiát is. Száz képviseld csatlakozott az oinoinfánpfrfö ellenzéki bJofthhoz „Le kell bonlani minden közüzemet, amely lönkreíeszi a magánvállalkozási" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház folyosóin pénteken délután is nagy izgalommal tárgyalták a fővárosi törvény reformjának ügyét. Az ellenzéki oldalon elégtétellel állapították meg, hogy a kormánynak ez a javaslata összekovácsolta az ellenzéket, amely most több mint száz képviselőből álló frontot tud mozgósítani. Minden remény meg van arra, hogy ez a most mecalakuló alkotmányvédelmi ellenzéki blokk » jövőben is együtt fog működni, elsősorban a titko« választójog kiharcolásában. A délután folyamán- Rassay Károly és F r i e d r i c h István megbeszélést folytatott a pártonkívüli ellenzéki képviselőkkel, akik valamennyien csatlakoztak az alkotmányvédő blokkhoz. Az alkatmányvédő blokk megalakuló ülését kedden délután tartj« meg a parlament épületében. Szerdára hivja össze Huszár Aladár főpolgármes-