Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-18 / 13. szám

1934 január 18. DE1. MAGyARORSZAG 3 A 15 év előtti szőregi gyilkosság a szegedi törvényszék előtt Az ügyészség kétrendbeli gyilkossággal és háromrendbell rablással vádolja Jankov Szávát (A Délmagyarország munkatársátólv Egy esztendővel ezelőtt Szőregen elfogták Jankov Száva volt szőregi lakost, aki szerb katona is volt. Jankovot a község lakói felismerték, amikor a mult évben szerb megszállott területről Szőregre ment és feljelentették a rendőrségen 1919-ben elkövetett cselekményei miatt. 1919-ben, amikor a szerbek behatoltak Szőregre, Jankov átlépett a szerb hadseregbe és többedmagával valósággal réme lett a szőregieknek. A szerb katonák több rémtettet követtek el: raboltak, gyilkoltak, gyújtogattak. Köztük volt Jankov Száva is, akinek kezéhez állítólag több émber vére tapad. Jankovot a csendőrörsön tartották fogva, onnan azonban megszökött. Néhány hónap múlva egy lerongyolódott ember jelentkezett a szőregi csendőrörsön, Jankov Száva, aki önként csendőrkézre adta magát, mert nem birta tovább a bujdosást. A nyomozás adatai szerint Jankov volt az, aki többedmagával megölte a Dobsa-házaspárt. Dobsáékat előbb kirabolták, azután távozni akartak, amikor Dobsa szavából azt vette észre, hogy felismerte. Társai segítségével ekkor kicipelte a mezőre és ott feleségével együtt agyonlőtte. A nyomozó hatóságok megállapították, hogy' Dobsáékat robbanógolyókkal ölték meg. Jankov és társasága még több rablást követett el Szőregen. A volt szerb katona elfogatásakor tagadta, hogy azonos lenne Dobsáék gyilkosával. Azt állította, hogy ő ugyan több más szerb katona társaságában elkövetett rablásokat, de azokért a becskereki törvényszék egyszer már elitélte és a büntetést le is töltötte. Akadt a nyomozás sox*án egy tanú, aki Jankov Szávát a gyilkosság előtt látta a Dobsa-tanyán. Ez a tanú abban az időben Dobsáék bérese volt és úgyszólván az egész gyilkosságot végignézte. Az ügyészség a terhelő adatok alapján vádiratot adott ki Jankov Száva ellen kétrendbeli gyilkosság és háromrendbeli rablás büntette miatt. Jankov Száva ügyét pénteken tárgyalja a szege li törvényszék Vz'tö-tanácsa. Á vádat dr. Kleilsch József ügyész képviseli. Mea kell favlfani Elkeseredés az élelmiszerutalványok megvonása miatt (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország szerkesztőségébe még mindig érkeznek a levelek a népkonyhai »reform« ügyében. A munkanélküliek körében, akiket a nyomorúság a népkonyhái kosztra szoritott, nagy elkeseredést keltett az a rendelkezés, amely szerint február elsejétől kezdve nem kapnak külön szalonna- és kenyérutalványokat azok, akiknek a maguk és családjuk népkonyhái főzelékéért meghatározott számú napokat kell dolgozniuk a szükségmunkák keretében. A napokban közöltük az egyik elkeseredett munkanélküli levelét, most néhány részletet közlünk egy ujabb levélből, amely legutóbb érkezett hozzánk. »Igen tisztelt Szerkesztő ur! Az, hogy a dolgozó népkonyliásoktól — irja a levélíró — megvonják a kenyér- és szalonnantalványokat, nem keserítene bennünket annyira el, ha biztosan tudnánk, hogy az eddigi tényleg kézhezkapott élelmiszeri az igért zsiradag tényleg pótolni fogja. Negvedmagammnl kanom az ebédet a felsővárosi konyháról, de ha tovább is ugv készilik az ételt, mint eddig, nemcsak két, vagy négy, hanem akár tíz deka sem fogja azt élvezhetővé tenni. Az étel nemcsak sovány, de ízetlen és gusztustalan is. Az Ínségesek azt mondják, hogy rozsliszttel rántanak, azért ragadós, csirizes a népkonyhai főzelék. A legfontosabb és legizesebb tömegcikket, a burgonyát csak ritkán, hetenkint egyszer illesztik a népkonyha menüjére. Ujabban a tarhonyát is üresen, burgonya nélkül készítik, a tojástalan tészta szétmálik, valóságos kovász lesz belőle, eddig legalább a burgonyától kapott némi ételizl. de most már burgonyát sem gyúrnak bele. Szereltük eddig a babfőzeléket is, de a nyár óta az is megromlott. Addig legalább sós vízbe főzték, tésztái is tettek bele, de azóta csak tiszta vízbe fő, megsózni is nekünk kell. Ecetnek, hagymának jelenlétét még csak sejteni sem lehet. A savanyukáposztában a nyár óta csak egyetlen egyszer találtam egy szem borsot, körülbelül féléve semmiféle fürzert nem érzünk az ételben. A lencsében, a borsófőzelékben igen sokszor találunk ezzel szemben idegen anyagokat, gabonaszemeket, rántáscsomókat. Jobb volna, ha a sok káposzta helyett néha paprikáskrumplit, meg tarhonyát főznének, ha burgonyát és tarhonyát főznének az ételekbe, mert így mégis kapna a népkonyhai koszt valami izt és szint. Általában csak a kenyér volt mindig kifogástalan — folytatja a levélíró —, csak nagysága zsugorodott össze a sok rozsliszt miatt és bizony nagyobb darab is elkelne belőle. Nagyon helytelen, hogy mindig a legolcsóbb ajánlatot fogadják el, mert ennek következményeit mi érezzük, a népkonyhák kosztosai. Lehetetlenség, hogy bármelyik pék tizenegy fillérért jó, élvezhető kenyeret adhasson ráfizetés nélkül. Karácsony napján öt személyre három kis darab hust kantam, összesen két deka súlyban. Amig ezeken a bajokon nem segítenek, addig nem sokat várhatunk a zsiradag beígért emelésétől, mert selejtes anyagokból jó ételt főzni lehetetlen Ha a harminc deka sózott szalonna helyett megadják havonta a harminc deka zsirt népkonyhai ebédjeinkbe, akkor igazság szerint a kenyéradagokat is fel kellene emelni a kenyérutalványok heluett.» Tisztelettel (Aláírás). Ez a levél az aktuálissá tett kérdésnek egv másik oldalát világítja meg és kiderül belőle, hogy a népkonyhák kosztosai belemennének a változtatásba, ha az igért egy deka zsir élvezhetővé, erőiadóvá, táplálóvá tehetné a népkonyhái levese ket A helyzet különben a következő: Szegeden három népkonyha dolgozik, egy a Z?erZíni-köruton, egy a Pulczuccában és egy a Vásárhelyi- sugárúton. Az előírás szerint a népkonyhai ebédadag főzelékből, vagy tésztalevesből és harminc deka kenyérből, áll. A munkaképes munkanélkülieknek a népkonyhai ebédekért meg kell dolgozniuk, még pedig minden általuk eltartotl személy után havonta három napot. A népjóléti ügyosztály a népkonyhai ebédekért ledolgozott napokat 150 fillér napszámmal számolja el, mert egy-egy személy népkonyhai ellátása havonta négy és félpengőbe kerül. A népkonyhák forgalma napról-napra változik, de lényegesebb eltérés nincs az egyes napok között. A mult hét utolsó napján, szombaton a három népkonyha 2897 ebédadagot szolgáltatott ki. A munkaképes munkanélküliek közül 613 család 1674 családtaggal kapott ebédet, amelyért a családfő ledolgozta a megfelelő számú napokat. A munkaképtelenek közül 649 család evett népkonyhai ebédet 1223 családtaggal. Ezek a számok azt jelentik, hogy a város — állagnak tekintve a szombati eredményt — 2897 embernek ad ebédet a népkonyhákon egy hónapon keresztül 5022 ledolgozott munkanapért. Ennek a munkának az értéke az inségmunkák hatósági tarifája szerint 7533 pengő, az ellenértéke pedig, a népkonyhái ebédek 15 filléres önköltségi árát elfogadva, 13.03o pengő 50 fillér. A népkonyhák fenntartása tehát ezek szerint a városnak havonta 5502 pengő 50 fillérjébe kerül, azonban: a népkonyhai ebédek önköltségi ára adagónkint semmi esetre sem éri el a 15 fillért, ezzel szemben a megdolgoztatott családfenntartók által végzett munka értéke feltétlenül nagyobb a másfél pengő szükségmunkabérnél, igy a népkonyhák fenntartása lényegesen kisebb költséget jelent. Az azonban kétségtelen, hogy a város csak nagyon keveset takaríthat meg a február elsejére tervezett változtatással, a dolgozók élelmiszerpótlékának megvonásával és kétségtelen az is, hogy a népkonyhák kénytelenkosztosai között nagy elkeseredést keltett ez az érthetetlen és elhamarkodott terv, amelynek végrehajtását semmi sem magyarázza meg. Pályázatot írnak ki vasúti altiszti állásokra (A Délmagyarország munkatársától) A mult év októberében a Máv. igazgatósága többszáz segédtiszti állásra hirdetett pályázatot. A szegedi üzletvezetőség területén — mint a Délmagyarország annakidején beszámolt róla — 45 segédtiszti állást töltöttek be és a 80—100 pengővel dotált állásokra nem kevesebb, mint ötszázötvenen nyújtották be pályázatukat. Azokat a szerencséseket, akiket felvettek a vasúthoz, egyelőre próbaszolgálatra osztották be. Rövidesen letelik a pióbaszol gálát és akkor véglegesíteni fogják okét. A szegedi üzletvezetőség területén a próbaszolgálat alkalmával mind a negyvenöt alkalmazott bevált, véglegesítésük rövidesen megtörténik. A szegedi üzletvezetőségnél most arról értesülünk, hogy a tavasszal ujabb pályázatot fog kiírni a Máv. igazgatósága vasúti altiszti állásokra. Ennek során a szegedi üzletvezetőségnél is lesznek felvételek, hogy hány alkalmazottat vesznek fel, az csak később válik ismertté. Annyi azonban elhatározott, hogy ezúttal többszáz segédtiszti állásra hirdetnek pályázatot és az állások egyrésze a szegedi üzletvezetőség területén kerül betöltésre. NGYENES kötés-tanfolyam és filléres gyapjuárak aMUSKÁTLIBAN Kárász ucca 3