Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-17 / 12. szám

4. Í5S2 DCf MAGYARORSZÁG 1954 január 17. közvetítő arról is gondolkodik, hogv a kijelölt tag az előirt feltételek mellett a Telkinált munkát el is vállalja. A hatósági munkaközvetítő ezzel szemben, ha a megbízó különös indokot nem szo^ltat, köteles átvenni a megbi -á^t még akko~ is, ha a bérfeltételek az átlagos munkabéreke' meg sem közelitik és az alkalmazási körülmények távo'ról sem ideálisak. A gazdasági válság óta állandósult mun'ibérredukciós I ányzat e'loné"o 1 n '-ntő kőz. vcü ö és eredményessége kielégi'ő - mo"d ; a jelentés —, hiszen n munkaadói megbi fásoknak mindössze két százaléka marad' kielégítetlenül, aminek oka kétségtelenül a nagyarányú munkanélküliség és ennel* következménye, az elmélyült ínség, másik oka pedig a mesterséges beavatkozás, hiszen a munkaalkalmak 89 százaléka a szükségmunkákból került kí. A gazdasági élet által nyújtott munkalehetőségek területén sokkal vigasztalanabb a közvetítés eredmémre és azt mutatja, hogy a nagy munkanélküliség időszakában milyen hatalmas mértékben érvényesültek a munkabérredukciós törekvések és milyen kedvezőtlenekké váltik a munkafeltételek, mennyire hátrányosan befolyásolták a közvetilést a rosszul, vagy egyáltalában nem fizető munkaadók. A természetei, szakmunkahelvekből 100 munkahelyre mindössze 74 közvetítés esett. Ez az arányszám adja a helyzet valódi, igen szomorú képét. A beszámoló részletesen ismerteti a hatósági munkaközvetítő szerepét az inségenyhitési akció és a szükségmunkák megszervezése körül. A hivatal bonyolult valószinülés-számi'^sok r^np'án minden évben előre megállapította, hogy körülbelül milyen arányú munkanélküliségre kell számítania a városnak és igy mennyi szükségmunkaalkalomról kell ^ondoskod nia. A munkanélkülieket, családi viszonyaikat, anyagi helyzetüket preriz kartotékrendszerben tartja nyilván. Az eddig szerzett tapasztalati adatok alapján a hivatal vezetője szükségesnek és sürgősnek tartja a munkafront megszervezését Húrom megvonják a irafiUfogoi Be/e/eződöli a revixió (A DélmaggarorszAg munkatársától.) A tratikrevizió során a szegedi pénzügyigazgatásáé felülvizsgálta az összes szegedi dohánytozsdei engedélyeket és ahol azt tapasztalták, hogy az encedelyesnek havonta 300 pengőt meghaladó különjövedelme van. az engedély bevonására tettek javaslatot. A revízió — értesülésünk szerint — befejeződött; a szegedi pénzügyigiazgfltósá«; három trafikengedély bevonására teit elöterjesziést a pénzügyminiszternek. A vizsgálat során megállapították, hogy mindhárom szegedi trafikengedélyesnek a dohánytőzsdéből szárnnzó jövedelmükön felül, még külön 300 pengő jövedelme is van. Az egyik trafik,, amely minden valószínűség .szerint rövidesen megszűnik, illetve engedélyest változta*, a Széchenyi-téren van. a másik a Kálvária-uton működik. A revízió során mindkét trafikengedély bevonására tett javaslatot a pénzügyigazgatóság. Megszűnik a Boldogasszony-sugárul 20. szám alatt levő dohánytőzsde is, mely ezideig Farádi Vörös Tibor tábornok özvegyének n tulajdonában volt. Az engedély bevonására azonban nem karüi sor. mert a tábornok özvegye már a reviziós eljárás során lemondott jogáról. Az engedélyeseknek február elsejére fel kellett mondaniuk trafikjuk bérletét. A három trafik azonban február után sem szűnik meg, hanem uj engedélyeseknek fogják kiadni. Erre azonban csak a felmondás végleges elintézése után kerülhet »w, mert a felmondásokat az érdekeltek megfellebbezhetik ha meg tudják okolni, hogv a lohánytőzsdei engedély megvonásával megélhetésük vésze delembe kerül. A Boldogasszonv-sugáruti trafik ügyében már nem lesz változás mivel a régi tulajdonos saját elhatározásából mondott le arról. A másik két trafik ügvében rsrtk februárban lesz döntés és ha a felmondást *>kkor jóváhagyja a pénzügyminisztérium, a szegedi pénzűgvigazgatóság pálváziatot fog kiírni. Az egyik trafik engedélvét ebben az esetben ötvenszázalékos hadirokkantnak, vagy nagycsaládu hadiözvegynek kell kiadni, a másik engedély felett szabadon rendelkezik a pénzügyminiszter. Tekintettel arra, hogy a Széchenyi-téri és a Kálvária-uti trafikok meglehetős forgalmasak, az uj trafikengedélyekért máris megindult a harc, napnap után növekszik a pályázók száma. Mozi után vakmerő trafik&eíörés (A Détmagyarország makói tudósilójától.) Tegnap éjjel három gyanúsan viselkedő suhancra lettek figyelmesek a Fő-téri rendőrök. Az egyik lemezvagóollót cipelt, a másik kettőnek pedig nehezen rejthető csomag feszitette Icabálját. A püspöki kápolna mögötti kis uccábao u'.jul állották a rendőrök a suhan^oknak és '¿azolásra bívták fel őket. Még mieló't élőszóval válaszolhattak volna, válaszolt hely<ttúk a kabátjuk alatti csomag, amelyből 4—5 pakli dohány gurult a rendőrök elé. Az igazoltatásnak erre a fordulatára azután egy-kettőre beismerték, hogy a színház melletti trafikból jönnek, amelyet feltörtek és kiraboltak. Érdekes vallomásukat folytatták a rendőrségen. Eszerint a betörők vezére La jos Sándor 18 éves Vertán-telepi kovácsinas, aki Szabó Lajos kovácsmesternél volt alkalmazásban. A másik kettő kiíkoru, mindketten tanoncok. A 3 gyerek vasárnap a moziban megnézett egy fegyencdrámát, amely olyan hatással volt rájuk, hogy az előadás után hasonló tettre hatá"»zták magukat. A határozatot másnap tettre változtatták át. Előzetes szemle után özv. Járt óné trafikját találták legalkalmasabbnak a betörésre. Lajos Sándor gazdájának a műhelyéből elcsente a lemezvágóollót, amivel lemetszették a lakatot. Több, mint egv félóráig cirkáltak a bódé körül, várva az alkalmas pillanatot. Közben az egyik makói detektlvvel találkoztak. A detektív ránk szólt — vallják a suhancok —, hogy azonnal takarodjunk haza s mi ugy tettünk. mintha szót fogadnánk, a lakat azonban ekkor már le volt vágva s mi a detektív eltávozása után nvugodtan fogtunk a munkánkhoz. FASOR SZANATÓRIUM Budapest VII. Ker. Vilma királynő ut 9. Telefon 31-5-26. Sebészet, belgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat, idegosztály Olcsóbb mint bármely klinika vagv közkórház különszobája Napi ellátási dij 10 oengétől. 8 Kórházi pausálárak idegbetegek esetében továbbá szüléseknél A vigyázók felváltva, egyenként mentek a trafik aílakához, hogy zsebrevágják az ablakon át kiadott holmikat. 30—40 percnyi pakolás után végeztek a trafikkal. 27 pengő készpénzt és 50 pengő értékű dohánynemüt jövedelmezett a betörés, amellyel azután megindultak a Horthy-park irányában, hogy a park mögötti elha-i gyatott téren megosztoznod janak a zsák mi* nyon. A véletlen azonban már a kápolna mögött rendőrkézre juttatta őket. Szerdán mindhármat átkísérik a szegedi ügyészségre. MWHW—BiMBWWB— —• II I II 3W Az építőmunkásság helyzete A karácsonyi nyilatkozatok alkalmával a Délmagyarország hasábjain az építőmunkások is elmondtak egyet-raást helyzetükről. Elmondották t<«5.iek között, hogy az évek óta folyton fokozódó válság épen ezt az ipart sújtotta legjobban és az építőmunkások azok, akik a legkétségbeejtöbb helyzetben élnek annak reménye nélkül, hogy valaki is törődne pusztulásukkal. Elmondották azt is, hogy tűrhetetlen helyzetük megváltoztatasára aki ciót indilanak munkaalkalmakért és az im-> már koldusfillért jelentő munkabérek ellen. Végül ironikus célzást tettek arra, hogy az, amit az épitőimunkásság eddig követelt: még csak emberinek sem volt nevezhető, mégis süket fülekre talált mindenütt, még a legilletékesebb fórumoknál is. A sok mondanivalóból csak ennyit mond* tak, mert nem akartak ünneprontónak látszani abban a reményben, hogy az újjászületés Messiása számukra is hoz megváltást. !>e hiába folytatták magukba nyomoruk jajszavát a békesség ünnepén, mert fűtetlen la* kásuk és tépett rongyaik alatt üresen korgó gyomruk, mint kinos valóság továbbra is iriegmanadt számukra. Most az ünnep után, az újév, uj nyomorúság kezdetén kijelentik az építőmunkások, hogy van még mondani valónk! Mégpedig nem panaszos, haneim dacos, amilyen a sorsunk. Mi építőmunkások vagyunk és a virágzó városok — az egekbe ivelő hatalmas gyárkémények és a civilizációt hirdető kolosszusok sokaságát építettük fel. Itt vagyunk munkaerőnkkel, tudásunkkal, alkotó vággyal munkátlanul, kenyér nélkül. Miért? Csak nem azért mert már mindenki kifogás* talan lakásban lakik, vagy már tul sok kórház, iskola, kultúrház, ut, vasút, hid épült és az épitómunkás-kezekre immár nincsen szükség? Szó s>e róla. Ellenkezőleg, mindezekre nagyobb szükség van ma, mint valaha. Nemcsak azért hogy a sok-sok épitőmunkás munkához és kenyérhez jusson, hanem főként azért, hogy az építőipar, amely több, mint 30 ipart foglalkoztat, uj vérkeringést vigyen a gazdasági életbe, fellendítve mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet, valósággal uj konjunk* túrót teremt a termelés és fogyasztás területein. De mivel épen ez a generálipar jutott legelőbb válságba a hitelválság után — magával rántott számtalan termelési és elosztási tényezőt — nyilvánvaló. hogy itt kell keresni a megoldás lehetőségét is. Ez azon* ban csak a hiteléletnek egy egészen uj rendszerével válik lehetővé. Minthogy azonban ma már a pénztőke mozgása mindjobban és bonyolultabban szövi át és köti össze társadalmi életünk minden szálát: hitelrendszerünk és ennek nyomán az építőipar is mind közelebb jut ahoz a szükségszerűséghez, hogy társadalmi kezelés alá kerüljön. A hitelválság megbénította a magánépitkezést. Ennélfogva ma egyetlen járható ut az hogy az építkezési tevékenységet a közületeknek kell átvenniök, amely az első lépés az építőipar társadalmasítása felé. De mit látunk ezzel saemben? Látjuk, hogy a közületek ellenkező irányban mozognak, ami a válságot nemcsak hogy nem enyhiti, hanem még jobban elmélyíti. Az épitőmunkásság teljes tudatában van annak, hogy létének emberhez méltó állandó biztositá* sát a tőkéstermelési rendszerben el nem érheti. | Ezért harcai során egy pillanatra sem feledkezik meg végső céljáról, de addig is küzdenie kell és fog is létének fönntartásáért: munkaalkalmak teremtéséért, a munkabér és a munkaviszonyok meg ja vitásáért, munkanélkülisége esetére való rendszeres munkanélküli segélyért és az épitőmunkásság osztálytudatos megszervezéséért. Harcait azzal a törhetetlen hittel vivja meg. hogy győzni fog és el fog jönni az az idő, amikor az épitőmunkás is emberi életet élhet. Ladvánszki József.