Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-04 / 2. szám

f 4 MAGYARORSZÁG 1*41 SZEGE». 8xerne»lt«»éa! Somogyi urcn 22.. 1. em. Telefoni 23-33.^K.tadóh!yotol kölcíünkönyvlAr é* Jegyiroda : Aradi ti rca felelőn : 13-00. - Nyomd® - L»w . .-ai ncrn 1». Telefoni 13'Oft. févlTiifl levélcím: Bé|m«ayncof»«AB Siegeil Csütörtök, 1934 Január 4. Ara 12 fillér X. évfolyam, 2. sz. ELŐFIZETÉS; Havonta helyt«»3.2« Vidéken es Budapesten 3.©0.lrUI»Wld«n pengd. * Egyes izAm Ara hétküz« nap ÍZ, vn»6r- é» Ünnepnap 20 1111. Hlr­detések lelvélele Imim szerint. Meg(e> leni'c heilíl kivételével nnnontu renne íl szövetkezet halála Talán kötelességünk volna, Hogy végig­nézzünk a szegedi cipőgyár történetén s fel­kutassuk azokat a tárgyi és személyi okokat, amelyek az összeomláshoz vezettek. Ez a szövetkezet, most azt mondják, összeom­lott adósságai súlya alatt. De ez a szövetkezet az önálló exisztenciák százainak adott munkát, kenyeret, nyugalmat és élet­célt. Voltak idők, amelyekben csak kedvez­ményt, csak előnyt, csak nyereséget látott a vállalat, de azt már nem tudjuk, hogy ugyan­ebben az időben a szövetkezet tagjai is ugyanilyen mértékben részesedtek a haszon­ban, az előnyökben és a kedvezményekben. A terhek most rájuk nehezednek s az ő exisz­tenciájukat döntik porba. A magyarországi szövetkezeti mozgalom minden erényét és fogyatkozását meg lehetne találni ennek a szövetkezetnek alapításában, működésében, virágzásában és kimúlásában. Mennyi sze­mélyi harcnak, mennyi kenyér-boxmérkőzés­nek vált szinterévé ez a szövetkezet, a veze­tők hányszor fordultak egymás és egymás kenyere ellen, a vitatkozás hangjai hányszor foglalkoztatták a szegedi közéletet s ezalatt a szövetkezet tagjai szorgalmasan, derékül s beöráletes munkával végezték kötelességü­ket, személyi torzsalkodások és érvényesü­lési kísérletek foglalták le a maguk számára azt az energiát és azt az időt, amit a veze­tőknek kizárólag a szövetkezet s a szövetke­zeti tagok ügyeinek istápolására kellett volna forditaniok. S ha most visszatekintünk a szö­vetkezet működésére s keressük az összeom­lás okait, vájjon kinek nem jut eszébe, hogy a vezetés szakértelmének fokát s a vezetők hi­vatottságának mértékét kutassa. Gründolni jól tudtak, adósságot csinálni jól tudtak, tor­zsalkodásban egészen elsőrangút produkál­tak, — de cipőgyárat vezetni tudtak-e? Ez a kérdés, ugy látszik, soha nem volt fon­tos. Akik az ellenőrzést gyakorolták, azok egész más szempontból teljesítették felada­tukat. A cipőgyárnak voltak olyan vezetői, akik, amikor átvették a vezetést, a lakkbőrt nem tudták megkülönböztetni a bagariától. Ha a tájékozatlanság s a szak ér­telem hiánya hivatottá tesz valakit nagyipari vállalkozás vezetésére, akkor nem mondhatja senki azt, hogy hívatlanok vezet­ték a szövetkezetet. S ilyen vezetés és ilyen irányítás mellett milyen horribilis hitelt élve­zett ez a cipőgyár. A szegedi kisiparosok tönkrementek, mert nem volt annyi pénzük, hogy anyagot tudtak volna beszerezni s ez a szövetkezet százezrekre menő hitelt élve­zett. Amit a kormány a pénzbőség dáriusi korszakában az iparpártolásra s iparpártolás ürügyével kortescélokra szánt, azt nem a rá­szorult kisiparosok élvezték, hanem protek­cionált szövetkezetek. A szövetkezeti forma mindig jó volt arra, hogy a kisiparnak meg­szavazott támogatást a kisiparosoktól elvon­ja. Mintahogy a tyukkölcsönöket nem a tyúkok kapták, épenugy a kisipari hitelek sem a kisiparo­soknak jutottak. Ezt a szolgálatot kitűnően betöltötték a szövetkezetek. A szö­vetekezet odaállott az utalványozó kormány és a kisiparos közé. A szövetkezeti forma a legkedvesebb társulási formája a mai kor­mányzatnak s a tegnapi kormányzat szellemé­nek. A szövetkezeti forma segítségével akar­ták átformálni az egész gazdasági életet.A pro­fitéhes részvénytársaság helyébe az altru­ista szövetkezetet akarták tenni. S minden­nek megvalósítására a szövetkezet alkalmas formáció is volt, csak az volt a baj, hogy még a szövetkezeti gondolatot is kompromit­tálták azzal, ami a magyar szövetkezetek éle­tében az infláció részeg korában végbement. A szövetkezetek tönkrementek, de az igaz­gatósági tagok jól éltek. Ez volt a magyar szövetkezeti politika, ezt a politikát válasz­tották a magyar gazdasági élet „áthangolásá­ra", ez a szövetkezeti mozgalom szolgált eszközül a maguk politikai és társadalmi fel­fogásának a gazdasági életben való érvénye­sítésére. Ámde — megbukott ez a felfogás és meg­buktak a szövetkezetek. Ha ennek csak az lenne a következménye, hogy a szövetkezet igazgatósági tagjaiból szellemi szükségmun­kások lettek, akkor még ki tudnánk" heverni a csapást. A sokkal nagyobb baj az, hogy fel­emésztették azt a pénzt s annak a pénznek tízszeres összegét is, amit a legközelebbi öt­ven évben a magyar állam erre a célra for­díthat és hogy ártatlan, szorgalmas, tisztes­séges, bizakodó dolgozók esnek áldozatul en­nek a katasztrofálisan drága kísérletezésnek.' A szegedi cipőszövetkezet tagjainak küzdel­mében mi nem tudunk igazságot tenni, de nem tudjuk megtagadni részvétünket azok­tól, akik egész életüket a szövetkezet felvi­rágoztatására áldozták, akik soha nem tettek mást, csak dolgoztak becsülettel és dolgoz­tak hűségesen s most eladják fejük felől a tetőt s kezük alól a munkaeszközöket. Ez az eljárás a magyar szövetkezeti mozgalomnak s a közelmúlt szövetkezeti mozgalmak veze­tőinek súlyos ítéletét tárja a nyilvánosság elé. Ujabb politikai meglepetések Bukarestben Az An^elescu-kormány lemondott, az uj miniszterelnök: Tatarescu Tovább tofylatják a vasgárdfsíák letartóztatását — Consíaníinescu ujabb vallomása a merényletről Bukarestből jelentik: Az a feltevés, hogy Ti­tulescu állásfoglalása folytán elkerülhetetlenné válik a kormányválság, valóra vált. Angelescu miniszterelnök szerdán kormányának három napos fenn­állása után benyújtotta lemondá­sát, amelyet a király elfogadott. Közvetlenül a lemondás elfogadása után a ki­rály Tatarescu Györgyöt hivatta magához, aki Duca alatt a kereskedelmi és ipari minisz­tériumot vezette. A király Tatarescut bízta meg a kormányalakítással, aki azonnal letette a miniszterelnöki esküt és nyomban átnyújtotta az uralkodónak a kor­mánylistát, ameiv azonban még nem teljes. A külügyi tárca betöltéséről még nem történi dön­tés. Titulescu a legújabb hir-k szerint uton van Románia felé és valószínűleg csak hazaér kezése után ad ják tudtul a kormány végleges megalakulását. Ugy látszik, hogy Tiiulescu be­folyása érvényesült Tatarescu megbízatása ese­tében. Az egymást követő politikai meglepetéseket betetőzte az Angelescu-kormány lemondása, de még nagyobb feltűnést keltett, hogy helyébe Tatarescu kereskedelmi minisztert bízták meg a kormányalakítással. Tatarescu a szabadelvű ifjúság vezetője. Régi katonatiszti család le­származottja, testvére Tatarescu István ezre­desnek, aki nemrégiben kísérletet tett a ro­mániai horogkeresztes párt megalakítására. Az egész országban tovább folyik a vasgárdisták letar­tóztatása. Brassóban letartóztatták a Vasgárda-szerve­zet vezetőségét, köztük Trifu elnököt. Ugyan­csak Brassóban letartóztattak egy köztisztviselőt, aki társaságban helyeslően nyilatkozott a Duca elleni merényletről. Többek között azt mon­dotta, hogy akárki lesz Duca utóda, ez lesz a sorsa. Kolozsvárott letartóztattak egy diákot, mert elismerően nyilatkozott a Duca elleni merény­letről. A Duca elleni merénylet ügyében kihallgat­ták Jonescut, a Vasgárda constanzai pa­rancsnokát, aki beismerte, hogy a merényletet Cantacusino lakásán beszélték meg. Megállapították, hogy Constantinescu a me­rénylet előtt Cantacuzino lakásán húzó­dott meg és a merénylet napján utazott Sina­lába. A merénylő kihallgatásakor kijelentette, hogy Duca ellen már akkor elkövethette volna a merényletet, amikor Sinajába utazott, de ak­kor Duca közelében volt Bratianu is, akit pedig a Vasgárda nem akar bántani. Ha akkor követi el a merényletet, Bratianu is feltétlenül megsebesült volna. Szerdán szembesítették Cantacuzino tábor­nokkal, akit szintén letartóztattak, min értelmi szerzőt. Constantinescu még előadta, hogyha az ál­tala végrehajtott merénylet nem sikerűit vol­na, Duca akkor sem érte volna meg az újévet. Duca miniszterelnök hagyatéka között Can­tacuzino herceg egyik levelét is megtalálták, amelyben azt ajánlotta, hogy hajlandó elárulni a Vasgárda minden tervét, ha a miniszterel­nök ennek ellenében mandátum­hoz juttatja és biztosítja, hogy a parlament egyik alelnöke

Next

/
Thumbnails
Contents