Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-10 / 280. szám

10 ÖCLMAGYARORSZÁG december TO. KSL"íS.!;gr;STANDíRD, ORION » a többi gyártmányú rádiókészülékeket és hangszórókat Telefon 28 69 f CBIP V ECÖCiyf óríÍB 6a ékszerősz, r.tdió szaknzteto Kárálzucca 16 V aP W K W • C K C1« ^ RAdióalkatrészek, Izzólámpák, Gramofonok, limesek. AZ ÉLET MOZIJA (Csúnyán megbántottam egy asszonyt) Irodalmi ünnepség« vollMk a kisvárosban, so­kan mentünk, jókedvűen, hogy kiszabadulhattunk a rendes környezetünkből. Milyen szép ilyenkor egy szimpla gyepágy, vagy fasori Otthon ugyan sokkal különb van, d« azt nem szokás észrevenni. Az emberek kiváncslaa néznek rád, itt számon tar­tanak minden idegent, találgatják a főuccán, hogy ki lehetsz? Vasárnap van, a házak elé kirakják n székeket, olt foglal helyet a család, vendégeket fogad. Máshol lányok állanak a kapu előtt, nagy megbeszéléseik vannak, emlékek a táncról, amikor egy legény mondott valamit, de borzasztó érdekc­set mondott, ilyet még nem hallottatok t — azt ár kiderül, hogy valami szerelmi célzási tett. Ez a: • kor, amikor egyedül fedezi fet minden lány minden legény azt, ami évezredes sablon. Titkol dolgokat amik az orra hegyére vannak Írva, — néha bele is haL Hogy arra baladunk, megbámulnak s a kővetke­ző pillanatban hangosan bugyog ki belőlük a ka­cagás. Ki vagyunk nevetve, de hogy miért azt soha meg nem tudjuk. Keresem én már nagvon rég az okát, hogy miért neveti ki az embert fáinkon, kisvárosokon, együttlevő két-három lány, de még eddig aem fejtetlem meg Ne adj Isten, hogy szól} is hozzájuk, mert ak­kor betegséggel végződik a nevetés, »kkora ará­nyokat vesz. A zen tel ül minden kérdésedre, legyen az a legudvariasabb, legártatlanabb, gorombasá­got kapsz Ha „egy" Tánnyal beszélsz, — soha. Csak ha többen vannak együtt Hát ezen fs átestünk, amíg megtapasztaltuk a város nevezetességeit. A legbelső részen a néhány emeletes palotát kijebb, csendes uccákon azokat a szép, kényelmes, magas-földszintes házakat ahol csak egyedül lakik a család, üveges veren­dára süt az első napsugár, öreg diófa fogad az ndvaron .aztán nagy kert következik, ahonnan nem szívesen kívánkozik kf az ember. — Itt már lehetne élni, mondja az áhnodoeó Iró­lélek. Ebben a kertben megírván végre azt a nagy regényemet amivel adós maradok a balálom ntán, hogy na részletezzem más adósságaimat. Sose tud­tam, hogy mi tart vissza, most Jöttem rá, hogy en­nek i kertnek a hiánya. Nem is magában levő az ilyen ház, mert hason­ló a szomszédja s a következő uccában ts találsz néhány nagyon alkalmatosat. A falombok beár­nyékolják az ablakot, mégse panaszkodik senki, hogy több volna a moly, mint amennyi általában szokott lenni. Sok hangulatot szívtunk magunkba, mire elkö­vetkezett az est, amely a legjobban sikerült. Ked­ves, közvetlen uri közönségünk volt, a gazdavilág számos reprezentánsa is megtisztelt bennünket A mi parasztunk, dicsekedett a főkapitány, nem oíyan, mint más vfdékbelt. Itt a gazdafin leteszi az érettségit s ngy lép a szántóföldre. Messzebb­menő ambíciója nem igen akad a tndomány terén. — azért van aki nr lesz, de a javarészét megköti a birtok és nem engedi tovább. Előadás után, természetesen, táTsas vacsora, sok felköszönt«, aztán kedélyes káosz hajnalhasa­dásig. Ezzel ugyan nagyon sokat nem mondtam, mert nyár volt, korán virradt, négy óra felé alig ma­radt velünk néhány helybéli. A többit vonzotta az ágy, meg a másnapi dolog Igazgató nj-baráhrak azonban WndöíetlentU ki­tartott velünk feleségestül. Mindegy, hogy mit igazgatott — a fdesé*jrt aligha mert ahhoz csak óvatos tisztel ettei mert szóink Nagyon szép asz­szony volt, koszomba kötve az aranyhaja, a ne­vetés« pedig olyan, hotrv sut csak behunyt szem­mel ájtatosnn, illik meghallgatni. — Embereik, mondta négy órakor az igazgató, a természet egyszerű gyermeke vatryok, én nem tudora a szót olvan boszorkányosan forgatni, mint ti, hát őszintén beszélek most is. Azonban minden­esetre szfvbőT, mert másképpert nem Is tndnék. Ná­lam csak a szív határőr < többire magyarán mondva fíifyűlök. A tl legközelebbi vonatotok reg­gel nyolckor fndnl, hagyjuk. hát itt azt a »nvanyu­szagu kocsmát, uri házamban is kerül egy pohár jó bor, egy tányér káposztaleves. Addig ugy is ok­talanság lefeküdni. Azt hiszem, aranyos anyns­kám, Így gondolod te is. De mennyire igy gondolta, ő volt a Legboldo­gabb? Szedefőztünk is rögtön s megint elfacsaro­dott a szivünk a tökéletes vidéki lakás láttán. A lírikusok esküdöztek, hogy ezen a verendán az őszi esőzések beálltáig két kötet verset Írnának meg, a magántudósumk lekszikonról álmodozott, — én az aszonyt bámultam. Egy-kettőre alarmirozta a cselédséget, az udvari tőkén aprófát hasogattak, kulcsok csőrdültek, hi­deg pezsgőspalackok, válogatott likőrös üvegek nőttek ki szinte a földből s ugyanakkor kényelem­be helyezte magát ő is. Kék-babos ruhájában olyan volt, mint egy gömbölyű lánv, az arca gyüretlen, természetes szinü, csak a szeme feketébb a ren­desnél. Mert amúgy is megszédíteni képes fekete volt Meztelen karját az asztalra helyezte, kinyújtotta poharát a legmesszebb ülőig —Isten hozta nálunk az urakat. Voltaképpen máshol járt az eszem, nagyon mé­lyen háborgott bennem esrv érzés, hogy nekem sose lesz ilyen házam, verendám. napsugaram, mikor a házigazda a vállamra csapott. — Min tűnődsz, komám? — Ha te őszinte vagy, én is az szoktam lenni. Gyönyörködöm benne, hogy milyen szép asszony a feleséged. — Meghiszem azt, lelkendezett barátunk. Hiszen azért a feleségem. Megölelte, megcsókolta az asszonyt ugy foly­tatta. — Tudom, hogy szeretnéd te is megölelni! Mintha képen vágtak volna. Nem voltam italos, hiszen abba/n az időben egy­szépben csak azért gyönyörködtem, mert szép s ha nem szereitem valakit teljes lélekkel, megcsó­kolni se tudtam Hát megérdemeltem-e, hogy most ilyen brutálisan csapjon belém — de a feleségébe is — ez a mocskos és hozzá nemértő legénybeszó­deken felnőtt ember? Nagyon nyugodt voltam azért. — Eszembe sincs, kedves öregem Nézhet valakit szívesen az ember ölelkező gondolat nélkül ia. Szörnyű kacajra fakadt — Meséld ezt az öregapádnak, ugy is tudom, hogy szívesen megölelnéd. — Esküszöm, hogy nemf Volt kívülem még más Is Józan, az észrevette, hogy nagyon elgaloppozhatjuk magunkat, hamar felállt és beszédbe kezdett, utána megjött a ká­posztaleves, — szerencsére megfeledkeztek az előbbi témáról. Hanem mikor a legközelebbi koccintásnál oda­nyújtom a poharamat a szép asszonyéhoz, az hir­telen beszélni kezd a szomszédjával s épp csak ke­gyelemből koccint. Még csak nem is tszik. Sose tudok ugy beszélni, hogy én legyek a tár­saság központja, de valaki elmondatott velem e^y régi történelet, a*""' én ismertem a legjobban, a felénél se tartottan mikor a háziasszony felugrott — Pardon, egy pitlanatra ... — Ne menj el, .kacagott az ura, most jön a ja­va. Ilvet még nem hallottál. — Röglön jövök, de valami fontosat elfelej­tettem. Abból is látnivaló volt, flogy miattam, ment el, hogy visszajövet nem akarta meghallgatni a tör­ténet víjiét. 0 kezdeti erőszakolt, lénvegtelen me­sébe. Ha szóltam hozzá, „nem tudom "-mai felelt a legkezdőbb volontért kifaggatta „irodalmi" mun­kássága felül, enrem pedig, aki épp akkor voltara benne egy apró siker rövid glóriájában, foghegy­ről kérdezett meg: — Maga ts szokott irni? A búcsúzásnál Is átnézett rajtam, elhárította a kézcsókot. Erről beszéltünk a vonaton, hazamenet, mert észrevették mások is. —• Majdnem kidobott, panaszkod'am, pedig nem bántottam me$, én nem vagyok Illetlen emberi — Durva voltál, mondta józan öregebb barátom. — fin? — Te hát. Megesküdtél rá, hogy nem ölelnéd mof». Fiatal voltom még, elcsodálkoztam. — De hiszen .. — Jó! van, én ls ugy tudom, ahogy ta Azonban formán győztem az éjszakát, meg a bort, azonkívül mindig hiánvzott más ls az egészséges egyénisé- s ne feledd, hogy asszonyt csúnyábban nem bánthat­gerahől. Soha az életben nem Ismertem azt, amit j tál volna meg. Ezt a letgisztességesebb se bocsát­megkivánásnak hivtak a temperálatlnn vérück. A I ja meg. ' Bob. ü Délmagyavország 8 napos karácsonyi kirándulása Mbbáziába P Í18. Gyorsvonat Budapesttől Fiúméig, aufokáron Abháziéba és vissza. Elszállásolás és napi 3-szori étkezés kitüv' polgári szállodákban hideq-melen folyóvízzel Indulás Budapestről der• mber 2fí-áp vissza­érkezés Budapert re i anuár 2-án este. A fenti ár kétágyas szcbára értendő. Egy­ágyas szobánál P 1050 rá'netp^dő. 10 napos karácsonyi kirándulás Teli am Sce-bp (Schmitiennöhe 2000 m.) P 13S Itjls (Paischerhoifel 2230 wxus»llátd**al) P 216 Hall In Tirol (FIS-nersenvek sztnheive) P ISI FUlpmes (Stukát oöiqv wszabb oont/a) P 169 Mallnllx (Olocknervlaéh legiobb iwahe/ve) P 169 Indulás különvonattal Hudapntről decem­ber 23-án reggel 6.30-kor. visszaérkezés Bu­dapestre fanutír 1-én este 23 kor. A fenti áradban benfoglaltntik a 3. osztályú vasúti jegy, 9 napi zállás és ellátás egv ?v kétágyas szobákban, napi háromszori étkezéssel, podgvászszáN^ás, borravalók, adók A dránduláson részt lehet venni ellátás a különve.iattal. A menetjegy ár? »udapes'lól Innsbruckig és vissza 3. osztályon P 65.—. Legalább fS utas jelentkezése esetén a Szeged—Budapest útvonalra 30 százalék enged­ményt lopna': a kirándulok. \z abbáziai utazáshoz útlevélre van szükség, a tirolihoz elé« két .endőrileg láttamo zott fénykép. — Lírákról, illetőleg osztrák si llingekr'T gondos'.oourk. A kirándulásokon résztvenni szándékozók a bejelentéskor 50 pengőt fizetnek, a hátralé­kos összeget pedi® december 15-ig kell kifizet ni. A társasutazásodra von itkozó mindennemű felvilágosítással készséggel szolgál a Dél­nagyarország kiadóhivatra. ,.Dóczy-fote!ágy 77 u; 1S33-a< modellül A legolcsóbb, legtfikéleteMbb, megi«Hinthető t*U1­kénymer nílkfll. vlf«z Ooczy Imre See­c»(l, K«!»y Albert (Híd) noe» J. Mim. 20

Next

/
Thumbnails
Contents