Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-08 / 279. szám

DEMAGYARORSZ/tó ZSEOED, Sirrr" oiionfo Somogyi ucca 22..I. em. Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal kOlctünkiSnyvl&r é» Jegyiroda s Aradi iiLca ». leielon: IVOo. ^ Nyomda : Lilw i_»-öt ncrn 1». Teleion : Távirati e* leveleim . Uilmnuïoroi»zog »eoen Péntek, 1933 dec. 8. Ára 12 tUl&Tq-^a IX. évfolyam. ¿77. S2. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken M Budapesten 3.60, kllllOldltn 0.-40 penqfl. - Egyes izAm Ara hélköz» nap 12. vn»Ar- «« Unneonnp 20 1111. Hirdetéseit felvétele tarlia szerint. MeoTrlenm hetid kivételével nnnonln rrnnel A szovjet utazik Huszonöt esztendővel ezelőtt a Magyarországról elszármazott és angol Írónővé és színpadi szerzővé lett Orczy bárónőnek egy darabja járta be az európai színpadokat, „A vörös Pimperne 1." A darab a francia forradalom Idején játszik és elevenen érzékelteti meg azt a libabőrös hátborzongást, amelyet annak idején a Párisból érkező hirek keltettek nagyapáinkban és dédapáinkban, mikor hallottak az arisztokraták latifundiumainak feloszlatásáról, a polgári vagyonokat elpusztító papírpénzek áradatáról, a király és királyné lefejezéséről, a szeptemberi tömeggyilkosságokról, az Isten detronizálásáról és az Ész kultuszának otromba kísérletéről. A vörös Pimpernel egy zseniális, vakmerő és életét minduntalan kockáztató kalandor, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda, ma itt jelenik meg, holnap ott, letörli a könnyeket, segíti az üldözötteket és kimenti az elitélteket a vésztörvényszék börtöneiből. A darab ugy van beállítva, hogy őt illeti meg a nézőközönség egész rokonszenve. Az ellenlábasa egy feketeruhás, feketelelkü „polgárt á r s", aki mint a jegyes bárány a fehér nyájtól, ugy üt el parókás, térdnadrágos, brokátselymes udvari ruhákat viselő környezettől. Borzalommal vegyes kíváncsi érdeklődés kíséri minden lépését. A királygyilkos forradalmárok rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, aki megjelent Londonban, hogy barátsági és megnemtámadási szerződést kössön az angol király őfelségével. Minthogy pedig nemcsak igéből él az ember, hanem földi javakból is, némi kereskedelmi céljai is vanak az utazásának: megállapodni Angolországgal, hogy segítsen ellátni Franciaországot azokkal a koloniális árucikkekkel, amelyek meglehetősen megfogytak a párisi, havrei és marseillei kereskedők raktáraiban a háború és a külvilágtól való elzárás ideje alatt. Ugyan mondja meg akárki, hogy a nevektől és évszámoktól eltekintve, amelyeknek az idők végtelenségével szemben nincs semmi jelentőségük, lehet-e különbséget felfedezni a francia forradalom követének és Litvinovnak mai szereplése között? Állithatja-e valaki, hogy kevésbé rázta meg a francia forradalom az ancien régime épületét, mint a bolsevisták forradalma a liberáliskapitalista társadalomnak a tizenkilencedik század folyamán kialakult, szerkezetét? És hiszi-e valaki, hogy az angol miniszterek és kontinentális kancellárok jobban lelkesedtek a jóléti bizottságért és Robespierre követéért, mint mai utódaik a csekáért és Sztálin teljhatalmú megbizottjáért? Bizonyára nem. Mintha semmi sem változott volna száznegyven esztendő óta, csak a királygyilkos Franciaország helyét a cárgyilkos Oroszország foglalta el. A jámbor polgárok ma is ugy borzadoznak, mint annakidején, a miniszterek épenugy utálkoznak, mint boldogult és elfelejtett emlékezetű elődeik, de éppenugy tárgyalnak és kötnek barátsági, megnemtámadási és kereskedelmi szerződéseket, mint a francia forradalom idején. Az idők árjában nincsen megállás. Rendszerek buknak, rendszerek keletkeznek, az uj és kegyetlen istenek véráldozatokat követelnek, az áldozatok tetemét befedi a föld, emléküket elhomályosítja a feledés, a borzalmak kissé megfakulnak s a borzalmak szerzőit befoeadiák az úgynevezett legjobb társaságokba: A királyok, akiknek nemcsak rang, de vér szerint is unokatestvéreik voltak az áldozatok, ünnepélyes kihallgatáson fogadják őket, kezet nyújtanak nekik és tartós barátságukról biztosítják őket. Tiszteletükre kivonul a köztársasági gárda és a királyi testőrség. És ahogy akkor Marseillaise vérforraló indulója zendült fel a királyi paloták udvarában, ma az Internacionale ütemeire lépkednek a diszszázadok Parisban, Washingtonban és Rómában. Abból, ami most történik, arra lehet következtetni, hogy a szovjet egyszerre szokatlan hevességgel tör be a többi országok megállapodott rendjébe, de már nem mint forradalmi tényező, hanem mint elismerését követelő és elismerését elnyerő egyenrangú tárgyaló és szerződő fél. Paris, London, Washington, Ankara és Róma ennek a szerződési hadjáratnak és a hatalmas uj csoportosulásának egves állomásai. Uj alakulások vannak keletkezőben, melyek lehetnek bárkinek nagyon kevéssé rokonszenvesek, de amelyek előtt nem lehet behunyni a szemünket. És nem jelentőség nélkül való, hogy a római látogatás alkalmából Mussolini, az utolsó évtizednek kétségtelenül legnagyobb koncepciójú politikusa, vállalja a közvetítő szerepét a szovjet és Berlin között, előkészíti a szovjet utazó nagykövetének berlini látogatását, amelyhez Franciaországban már olyan meszszemenő kombinációkat fűznek, hogy a haldokló Népszövetség betegágya mellett öthatalmi szerződés készül, amelynek célja az, hogy a kis csahosok kikapcsolásával, tisztán a nagyok akarata szerint irányítsa a világ politikájának jövendő alakulását. Ki beszél itt még azoknak az adósságoknak megfizetéséről, melyeket a cári Oroszország csinált Franciaországban és egyebütt? Ki beszél arról, hogy a brestlitovszki békekötést a bolsevizmus pódiumnak akarta felhasználni valamennyi hadviselő állam forradalmasítására? A kapitalista országok financiális támogatást nyújtanak a kommunista Oroszországnak és árukat szállítanak neki hitelbe. A szállítás gyorsan történik, nehogy a többiek megelőzzék őket. Hol vannak az elvek és hol vannak a tiz esztendő előtti fogadkozások? Vagy talán elvek nincsenek, avagy az elvek a bolsevista oldalon is megfakultak kissé? Lehet-e hinni, hogy az orosz forradalom is közeledik már a Thermidor időszakához, amikor az akció és reakció egymásra következéséből kialakul egy olyan állapot, amelyet a polgári országok és társadalmak is elfogadhatnak? Lehet-e hinni, hogy a szovjet-követek utazásai, akikkel a kapitalista, sőt konzervatív felfogás legexponáltabb képviselői leülnek a tárgyaló asztalhoz, ennek az alakulóban levő uj rendnek az előfutárai? Az elkövetkező hónapok és esztendők fogják megadni erre a kérdésre a feleletet. Átszervezik a cseh hadsereget BracTcs cseh hadügyminiszter messzemenő katonai reformokat jelentett be a szenátus ülésén (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: A szenátus csütörtöki ülésén Bradics hadügyminiszter ujabb messzemenő katonai intézkedést jelentett be. A miniszter szerint a hadügyi tárca hitelének felemelése elkerülhetelen és valószínűleg újból fel kell emelni a kctonai szolgálati időt is. Tökéletesíteni kell az újoncok kiképzését és ki kell egészíteni a technikai felszerelést. Csehország, sajnos, nem építhet erődítményeket határain, mint más állam — mondotta a hadügyminiszter. Az erődítményeket Csehországban a katonai repülőgépekkel kell helyettesiteniők. Ezeknek kell gondoskodni arról, hogy se reguláris, se irreguális csaptok ne nyomulhassanak Csehország területére. A hadsereg teljes átszervezésére már megtörténlek az első lépések. Korâcsonn előli 3000 internáltai bocsátíanok el a nemet ggaitfttáborokból Berlin, december 7. A porosz miniszterelnök, mint az államrendőrség főnöke a titkos államrendőrség felügyelőjéhez levelet intézett, amely szerint a legutóbbi választások alkalmával a gyüjtőtáborokban leadott szavazatok eredményei alapján elhatározta, hogy tekintettel a karácsonyi ünnepekre a gyüjtőtáborból nagyobbszáma internált elbocsátását rendeli el. A belpolitikai helyzetben beállott nyugalomra és a nemzeti szocialista rendszer megszilárdulására való tekintettel, a titkos államrendőrség főnöke karácsonyig körülbelül 5 ezer ember elbocsájtását kívánja végrehajtani. Miről tárgyal Benes Párisban Páris, december 7. B e ne s cseh külügyminiszter, mint a leszerelési értekezlet főelőadója, Párisban a leszerelési értekezletet érintő kérdésekről. nevezetesen a fegyverkezés általános csökkentését célzó egyezmény létrehozatalának kilátásairól fog tárgyalni. Mivel Csehszlovákia a Közép- és Keleteurópa útkereszteződésében fekszik, valószínű, hogy a párisi tárgyalásokon az összes Középeuropát érintő kérdések, nevezetesen Ausztria függetlensége és a Duna-vidéknek megszervezése is, szőnyegre kerülnek.