Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-06 / 277. szám

DEM AGYARORSZÁG OED, SserkMzHMég: Somogyi uccu .I.rm. Telefon: 23-33.^Klad6hlTatol, kHlc*«nk«nyvtAr leqylrodn Ara«ll ucca 8. Teleion r 13-00. ^ Nyomda r l«w ««-<•>« nem 1«». Telefon • 1TAvIrntl é«JQTílclm iXlmaiirarortzao 3> «enafl Szerda, 1933 dec. 6. Ara ÍZ fillér ¿i^ IX. évfolyam. S2C ELOFIZETtSi Havonta Helyben 3.2O. Vidéken M BudapMien J.Oü, kUlt»ld«n 0.40 peng«. j> Egyet tzám Ara hétköznap 12, vatáf. é* Ünnepnap ZO IIU. Hirdetések teltétele tartla »zerlnl Meqlelenlx hétio klvélolível nanonta remei Az utolsó pad Nem voltunk jelen a szegedi egyetem bajtársi egyesületeinek nagygyűlésén s igy kénytelenek vagyunk érdeklődésünket újsághírekből kielégíteni. A közlések szerint pedig az ment határozatba, hogy annak elrendelését kívánják, hogy a zsidó vallású egyetemi hallgatók csak az utolsó padban foglalhassanak helyet s addig is, amig ezt a kívánságukat teljesitik, társadalmi uton fognak érvényt szerezni ennek a kívánságnak. Nincs annak ideje, hogy az antiszemitizmus lényegéről egy-két világos megállapítást tegyünk s az igazság reflektora mellett mutassuk be, hogy mi az antiszemitizmus és kik az antiszemiták ? Mi inkább azt mondjuk, helyes az, hogy ne ülhessen mindenki az első padba s helyes az is, hogy egyesek kötelesek legyenek az utolsó padba ülni. Ámde — s itt már eltérnek felfogásaink, — ne a születés véletlenje szabja meg a helyeket, az egyetemi padokban ne az esetlegesség teremtsen rendet, hanem a tanulmányi előmenetel. Annyit hallottunk az utolsó hetekben felekezeti indexről, hogy most már magunk is azt kívánjuk: döntsön az index. Akinek az indexe telve van dicsérettel, akinek indexe szorgalomról tesz tanúságot, akinek indexe kitűnő és jeles kollokviumok igazolását tartalmazza, az üljön a legelső sorba. De aki nem tanul, kinek nincsenek kollokviumai, aki alapvizsgákkal és szigorlatokkal adós, vagy aki még annyi időt sem töltött az egyetemen, hogy az egyetem levegőjével, szellemével, a tudomány atmoszférájával teljen meg, s annyi ideje sincs még az egyetem padjai között, hogy a legelső kollokvium akadályversenyéig eljusson, az üljön csak le az utolsó padba. Mi sem tanulmányi, sem pedagógiai szempontból nem ellenezzük a kívánt reformot s az ültetés rendjének bizonyos feltételekhez való szabását, de azt kívánjuk s velünk együtt azt kívánja minden tiszta érzésű s aggodalmas lelkű keresztény polgára ennek az országnak, hogy n e afelekezeti gyűlölködés kegyetlensége és értelmetlensége végezze el ezt azültetést. S nemcsak ezt kívánjuk mi s nemcsak ezt kívánja a keresztény és magyar szellem. De kívánja azt is, hogy a szegedi egyetemennetámasszákfelaközépkort, ne építsék fel újra a sötétség ghettóját s a szegedi egyetemből ne csináljanak j e s s iv a t. Kívánja azt is, hogy a szegedi egyetemen ne játszódhassanak le olyan események, melyek miatt a tájékozatlan külföld megítélése a szegedi egyetemet majd a jassyi egyetemmel tévesztheti össze. Kívánja azt is, hogy amikor a revízió érdekében magyar államférfiak járják a külföldet s a vallási és népi kisebbséggel szemben tanúsított türelemben tárják a világ nyilvánossága elé a magyarságnak a revízió követeléséhez legerősebb jogcímét, akkor itthon se az elsőéves jogászoknak egy csoportja, se azok, akik magukat elsőéves jogászok vezetése alá rendelik, ne vétkezzenek a magyarság történelmi jogai, a revizió beteljesedése ellen. A kultúrfölény politikai és társadalmi téren a türelemben nyilatkozik meg, abban a türelemben és abban az egyenjogúságban, amit a népi es vallási toEEseg a népi és vallási kisebbségnek juttatott. Aki türelmetlenséget szít, aki a középkorért lelkesedik, akit felekezed gyűlölet vezet, aki ennek a szétdarabolt országnak megmaradt darabját is szét akarja robbantani a gyűlölet dinamikájával, az ellensége annak a hazának, aminek nevét csak a száj hirdeti s csak a levett kalap ünnepli, de nem szolgálja alázattal a lélek s nem borul le előtte engedelmesen az értelem. Amikor pár héttel ezelőtt, — az egyetem! ifjúság azzal az indokolással követelte a numerus claususnak eredeti formájában való visszaállítását, hogy a maguk életérdekéinek védelméről kötelesek gondoskodni, még meg tudtuk érteni igyekvésüket. Láttuk, hogy téves irányban járnak, láttuk, hogy helytelen eszközökhöz nyúlnak, tudtuk, hogy nem ezen az uton lehet elérni céljukhoz, dehát a fiatalságnak joga van ahhoz is, hogy tévedjen s ha annyi tapasztalat és annyi tisztánlátás állna rendelkezésükre, amennyi helyzetük helyes felismeréséhez szükséges, akkor már — nem is lennének fiatalok. De amit most követelnek, ezt már a legnagyobbfoku tévedés s a legnaivabb jóhiszeműség sem nevezheti exisztenciális küzdelemnek. Amit most követelnek, az semmi más, mint gyűlölet. A gyűlöletnek van ezer formája és ezer jellegű lehet a gyűlölködés, de — ki látott már értelmes gyűlöletet, ki látott már okos szenvedélyt ? Ez semmi más, mint ösztönösen p r im i t i v gyűlölet, amelyik morális felfogással még igazolni sem képes magát s pusztán jelszavak etikettje mögé rejtőzik. Több keresztény orvos jut majd álláshoz, ha a zsidó orvostanhallgatókat az utolsó padba ültetik ? Több jogvégzett keresztényt fognak majd kinevezni a bírósághoz, ha egypár zsidó vallású jogász fejét még beverik? Az állami és megyei közigazgatás több keresztény vallású jogászt fog majd alkalmazni, ha a zsidó vallású joghallgatókat az utolsó padba ültetik ? Van gondolkodó lény, aki ezekre a kérdésekre igen-nel felelhet? Nem kenyérért folyik a harc, a gyűlölet tombol itt. S ha szabad költőt idézni: Nem mérkőzés dúl itt, becsületes tusa, Amelynek van hőse és van áldozata, csak éhes volt Moloch és Dagon szomjazott, És egyszer — jóllakott. Már pedig az ellen mi az utolsó lélekzetvételünkig harcolni fogunk, hogy szegedi polgárok gyermekeinek vérét, egészségét és fiatalságát pogány istenek gyűlölködő szellemeinek áldozzák fel. Ha a szegedi egyetem elöljárói nem fogják tudni megvédeni a szegedi egyetemen, a szegedi polgárság áltai felépített egyetemen a szegedi polgárok gyermekeinek törvényes és emberi jogait, hát majd meg fogja védeni a szegedi polgárság felekezeti különbség nélkül, mert egy-két uszító kivételével a szegedi polgárság egy és oszthatatlan abba n a felfogásban s abban a mély meggyőződésű kívánságban, hogy senkit vallása miatt ne üldözzenek s hogy a szegedi egyetem a tudomány fáklyája, a magyarság őr'üze legven, ne ped'g a ghettó életreieltője s ne szolgai mása a jassyi egyetemnek Mélyen fájlalja ennek a városnak' polgársága, hogy a szegedi egyetem egyik-másik professzorában nem látja azt az eltökéltséget, amit ezekben az időkben látni szeretne s mélyen fájlalja, hogy egyik-másik tanár ellenállásán és fölényén nem törik meg az az iparkodás, mely a szegedi egyetemet a szegedi zsidóság szégyenévé akarja tenni. Ez nem felekezeti kérdés, ez a magyarságnak, az emberiességnek, a köztisztességnek kérdése s ez a kérdés gyökerében összefügg a revizió problémájával is. Ilyen érdekeket szabad-e nekünk veszélyeztetnünk — egy-két elsőéves jogász kedvtelése s egy-két professzor engedékenysége miatt ? Pár hónappal ezelőtt a szegedi egyetem egyik-másik fakultásának tanárai nagyon szívesen vették a város polgárságának helytállását s a liberális szegedi sajtó harcát, amikor ennek a helytállásnak és ennek a harcnak célja a szegedi egyetem integritásának kérdése sok exísztenciát érintett. Mit gondolnak azok a tanár urak, akiknek magatartásában a vezetésre és irányításra szoruló egyetemi ifjúság tüntető csoportja sokkal több bátorítást és ösztönzést, mint intelmet és helytelenítést lát, mit gondolnak ezek a tanár urak, h a majd katedráik u j T a veszélyben fognak forogni, maguk mellett és maguk mögött fogják-e akkor találni a város egészpolgárságátsa harcos, az eredmények eléréséig meg nem pihenő liberális sajtót ? Szeged polgársága azért hozott áldozatokat az egyetemért, hogy a tudományt terjeszsze és fejlessze, nem pedig azért, hogy afelekezeti gyűlölködés üszkét hintsék szét padjai közül. Ebben a városban a felekezeti békességet nem zavarta meg soha semmi, a város polgárságának lesz most is annyi ereje, hogy az egyetemi hallgatók egy csoportjával szemben meg tudja védeni b maga békességét. A tüntető egyetemi hallgatók figyelmébe csak egyet szeretnénk ajánlani : Menjenek és kérdezzék meg a vyáros katholikus főpásztorát, ke• ~jesztény cselekedet-e az, amit el akarnak kö\ vetni ? Mi nem a szegedi zsidóságnak, hanem a szegedi polgárságnak vagyunk sajtója, de bátran kijelentjük a szegedi zsidóság nevében is, hogy ha az egyetemi ifjak tüntető csoportja aláveti magát a megyéspüspök döntésének, megnyugvással vetik ők is alá magukat. Ha Csanádegyházmegye püspöke ugy dönt, hogy a szegedi egyetemi ifjúság határozata nem keresztény és nem katolikus szellemű, akkor hagyják abba tüntetésüket és álljanak el kívánságuktól, ha pedig a püspök ur ugy végez, hogy a katholicizmus és a keresztény gondolat követeli a zsidók megalázását, a tanulás szabadságának ezt a középkori erőszaktételét, akkor a szegedi egyetem zsidó vallású hallgatói — keresztényi alázattal fogják viselni sorsukat. A XV. században Prágában a jó keresztények hálaimát zengtek, hogy vannak a városukban zsidók, akiknek üldözésével kimutathatják mély hitüket s eltántorithatatlan vallásos meggvőződésüket. Ez öt évszázaddal ezelőtt volt. Ha a szegedi egyetemi ifjak tüntető csoportja hálaimát zengene, amiért vannak az egyetemen zsidóvallásu hallgatók is, j akikkel szemben kimutathatják a keresztény . vallású hallgatók nagyobb szorgalmát, tanul1 mányaikban gyökeresebb elmélyülést, kuta-