Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-03 / 275. szám

DECMSGyARQRáZAG 1935 dec«mE<y s csattos bőrkeztyü IS: 6.40 ¿8 gffiLVSg hetnek, politikája mérsékelt, elvi vitákat foly­tat, szépirodaimi része elsőrangú, a makói és csanádmegyei híreket széles skálában hozza és olcsó, nagyon olcsó és ezért a kevés pénzért olvasóinak a lapon kívül még sok másegyebet is nyújt. Nem lehet kérem efölött a lap felett gőgösen elnézni csak azért, mert lelkes és ön­zetlen agitátora én vagyok. Olvassa tehát csak nyugodtan Méltóságos uram, nem csak én irok abban, nálamnál hivatottabbak is és ha már ilyen svungba jöttem, ne haragudjon reám, ha most egy kedves prepozíciót teszek: fizessen elő a DétaBagyaroFszágra és pártolja barátai köré­hen is. Látja, igy fogott el a fiatalos lendület őszülő halántékokkal, de mit tegyek, ha ugy érzem, hogy ezzel Csanádmegyében most jő ügyet szolgálok. Amit Eckhardt Tibor elmaradt fogadta­tásáról ir, ezen a kérdésen részleteiben vitat­kozni nem óhajtok. A helyes tényállást én is ismerem, nem fedi mindenben Méltóságodét. Két helyes tényállás még sem lehet, az egyik tehát téves. Engem ebben a kérdésben csak az érdekel, hogyha a nemzeti egység pártiának egy képviselője a gazdasági egyesület elnöke lehet és ilyen minőségében élő- és nyugdí jazott minisztereket fogadhat a gazdasági egyesület­ben. akkor nyugodtan és minden mellékzörej nélkül fogadhatja a makói születésü Eckhardt Tibort a magyar revízió vezérharcosát is. Ha az angol parlament megnyitja előtte kapuit, ha angol képviselők kezet fognak vele, amikor a trianoni kegyetlensége! a békediktóló angol nemzet parlamentjében szóvita tárgyává tudja és meri tenni, akkor a nemzeti egység lobogója és jelszava alá gyülekezett politikusok nyugod­tan foghatnak vele kezet, mer! ezt alapszabályok nem tilt ják, társadalmi szabályok előír ják és ezt Gömb5 s Gyula, a nemzeti egység párt­jának vezére is nyugodtan megteszi. Politiku­mot vinni ebbe a kérdésbe bün és vétek. Eck­hardt Tibor a magyar irredenta eszmének ha­talmas szolgálatokát tesz, ezért minden ma­gyar ember részéről köszönet és megbecsülés jár. Ha Méltóságod elnöktársa nem a tényleg elhibázott formákat látta volna, hanem a lé­nyeget tudta volna észrevenni, akkor a szülő­városába hazatérő Eckhardt Tibor fogadtatása zavartalan lett volna. Ez az én felfogásom. Amit Méltóságod gazdasági egyesületi társelnökéről ir, az pedig Méltóságod felfogása. Én tisztelem ezt a felfogást, de nem osztom nézetét akkor, amidőn ezt a kérdést az igazsággal, tárgyila­gossággal és jóérzéssel hozza közvetlen kap­csolatba. Minden becsületes ember igyekszik tárgyilagos, igazságos és jóérzésű lenni, de ez még nem jelentheti azt, ha valakinek más a véleménye, hogy azért már ne legyen tárgyi­lagos, igazságos, vagy jóérzésű. Viszont nagy ba jnak tartom, ha valaki csak igazságos, vagy tárgyilagos, de a jóérzésről megfelejtkezik. En elsősorban jóérzésű igyekeztem lenni és jóérzésem miatt az igazságot és tárgyilagossá­got bizonyos vonatkozásokban egy kicsit elha­nyagoltam. De ha én jó érzésemet vágtam vol­na a sarokba és nyilt leveleimben csak tárgyi­lagos és igazságos lettem volna, ha indulatok vezettek volna, vagy pláne mások indulataival vezettettem volna magam, akkor az én vála­szaim máskép néztek volna ki és akkor — halálos biztonsággal merem állítani, — Méltóságod nyilt leveleimet bevallottan is elolvasta volna. Éi-vekkel engem meggyőzni könnyen lehet, szólamokkal szemben azonban le­győzhetetlen vagyok. Nekem is van és lehet véleményem és sohasem haragszom, ha valaki komoly érveléssel véle­ményemet meg tudja dönteni, mert aki harag­szik, annak soha sincs igaza! „Nehéz idők lángelméket szülnek" igy olvas­tam valahol. Időtlen idők óta éljük a nehéz időket és én már sehogy se tudom kivárni azt a lángelmét. Valahogy csak nem akar megszü­letni. A' nehéz idők nálunk lángelmék helyett kőből, bronzból és igen sokszor papirmaséból készült lo­vasszobrokat szülnek! Holtzer S. és megkezdődött a Karácsonyi Vásár Gyapjúszövetek, selymek, flanelek, barchetek és az összes textiláruk mélyen ieszáliítoít kaphatók. Ha azután fordul a kocka, akkor mindent le kaparunk, a bronzot ledőntjük és a megmaradt márványtalapzatra az uj hálvány képét és ba sonlatosságát ültetjük fel, hogy gyönyörköd­Í ön benne még életében az arravaló „lángész" íorunknak ez a szokása hasonlatos a bálváiw­imádással és ez termelte ki azt is, hogy nekrológot irnnk élőkről és nem tudjuk kivárni, míg átadja lelkét az örök enyészetnek, mert hisz akkor nem hall­hatja többé, hogy milyen kitűnő ember volt Régebben legalább temetni tudtunk, ma az élőt tömjénezzük, a halottnak tömjénfüst már nem jut Méltóságod, ugy látom, nagyon jószívű em­ber. Szeret mindenkiről szépet, jót mondani. szeret az élőkről nekrológot irni. Sok ilyen nekrológot olvastam tollából és min­dég azon gondolkoztam, mi lesz, ha egyszer ezek a nagyidőknek csúfolt kisidők mégis ki­termelik azt a lángészt. aki lángészhez mérten tényleg meg fogja csinálni a nagyidőket is? Akkor a régi bálvány ledől és a szenvedélyes bálványimádók az uj bálvány felé fogják for­dítani napraforgó arcáeskájukat És ha egyszer tévedni fognak? ... hát akkor megütik magu­kat Schifler Miklós la száraz tűzifa lei lidiZdi szeneit. Porosz koksz FISCHER FATELEPEN, Bár« Jóslka-uca 20. Teleion 18-91. Bál után (A Délmagyarország munkatársától) Az al­sóközponti gazdaifjuság a nyáron táncmulat­ságot rendezett. A mulatság után este 10 óra körül ment haza Vecser-.ués István és ördögh Lajos Gárgyán Margit 17 éves leánnyal. Ko­romsötét éjszaka volt, nem tűnt fel, hogy egy férfitársaság követi őket. Amikor a társaság a közelükbe ert, az egyik legény hangosan oda­szólt a leányt kísérc legényekhez; - Ki vagy?! f— Vecsernyés István a nevem! — válaszolt az egyik legény. A következő pillanatban valaki hátbaszarta Vecsernyést, aki hangos jaikiáltással össze­esett Nagy verekedés kezdődött a legények kö­rött. miközben a legtámadőbban fellépő Födi Vincét ördögh Lajos oldalbaszurta. Fődi ré­gebben udvarolt a leánynak, aki azonban *z udvarlását nem fogadta szívesen. A bál után a leány jelenlegi udvarlóján akart bosszút áll­ni, ráv-ítte Kürti Sándor süketnéma legényt, hogy szúrja meg Vecsernyést. A szurkálás szerep'őit szombaton vonta fele­lősségre a járásb'róság. A süketnéma vádlott Kürti Sándornak a bíróság szükségesnek ta­lálta orvosszakértővel való megvizsgáltatását. Dr. Ács Sándor orvosszakértő előadta jelenté­sében, hogy a süketném. legény bizonyos fokban gyengeelméiü. Kürtit ezután Gresz József süketnéma inté­zeti ^ainár tolmácsolásával hallgatta ki a bíró­ság. — Láttam, hogy Főd! Vincét ördögh Lajos megszúrja — vallotta —, erre ' gy megzava­'•odtim, hogy nem tudom miért Vecsernyést liátbaszurtam. A bi'óság Fődi Vincéi mint felbujtót 15 na­pi fogházra, Kürti Sá dort, mint tettest, 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, d? az ítélet végre­hajtásán felfüggesztette, ördögh Lajost jogos védelem címén felmentetne ? biróság. Kürti büntetése jogerős, a másik kettő ellen az ügyész feHebbezést jelentett be.

Next

/
Thumbnails
Contents